MÁSODIK RÉSZ. Az „örök mérkőzés”, mely lényegében mindig ugyanaz, csak formáiban változik. I. Hündl Manusch titokzatos útja. Sopronban vagyunk, a kőfalakkal kerített ősi várban, tavasz derekán, 1526-ban. Szombatról vasárnapra forduló éjszaka van, éjfél után. A hold mosolyogva figyeli csillagnyáját, melynek ezernyi báránykája jókedvűen ugrándozik kószáló felhőfoszlányok között. Aragyogó apróságok néha szövetkeznek egy-egy öregebb felhővel, küldik [...]

Szentírás lett itt Nyugaton a csekkönyv, Szakállas Marxok írtak Bibliát, De Sináj hegyén csipkebokor gyult ki S szólította az embernek fiát: Össze kell törni mind e kőtáblákat, Át kell írni az öreg Bibliát, Különbet írt, mint Máté az apostol Vérével annyi sok magyar diák. Az új Heródes hiába parancsolt, Hiába küldött gyilkos sereget, Bégő bárányként [...]

Gyónjad az Istennek, ami rosszat tettél Amit elvétettél s ellene vétettél… Mikor Szamuelly halálgőzösének Gyilkos zaja után fölzengett az ének, Azok közé, akik mernek és akarnak, Nem álltál be rögtön ébredő magyarnak – . Mert a szomszéd boltos nem jó szemmel nézte, Ha Prohászka püspök Széchenyit idézte, Vagy, ha ólálkodva jobbra balra lestél S aranyközépúton [...]

II. FEJEZET. Nyugatnak egy védőbástyája. Ma reggel, hosszabb idő után, ismét felmentem a budai várba, honnan valamikor oly gyakran gyönyörködtem a kilátásban. Örömmel láttam viszont innen a félkör alakú, erdőborította hegyláncot és a sáros Dunának széles tükrét, mely lent tündöklik a szikla tövében és amelynek túlsó partján a tenyérlapos síkon a hatalmas új város, Pest [...]

VIII. Bandi úr… Szegény Bandi úr – teljes neve: Erdélyi András – áldott jó lelkével, hangyaszorgalmával gyűjtött tudományával már réges-régen kint nyugszik a temetőben. Kosztos diákunk volt hat éven át, nem fizetésért, hiszen mint szegény parasztcsalád gyermeke nem is tudott volna fizetni, hanem szeretetből. Inkább azért, hogy bátyámnak a családi ház földszinti diákszobájában lakótársa legyen. [...]

Képriport a Magyar Futár 1944-es évfolyamából. Értékelve: 3.00 pont az 5-ből.

VI. Egy tele kád zsidógyerek. Egy szerda reggel, iskolába menet, ínycsiklandozó újsággal leptem meg két cimborámat. – Apám megvette Binder úr nagy mustoskádját, délelőtt szállítják haza, a présházba teszik, ott marad szüretig használatlanul. Ez a kád régebb idő óta bámulatunk tárgya volt. A rózsa utcában, Binder kádármester udvarán ismerkedtünk meg vele. Hatalmas űrtartalma és te [...]

„…Pest, a nagy, lapos város, mely szemben, a Duna túlsó partján terül el, nem dicsekedhetik, miként Buda ősi vára, művészies és harci romantikájú múlttal, de azért, idővel a Kelet félelmetes ostromának ő is áldozatul esett. Nem hatalmas seregek rohamainak ugyan, melyek történelmi képek festésére alkalmas anyagot nyújtanak, hanem valami különös fajtájú, láthatatlan, földalatti os Értékelve: [...]

V. A vérfolt. Este, mikor a zsidók imára gyülekeztek, nekünk gyermekeknek szigorúan tilos volt átmenni a zsidóházba, nehogy ájtatosságukat zavarjuk. Ezt a tilalmat betartani igen nehezünkre esett, hiszen ilyenkor voltunk rájuk leginkább kíváncsiak. Szertartásaik, szokásaik, melyek a mi szemünkben telve voltak titokzatossággal, söt félelmetességgel, hihetetlen módon izgatták ifjú Értékelve: 3.00 pont az 5-ből.