I. Szabadkőműves-beismerés a forradalom előkészítéséért és megteremtéséért

A magyarországi Symbolikus Nagypáholy Budapest, 1918. november 2-i kelettel (tehát az őszirózsás forradalom kitörését követő második napon) a Nagypáholy Szövetségtanácsának ugyancsak e napon megtartott üléséről felvett jegyzőkönyvet a következő körlevél kapcsán küldötte meg a védelme alatt dolgozott összes magyarországi páholyoknak.
“A Szövetségtanács üléséről felvett jegyzőkönyvet megküldjük azzal az utasítással, hogy az egész terjedelmében a legközelebbi munkán felolvasandó. A testület figyelmét a legelsősorban felhívjuk arra, hogy a mai nehéz körülmények között minden magyar szabadkőművesnek legszentebb kötelessége egész erejével és befolyásával azon dolgozni, hogy az országban a rend helyreálljon és a béke áldásait minél előbb élvezhessük. Az a kormány, mely ma az ország élén áll, mindazoknak az eszméknek a megvalósítására törekszik, melyeket mi éveken át hirdettünk, melyekért harcoltunk. Testvéreink nagyszámban foglalnak helyet a kormányban, s ez biztosíték és megnyugvás reánk nézve, hogy a független és szabad Magyarország a demokrácia és a radikális fejlődés útján fog haladni.”
Ezen az ülésen Bókay Árpád nagymester többek között a következőket mondotta:
“Sürgős szükségét éreztem annak, hogy a mai nagy időkben együtt lehessek veletek azért, hogy egyetértőén irányt jelölhessünk ki páholyainknak s testvéreinknek. Ez az irányjelzés ma már igen könnyű, igen egyszerű és határozott. Akarjuk, hogy az eddigi politikai keretek omoljanak le. Ez a szabadkőműves program a Magyar Nemzeti Tanács és az új megalakult Népkormány programja is. Menjünk velük, dolgozzunk velük, segítsük őket nagy, nehéz, de hálás munkájukban. Szeretett és nagyrabecsült testvéreink dolgoznak ma az első sorban, és ez megnyugvással tölt el bennünket, mert ismerve őket, tudjuk, hogy a munkát, melyet vállaltak, szabadkőműves módon fogják végrehajtani, és ez biztosítja a tartós sikert.”
Ugyanezen az ülésen Nyulász János indítványára a következő határozati javaslatot fogadták el:
“A magyarországi Symbolikus Nagypáholy Szövetségtanács elhatározta, hogy a nagymester üdvözlő beszédét közli a Nemzeti Tanáccsal és a kormánnyal annak jeléül, hogy a magyar szabadkőművesség mindig ugyanazokat az elveket vallotta és érdekében dolgozott. Kész ezen célok elérésére teljes erejével ezentúl is dolgozni. Ezeket közölve, üdvözli a Nemzeti Tanácsot és a kormányt és a kormányban résztvevő testvéreket.”
Bihari Mór: “Lehetetlen, mondja, hogy meg ne emlékezzünk azokról a testvérekről, akik teljesen csendben, de nagyszerű munkát fejtettek ki eszméink megérlelése érdekében: Purjesz Lajos, Bíró Lajos, Diener Dénes József és a többi testvérek. Lelki szükségét érzem annak, hogy mi, akik tudjuk, hogy ezek a testvérek milyen munkát végeztek, nekik hálás köszönetünket és meleg elismerésünket fejezzük ki.”
Bíró Lajos: “Ennek a mostani percnek semmi egyéb feladata nincs, mint hogy mentsük meg a forradalom eredményeit. A forradalom győzött, legyőzte a régi rendet. De le kell győznie nemcsak azt az ellenforradalmat, amelyet a régi rend hívei próbálnak szervezni, hanem le kell győznie azt az ellenforradalmat is, amelyet a fékjüket négyéves háborúban elvesztett ösztönök, úgyszólván óráról-órára újraszerveznek.”
Bakonyi Kálmán helyettes nagymester a Nagypáholy Szövetségtanácsának 1918. november 26-i ülésén a vonatkozó jegyzőkönyv 3. pontja szerint többek közt a következőket mondotta:
“Megalakult a magyar népköztársaság, az önálló független Magyarország.
Győztek azok az eszmék, amelyeket itt benn éveken át érleltünk.
Most is a szabadkőművességnek kell elöl járnia a munkában, hogy irányt vegyen abban, hogy a mai nehéz viszonyok közt mit kell cselekedni. Az a munka is vár ránk, hogy főleg a vidéken újabb páholyokat létesítsünk, hogy legyen a szabadkőművességnek sok-sok katonája és védőbástyája.”
A szabadkőművesség elérni látván célját a forradalomban, nyomban annak kitörése után országos propagandabizottságot szervezett, amelynek célja milliók összeharácsolásával az volt, hogy biztosítsák a forradalom vívmányait, a demokráciát – amint ők nevezték az ország tönkretételét. Ez a propagandabizottság, amelynek szervezői és vezérei Ágoston Péter dr., Baracs Károly, Bíró Lajos, Diener-Dénes Lajos, Halasi Béla dr., Kernstock Károly, Illés Marcell, Krejtsi Rezső, Madzsar József, Magyar Bertalan, Péterfi Tibor dr., Purjesz Lajos, Székely Imre, Soltész Adolf, Vágó József és Zigány Zoltán (legtöbbjük külföldre szökött a kommün bukása után) 1918. november 15-én a következő körlevelet intézték a magyarországi páholyokhoz:
“Biztosítani kell a forradalom eredményeit. Biztosítani kell a népuralmat és demokráciát. Tanítani kell és nevelni kell a népet, hogy amit ma megszereztünk, sohasem veszíthessük el. Emlékezzetek csak vissza, mennyit áldoztunk mi azért, hogy a nép kezébe kerüljön az ország. Most elértük, amit akartunk, megszületett a magyar köztársaság. Meg kell tenni kötelességeinket a továbbiakban is. Iratokkal kell elárasztanunk az országot, a felvilágosító nyomtatványok millióit kell szétszórni, propagandaszervezetet kell létesítenünk minden községben, bizalmi embereket kell felállítanunk minden veszélyeztetett ponton. E célból a Nemzeti Tanács Bíró Lajos testvérünket küldötte ki. A propagandához sok millióra van szükségünk. A szabadkőművesek feladata a propaganda. Támogassátok tehát az Országos Propaganda Bizottságot.”