A mi imádott Urunk és Istenünk,

a

JÉZUS KRISZTUS

dicsőségére!

Ajánlva mindnyájunk földi irányítójának,

a mi Urunk

JÉZUS KRISZTUSBAN

hívők szükségszerű fejének

Szent Péter apostol jogos és egyetlen utódjának,

a mindenkori

RÓMAI PÁPÁNAK,

mint Krisztus Urunk földi helytartójának,

a mindenek előtt és mindenek felett való

hódolatom jeléül.

MOTTÓ

»„…megjegyezvén mindenek előtt, hogy egy jövendölés sincs az írásban, mely tulajdon találmány volna, mert emberi akaratból soha nem származott jövendölés, hanem a Szentlélektől ihletve szólottak az Isten szent emberei.«

Szt. Péter II. levél I. r. 20—21. v.

Szimbólumok és a végzet.

Az »Utolsó idők és korunk« című könyvben megírtam az utolsó ítélet idejére vonatkozó fizikai jeleket; jelen munkámban, valamint az »Antikrisztus és a Hamispróféta« című könyvemben az utolsó idők szellemi jeleit kívánom ismertetni, hogy mindenki tisztán láthasson a jövőbe s láthassa, mi vár a Világra és mi vár az Egyházra, illetve mi lesz az Antikrisztus és mi lesz a Hamispróféta szerepe. Ez a váza eme három kötetnek.

Előre bocsátom, hogy mindeme megvilágítások csak korunk látószögéből való logikai megvilágítások, amire azért van szüksége minden gondolkozva bibliázónak, mert az a próféciái magyarázat, amit Dániel látomásaihoz kortársai, vagy utódai fűztek és írtak a Szentírásba — amint majd alább kifejtjük —, korunk látószögéből nézve tarthatatlanok, amiért is vagy a próféciákat kell elvetni, vagy az abban jelzett időket kell a múlt helyett a jelenben s jövőben keresni… Másként minden józanság csődöt mond e téren.

Dániel próféciái azonban nem vethetők el, mert maga az Úr Jézus Krisztus is hivatkozik rá Szt. Máté XXIV. r. 15. versében mondván, hogy »mikor látjátok majd a pusztító utálatosságot, (Értsd: Antikrisztust) melyet megjövendölt Dániel próféta, állani a szenthelyen, aki olvassa, értse — akkor… stb. S eme hivatkozással hitelesítette Dániel jövendöléseit, de nem a hozzáfűzött utókori magyarázatokat. Ha pedig a jövendölés hiteles, akkor meg kell keresni azt az időt, melyre az — ráillik, mely tényleg ama utolsó időkre illő idő… S ez — a huszadik század, a közeli évek s évtizedek… Korunk ! —

Meg kell a tájékoztatás teljessége céljából említeni, hogy Dániel próféta jövendöléseit soha senki sem fejtette meg. Úgy mered ez ránk a mintegy 2500 éves múltból, mint értelmetlen talány, mely se a benne szereplő személyekkel, sem az idővel, illetve történelmi eseményekkel maradék nélkül nem egyezik. Kétségbe ejti az embert, hogy vajon Istentől eredő könyvben lehet-e ennyi tévely, khaosz és ellenmondás, mint Dániel és az apokalipszis próféciáiban?… Ezeket kell-e elvetnünk s újat keresni helyettük, vagy azoknak régi magyarázatait, — mert a kettő nem vág össze.

Ilyen lelki harcok között joga van minden gondolkozva olvasónak olyan megoldást keresni, mely a fenti ellentéteket és képtelenségeket megoldja. Ezt tettem én is a mi Urunk Jézus Krisztus segítségével s kötelességemnek érzem eme nagy titok megfejtését más isteniekre szomjas lélekkel is közölni.

Végül: Nem tanként akarom ezt nyújtani, hanem csak szerény feltevésemként, mint egyéni látást, mert azon már én is túl vagyok, hogy a magam szerény és korlátok közé szorult világnézetét elmélet helyett igazságként igyekezem feltálalni. Így látom, — ennyi az egész indok, a többit a gondolkozva olvasóra bízom… Így látom, így egyezőbb… Ennyi az ok állítási részről. Tagadási részről? Állításaim nem tagadhatók még, hanem majd csak akkor, ha a közeli évtizedek alatt nem válnak be; de erről, — vagyis arról, hogy beválnak, — sok-sok régi és új prófécia kezeskedik már is, a világ eseményeinek menetén és szellemén kívül…

Ami Szent János apostol apokalipszise az újszövetségben, az Dániel próféciája az ószövetségben! Ezt meg kell jegyezni! E két nagy és mély isteni kijelentés az alapja, illetve gerince és váza a többi összes szétszórt jövendöléseknek s ami a fő, e két prófécia minden tekintetben — szellemben s menetben — összhangban van. Csak amíg Szent János apostol a keresztény Egyház történelmét írta meg, addig Dániel a zsidóságét ís, illetve »zsidó keresztény«-ség jövőjét.

