Bemutatkozás

Mit szükséges tudni portálunkról?
Ezen az oldalon többnyire olyan kiadványokat olvashat, melyeket 1945-ben betiltottak a szovjet megszállók és magyarországi kommunista kollaboránsaik. Ezen sajtótermékeket közel 50 évig (sőt, nem ritkán még manapság is!) üldözte a diktatúra, kötelező beszolgáltatás volt érvényben rájuk, minden begyűjtött példányt megsemmisítettek és zúzómalomba küldtek, íróikat nagyrészt kivégezték, börtönbe zárták, emigrációba kényszerítették, kisemmizték vagy jobb esetben csak agyonhallgatták.
A rendkívüli pusztításnak szerencsére nem minden példány esett áldozatul, így kötelességünknek érezzük ezeknek a munkáknak újraközlését.

A rendeletről
1945. februárját írjuk. Budapest épp, hogy elesett, a Dunántúlon még véres harcok folynak, de Debrecenben, a moszkvai felügyelet alatt működő Ideiglenes Nemzeti Kormány Dálnoki Miklós Béla vezetésével, már listázza a magyar intelligenciát: 1945. február 26-án kiadja az első gyűjteményt a bezúzandó sajtótermékekről.

Az első listát három újabb követi, így több, mint 3.000 különböző magyar- és idegennyelvű könyvet ítélnek bezúzásra Moszkva elvbarátai.

Természetesen a tiltórendelet nem csak könyvekre terjed ki, hanem minden olyan újságra, füzetre, periodikára, röplapra, felhívásra, plakátra, képes albumra, sőt még zeneművekre, indulókra – íródjon az bármilyen nyelven –, amely ellentétes, vagy egyszerűen csak közönyös a marxista-kommunista eszmékkel szemben.

Sok külföldi szerző magyarra fordított és sok nemzetközileg is ismert hazai szerzőnek vagy kiemelkedő tehetségnek tették indexre munkáit; olyanoknak, mint Prohászka Ottokár, Tormay Cecil, Wass Albert, Alexandra Rachmanova, Mécs László, Imrédy Béla, Hóman Bálint, Huszár Károly, Erdélyi József, Bangha Béla, Avarffy Elek, Angyal Pál, Baktay Ervin, Kádár Lajos, Nyisztor Zoltán, Fekete István, Ferdinand Ossendowski, Padányi Viktor, Zajti Ferenc, Wolff Károly, Somogyváry Gyula, Méhely Lajos, stb.
Írók, költők, történészek, jogászok, politikusok, papok, gondolkodók, orvosok, világjárók – kiknek szava, írása, világnézete vagy gondolata ellentétes volt a győztesekével – szellemi börtönbe vettettek.

A rendelet szövege így hangzik:

AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNY 530/1945. M. E. SZÁMÚ RENDELETE
a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az Ideiglenes Nemzetgyűlés által Debrecenben, 1944. évi december hó 22. napján nyert felhatalmazás alapján a Moszkvában, 1945. évi január 20. napján megkötött fegyverszüneti egyezmény 16. pontjának végrehajtásaként a következőket rendeli:

1. §. Meg kell semmisíteni a könyvnyomdák, könykiadóvállalatok, könyvkereskedők, köz- és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak, valamint magánszemélyek birtokában levő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolat stb.), tekintet nélkül arra, hogy az a magyar vagy más nyelven jelent meg.
Különösen és kivétel nélkül megsemmisítendők a fasiszta (nemzeti szocialista) politikusok fasiszta szellemű életrajzai, nyilvánosan elmondott beszédei, fasiszta állampolitikát méltató tudományos színezetű művek, a német hadviselést feldicsérő sajtótermékek, a fasiszta politikusoknak ily szellemű művei, a fasiszta pártoknak és kiadóhivataloknak összes politikai jellegű kiadmányai, vagy ilyen vonatkozású szépirodalmi termékei stb.

2. §. Az 1. §-ban megjelölt sajtótermékek kiadása, utánnyomása, forgalombahozatala, terjesztése, külföldről behozatala tilos.

3. §. A fenti rendelkezésekhez képest a könyvnyomdák, könyvkiadók, könyvkereskedők és kölcsönkönyvtárak, egyesületi, testületi és iskolai könyvtárak, valamint a magánszemélyek kötelesek e rendelet hatálybalépésétől számított 15 nap alatt az 1. §-ban felsorolt sajtóterméket a törvényhatóság első tisztviselője által kijelölt gyűjtőhelyre szállítani.

4. §. A törvényhatóság első tisztviselője gondoskodik a beszállítandó sajtótermékek gyűjtőhelyének kijelöléséről, a beszállított sajtótermékek őrzéséről mindaddig, amíg az összegyűjtött sajtótermékek papíranyagának hasznosítása zúzómalmokba való szállítás útján meg nem történik.

