IX. Az egyéniségek felosztása.

Az egyéniségek és karakterek sokféle felosztása közül, mi csak az alábbiakat említjük meg.

Első a teológiai, mely kétfélére osztja az embereket, hívőkre és hitetlenekre, illetve lelki és testi emberekre, mint Szent Pál írja.

Második a pszichológiai, vagy lélektani, mely háromféle embert különböztet meg, az ész, a szív és akarat szerint.

Harmadik a régiek temperamentumok szerinti négyes felosztása, mely szerint vannak szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus emberek.

Negyedik az orvosi, mely nagy általánosságban öt félére osztja, ú. m. hülyékre, butákra, bűnözőkre, normálisokra és kiválókra.

Ötödik a fejek, illetve koponyák szerinti felosztás, mely hosszú, kerek és szív alakú fejekre osztja a koponyákat.

Hatodik a Hutter-féIe fej és arcalkat szerinti felosztás, mely testiekre, tevékenyekre, érzékenyekre, harmonikusakra, diszharmonikusakra, fejletlenekre, terheltekre, bűnözőkre, továbbá zsenikre, szenzibilekre, ideálisakra és szentekre osztja az embereket.

Idevonatkozólag fel kell említeni az asztrológiai felosztást is, mely a régiek szerint tizenkétfélére osztotta — nagy általánosságban véve — az embereket a tizenkét hónap, illetve tizenkét állatövnek megfelelően.

Mindeme felosztásokban van némi igazság, hisz mind az emberről szól, ha más-más szögből nézve is. Legkevesebbet adnak még az asztrológiai felosztásra, noha mióta a kozmikus sugarakat jobban ismerik, azóta az asztrológiának épp úgy kezd felmenni a tekintélye, mint felment a grafológiának vagy kiromanciának…

Mivel mindenen át a szellem nyilvánul meg, — hisz még a zenei játékon át is meg lehet ismerni, ki melegebb, ki hidegebb lelkületű, játéka szerint, — nyilvánvaló, hogy mindenen át — meg is ismerhető, legyen az világnézet, mozdulat, passzió, az ember jelleme.

Mindeme felosztások közül itt csak a teológiait ismertetjük, később pedig a pszichológiait, valamint az arculat s fejalkat szerintit.

a) A teológiai felosztás szerint az emberek kétfélék ú. m. lelkiek és testiek, illetve hívők és hitetlenek. Az Úr is kétfélét jelöl meg, bárányokat és kecskéket, máshol Istenatyától és ördögatyától valókat. Ez a felosztás a legtökéletesebb, mert alapjában a legtöbb ember olyan, amilyen világnézete s amilyen célok, elvek vezérlik.

Mindkét csoportban háromféle egyéniség van, ú. m szív, ész, test embere, illetve spirituális, intellektuális és materiális. Az első, azaz hívő csoportban azonban túlnyomóan a szív és ész uralkodik, míg a másodikban az ész és test.

Az első a külsőre mit sem ad s bizony sokszor igaza van… Mindent a lélekre tesz fel. A másik a külső embere; tárgyköre a test.

Életvonaluk is más. Egyik felfele, másik lefele haladó. Egyik a szellemiekkel táplálkozók útja, másik a testi örömöknek hódolóké.

Mondják, hogy a lelki ember is ember… Ez téves. Egész más ember az s egész más életvonalon él, amint azt az életvonalakat szemléltető rajz is mutatja. A kiváló ember útja fent vezet, csak néha süllyed alá, néha csusszan le, mert — jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen… Ezt az 1. sz. rajz mutatja. Ellenben az átlagember útja lent vezet, az alsóbb örömök és életcélok szintjén s csak néha — nagy események vagy alkalmak idején — emelkedik fel, mint a 2. sz. vonal mutatja. Egész más két élet, amint egész más két vonal mindkettő.

Egyik a fentről való, másik a lentről való ember. A fentről valókat ideák, eszmék lelkesítik. Ezek nem bánják mit esznek, mit isznak, csak az igazságot szolgálhassák. Elfelejtik önmagukat — másokért. Odavetik érdekeiket az igazságért.