Egyik kettő, a másik három évezredes távlatokat világít át, de mindkettő egy végpontnál végzi a — világ végénél, illetve Dániel a világ végéig, jobban mondva addig prófétál, míg a zsidóság is elfogadja, majd messiásának Jézus Krisztust; és amíg ő a zsidók sorsát írja meg, addig Szt. János apostol még ezentúl, — 1000 évvel tovább, — az új világ — új ég és új föld — végéig, a második halálig prófétál apokalipszisében, amint azt ott — az »Utolsó idők és korunk« című könyvemben — bőven kifejtettem. Egy látomás e kettő, mintha egy lélekből eredne, mintha Dániel lelkét hordaná Szent János és mintha szellemi alter-egója — reinkarnációja lenne Szent János apostol. Minden ugyanaz náluk, így a megoldás kulcsának is azonosnak kell lenni s amint látni fogjuk, az is. Keveset a lényegtelenekből de bőséges ismertetést a végidők utolsó évtizedeiből, elve hatja át prófétálásukat.

A Szentírás szövege Dániel jövendöléseihez mindjárt magyarázatokat is ad, amely magyarázatok, mint fentebb említettem, sehogy se kielégítők. A világi kritika szerint: »Kétségtelennek látszik, hogy Dániel könyve (szerintem csak annak magyarázata) Antíochus Epiphanes korában keletkezett. Egy jámbor és vallásához hű zsidónak a könyve.«

Mi azonban, az Úr fenti szavaira hivatkozva, hisszük, hogy a jövendölés Dánielé, a magyarázat azonban valószínű, hogy az utókor túlbuzgóságából eredő toldaléka, mert nem vág időben épp úgy, mint jelekben és eseményekben kellően… Már pedig ha az utolsó időkre vonatkoznak, akkor kell, hogy arra — s ez korunk! — rá is illjenek. Ezt megkívánja a Szentírás isteni tekintélyének őszinte és igazi — nem pedig álszenteskedésből agyonhallgató — védelme. Ez a józanság és ez a logika követelménye. Ez: Hogyha valami Istentől, ered, azt nem kell félteni az emberi támadásoktól, mert minden igazság önmagában hordja — diadalát.

Aki azonban nem az igazságot keresi, hanem a »maga igazságát« akarja az igazság helyére juttatni — ezek a közismert álpróféták! — azok ne olvassák ezt a könyvet, mert itt egészen új meglátásokkal fognak találkozni, amelyek néha — fájóak lesznek, kivált az Írástudóknak és a Farizeusoknak… dacára, hogy az alábbi megvilágítások szerint nem csak a jövendölés alanyai, hanem maga az idő és tárgyi vonatkozása is — korunk látószögéből nézve — oly találók, hogy az ember csodálattal áll meg Dániel látomásai felett, hinni kényszerülve, hogy Dániel jövendölései Istentől való kijelentések… A huszadik század váza… Korunk végzete…

Dániel szimbólumainak az átértéséhez tudni kell azt is, hogy e jövendölésekből kettőt Nabukodonozor álmodik, a másik kettőt Dániel látja, a többit részben az Úrtól hallja, részben átéli.

A nabukodonozor! részek politikai, mondjuk állami nézőpontból mutatják a jövőt, míg a Dánielé inkább egyházi, kulturális szempontból.

Ez eme próféciák egyik kulcsa.

A Szentírás a Világtól óv bennünket, — írván: Csak a világot ne szeressétek, se azt, amik e világban vannak stb. — (Szt. Ján. I. l. II. r. 15 v.) — Ezzel szemben az Úr az ő szent aklába, az Egyházba hív. A Szentírás szelleme szerint a »lét« olyanféle, mintha a Világ és Egyház — mint sátáni és krisztusi szervezet — szemben állnának… A kétféleségnek a küzdelme a próféciák kulcsa: a Világnak s fejedelmének az Antikrisztusnak, valamint a sátáni egyháznak és fejének, a Hamisprófétának szellemi harca Krisztus világa és Egyháza ellen. A részletfelosztás a következően alakul:

Dániel II. részében leírt álló szobor azt szimbolizálja, hogy mi fog történni a. világbirodalmakkal s kivált Krisztus Urunk Államával, az Egyházzal. Ez a rész világtörténelmi váz, két és félezer év históriai, mondjuk politikai váza.

