Antikrisztus harcai az Egyház ellen.

(Dániel könyvének XI. része.)

Ennek a legrejtélyesebb szakasznak a megértéséhez előre kell bocsátani, hogy kétféle egyháztörténet van. Egyik az Egyház hittani, másként teológiai történelme, míg a másik az egyház-állam, vagyis az Egyház politikai történelme. Az előzők, úgy az Óriásfa, mint a Kecskebak, inkább az elsőt, az egyház teológiai, azaz valláserkölcsi történelmét szimbolizálják, míg jelen részben az Egyház politikai történelme van megírva, amiért is ennek a szakasznak teljes megfejtéséhez külön egyháztörténész szükséges.

Ez a rész is, mint az Állószobor vagy az Óriásfa, az egész zsidó-keresztény egyház történelmét, illetve háborúit tárgyalja, azaz Dánieltől kezdve a világ végéig. De csak azokat a háborúkat, amelyeket a Világ az Egyház ellen folytatott! s a többit nem is érinti. Az első versek az Úr Jézus előtti időket, a zsidóegyház korát, — míg a többi vers az Úr utáni keresztény Egyház küzdelmeit, illetve az Antikrisztusnak az ezek ellen folytatott harcait tárja fel, és jósolja meg, míg a többi versek az utolsó idők, a vég harcait írják meg. Ez eme fejezet alapja. Csakis így lehet ezt a részt megérteni és azt a Dániel féle egész próféciával logikus összhangba hozni!

E részt tehát három főrészben tárgyaljuk, kihagyva azonban annak teljes megvilágítását, mert a keresztény Egyház 2000 éves politikai történelmének teljes idézete kellene eme fejezet tökéletes megvilágításához.

Hogy e rész utolsó versei mennyire a végítéleti időkre és napokra vonatkoznak, akkor látjuk kellően, ha eme szakasz utolsó és a következő — XII. — szakasz első verseit együtt olvassuk, mert világossá lesz, hogy e két szakasz: egy s nem csak a múlt, hanem a jövő, még pedig a huszadik század közeljövőben kitörő szörnyű háborúinak a váza is, illetve vezérkönyve, igazolni, hogy a népek sorsát nem az államfők intézik, hanem a királyok Királya, a szentek Szentje, még pedig — érdemünk szerint!

E szakasz már nem látomásokat, hanem Gábriel őrangyallal való beszélgetést tartalmazza, amint azt a X. rész 20—21. versei írják, melyek szerint, mondja az Úr Dánielnek: Tudod-e miért jöttem hozzád? — 21. Azonban előbb kijelentem neked, ami feljegyezve van az Igazság írásában; és mindezekben nincs más segítőm, hanem csak Michael, a ti fejedelmetek. »Az igazság írása: az Úr mozgósítási tervezete, melyből részleteket közöl itt Dánielnek. S ebben a nagy harcban, senki sincs Vele más, mert szörnyű és nehéz a harc — avagy mert elég egy fejedelem is, — hanem csak egy »A ti fejedelmetek — Mihael.« — Itt tudni kell, hogy minden népnek és mindeneknek vannak fejedelmei, azaz olyan arkangyalai, akik ama népnek vezetését, az örökrend szerint irányítják: áldanak vagy büntetnek. Itt a görög mithológia mélysége. Egyénnek épp úgy meg van a maga őrangyala, mint a köznek! Mondja is fent Gábriel, hogy: És most visszatérek, hogy küzdjek a persák fejedelme ellen, azaz azok ura — angyala — ellen, majd így folytatja: »Mikor eljöttem, a görögök fejedelme jelent meg, oda jövén.« Csak a dolgok titka az, hogy eme népnek fejedelmei pogány istenek, gonosz angyalok, vagy legjobb esetben is tévelygő szellemek voltak. Gábriel tehát — emberien adva a tényt — harcot vívott a persák istenével. Nem mintha nem tudta volna legyőzni, vagy megsemmisíteni fizikailag, hanem azért, mert az Úr nem akar fizikailag győzni, mivel a fizikai győzelem soha se győzelem, hanem mindenkor csak terror, erőszak és bűn! Az igazi győzelem, amit az Úr és később szentjei vívtak, az az erkölcsi győzelem, mikor a legyőzött, belátva a maga tévelyét és a krisztusi — azaz örök! — igazságok mindnyájunk boldogságát hozó egyedülvaló értékét, önmaga adja meg önmagát, elfogadva világnézetünknek úgy filozófiai, mint etikai lényegét! Ezért nem vette igénybe az Úr Getsemáni kertben elfogatásakor az angyalok seregeit, mert nem terrorral, hanem szellemmel akar győzni. A persáknál járt Gábriel. S még visszamegy. Miért? Hogy a persa nép »Mihaeljét«, mondjuk Zaratusztrá-ját, vezetőszellemét, szóval azt a szellemi lényt, aki a persa nép őrangyala, vagy istene volt, meggyőzze. Ez a mi uralomra törő démoni gőgünknek furcsa, mert mi úgy képzeljük az angyalokat, hogy fölénnyel, keményen, parancsolóan beszélnek, mint — mi… Magunkat képzeljük Őrájuk, mert nem ismerjük őket! Honnan is ismernénk, mikor nem foglalkozunk a Szentírással… Újságból, regényből, tudományos könyvekből sohse ismerhetjük meg őket.

