A vérvád és vérgyilkosságok története. Huber Lipót kalocsai theológiai tanár urat, a rabbinisztikus és kabbalisztikus irodalomnak nálunk egyik legkiválóbb és legelfogulatlanabb tanulmányozóját, a Beilis-pör alkalmából arra kértük föl, hogy a vérvád és vérgyilkosság történetét tisztán történelmi alapon, a pro és kontra vélemények leközlésével, írja meg. Minden szubjektív véleménynyilvánítást már eleve kikapcsolni óhajtottunk ennek a babonának tárgyalásából, el akarván kerülni minden köz- és magánjellegű emócióknak felébresztését. A tudományos alap és objektív higgadtság végigvonult az egész tanulmányon s a történelmi kritika bonckése alá vett régmúlt esetek fejtegetésein. A cikksorozat néhány utolsó közleménye azonban, mely már újabb keletű esetet, a tiszaeszlári bűnpert tárgyalta, éppen időbeli közelségénél fogva még nélkülözni volt kénytelen az idők folyamán teljesen megérlelődő történelmi kritikát s így a szerző ez eset ismertetésénél ama még kevés számú, általa használt és idézett tárgyi forrásokra volt csupán utalva, melyeknek resultánsa egyes körök érzékenységét fölkeltette.

A szerzőtől az izgatás, vagy egyesek és a köz felingerelése teljesen távol állott annál is inkább, mert hisz egész irodalmi múltja azt tanúsítja, hogy a zsidósággal szemben mindenkor mint a legobjektívebb tudós lépett föl.

A különben tudományosan objektív tanulmány ez utóbbi fejezeteinél egy-két szubjektív megjegyzését — melyekkel magunkat nem azonosítottuk — több helyen félreértették. Mivel ez a kényes théma, melyet éppen közelségénél fogva a történetíró átfogó tekintetével még nehéz megírni, sajnálatosan akkor került a cikksorozat rendjében közlésre, amikor e nehéz napokban egymás megértésére és nem szétválasztására van szükség, azért a szerző beleegyezésével elhatároztuk, hogy a cikksorozat további közlésétől egyelőre elállunk.

Megjegyezzük, hogy e nagyobb szabású történetkritikai tanulmányban éppen most következtek volna azok a fejezetek, amelyek azt tárgyalnák, hogy a vérbabona ethnológiai megállapítások szerint hosszabb vagy rövidebb ideig csaknem minden nép babonás rétegeiben megtalálható, de a különböző népeknél némileg módosult alakban nyilvánult meg; továbbá azok a fejezetek is, amelyekben a szerző tudományos alapon és módszerrel kimutatja, hogy vérgyilkossági tények sem a talmudban, sem a kabbalában nem bírják alapjukat, hogy tehát azokért sem a zsidó vallás, sem a zsidó nép, mint olyan nem vádolható, hanem, hogy azok egyes egyedül egyes eltévelyedett indivídiumok és szekták babonájából magyarázandók.

Azonban nehogy félreértessünk s hogy e nehéz idők egyetértését ne zavarjuk ezzel a kérdéssel, a cikksorozat közlésétől elállunk.

Nyomtatható változat