A IV. részben leírt óriásfa azt szimbolizálja, mi fog történni Isten választottjaival, a »zsidó-keresztény« Egyházzal a babiloni fogságtól a világ végéig, illetve az új világ kezdetéig. Ez a rész az egyháztörténelem váza.

Ez a két rész Nabukodonozor álmát tárgyalja, melyben nem az a fontos, hogyan fejtették meg utólag, hanem az, hogy mint egyezik a történelmi eseményekkel.

A VlI. részben leírt négy vadállat a világtörténelem szellemi szimbólumai, melyek megvilágítják a végső idők antikrisztusi államát — akárcsak az apokalipszis —, valamint az Antikrisztus szereplését.

A VIII. rész két szelíd állatot ír le, melyek egyike a közeljövőben kialakuló sátáni és a másik, a régi krisztusi Egyház harcát, illetve a Hamispróféta szerepét szimbolizálja. Ez a rész összefügg az óriásfa szimbólumával épp úgy, mint a négy vadállaté az állószoborral.

Ennyi a látomások anyaga, ezután jön a prófétálásnak egy másik neme, az Úr szavainak a hallása és az Úr látása. E részeket Dánielnek az angyal világítja meg. (IX. r. 21—23 v.)

A IX. részben megadatik a messiás első eljövetelének ideje és módja, ami, mint látni fogjuk, beteljesült.

A X. részben megerősítő kijelentéseket kap Dániel arra nézve, hogy mindaz, amit lát, ami vele közöltetik, az utolsó időkre, a végre vonatkoznak. E rész tehát a látomások időbeli megállapításához szükséges döntő része Dániel könyvének. Hogy eme idők ismerete mennyire szükséges, igazolja Dániel e részben lévő első versének zárómondata: »ő megérté a beszédet, mert érteni szükséges a látomást.« Amit Szt. János apostol is megerősít apokalipszisében, írván: »Boldogok, akik olvassák és értik a prófétálásokat.« Tehát ezek megértése, lelki életünk szükséglete.

A XI. rész az Antikrisztusnak a múltban, de kivált a XX. században lefolytatandó háborúinak a vezérkönyve… Észak és Dél, a német-olasz királyságainak harcait, illetve az ó- és a leendő új német-római császárságnak küzdelmét tárja fel.

A XII. rész megadja az Antikrisztus idejét s uralkodási idejének végét, bukásának, a tűzítéletnek idejét s az Úr második eljövetelének napjait — számokban, nem mondva meg, mikor, csak mily időközökben történnek az események.

A XIII. rész a kereszténységre váró erkölcsi elvádolások szimbóluma, a modern pogányság részéről.

A XIV. rész a sárkány által szimbolizált modern pogányság megölése Isten küldöttje — Isten eljövendő két tanújának egyike — által.

Senkitől se kívánható, hogy ezen korszerű beállításainkat higgye, de az elvárható, hogy — mielőtt ítélne — figyeljen… Figyeljen a próféciákra és a világ menetére… Krisztus felé, vagy az Antikrisztus felé… A jelek már is nyilvánvalók, de a tömeg látása homályos —még…

Arra az ellenvetésre, hogy miért nem egyféleképpen világítja meg Dániel könyve a jövőt, az a felelet, hogy az Úr is többféleképpen világította meg a mennyek országát s azért így és csak szimbólumokban, hogy Isten előre elhatározott és megmásíthatatlan tervét senki más ne hihesse, érthesse és tudhassa, csak az ő választottai. Ezért mondja a Szt. Pál apostol, hogy az írás csak azoknak homályos, — mert nevetségesnek látják, — akik elvesznek…

Dániel minden látomása önálló, de mégis úgy összefügg egyik a másikkal, mint egy utcasor egyik háza a másik házzal.

A másik erkölcsi, illetve lélektani ok, hogy ha nem szimbólumokban kapnánk a végzet vázát, hanem készen, az esetben gépiessé válna az isteni nevelés módja, de így — sejtelemre s fantáziára bízva a mélyebb megértést —, lelki aktivitást váltva ki, az isteni titkokba való behatolásra késztetve, Isten képmássá nevel.

Még egy dolgot kell tisztáznunk. Amint az apokalipszisnél felemlítettük, a hét egyház szellemének tárgyalásakor, úgy itt is ki kell hangsúlyoznunk, hogy a világon kétféle nép van: mint az Úr Jézus mondta, Isten Atyától valókés az ördög atyától valók, másként mondva, akik Istennek szolgálnak és akik a Sátánnak szolgálnak. Eszerint vallásuk is kétféle. Egyik a krisztianizmus, másik a satanizmus vallása és népe.