Mivel e szavak Gábriel szavai, megfontoltan kell értelmezni, úgy, ahogy írva van, nem pedig, mint a legtöbb írásmagyarázó, a mi kedvünk, célunk és felfogásunk szerint. Ha így van írva, bizonyára jót áll érte Az, aki iratta, hogy — mint lejjebb látjuk majd — »igazságot hirdet.« —

Tudni kell még, hogy e részben négy király küzdelme van megírva, az Északi királyé, mely a Világ és a Déli királyé, mely az Egyház szimbóluma. Itt az antikrisztusi, azaz világi államok mint északi; és a Vatikáni állam, mint déli királyság, illetve mint a római birodalom egyházi utóda értendő. Ugyanis minden, ami nem tartozik az Egyház alá, az az Antikrisztus alá tartozik, annak szelleme alá. Észak királya tehát — az Antikrisztus — nem egy nemzeten keresztül támad, hanem bármelyiken, amelyik megfelelő neki a Krisztus elleni támadásra. Egykor francia, német, majd maga az olasz, most pedig az orosz és a jövő zsidója, majd kínaija lesz az eszköz, mert mind a Világ és nem az Isten államához tartozik. Mind a jog és kard, nem pedig az igazság és szeretet szellemével uralkodnak és harcolnak. Igaz, hogy e téren pápák is elbotlottak, de mégis mindig Krisztus mellett tartottak ki úgy szellemben, mint célban, nem úgy azonban a Világ!…

A harmadik király a Legaljasabbak egyike, mint a 20. v. írja és végül a Megvetett a 21. v. szerint, akinek királyi tisztesség nem adatik…

Eme négyes felosztás, Észak királya, Dél királya, Legaljasabb, a Megvetett, mint vezérfonál vezessen bennünket e fejezet próféciáinak értelmezésében.

Eme rész históriai felosztása a következő:

1. Déli király szövetséget köt az északival a 6. v. szerint.

2. A déli hadra kél az északi ellen s győz. 7. 8. v0

3. Az északi kél a déli ellen. 10—12. v.

4. Az északi támad újra s vele sok nép — zsidók is — a déli ellen s az északi győz, de végleg letűnik. 13—19. v.

5. Most jön, kit viadal nélkül rontanak meg. 20. v.

6. Most jön a zsidókirály, illetve Antikrisztus uralma.

7. Újra támad az Antikrisztus, de megverik a rómaiak 29-35. v.

8. Majd újra győz s megfertőzi a szentélyt.

9. Más idő jön, a Sátán felfuvalkodása, ki ellen felkél a déli, de ellene megy az északi király 35—40. v.

10. Észak diadalt arat Egyiptomon, Szerecseneken, keleti hírre Szentföldre vonul, megkezdeni az armageddoni háborút. 44. 45. v.

Ez a Világ és Egyház 2000 éven át lefolyt háborúinak váza…

A Szentírás szövege a következő:

I.