A földi, azaz lentről valók enni, inni, keresni, vagyonosodni vágynak, mit se érdeklődve ideák vagy eszmék után. Ezeknél a gyomor uralkodik a fejen, amazoknál a fej a gyomron. A földi ember eszméket tagad meg anyagiakért, míg a fentről való anyagiakat tagad meg eszmékért.

Két más faj, testi faj és szellemi faj, mely kitölt minden réteget és nemzetet. A szellemi — vagy fentről való — ama krisztusi faj, mely minden nemzetben, rangban és korban kiemelkedett a maga síkjából — lelki nagyságával, bármilyen fajú vagy vallású volt is, csak ezt az átlag sohase veszi észre…

S e két faj, — szellemi és testi — nem érti egymást. Ami egyiknek értékes, a másiknak nevetséges és fordítva.

X. Fej és fejalkatok.

Eddig a részek, most az egész tárgyalásához értünk. Az itt adandó fejalkatok a nagy egészt mutatják, míg annak apró eltéréseit az előzőleg közölt részidomok szerint kell osztályozni.

Alaptétel, hogy a szabályos, harmonikus és szögletességmentes arc alapjában a maga nemében való jó embert jelzi, minden ettől való eltérés az ellenkezőt oly arányban, amily arányban szögletes, szabálytalan és disszonáns. Az első kettőt a fej, a disszonanciát a részek mutatják meg. A részek harmóniája nagyon fontos, mely rendesen azonos az igazi széppel.

Hogy az arc a lélek tükre, azt már a régi görögök is hitték, csak nem lehet mindenkor beletekinteni, mert eltakarja a — képmutatás és a kozmetika… A Szentírásban is kiemeli Sziráki Jézus XIX. 26—27 verse, hogy: „Külsejéről lehet az embert megismerni. És arca kifejezéséről az okosat. A test öltözete, fogak nevetése s az ember járása, reá vallanak.”

Az arc általában az érzelmek és indulatok színpada, itt játszódik leghűbben a belső. Bánattól beesik, érzékiségtől eldurvul, a durva baromiság mély barázdákat von rá, míg a fösvénység finom ráncokat, a mély gondolkozás komolyságot, a tiszta lelkiismeret vidámságot. A haragtól felindult, örömtől felderült, bánattól megtört arc csak ama pillanatnyi kilengési szélsőségeket mutatja, ameddig a lélek ingája leng, de nem az alap egyéniséget, ezt a nyugalomban lévő arc jelzi, míg a kilengések az emelkedési és süllyedési határt.

A hivatás is rányomja arcunkra bélyegét. A rendőr, katona, kir. ügyész foglalkozása folytán lassan elvesztheti istenies vonásait, hacsak nem ellensúlyozza lelkiségét, míg az igazi pap, ki beleéli magát hivatásába, öregségére megszépül, derű és szentség sugárzik arcáról s más lesz mindkét irányúaknak nézésük, hangúk, hangsúlyuk, mozdulatuk, arcvonásuk és egyéniségük is. Egyik a sok gonoszsággal való foglalkozás révén keményebb és ridegebb, azaz érzéstelen, míg a másik — a pap — az isteniekkel való telítődés folytán szelídebb, melegebb, fennköltebb. Egyik komor és derűtlen, másik nemes és vidám lesz. A vidámság nem bolondság, a kettő olyan különbség, mint vonzás és csábítás a nőnél…

Vannak szép arcok fogházban és torzak nemes állásokban. Ezek olyan búzaszemek a konkoly, illetve konkolyszemek a búza között… Ha bűnözik is az ilyen, gyarlóságból, míg a terhelt természetből teszi s ez etikai és lélektani szempontból összemérhetetlen két különbség. Egyik — mint a katona — belső, vagy külső parancs s kényszer folytán öl, míg a terhelt — passzióból… A félénk félelmében hazudik, de a gonosz hazugságszeretetből… Nemest a kényszer viszi bűnbe, míg a nemtelent — vágya… Egyik irtózik, hogy másnak kárt vagy bajt csináljon, a másik örül neki. Fordítva is áll. Ha a nemes tesz jót, természetéből teszi, ha a nemtelen, úgy vagy érdekből, vagy véletlenből, vagy csak kivételesen, mert nem természete a jóság. Kivétel azonban mindkettőnél ott lehet, ahol világnézeti csere történt, mint említettem, vagy megtért s javul, vagy megtört és züllik… Első esetben a torz is lehet jó, másik esetben a szép is lehet rossz…

A szabályos arc homloka, orra, álla egyenlő nagy, illetve hosszú, a száj vízszintes, előreszökő, gömbölyded állal, egyenes orral. Ezen általános méretek a kiindulási pontok.