5. §. Az 1931. évi III. t.-c. 1. §-ában írt bűntettet követi el az, aki a jelen rendelet 1. §-ában megjelölt sajtóterméket kiadja, kinyomtatja, utánnyomja, forgalomba hozza, az ország területére behozza, vagy aki a birtokában lévő sajtóterméket másnak átadja.
A bűnvádi eljárásra a 81/1945. M. E. sz. rendelet 20 §-a értelmében a népbíróság bír hatáskörrel.

6. § Amennyiben a cselekmény súlyosabban nem büntetendő, kihágást követ el és háború idején hat hónapig terjedő elzárással, valamint 8000 P-ig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a 3. §-ban írt beszolgáltatási kötelességének szándékosan, vagy súlyos gondatlanságból nem tesz eleget.

7. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Debrecen, 1945. évi február hó 26. napján.
Miklós vzds. s. k. miniszterelnök

A négy listát nagy példányszámban terjesztették, minden közösségbe és könyvtárba eljuttatták, hogy a beszolgáltatás gördülékenyen működjön országszerte. Az index iránt a lakosság érdeklődése is megindult, kézről-kézre adták egymásnak és az egyik legkeresettebb kiadványként tartották számon a háború utáni időszakban. Népszerűsége annak volt köszönhető, hogy az emberek nem a betiltott könyvekről való tájékozódás, majd a tőlük való megszabadulás céljából vásárolták meg, hanem pont az ellenkezője miatt: a családi könyvtárból még hiányzó vagy számukra addig ismeretlen kiadványokról szerezzenek bővebb információt, erre pedig ez a gyűjteményes kiadvány kitűnő adatbázist biztosított.
Ezt a kellemetlen helyzetet a diktatúra egy újabb cenzúrával oldotta meg: az önmaga által kiadott tiltott könyvek jegyzékét tiltotta be. A paradox intézkedésre azért volt szükség, mert úgy gondolták, hogy ha nem tudják az emberek, hogy mely kiadványok várnak bezúzásra, akkor nem fog irántuk akkora kereslet sem mutatkozni.

Érdekes adalékul szolgálhat az alábbi idézet Fiala Ferencnek és Marschalkó Lajosnak a Vádló bitófák c. emigrációban kiadott könyvéből:

„(…) Himler Márton maga írja könyvében, hogy 1938-ban Budapesten járt és azután értesültek a magyar biztonsági szervek, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum egyes tisztviselői arról, hogy a külföldön élő magyarországi emigráns kommunisták, intelligens elemekből magyarországi sejteket szerveznek. Ezeknek egyik feladata volt, hogy a Széchenyi-könyvtár sajtóanyagán keresztül valósággal “feltérképezzék” az egész magyar közéletet, tudományos életet, hivatalokat, a belügyminisztériumot. Nemcsak a hírlaptárban, hanem az apró nyomtatványok tárában kicéduláztak minden jobboldali nevet, közéleti szereplőt, főként minden antikommunistát. Összefoglaló jelentéseiket a ma is élen szereplő kommunista nő, Waldapfel Eszter, Kelemenné és Berkovits Ilona gépelte a Nemzeti Múzeum írógépjein. Az ügyből rendőri vizsgálat is lett. Ennek során Lőts Ernő újságíró, a Kis Újság munkatársa elmondotta, hogy az amerikai kommunista intellektuelek alaposan felkészülnek a jobboldal megsemmisítésére. Ha kitör a háború és azt a németek elveszítik, örök időkre elnyomnak Magyarországon minden keresztény nemzeti mozgalmat. Itt említette meg Lőts Ernő, hogy a titkos mozgalom vezetői Amerikában Göndör Ferenc, Kéri Pál és Himler Márton. (…)”

Kolosváry-Borcsa Mihály gyűjteményéről
Két évvel az index kiadása előtt, 1943-ban megjelent Kolosváry-Borcsa Mihálynak könyve: „A zsidókérdés magyarországi irodalma” címmel. Ez a könyv hasonlóan a kommunista gyűjteményhez, felsorolásszerűen gyűjti egybe azokat a munkákat, melyek a zsidókérdéssel foglalkoztak, vagy azt valamilyen formában érintették – akár pro, akár kontra.
Természetesen ez a mű is indexre került, szerzőjét kivégezték.
A mi szempontunkból csupán azért érdekes ez a munka, mert az oldalunkon megjelent írások egy része szerepel mindkét listában, míg mások csak az egyikben, vagy csak a másikban, de van olyan is, melyet egyik sem tartalmazza. Ez utóbbiak külön érdekesek. Ilyenek például Gacs János, Somogyi József vagy Röck Gyula munkái. Fentiek alapján elmondhatjuk, hogy mindkét lajstrom hiányosságokban szenved, ennek ellenére mindkét gyűjtemény elengedhetetlen a gyűjtők és a kutatók számára.

Természetesen lapunk mindkét listát tartalmazza; Kolosváry gyűjteménye ide, míg az 1945-ös index ide kattintva érhető el.