»1. Én a médus Dáriusnál valék első esztendejétől fogva, hogy megerősödjék és megszilárduljon. 2. És most igazságot hirdetek neked. Íme, még három király támad Persiában és a negyedik igen sok kinccsel meggazdagul mindenik fölött; és mikor hatalmas lesz gazdagsága által, Görögország ellen fölindít mindeneket. 3. Támad azonban egy erős király és uralkodni fog nagy hatalommal s azt cselekszi majd, ami neki tetszik. 4. És mikor megállapodik, megromol az ő országa és elosztatik a világ négy részére, de nem az ő maradékai között, sem az ő hatalma szerint, mellyel uralkodott; mert elszaggattatik országa, s ezenkívül még idegenekre is száll.«

Ennyi az Úr előtti »múlt« váza. Az 1. vers szerint Gábriel azért volt Dáriusnál, hogy sugalmazza a zsidók sorsa enyhítése érdekében, a régi szentírási felfogás szerint. A 2. versben említett három király »A Dárius (Cirus) után következő három király, Cambizes, a mágus Szmerdes és Hisztaspis fia Dárius volt. A negyedik a gazdag Xerxes. A 3. versben írt erős király a görög Nagy Sándor. Közepes történelemtudással is láthatjuk, hogy eme részek beváltak akkoriban. S most, mint az Állószobornál is, a görögről átmegy a »római birodalom« tárgyalására, melyet déli királyságnak nevez. — Mivel az utolsó idők ismertetése a főcél, úgy az ó-kort, mint a középkort csak gyors ütemben, átmenetileg érinti Dániel, hogy bizony »időhatárköveken és időfordulókon át« elvezessen oda, ama időhöz, amikor várni lehet, sőt várni kell a »végre« szólókat… Ugyanaz a szellem s technika ez, mint az apokalipszisé, mely szintén mindent csak a végső napokhoz való elvezethetés érdekében említ pár szóval.

A görögről a rómaira való átmenet itt csak egy kis mondattal van megjelölve: És megerősödék a Dél királya: Róma.

II.

»5. És megerősödék a Dél királya, de egy az ő fejedelmei közül erőt vesz rajta, és hatalommal fog uralkodni; mert nagy lesz az ő uralma.«

A Dél királya a római birodalom, a rajta erőt vevő a Pápaság, illetve az egyházi-állam. Itt persze századok ugródnak át, mert az Úr úgy e részben, mint mindenhol és mindenkoron csak azokat a háborúkat említi, amelyek az Egyházat érintik, az Egyház szent küzdelmeit, a — mondjuk így — szentháborúkat, vagy — másoldalról jelezve — a kezdettől tartó antikrisztusi támadásokat, mert hisz hívei részére adja az időt s jeleket, nem a világ részére. S mindazokat, melyek az ő Egyházával nincsenek kapcsolatban, nem is érinti, hacsak időhatározó céljából nem.

A következő versekben aztán jön az egyházi-állam történelme: Nagy Konstantin a pápának ajándékozza Rómát, majd Itáliát, aztán a pápaság kialakulása 728 körül, — mikor elismerték a pápát, II. Gergelyt a világ urának, — aztán jön Pipinnel való szövetség 756-ban, majd Nagy Károly római császárrá történt koronázása, 800-ban, — aztán I. Ottó német király német-római császárságának a felállítása, 962. — majd Rőtszakállú Frigyes fiával, IV. Henrikkel való küzdelem, — III. Ince, mint a pápai világhatalom megalapítója, — a pápának II. Frigyes elleni szövetsége az olasz városokkal, — majd a Hohenstaufok 1273-ban, — a pápák avignoni fogsága 1348, — a vallási háborúk, aztán Napoleon 1800 —13, — Metternik szövetsége 1814, — a pápai állam bukása, 1870, — végül korunkban való s a közeljövőben kezdődő nagy és szent küzdelmei 1936—46—78. Mindezek felvonulnak előttünk, — egy-egy szóval jelezve, — a következő versekben:

»6. És esztendők után szövetséget kötnek; és a déli király leánya (a pápai állam leánya: az »Egyház«: Krisztus jegyese!) az északi királyhoz megyen barátságot szerezni, de nem lesz az ő karjának erőssége és ivadéka sem marad meg; kézbe adatik ő maga és kísérői, az ő fiai, kik őt egy ideig gyámolítottak.

7. De támad az ő gyökereinek csemetéiből egy fiatal ág, ki sereggel jön majd és bemegyen az északi király tartományába, megtámadja azt és legyőzi.

8. Azonfelül azok isteneit és faragott képeit drága ezüst és arany edényeit zsákmányul viszi Egyiptomba; (Egyiptom alatt általában a világot értik, mint Babilon alatt is) s így erőt vesz az északi királyon.

9. És bemegyen az országba a déli király és ismét visszatér az ő földjére.

10. Amannak fiai pedig felindulnak és igen nagy hadsereget gyűjtenek és egyik eljő sietve és árasztva, s újra eljő és felindulva, a déli király erejével megütközik.