Az arcél, illetve profil a család, míg az arcmező az egyén jellemeit mutatja.

Néha az arcmezőn, néha az arcélen van a nemes vagy terhelt jellegzetesség, ezért mindkettőt meg kell nézni. Ha úgy elölről, mint oldalról azonos jó vagy rossz jeleket látunk, úgy minden kétszeresen számít.

Maga az arc érzelmeink színpada, egész fizikai és pszichikai életünk vetülete, úgy az átmeneti és pillanatnyi, mint az állandó és alapérzéseket, gondolatokat és akarásokat illetőleg. Sértett igazságérzet összerántja a homlokot, meglepetés kitágítja a szemeket, félelem kinyitja, figyelésre készteti a szájat is, öröm mosolyra, miért, mert itt éljük át leginkább önmagunkat.

Alapjában három arcél van: az egyenes, 1. rajz, a hullámos, 2. rajz, a kör alakú, 3. rajz, mely lehet homorú vagy domború. Az egyenes arcél az akarat és ész embere, rideg, hideg szívvel. A hullámos arcél az érzelmek, a szív és test embere, kevés ésszel, de simuló, alkalmazkodó érzésekkel. A kör alakú csak a test embere, annál kevesebb ésszel és szívvel, mennél nagyobb a körcikk, egyharmad körcikktől félkörig, illetve ellipszis alakig; ha homorú, az erősen terhelt. A többi arc eme három keveredése, alakulása. Érdekes, ha a három részre osztott félkör vonalaira arcélt rajzolunk, mindig tipikus zsidó, vagy arab arcélt kapunk. Ha egy keresztény arcéle ilyen, nem menti meg a keresztvíz se az alól, hogy lélekben és karakterében zsidó, minden vérsége dacára, bárhogy kiabál is a fajiság mellett… Ez a félkör alakú arcél gyakran — roggyant szemmel — papagáj arcélt és lomhaságot is mutat. Az ellipszisig nyúló halfej szintén hülyeség jele.

Hogy mi az arcél, azt legjobban szemlélteti eme 7 arcél. Nem sok kell annak felismeréséhez, hogy melyik — mi…

Mennél inkább átmegy az arcél a merőlegesből a hullámos felé, annál inkább fogy az akarat és értelmi s inkább nő az érzelmi túlsúly. Egyenes arcél kitartás, merevség, megbízhatóság, amazok ingatagság jelei. A valóban nemes arcél az egyenes és félkör között finoman ívelő görög arcél. Hogy az arcélekről tájékozódjunk szemléljük végig az alábbiakat. Íme, Attila két arca és Katalin cárnőé. Mindkettő kegyetlenül hideg s Kataliné buja is.

Íme, az 1. alatti homorú s hülye. A 2. alatti s primitív. A 3. alatti hideg görög és a 4., 5. alatti szép görög arcélek.

Hasonlóan beszélő arcélek az 1—12. alattiak; mindenik egy-egy névjegy a lélekből.

Az arcélek és orrok kellő ismertetése céljából ismertetünk néhányat a 68. oldalon levő formákból.

A) jelzésű az ideális emberé. B) jelzésű a szellemileg éretlené. C) jelzésű a szellemileg józan s a létért küzdő típusé. D) a gonosz, mefisztó érzésben, akaratban s tettben. E) a nemesé, ki dacára minden gonosznak, mindent legyőz az ő belső nemessége, hite és jósága által s követi az Ideált, az ideálisát. Ezek által van az emberiség szellemi fejlődése biztosítva, ezek magukban hordják Isten lelkét a szépre, jóra, igazra és szentre való hajlamot, készséget és rátermettséget.