Az Isten vallásainak a jele az egy és személyes Isten imádása, míg az ördög vallásainak a tünete a több vagy személytelen istennek való áldozat, sőt — mint keleten — az ördögnek való áldozat is; Istennek, hogy segítsen, míg az ördögnek, hogy ne bántson. A modern pogányság bálványai azonban mások, kétfélék. Testiek: Bujaság, Falánkság, Érzékiség, Ínyenckedés, Torkosság, stb. Szellemiek: Hiúság, Rangszomj, Önhittség, Divathóbort, Önimádás, a test ápolástól a beképzeltségig, stb. — Mert minden bálvánnyá nő, ami az isteni rend és parancs fölé kerül előttünk, akár gondolat, akár érzés világunkban. Akinek a divat elsőbb, mint az Isten egyszerűségre intő parancsa, bálványimádó! Az istenimádás tünete és elengedhetetlen feltétele, hogy az Isten szava és a Világ szava, — azaz szokása, divatja — közül mindenkor az Isten szavát, parancsát és utasítását követi; s amily arányban követi, oly arányban remélheti Isten segítségét, védelmét és az utolsó ítéletkor leendő kegyelmét… Ez a törvény titka!

Isten népének, — híveinek — is megvannak a maguk jelei: szellemi szomj, bölcsesség, azaz Isten megismerésének vágya, mit csakis a Szentírásból elégíthetünk ki, nem pedig emberek írásaiból! amik legjobb esetben

Letűnt világok emlékei

Semmi se új a Nap alatt… S ha belegondolunk az idő végtelenségébe, a csillagos ég évmilliókat, évmilliárdokat felölelő múltjába, — megszédülünk… S kis földünk, mint a Világ porszeme… éveink, mint az Örökkévalóság másodperce, szóba se kerülhetnek… Csodálat és imádat tör fel… Feleletet keresünk… S mit se tudva állunk meg a köröttünk álló végtelenségek között a magunk végességével…

Ezer, kétezer, háromezer év?… Tízezer év?… Százezer?… Millió?…

Évmilliárdok? Alfa? Omega?
— Nem lesz eszünknek elég szó soha?
— Minden időkön túl, van még idő…
— Annyi a múlt is, mennyi a jövő…
S a lét, a lét, e szörnyű végtelen,
Felmérhetetlen szédület nekem.

Lehetetlen, mondják, hogy elpusztuljon a világ… De mikor a múlt letűnt világai elénk tárulnak a történelmi homály egyre világosabb távlataiból, akkor belátjuk, hogy a világ vége, korunk elpusztulása, épp oly lehetséges, sőt előbb-utóbb bizonyos is, mint a többi világok elpusztulása volt… A múlt ködén át kitetszik, hogy:

Világok keltek… világok múltak…
S jövőnk se más, csak felkélő múltak,
Ismétlődése… Minden, ami él,
Elhal s idővel újabb létre kél…

I.

A letűnt világok közül legismertebb Noé világának, mely »állítólag« a Kaspi-tenger fenekén fekszik, a pusztulása. Erről nincsenek adataink, csak szentírási feljegyzéseink. Nem biztos, mikor volt, az se, hogy hol, csak annyi, hogy volt… Volt egy, az egész Földet átfogó vízözön, ennyi bizonyos, más nem. Mózes leírása azonban megkapó, mert a fizikai történéseket, az erkölcsi állapottal hozza kapcsolatba, tudva, hogy amint az egyén, úgy a faj és emberiség életében is, minden meghozza a maga termését: bűn és erény egyformán…

Mózes első könyvének VI. és VII. részében a következőket találjuk idevonatkozóan:

»Mikor az emberek sokasodni kezdtek a Földön s látván Isten, mily nagy az emberek gonoszsága és a szívnek minden gondolata gonoszra figyelt minden időben, megbáná, hogy embert teremtett a Földön. Eltörlöm, monda, az embert a Földről, kit teremtettem, mert bánom, hogy alkottam őket. Megromlott pedig a Föld Isten előtt és megtellek gonoszsággal és lőn vízözön negyven napig a Földön és eltörle minden állatot, mely a Földön vala, embertől baromig és a vizek százötven napig boríták a Földet.«

S a VII. rész 11. verse szerint meg azt írja, hogy: »megszakadának a nagy mélység minden forrásai és az ég csatornái megnyílának. És lőn eső a Földre negyven nap és negyven éjjel.«

Egyik állítólagos talmudi feljegyzés szerint a mélységből forróvíz tört fel s amíg a nagy mélység rettenetes víztömegei elöntötték a Föld színét, addig a forróvíz szörnyű párolgása olyan felhőszakadást okozott, mely szerint nem esett, de ömlött, illetve patakokként folyt a víz a magasságból.