11. Ezen felháborodva a déli király, kimegy és harcolni fog az északi király ellen; és igen nagy hadsereget állít és az ellenséges hadsereg az ő kezébe adatik.

12. Elfogja a sokaságot és szíve fölfuvalkodik; és lever sok ezret és nem fog erőt venni.

13. Mert visszatér az északi király és sokkal nagyobb hadsereget állít, mint azelőtt s kevés idő és esztendő múlva elmegyen sietve nagy sereggel és igen sok gazdagsággal.

14. És ez időben sokan támadnak a déli király ellen, a te engedetlen néped fiai (a zsidók) is fölkelnek, hogy beteljesedjék a látomás és elesnek. (Évszázados küzdelmek után esnek el. Ezt a küzdelmet szellemi téren, szóval-tollal, szabadkőműves mozgalmakkal vívták a papság ellen. Az elesés most jön s száműzetnek a világ, a keresztény világ színteréről — haza…)

15. És eljő az északi király és töltést hányat föl és beveszi az igen erős városokat és a déli király karjai (szövetségesei) nem bírnak vele; fölkelnek ugyan az ő válogatottjai, hogy ellenálljanak, de nem lesz elég az erő.

16. És eljővén, tetszése szerint fog vele bánni és nem lesz, ki ellenálljon; és megállapodik a nemes földön (Vatikán földjén), mely megemésztetik az ő kezében. (1870.)

17. És azon igyekszik, hogy eljöjjön az ő egész országának elfoglalására; azért igazságosan fog vele bánni és a legszebb leányt adja neki, hogy azt fölforgassa; de ez nem leszen állandó és nem tart vele.

18. Ez után a szigetekre fordítja orcáját és sokat elfoglal, de végre jár egy általa meggyalázott fejedelem, kinek gyalázata rája esik vissza.

19. És végre orcáját az ő földének birodalmára fordítja; és megbotlik és elesik és föl nem találtatik többé.

20. És az ő helyébe a legaljasabbak egyike s királyi méltóságra méltatlan fog állani; de kevés idő múlva megrontatik; nem rohammal, sem viadalban. (Forradalommal?)

21. És helyébe a megvetett áll majd. (A megvetett nép a zsidóság, a megvetett a szabadkőműves pápa…) kinek királyi tisztesség nem adatik; alattomban jő ez, (földalatti titkos szervezkedésekkel) és csalárdsággal foglalja el az országot.

22. És a hadakozó karjait legyőzi és összetöri azonfölül a szövetség fejedelmét is. (A pápát.)

23. És a barátság után álnokságot cselekszik vele; ellene kél és győzelmet vesz rajta kevés néppel.

24. Bővelkedő és gazdag városokba megyen és olyanokat tesz, (kiuzsorázza a világot) miket nem cselekedtek atyái és atyáinak atyái (a régi szent zsidók); az ő ragadományukat, zsákmányaikat és gazdagságukat elosztja; és az erősségek ellen ármánykodik: (Egyház erősségei: mise, egyházi vagyon, papok világi hatalma, stb.) de ezt csak ideiglen.

25. Felindul az ő ereje és szíve a déli király ellen nagy sereggel; és a déli király hadra ingereltetik nagy és igen erős segédseregek által, de ezek nem állanak helyt, mert rossz tanácsot tartanak ellene.

26. Kik vele egy kenyeret esznek, azok rontják meg őt, és serege lenyomatik és megölve, igen sokan elhullnak.

27. A két király szíve is azon lesz, hogy gonoszt forraljanak; azonegy asztalnál hazugságot szólnak, de siker nélkül, mert a vég más időre való lesz. (Siker nélkül, mert nem sikerült tervük; nem lehet még az Egyház fáját kivágni, mert annak ideje máskor lesz, az Antikrisztus korában).

28. És visszatér földére nagy gazdagsággal és szíve a szent szövetség ellen van, ellene fog cselekedni és ismét visszatér földére.«

III.

Most megint hosszabb időt kihagyva, új korról kezd beszélni, a XX. század végéről s az ezzel kapcsolatos és a közel jövőben várható antikrisztusi, illetve vörösök háborújáról.

»29. Bizonyos időben (idő múltán) ismét visszamegy és délre fordul; de utolsó útja nem lesz hasonló az elsőhöz;

30. mert hajók jönnek ellene és a rómaiak (más fordítás szerint: olaszok) és megveretik és visszatér, bosszúval a szentély szövetsége ellen. (A közel jövőben bekövetkező egyházi szent szövetség értendő itt a fehér hatalmakkal.) Kitölti azt rajta és visszatértében azok ellen is forral valamit, kik elhagyták a szentély szövetségét. (Kik a szentszövetség hívei voltak ugyan, de aztán kiléptek abból.)