Az arcszöget illetőleg e kettős fejen látható, hogy minél nagyobb az arc szöge, annál észbelibb, minél kisebb, annál érzelmibb az illető lelki alapzata. A túl reális embereké inkább derékszög, míg az ideálisoké a hegyesszög felé közeledik. A derékszögűeket inkább emberi, míg a hegyesszögűeket inkább állati formának mondják, mert az állat arcéle is a hegyesszög felé hajlik, s lelkileg inkább az érzelmek, mint az értelem által vezéreltetnek. Az előző rajzok homlokára csak rá kell nézni s látni, mily más az arcszög és lelkület… A mellékelt rajzon a d—c—a a primitív, míg a d—c—b a fejlett ember, illetve egyik érzelmi, másik értelmi ember arcszöge. Az arcszöget úgy nyerjük, ha a fül közepe, az orr mélypontja és a homlok legelőbbre álló pontjain a felső ajak érintésével érintőket húzunk.

A koponyaalkatokat illetőleg, oldalról nézve megkülönböztetünk, 1 r., kerekfejűt, mely a zsenialitás jele, — 2. r., hosszúfejűt, ívelt fejtetővel, mely nagy hívő készségnek a jele; az ily domború fejtető mindig szerető szívre és vallásos lélekre vall, ha nem szögletes, — 3. r. nagy hátsó tarkójút, mely a tetterőnek s talentumnak a jele, de a zsenialitás hiánya; a talentum ugyanis kitartó tanulás és visszaemlékezésből meríti ismeretét, míg a zseni önmagából inkább, — 4. r., a széles fejűt, mely a mulatozó s vidám, bolondos ember feje, — 5. r., a csúcsos vagy hegyes fejűt, melynek hátradűlő homloka kevés akaratot, de hátul kicsúcsosodó feje annál nagyobb öntudatot mutat, még pedig ama arányban, hogy mennél hosszabb az A-B átmérő, annál nagyobb az akaraterő, a hátradűlő homlok dacára, mert az áll akaratot jelez, csak míg a merőleges homlok akarata értelmes és indokolt, addig az előreszökő állé inkább csak önösségen s önzésen, néha konokságig menő gőgön alapul. Ezen 5. rajzon, alul behajló homorú tarkó, gyenge családi érzéket jelez, — 6. r., az előrehajló fejűt, melynek homloka jóakaratot mutat, míg a homlok s tarkót összekötő C-D vonal hosszának megfelelően nagy benne a családi szeretet, egyben ellentétben az előző csúcsfejűvel, ennek kevés az önérzete és gőgje, mert fejtetejének hátsó-felső része lapos, nem mint az 5. r. B) ponttal jelzett fej tarkója. A tarkó alsó része ha mélyen kiáll, mint a 6. r. D) pontja, családi szeretetre, de ha hátulról nézve a tarkó széles és fejlett, nagy érzékiségre, bujaságig menő nemi erőkre mutat.

Hátulról nézve a fejalakját, legjobb az 1. r. a) kerekfejű, kivált ha oldalról nézve is kerek, — a lapos fejtető, kivált ha oldalról is az! — a középszerű embereké, kik jóllehet jó matematikusok, de nem lendületes, ideális, emelkedni tudó lelkek, — míg a 3. r. szerinti hegyes a buták fejteteje.

A gömbölyű fejű annyira más egyéniség, hogy nem is tanácsos neki hosszúfejűekkel barátkoznia, se amannak gömbölyű, illetve kerekfejűvel. Ugyanaz áll a körtefejű emberekre, kik még érzékenyebbek. Általában mennél több hegyes vagy szögletes része van egy arcnak, illetve fejnek, annál inkább kritikusabb, nehezebb természetű, szőrszálhasogatóbb és erőszakosabb, mint a gömbölyded idomzatú. Szögletes fej nyers, anyagi, de jó matematikusé; lapos fejtető szintén matematikus és jó emlékezőtehetség jele.