Ha a Holt-tenger mélyére süllyedve ott vezekel bűneiért az utolsó időkig Sodoma és Gomora, miért volna lehetetlen, hogy a Káspi-tenger mélyén Noé országa? Állítólag már akkor ismerték a repülést és a vasutat is. Ez se lehetetlen, mert a fizika, tudjuk, önmaga adja önmagát felfedezéseknek nevezett véletleneken át, csupán idő kell hozzá…

Ha csak némi geológiai arányszámítást csinálunk is, láthatjuk, hogy Mózes fenti szavai valószínűsíthetők. Ha ugyanis a földgolyó külső méreteit arányba állítjuk belső méreteivel, akkor a kővetkező arányviszonyt nyerjük: A Föld átmérője 12.500 kilométer. Ha tehát ennek megfelelően 12.5 méteres golyót csinálnánk, mely körülbelül két-három emeletes háznak felelne meg, akkor azon 12 és fél méter átmérőjű golyóhoz a mi kilenc kilométer (9000 méter) magas hegyünk s mély tengerünk, csak 9 milliméternyi volna. Kereken 1 cm. magasság áll arányban 12.5000 cm-rel. Képzelhető, mennyi víz s tűz férhet el ott benn s mily könnyen kiönthet annyit, hogy elöntse a 9 km. magas kis vakondtúrást, — a Himaláját!…

II.

A letűnt világok közül a másik közismert Mu földjének a pusztulása. Mu, vagy Napország pusztulását a legújabban felfedezett ázsiai és mexikói cseréptáblák nyomán a következőleg írja le — angolból fordítva — Csicsáky, Mu című könyvében:

»Mu földje a Csendes-óceánban volt s körülbelül 12.500 évvel ezelőtt süllyedt el lángörvényben. A föld felemelkedett, leszállt, dörgött, morgott, lángok csapódtak föl, láng- és füsttenger volt mindenhol, vulkanikus tüzek törtek elő és tomboló lángok hatoltak a felhőkig, három mértföldnyi (21—22 km.) magasságba. Ott villámokkal keveredtek és beborították az egész eget, majd sűrű, fekete füsttakaró sötétítette el a földet. Özönvízi hullámok félelmetes robajjal száguldtak a síkságokon s a rombadőlt városokat elsöpörték.

Az éj folyamán Mu országa darabokra szakadtan, halálraítélten, dörgő morajlással süllyedt lefelé a föld gyomrába, a tűzkatlanba zuhanva. Ahogy a darabokra szakadt föld zuhant le a tüzes mélybe, lángok csapódtak fel körötte és egészen beborították azt. Mu és 64 millió lakosa feláldoztatott… Midőn elsüllyedt, mindenfelől hatalmas hullámok borították el az egykori nagy földrészt.

Mu kultúrája 50 ezer éves múltra nézett vissza. Faja a fehér faj őse volt, kiket majáknak neveznek. A megmenekültek, azaz utódaik egy része Amerika túlsó partjain, más része Ázsia, illetve India földjén telepedett le.

Mindeme tényeket egyöntetűen igazolják úgy India régi cseréptáblái és a vele összhangban lévő s újabban felfedezett mexikói cseréptáblák, melyek oly egyértelműséggel írnak Mu földjéről s egy helyre rajzolják cseréptábláikra égetett térképeiken, hogy minden kételyt eloszlatnak.

Mu földje nem Atlantisz. Atlantisz az Atlanti Óceánban volt s körülbelül négy-ötezer évvel később süllyedt el Mu földjénél. Pláton is említi, hogy Atlantisz átjáró sziget volt egy rajta túlnan fekvő szigethez. Sőt egyik egyiptomi templom feljegyzése szerint, három földrészről van szó, ezek volnának Atlantisz, a mai Amerika és a túlnan fekvő Mu földje. Ezt sejtetik is Dél-Amerika őserdeiben látható kultúr-romok.

Mu földjén 15—25 ezer évvel ezelőtt már ismerték — a cseréptáblák tanúsága szerint — a repülést, amit úgy indiai, mint kínai feljegyzések igazolnak. Félreérthetetlenül állítják, hogy ezek a légi járművek önmozgók voltak, hajtó erejüket a levegőből vették, mely korlátlan volt, illetve csak annyiban volt korlátolt, amennyiben azt a fémek engedték vagy állották. Egyfolytában addig tudtak a levegőben maradni, ameddig csapágyaik el nem koptak.

Vallásuk azonban démoni volt, mint minden ősrégi vallás, amennyiben a világ teremtését a Hétfejű Kígyótól származtatták.«

Istenhitük épp úgy megoszlott, mint a miénk. Egyik feljegyzés szerint voltak, kik személyesnek, más szerint kik személytelennek hitték az Istent, akár csak a mai monisták és monoteisták… A pokol és bűnhődés etikájukból hiányzott, állítván, hogy senkinek se kell számot adni tetteinkről (Hinduizmus!?) s nem kell félni büntetéstől, mert az Isten szerető Atya.

