16. FEJEZET. Nem mentem többé a temetőcsősz padlására aludni Kivettük magunkat Pistával a szérűskertbe. Mindketten a csendet kívántuk. Egy gyepszénaboglyába vertünk tanyát. Pista már korán ellibegett hazulról Hívott, hogy nézzem meg a ravatalát. Lehet, hogy tiszteletlenség volt tőlem, de nem mentem el. A sok idő oda bóklászásban egészen kifáradtam. Pistát azzal ráztam le a nyakamról, [...]

13. FEJEZET. Már hajnalban talpon voltam. A vihar oly kegyetlenül tombolt és markolászta fölöttünk az időette csőszház gerincét, hogy minden pillanatban azt hittem, leemeli rólunk a szúvas nádtetőt. Baka Mátyásék még ott aludtak egy-egy fölkunkorodott orrú mustra csizmában, a kémény háta megett. Nem törődtem velük. Bár őszintén megvallva, féltem egy kicsit Baka Mátyástól. Attól tartottam, [...]

10. FEJEZET. — Mit csináltál te szerencsétlen? — rontott nekem Baka Mátyás, mikor a csőszházat elhagytuk. — Így akarsz te megerényesedni?… Most már csakugyan azt hittem, meggabajodott szegény lélektársam. — Én nem tudom, mit akarol tőlem? — mondtam nyomatékosan. — Azt se tudom, mért vágtad földhöz a sütőlapátot!? — Mennyi földed volt neked? — kérdezte [...]

7. FEJEZET. Nyughatatlanságomban egész héten odacsatangoltam. Néha ellebegtem ismeretlen tájakra is, de leginkább a Tisza partján bókláztam el az időmet. Sokszor elmerengtem a Tisza kékes, áttetsző jegén, aztán beleselkedtem a vén fák kéregtarisznyáiba, ahol a madarak fázósan gubbasztottak. Egyszer bevettem magamat egy fűzfa odújába, hogy majd ott alszok, de olyan gombaszag volt, egészen elkábított. Egy [...]

4. FEJEZET. A mi utcánkban már kora délután csoportosodni kezdtek az emberek. A fölvégből csomókásan érkeztek az ünneplőbe öltözött fejérnépek és férfiak. A hideg rózsát csókolt a jányok és menyecskék arcára, a vénasszonyok meg megtarkult ábrázattal leselkedtek ki nagykendőjükből, mint riadt csigák a házaikból. Közeledett a temetésem ideje. Most eszembe jutott Sügér Balázs temetése. Tavaly [...]

Ezt a művemet Bartha Miklós emlékének ajánlom 1. FEJEZET. A csontot hasogató szél betutul a halottasház szelelő likán. Tél van. Vastag hófúvás sühög alattam és a ködbálványok formát cserélgetve hósubát kanyarítanak magukra. Tegnap haltam meg s már itt kinn szürenkezek a tiszarekettyési temetőben. Várok. Az orvos azt mondta, agyvérzésben haltam meg. Nem igaz! A guta [...]

A költő halálának 50-ik évfordulójára. Soha még magyar költő nem szenvedett annyit fajtája szenvedésével, soha még magyar költő nem látta meg oly mélyen a magyarság igazi lényegét, nagyrahivatottságát s ugyanakkor alvó tehetetlenségét, mint Ady. Ady érzi, tudja, hogy ez az álmodozó, bolond poéta faj különb, ősibb nép minden más népnél. Szinte, hogy ki nem mondja, [...]

XI. Művészet és morál. EDDIGELÉ jobbára csak adatokat soroltunk föl és irodalmi jelenségeket ismertettünk, rámutatva az erotika nagy fölburjánzására, mely nálunk a világháború utolsó éveiben érte el tetőpontját. Nem tartózkodtunk ugyan attól sem, hogy többszörösen elítélően nyilatkozzunk az erotikáról s a naturalizmus bírálatában eleve jeleztük elvi álláspontunkat is, de ennek mélyebb esztétikai és — nem [...]

IX. Erotika az újabb magyar költészetben. A FRANCIA anyagelvű naturalizmus és a dekadens irányú szimbolizmus erotikája, mint világirodalmi kis szemlénkből is kitetszik, Európa-szerte elterjedt és eljutott a mi irodalmunkba is s itt igen termékeny talajra talált, mely már nagyon is el volt készítve az idegen mérges palánta befogadására. Az irodalom a kor lelkének, egy nemzet [...]

TIZENKETTEDIK FEJEZET — Itthon a tanító úr? — Itthon. Odabent van a házban. Irkál. Mostanában mindig irkál. — Be lehet azért menni hozzá? — Be… Olyan az én udvarom egy hét óta, akár a községházáé, öcsém. Mán a kutyát is meg kellett kötni, nehogy lehúzzon valakit, annyian járnak ide, az Isten se győzné vigyázni azt [...]