Fontos még a fejalak egyéb aprósága is, sőt annyira fontos, hogy pl. lapos fejtetőjű embertől semmi jót és nemest nem várhatunk, nem rosszak, csak — született materialisták…

A fejalkatokat illetőleg, idézzük még Böhle következő felosztását

1., 2. érzéki és falánk természetű ember fejalkata, rendesen vastag nyakkal.

3., 4, az izomemberek, athléták, ennélfogva tevékeny emberek fejalkata, ezek is meglehetős vastag nyakkal.

5., 6., 7. gyenge, erőtlen, bátortalan emberek fejalkata. Azonban amíg az 5. gömbölyded, tehát ideális, a 6. lapos fejtetőjű, azaz reális, míg a 7. csúcsos vagyis képzelgő hajlamú, de mindhárom alapjában azonos, sok finomságra való képességgel.

8. és a 9. két ellentét. A 8. erős család- és fajszeretettel rendelkezik, mert a nyíllal jelölt agyrész erősen fejlett. A 9. ellenben — hol ugyanez fejletlen és dudor nélküli, gyenge család- és fajszeretettel rendelkezik.

A 10., 11., 12. közül a 10. hosszú hátsó fejrésszel, túl erős tevékenységi hajlammal bír, míg a 11. már gyenge tevékenységi erővel, a 12. pedig, melynél túl fejletlen e koponya rész, túl gyenge tevékenységi erővel rendelkezik.

14. már sokkal kifejlettebb, ami túl fejlett öntudat, önhittség, s önzés jele. 15. szerfölött kifejlett, ami már túlzottan önös, önző, önhitt embert mutat.

A 16., 17., 18. hátsó fejtetejének felső része lejtős, illetve lapos. Mindhárom nagyon gyenge önösség, sőt hajlam és készség az önzetlenségre, engedékenységre, alázatra. Csak amíg a 16. kicsit reális, laposas, alig domború fejtetejű, némi idealizmussal, addig a 17. s kivált a 18. magas fejtetővel, idealizmussal párosult önzetlenség jele.

A 19., 20., 21. 22. közül mindnek más a fej előrésze. A 19. erősen, a 20. túlerősen fejlett, ami a mások iránti készség, odaadás jele. A 21. gyengén, a 22. túl gyengén fejlett fejelőrész, mi az előzők ellentéte, azaz a mások iránti készség hiánya, sőt a 22-nél már a mások iránti közöny jele.

A 23., 24., 25. fejtetők közül a 23. alacsony fejtető, ami gyenge metafizikai érzék jele, reális, e világ fiainak a feje, idealizmusra való készség nélkül. A 24. középmagas fej, mi némi metafizikai és misztikus hajlamot árul el. A 25. magas, fejlett fejtető, mi kiváló metafizikai érzékre, misztikus hajlamra, emelkedettségre, hitre, idealizmusra mutatnak, de esetleg túlhívésre is vezethet.

A 26., 27., 28. közül a 26. ideális fejalkat, a 27. az érzékeny (gefühl) emberé, míg a 28. tevékeny ember fejalkata, mint minden hosszúfejű.

A 29., 30., 31., 32. közül a 29. az erős, erőszakos, gyors, akaraterős ember, míg a 30. annak ellentéte, a gyenge, lassú ember fejalkata. (L. 5., 6., 7. alatt is.) A 31. s 32. már kevert fejalkatúak, erő és erőtlenség ül rajtuk. A 31. rokon a 16—18. alattiakkal és 8. alattival s azok keveréke is. A 32. pedig rokon a 9. és 14. alattival s azok összetétele is a lelkülete.

Ismétlem, kerek fejtető s hosszúkás, szív alakú arc az ideális emberé, míg minden lapultság vagy kidudorodás, kitüremlés bizonyos irányú, túlzás, elhajlás jele.

A koponyák rajzait illetőleg, ha végigtekintünk rajtuk, láthatjuk, hogy mind más. A minta, a rendes koponya az 5. számú. Ez az, amelyhez a többi hozzámérendő. Minden irányban kerekded, míg a többi a kerekdedségtől többé-kevésbé eltérő.

Az 1. sz. koponya német ember koponyája, elég erős hátsó résszel.