31. És egy hadosztálya megáll és megfertőzteti az erősség szentélyét és megszünteti a mindennapi áldozatot és utálatosságot visz a pusztaság helyére. (Itt már misék törlése, a közeli antikrisztusi egyházüldözés, a pápa üldözése kezdődik.)

32. A szövetség ellen lévő istentelenek (a vörösök) álnokul csalárdkodnak; az Istent ismerő nép (Jézust ismerő keresztények) pedig fenntartja magát és tevékeny lesz.

33. És a nép értelmesebbjei sokakat tanítanak (Ezek a megvilágosult s az utolsó időket felismerő papok és hívek lesznek), de elhullnak a fegyver és tűz, a fogság és a sokáig tartó rablás miatt. (A rablásokat, azaz rekvirálásokat követő éhség és élelmiszerjegyek hiánya miatt.)

34. Azonban ha elesnek is, csekély segedelemmel felemeltetnek; és igen sokan csatlakoznak hozzájuk csalárdul.

35. És az értelmesek (akik a fenti »értelmesebbeket« megértik) közül is elhullnak, hogy megpróbáltassanak és kiválogattassanak és megtisztíttassanak az elrendelt ideig; (a végítéletig) mert más idő (másféle szenvedéssel járó idő is) leszen.

36. És önkénye szerint cselekszik a király (az Antikrisztus) és fölfuvalkodik és fölemelkedik minden isten ellen; (keresztény, zsidó, mohamed stb. ellen) még az Istenek Istene ellen is nagyokat szól és pedig sikerrel, (mert hisznek majd néki s tájékozatlanok), míg betelik a harag; mert meg van a végzés. (Azaz el van rendelve a végzet.)

37. Nem gondol atyáinak (a régi zsidók) istenével, az asszonyok után lesz kívánsága, (parázna lesz), egy istennel sem törődvén, mert mindenik ellen támad.

38. De Moazim istent (az erők, harcok, háborúk istenét,) mégis az ő helyén fogja tisztelni; (mert a harcok istene a Sátán végső értelmében, kit neki világhódító céljai érdekében tiszteltetnie is kell) azon istent, kit atyái (Antikrisztus zsidó lesz s atyái a régi zsidók) nem ismertek, tiszteli majd arannyal és ezüsttel, drágakővel és becses jószágokkal. (Az ennek való hódolat már ma is világszerte megkezdődött, ha mindjárt más nevek és szimbólumok alatt is, amit — nehogy a könyvet elkobozzák — nem merek kiírni.)

39. És azon lesz, hogy megerősítse Moazimot, azon idegen istennel, kit megismert és tisztelőinek nevelni fogja dicsőségét, hatalmat ad neki sokak felett és földet ingyen oszt.

40. És az elrendelt időben harcolni fog ellene a déli király, de mint a förgeteg, ellene megy az északi király szekerekkel, lovakkal és hajók nagy sokaságával, beront a földekre és összetiporja, átvonulván azokon.

41. És bemegyen a dicső földre és sokat megront; egyedül ezek szabadulnak meg az ő kezéből: Édom és Moáb és Ammon fiainak fejedelemsége.

42. És kinyújtja kezeit a földekre (országokra) és Egyiptom (a világ!) nem menekedik meg tőle.

43. És ura lesz Egyiptom arany és ezüst kincsének és minden drága jószágának: Líbián és Szerecsenországon is átvonul.

44. Hanem egy hír megháborítja (megrémíti) őt napkeletről és északról; eljő nagy sereggel, hogy megrontson és öljön igen sokat. (Közeli japán-kínai és német-olasz szövetséget lássuk itt.)

45. És felvonja sátorát a tengerek között, a híres és szent hegyen (a Golgotán, Olajfák hegyén, vagy a Sinain?) ezután a végsőig jut és senki sem segít rajta.« (Eltapostatik az Úrtól.)«

Tehát odáig vezet, hogy felvonul a szenthegyre, táborba száll, míg seregei az armageddoni harctéren gyülekeznek, hogy elkezdjék háborújukat? Erre az idők fognak felelni majd; még most, az idő távlatában kicsit — homályosak…

S ekkor fölkel — mint a következő rész kezdi — Mihael, hogy megkezdje harcát a Sátán ellen.

Nyomtatható változat