Tudományuk is megfelelően fejlett volt, amit eme pár sor enged következtetni: Ismerték a nagy hüllőóriásokat… Ezek szörnyetegek voltak és ragadozók, rettenetes fogakkal és karmokkal… Aztán így szóltak ezek — a zunik ősei — eme állatokhoz: Valljatok mind kövekké, hogy ne legyetek veszélyesekké az emberekre… örökkévaló kövekké változtatunk… — E szerint ismerték a megkövesítés módszerét talán? Ez nem lehetetlen, hisz épp most — 1938-ban — halt meg Amerikában a 71-ik megkövesedett ember. Mindössze harminc éve észlelik az orvosok ezt az új betegséget. Egyes emberek csontjaiból a mésztartalom kiválik és a test másmás részeiben telepszik le, leggyakrabban a szemgolyókban vagy a végtagokban. Ez a beteg hét év alatt kövesedett meg s most kutatják, mi lehet a kövesedés oka.

Szerintem talán a rádió, mert körülbelül ez 30 éves… S lehet, hogy Mu földjén ismerték a rövidhullámok — mondjuk — atomzavaró erejét. Ki tudja, mit tudtak, mit nem… Ha tudták alakítani az atomot, akkor a kövesítéshez is érthettek… Mi se vagyunk messze tőle…

Tudjuk, hogy egyik római rabszolganő is egykor követ szült… Méhében elkövesedett a magzat… Miért ne kövesedhetne el maga az ember is… s miért ne lehetne ezt a folyamatot más állatokon is végrehajtani — kövesítéssel…

Aki lehetetlent mond — írja talán Rousseau —, az nélkülöz minden nagyméretű előrelátást…

III.

Atlantisz pusztulását illetőleg Pláton a Critiasban a következőket írja eme — talán Mu földjét is felülmúló — csodás földről:

Atlantisz történetét a nagy bölcs Solon hozta Egyiptomból, mikor ott járt. Sais egyik misztikus papja mondotta el neki az alábbiakat, amely szerint körülbelül 9000 évvel ezelőtt, — vagyis ma 1938-ban, mintegy 12000 éve — óriási háború tört ki a Herkules oszlopain, a mai Gibraltáron innen és túl lakó népek között. A Herkules oszlopain túl lakó népek fölött Atlantisz sziget királyai uralkodtak. Atlantisz nagyobb volt, mint Ázsia és Líbia együtt. Ázsia alatt itt Előázsia értendő. E hatalmas sziget mindenestül eltűnt, mert elnyelte a tenger, — mondta a saisi főpap. Aztán részletesen leírja a szigetet, építkezését, csatornarendszerét, mely például olyan volt, hogy a tengeri hajók a főváros mélyébe is behatolhattak. Alkotmányát és vallását illetőleg Atlantisz népe Poseidon kultusznak hódolt (Poseidonnak tudjuk bikát és vadkant áldoztak.) Atlantisz csodálatosan gazdag volt mindenben, ami lakóinak gazdasági és kulturális jólétét biztosíthatta, valamint drágakövekben és nemesfémekben. Innen ered a híres aranymészféle, melytől messzire ragyogtak palotáinak csillogó falai. Az istenük tiszteletére bikákat áldoztak… Egy napon aztán — írja — mint óriási hegylánc zúdult rá a tenger s elnyelte mindenével.

Azóta némelyek Afrikában, mások Spanyolország partjain, mások pedig az Atlanti Óceán fenekén keresik…

A legtökéletesebb világosságot Schlieman kutatásai adtak. Szerinte Atlantisz az Atlanti Óceán fenekén fekszik. A Pesti Hírlap 1912 dec. 25. sz. szerint Schlieman a Szentpétervári múzeumban talált egy papiruszt, melyet Manetho egyiptomi történész írt. Ez az irat megemlékezik az atlantiszi bölcsek uralkodásának 13900 esztendejéről. Ez az Atlantisz, mikor még Európában és Amerikában szörnyek éltek, összekötő kapocs volt e két földrész között.