A 2. sz. indusé, szintén túlfejlett hátsó résszel, de míg az 1. sz. egész, ez csak félig fejlett hátsó résszel, azaz a hátsó rész teteje nagy, lefele hiányos.

A 3. sz. szerecsen koponyája, magán viseli a feltűnően hosszú fejalkatot.

A 4 sz. tatár koponya, melynek szintén fejlett hátsó része még felfelé kiálló, vad, szilaj, erőszakos lélekre mutat, mihez még a kiálló áll is hozzájárul.

Az 5. sz. a minta a normális és egyben ideális ember koponyája.

A 6. sz. Egyik korlátolt ember koponyája, szintén nagy hátsó fejrésszel, kicsi, alacsony homlokkal.

A 7. sz. képzelgő emberé a fent kiszökellő fejtetővel, mely a legközelebb áll az 5. sz. normális koponyához.

A 8. sz. akaratos hajlamú emberé, kinek, mint a 4. sz. alatti tatárnak, ugyancsak erősen kiáll a hátsó koponya felső csücske.

A 9. sz. nyakas, állatias, érzéki emberé, amit a hátsó fejrész alsó fejlettsége mutat, a nagyon fejlett tarkófeletti agy, mely az érzékiség székhelye.

Az „A” alatti fejalkat szabályosan hosszúkás, — de nem hegyes! — mely szellemes, nemes, igazságos és emelkedett gondolkozású, de feledékeny emberre mutat, mintha csak nem is érdekelné a világ.

A „B” alatti koponya nem lapos, sőt ívelő, egyik zseniális költő koponyája, kinek nagy képzelő ereje mellett azonban hiányzott a higgadt ész. Ennek két oldalt kiálló koponyája s a fent kicsit behajló fejteteje a feltűnő.

A „C” alatti felfelé erősen hegyesedő koponya, ez is a buta ember koponyája, rendesen vastag nyakkal.

Fontos a koponya és a test aránya is. Nagy test kis fejjel korlátoltság, de jó szolgálatkészség jele; ellenben kistestű nagy fejjel okos, de erőszakos, sőt önhitt emberé.

A fejméréseket illetőleg a rendes fejalkat ez: ha az orr hegyétől a fej legkiállóbb hátsó pontjáig húzott a—b vonal oly hosszú, mint a nyak kezdetétől a fej legkiállóbb merőlegese, c—d. 1. rajz.

Amennyivel hosszabb a merőleges s hozzá szögletes is, annyival korlátoltabb s velejárón szívtelenebb és makacsabb az illető. 2. rajz. Ha pedig a vízszintes hosszabb, úgy engesztelhetetlenségig keményszívű, minden ideálist nélkülöző, nehézkes szellemű, érzéki és tunya. 3. rajz. Kivált ha körvonalai is durvák. Ha gömbölydedek körvonalai, enyhítő jel, — henyeség, érzékiség — jele.

Ha azonban annyira hosszú a fej, hogy a fej búbjától a nyakig, az arcélen húzott méret csak némileg is hosszabb, mint a fejnek a fülek feletti körmérete, úgy az állati, brutális, teljesen rosszlelkű ember. 4. rajz.

Ha a nyak vastagság x—y illetve kerülete oly nagy, hogy az egész fej átférne körvonala alatt, úgy az bárgyú, aljas, erőszakos, lelkiismeretlen embert mutat. 5. rajz.

Ha az arc szív alakú, úgy éles észre, gyors felfogásra, élcességre, idealizmusra, művészi készségre s némi fortélyra, szellemességre enged következtetni. Szívemberek, született s igazi művészek sajátja. 6. rajz.

Ennek fordítottja, felfele álló háromszögre, illetve fordított szívre emtékeztető fejalkat, mely lent széles és fent hegyesbe megy, durva, kegyetlen, parancsolni, uralkodni szerető, zsarnok, baromi, brutális, hajthatatlan s konok jellemet jelez. 7. rajz.

Felülről nézve van széles, keskeny és kerek alakú koponyatető. Tarkótól a homlokig a hosszméret, ezen keresztül fültől-fülig a szélességi méret van.

