Azóta, hogy Németországban a nemzeti szocializmus jutott uralomra, igen különös jelenségeket észlelhetünk a magyar közéletben. Egyfelől lelkes Hitler-rajongókat látunk, akik a magyarországi zsidókérdés kétségtelenül egyre tűrhetetlenebb rendezetlenségét látva, érthető antiszemitizmusukat egészen érthetetlenül egybezagyválják a mai német „újpogányság” olyan tételeivel és törekvéseivel is, amelyek sem a kereszténység (és abban elsősoron a katolicizmus) szellemével, sem a magyarság állami és nemzeti létének érdekeivel össze nem egyeztethetők. Másfelől viszont látjuk a magyarországi zsidóságot, amint az ő szempontjából érthető haragjában, gyűlöletében és félelmében arról is igyekszik „levenni a keresztvizet”, ami a hitlerizmusban a német nemzetre nézve üdvös, és a hitlerizmus ellen való hadakozásban nem egyszer valósággal a katolikus vallás és Egyház bátor védelmezőjének, az együttüldöztetésben szinte természetes szövetségesének igyekszik feltüntetni magát.

Folytatás »

A bécsi nagy kaland

Az őszirózsás forradalom után…

1919. március 20-ikán Károlyi Mihály gróf megtagadva magyarságát és ősi családi hagyományait, elárulta a magyar alkotmányt s az ezen nyugvó politikai hatalmat Kun Béla és társai kezébe adta. 1919. március 21-ikén a budapesti gyűjtőfogházban letartóztatásban levő Kun Bélával és az ugyancsak fogságban ülő párthíveivel tudatták, hogy az ország vezetését a lemondott Károlyi Mihály miniszterelnök rájuk, illetve a magyarországi kommunista pártra ruházta.

A magyar alkotmány meggyaláztatott és a magyar haza sorsa megpecsételtetett…

Folytatás »

13. FEJEZET.

Már hajnalban talpon voltam. A vihar oly kegyetlenül tombolt és markolászta fölöttünk az időette csőszház gerincét, hogy minden pillanatban azt hittem, leemeli rólunk a szúvas nádtetőt. Baka Mátyásék még ott aludtak egy-egy fölkunkorodott orrú mustra csizmában, a kémény háta megett. Nem törődtem velük. Bár őszintén megvallva, féltem egy kicsit Baka Mátyástól. Attól tartottam, hogy mérgemben elszólom magamat előtte.

Hamarvást lelibegtem az alvégbe. Az Efraim kocsmája előtt nagy csődület gyűrődött. Föléjük lebbentem. Kiss-Tóth Imre állt a tömeg közepén és derűsen mosolyogta:

— Ha hiszitek, ha nem: visszakérem a harminchat pengőm ettől a csoze Szalag Ernőtől! Nekem nem köll a bibliája!

Folytatás »

Nemzeti vértanúink halálának huszonötödik évfordulóján a tisztelet és szeretet érzésével emlékezett meg a salzburgi magyarság nevében ft. Mihályfy János, salzburgi magyar r. kat. lelkész akkor, amikor az elmúlt 25 év folyamán akadtak magyar emigrációs papok, akik erre nem voltak hajlandók. Részletesen és megrázóan vázolta azokat a kommunista és szabadkőműves vezetőegyéniségeket, akikért viszont elmondták a gyászmisét.

A gyászmisén részt vett a tiroli testvérek kíséretében Henney Árpád vezetőtestvér is.

Hőseink és vértanúink Szálasi Ferenc nemzetvezetővel az élükön a magyarság jövőjét munkáló tetteikkel, kitartó nemzethűségükkel példát mutató áldozatvállalásukkal minden Nemzetéhez hűséges, igaz magyar eszményképeivé emelkedtek. Könyörögve kérte az ájtatos gyülekezet a magyarok Istenét, váltsa valóra Hőseink és Vértanúink életáldozattal megpecsételt óhaját, jutalmazza meg Nemzetünk minden tagját boldog jövendővel a szabad Nagy-Magyarországban.

Folytatás »

„Ha Róma elvész, elvész a világ.” — Beda barát jóslata. (X. század).

A világban mindenfelé mutatkozó válság, káosz iszonyú hangzavarába napjainkban egy újabb, disszonáns akkord zúg bele. A római egyház évezredes épületén megint repedések, hasadások támadtak. A már egy évtizede mutatkozó vatikáni zsinat-ellenes megmozdulások egyik hulláma hirtelen magasra csapott föl a vatikáni sziklára, s még jókora időbe telik, amíg a vihar elcsitul, s a károk fölmérhetők lesznek.

Lefebvre érsek nagy publicitást nyert „latin miséjére” gondolunk.

Mi, természetesen, nem foglalhatunk állást ebben az ügyben egyik oldal mellett sem, csupán megpróbáljuk beilleszteni a dolgokat a nemzetiszocialista világnézet keretébe.

Folytatás »

Marxizmus, szakszervezet és az állam.

A munkáscsoportok különböző vonalakon mozogtak, mielőtt politikailag a Szociáldemokrata Párttá egyesültek. De nem szükséges, hogy egyenként végigjárjuk ezeket a fejlődési állomásokat. Sokkal fontosabb az a körülmény, hogy elég gyorsan képződtek bizonyos alakulatok, mint kezdetei a tiszta, jogos érdekképviseleteknek. Ezekből lettek később a szakszervezetek. Érdekes, hogy eleinte munkásképző körök alakultak. Ez megint valami igazán német dolog. És megható, hogy ezek a megkínzott és elnyomott munkások mindenekelőtt képzettségük tökéletesítésére gondoltak és azon igyekeztek, hogy ily módon tegyék lehetővé felemelkedésüket. Később alakultak azután a szakszervezetek, mint tiszta érdekképviseletek. Ezek még a kilencvenes években is arra törekedtek, hogy a munkások érdekeinek képviseletét minden politika belekeverése nélkül, pártpolitika nélkül szolgálják.

Folytatás »

10. FEJEZET.

— Mit csináltál te szerencsétlen? — rontott nekem Baka Mátyás, mikor a csőszházat elhagytuk. — Így akarsz te megerényesedni?…

Most már csakugyan azt hittem, meggabajodott szegény lélektársam.

— Én nem tudom, mit akarol tőlem? — mondtam nyomatékosan. — Azt se tudom, mért vágtad földhöz a sütőlapátot!?

— Mennyi földed volt neked? — kérdezte váratlanul Mátyás.

— Kétszázötven köblös hold — feleltem kevélyen.

— Most mán elhiheted, hogy nem a vagyon teszi az embert… Hogy ilyen barom legyen egy gazdálkodó. Azért dobtam le a sütőlapátot, hogy az anyja fölébredjen! Érted mán?

Folytatás »