Az ember szervezete sejtekből áll, amelyek rövid életűek és néhány hét után valamennyien kicserélődnek, átadván helyeiket újabb rövidéletű sejteknek. A test azonban, amit alkotnak az állandó cserélődési folyamat alatt szemlátomást semmit sem változik és a lelki tulajdonságok is megtartják állandóságukat az egész élet folyamán. A jó ember jó marad, a gonosz gonosz, a hazug hazug, [...]
XXIII. A BIZONYTALANSÁG HUSZONNÉGY ÓRÁJA. A Monté Blembon lejátszódott események kétségkívül nehéz helyzetbe hozták a német hírszerző apparátust. A kiszabadítása tervet alaposan előkészítették s amikor a német repülőgépet útnak indították a zátonyra került cirkáló felé, úgy látszott, hogy minden rendben van, a tervnek sikerülnie kell. Rómából már azt a jelentést küldték egy észak-olaszországi magasabb parancsnoksághoz, [...]
XXX. (Czeczilia családja.) A két föld folyvást távolodék egymástól. Zalánka magához jött ijedelmeiből, s hálaadólag térdelt a szakadt part füvére. Ott az éger és nyár erdő sötét sátra előtt egy imádkozó hölgy szétbomlott haj s égbe emelt arczczal a hold gyöngyszín világában; itt deli kalandor a láp-szakadékon kisérő szemekkel a hiusult bosszú s vágyó gerjedelmek [...]
(Az alábbi írás a szerző nemrég Magyarországon újra kiadott „Voltunk, vagyunk, leszünk” című könyvének új, záró fejezetének készült. Technikai problémák miatt nem kerülhetett azonban az új kiadásba, mivel egyelőre csak az 1960-as eredeti könyv reprint változatára volt lehetősége a Kiadónak. Ezt pótolandó, itt közöljük teljes terjedelmében az ez év augusztusában írt kiegészítő tanulmányt.) Megtörtént a [...]
XXIII. (Lőbl Simon.) Néhány nap mulva zajlott, hemzsegett, javában állott a debreczeni szabadság, mely keresztneve a vásároknak, egy szurkos markú exegeta szerént szabad lopástól vette eredetét. A vidéki műipar, végtelen bőséggel állítá piaczra együgyű műveit. Czirokseprő, szekérkas, lapát, gereblye, favilla, vasatlan targonczák durva, nagyolt faragásban, nehéz faék, idomtalan talyigák, ökörjárom, s mindennemű mezei kerékgyártóművek, egy [...]
III. A fekete lyuk. Gál Sándor egész nap mozdulatlanul lappangott a toronyzug homályában. Lelkére is csend és sötétség borult. Csak néha bukkant fel a mélységekből egy-egy kérdés, váratlanul, mint a ficánkoló kis tengeri szörny. Például: ha csakugyan sikerül külföldre menekülnöd, mi lesz akkor? Új életet kezdesz, világos. Munkáddal fogod megkeresni a kenyeredet? Közbevetően szemlét tartott [...]