Szerinte egyik maja kézirat így írja le Atlantisz pusztulását:

»A 6. Kan esztendő 11. Mulukján, Zac hónapban borzalmas földrengés támadt és tartott a 13. Csuenig. A sárdomboknak, a Mu földnek vége lett. Kétszer fölemelkedett azután eltűnt egy éjszaka, folytonosan rázatván a földalatti tűz által. A föld elsüllyedt, azután több helyütt, többízben fölemelkedett. Végül a föld felülete eltűnt, a vidékek darabokra szakadtak s elmerültek. Velük együtt 64 millió ember veszett el 8000 évvel e könyv írása előtt.«

Az Ihassai régi buddhista templom gyűjteményében van egy ősi khaldeaí fölirat a K. e. 2000 esztendőből — azaz mától vissza 4000 évre — mely így szól:

»Mikor a Bál csillag leesett arra a helyre, ahol most csak a tenger és a levegő van, a Hétvárosok, az Aranykapukkal és Átlátszó falu templomokkal megrendültek s úgy reszkettek, mint a falevelek a viharban. Tűztenger s füst áradt ki a palotákból, a nép haláltusája és jajgatása töltötte be a levegőt. Templomaiban és citadelláiban keresett menedéket. S ekkor fölállt a bölcs Mu, ramui főpap s mondá: »Nem megjósoltam-e mindezeket?!« A drága ékszerekkel megrakott nők s ragyogó ruhájú férfiak jajveszékeltek: Ments meg minket, Mu! És Mu így felelt: Meg fogtok halni rabszolgáitokkal s kincseitekkel együtt s hamvaitokból új nemzetek támadnak. Ha elfeledkeznek arról, hogy nem azért föllebbvalók, amit magukon viselnek, hanem amit magukból kiadnak, akkor őket is ez a sors éri. Láng és füst fojtotta el Mu szavait. A föld és lakói darabokra tépettek s pár hónap alatt teljesen elnyelettek.«

Láthatjuk tehát, hogy nemcsak Mózes, de Mu is a bűnöket teszi oknak s a pusztulást csak — okozatnak…

IV.

Noé földjén, Mu földjén s Atlantiszon kívül a geológiai adatok szerint elsüllyedtek Lemuria, mely Hátsó-India és Madagaszkár sziget között feküdt… a Behring föld… boreai föld… Grönland s Island közti föld… Közép-Amerika — mexikói öböl — földje… a Földközi tenger fenekén fekvő föld… stb.

Mennyiben igazolható, vagy mennyiben nem, nem fontos. Annyi bizonyos, hogy az évmilliók óta gördülő földön kultúrák keltek és múltak, amint azután is kelnek és múlnak… A mi nagy kontinenseink különben kis homokbuckák a föld felszínén… A föld belső mélységeiben hatalmas erők vívják alakító harcukat… S ezt a kis tojáshéjat, a föld szilárd kérgét, — mely csak 60 kilométer vastag a 12500 km. átmérőhöz, — könnyen elnyelheti, vagy feltolhatja 10-20-30 évezredenkinti kis gázömlésekkel a föld bélcsatornázata… Mert csak erről van szó, egy kis belső eltolódásról… gázömlésről… a földhártyának — kérgének — ki- vagy betolódásáról s a vele kapcsolatos tüzekről… Mert a föld 60 km. vastag kérge arányban annak átmérőjével ez: 12500 km: 60 km-hez: 12 méter s 50 cm magas golyó a 6 cm vastag burokhoz. Azaz, vékonyabb a Föld szilárd kérge, mint a tojás hártyája, nem a héja, hanem a hártyája. Ilyen vékony földhártya bizony minden percben, mint régente, ma is besüllyedhet egy két milliméterre, minden hadi és álkultúrálís haladásunk dacára is…

A Nílus deltája nemrég süllyedt el, ezenkívül úgy Egyiptom, mint India partjai közelében egész városokat látnak a tenger fenekén, sőt a görög partok közelében is. Mikor süllyedtek el, ki tudja?… A tények ismertek s az idő — ismeretlen…

Ugyanígy vagyunk az őserdőkkel, valamint Arábia és a Szahara homoksivatagaival. Mindenfelé kihalt városok intő jelei, letűnt világok síremlékei merednek a múltból felénk…

Arra az ellenvetésre, de vajon volt-e Atlantisz, vagy Mu földje, idézzük Schlieman írásait a fenti lap szerint.

»A tudósoknak már régen feltűnt, hogy mexikói, főleg yucatanai városnevek, mint Mazatlan, Tapatlan, miért végződnek úgy, mint ahogy az Atlanti Óceán neve kezdődik, atlan-nal Továbbá miért voltak Mexikó rég letűnt őslakóinak szakasztott olyan piramisai, szakasztott olyan mázzal bevont edényei, mint az egyiptomiaknak? Miért volt Ős-Egyiptom civilizációja annyira elütő minden más szomszéd civilizációjától? Nem különben az ős-krétai, a mikénéi? S Mexikó indiánjainak egy része, — az aszték ivadékok, miért hasonlítanak oly meglepően az ős-egyiptomi arcokhoz? Más része miért a japánokéhoz? Honnan jött a magyar ornamentika, mely szegény lemosolygott Horti Pál szerint annyira hasonlít a mexikói ős-indián ornamentikához? Az pedig a kínaihoz és ős-egyiptomihoz?…«

Honnan, ha Amerika felfedezése előtt nem lettek volna valamikor összeköttetésben?… Ily nagymérvű véletlenek nincsenek. De tovább.

»Mikor — írja Schlieman — 1873-ban a trójai és hissarliki ásatásokat végeztem s a második Trójában megtaláltam Priamosz híres kincstárát, a kincsek között különös formájú, nagyméretű bronzvázát találtam. A vázában több agyagedény, néhány különös ércből készült szobrocska, érmek ugyanebből az ércből és csont tárgyak voltak. Néhány tárgyon s a bronzvázán e szavak álltak föníciai hierogliphekkel írva: Chronosz királytól Atlantiszból.«

Ez volt első bizonyítéka annak, hogy egy nagy kontinens volt valaha — Atlantisz, — a világon… Majd így folytatja:

»1883-ban a Louvreban oly gyűjteményt találtam, melyeket Tiahuanacában, Közép-Amerikában ástak ki. E gyűjteményben szakasztott oly alakú és anyagú kőedény tárgyakra akadtam, mint Priamosz kincsei között. A hasonlatosság nem lehetett tiszta véletlenség. A forma és az ornamentika nem csalhatott.

Lehetetlen, hogy két művész, az egyik Közép-Amerikában, a másik Kréta szigetén, szakasztott egyforma nagyságú, anyagú és alakú két vázát készített volna, ugyanazzal a bagolyfejjel.

A közép-amerikai vázán sem föníciai, sem egyéb fölírás nem volt. Visszasiettem a magam vázájához s a legalaposabb vizsgálat után rájöttem arra, hogy az én vázámon sokkal a keletkezés után más kéz rótta fel a hieroglypheket.

Több ehhez hasonló vázát szereztem Tiahuanacából s úgy chémiaí, mint mikroskópikus vizsgálatnak vetettem alá. Ez a vizsgálat kétségtelenül bebizonyította, hogy úgy a közép-amerikai, valamint a trójai váza egy és ugyanabból a különös anyagból készült, később pedig megállapítottam, hogy ez az anyag sem Phőniciában, sem Közép-Amerikában nem található.

Az érctárgyakat szakemberekkel elemeztettem, mert magam nem tudtam kideríteni, hogy micsodák. Egyetlen általam ismert érchez sem hasonlítottak. A chémiai elemzés azt mutatta, hogy platina, alumínium és vörösréz keverékéből készült. Mindmáig ismeretlen keverék. S ebből készültek a közép-amerikai és trójai ősi tárgyak is, melyek sem föníciaiak, sem mikéneiek, sem közép-amerikaiak nem voltak. Az én érc vázám megadta a fölvilágosítást: Atlantiszból valók voltak.

A bagolyfejű váza unikum volt… vonakodtam széttörni… végre széttörtem. Meglepődve láttam, hogy a váza aljából ezüst színű, négyszögletes ércdarab esett ki idegenszerű alakokkal s oly felírással, amelyhez hasonló írásjeleket, vagy hieroglypheket soha nem láttam. Ez volt az érem, vagy pénz egyik oldalán. A másikon ős-főníciai felírással e szavak: »Kiadatott az Átlátszó Fal templomában.« Hogy került az érc a vázába? Nem tudom. A váza nyaka sokkal keskenyebb volt, semhogy befért volna. De ott volt beágyazva a fenék anyagába.

Párisba mentem s fölkerestem a közép-amerikai gyűjtemény tulajdonosát. Beleegyezett, hogy feltörhessem bagolyfejű vázáját. Ugyanolyan alakú és anyagú érem volt a fenekén, mint az én három érmem, éppen hogy hieroglyphei másként voltak elrendezve…

S találtam érmeket a teohnatleani pyramisoknál Mexikóban, Afrika partjain is ugyanabból az öntvényből, de más fölírásokkal.

Előzőleg Afrika nyugati partjain is egy gyermekfejet, ugyanabból az ércből, mint a gyűrű és az érem volt. Roppant régi vulkanikus hamurétegben volt beágyazva. A vegyi elemzés kiderítette, hogy ugyanabból a különös öntvényből készült, mint a fentiek.«

Ezekkel az idézetekkel igyekeztem igazolni, hogy a világ vége, a földrészek eltűnése lehetséges, mert igazolja a — múlt és emlékei.

Most arra térek ki, — mielőtt Dániel kellő megvilágítását kezdeném, hogy — mikor?… Mikorra várható?…

Nyomtatható változat