Ha fültől fülig terjedő szélessége kevesebb a hosszúság háromnegyedénél, az hosszúfejű, ha nagyobb, úgy széles fejű. Ha azonban a fejtető majdnem kör alakú, az kerekfejű. E három fejtető jelentősége a következő: 1. széles fejű, mely keresztbe ovális, anyagias, szűkkeblű, némi szellemi rövidlátással; rosszakarattal, ha túl széles fejű. 2. A hosszúfejű, mely homloktól hátra, tarkó fele tojásdad fejtető, idealista, jószívű, áttekintőképes, esztétikai érzékű, de gyakorlatiatlan. 3. A kerekfejű kicsit maradi, önző, átlag, de munkaszerető és mértékletes.

Oldalról nézve ha a fej első része, azaz homlokzata erősen kifejlett, úgy az észember, esze uralkodik érzései felett.

Ellenben, ha a tarkó, azaz a fej hátsó része fejlettebb, az önzés és alacsonyabb érzések jele.

A homlok és tarkó között fekvő fejtető ha erősen fejlett — magas — az emelkedettség, szívbeli nemesség, hit, eszményiség jele.

A fültől felfele képzelt függőleges vonaltól a homlok felé eső rész a felsőbbrendű, a tarkó felé eső az alsóbbrendű lelkierők raktára. Melyik fejlettebb, az tehát az uralkodóbb… Lásd az arcszög rajzainak A és B-vel jelzett fejrészeit.

Isberner Haldane fejfelosztása a következő:

Könnyebb megértés céljából tekintsük meg a rajzokat. Az I. sz. rajz három részre van osztva. A-B a homlokmagasság, mely a szellemiséget, az értelmet jelzi. B-C, amihez a fül és hátsófej is hozzátartozik — az érzés és érzelemvilág nagyságát mutatja. C-D az anyagiasságot és a testiséget, akaratosságot.

A másik beosztás szerint a G-H-I-F négyszög előtti merőleges mező a szellemi, középső a lelki s hátsó az anyagi és fizikai részek nagyságát és minőségét mutatja.

Gall szerint a fej első része szellemi, a hátsó állati ösztönök helye, míg a nyak s tarkó a nemi ösztöné. Kiindulási pont a fül merőlegese.

II. rajzon ugyanez a beosztás látható. Innen nézve még könnyebben lemérhető, hogy melyik arcrész nagyobb, illetve uralkodóbb, aminek persze megfelelője a megfelelő karakter is. Ahol a hármasság egyenlő, az harmonikus ember. Ha az alsó nagy — az állazat — úgy az anyagi ember, ha a középső, úgy az lelki, azaz érzelmi ember. Ha a felső az uralkodó nagyság, úgy szárazértelmi embertípus, hacsak meleg szemek, vagy nemes száj nem javítja át.

Kedvező, ha a homlok nagyobb s a másik kettő egyenlő. Rossz jel, ha az alsó nőtt túl amazokon. Az ilyen haszonkereső az önzésig, pláne rossz orral vagy rossz szemmel, úgy kapzsiság, fösvénységig haszonleső.

Ha a középső rész, az orr feltűnően rövid, az mindig zárkózottság (L. rövid orrt.) kedély és lelki nagyság hiánya. Ha e rész túlnyomóan nagy, úgy a lelki beállítottság, érzelem és kedély az uralkodó.

Nehogy tévedjünk a beosztásnál, előre kiemeljük, hogy a fej szellemi, azaz A-B része nem a fejtetőtől számítandó, hanem ahonnan a haj, illetve a koponya hajlása kezdődik, amint a rajzvonal is mutatja.

Az I. rajzon látható az orr tövétől a nyak kezdetéig X-Y húzott ferde vonaltól felfelé eső fejrész ha félkör alakú, akkor az a legharmonikusabb ember, illetve fejforma. Ez a domborulat mindenkor vallásos, emberszerető szívre mutat. Ha a fejtető lapos, az számító, rövidlátó, önző és minden idealizmus és emelkedettség nélküli száraz embert jelez. Ha pedig ettől lefelé álló arc háromszögletű, nagy kiálló állal, rosszakaratú, erőszakos fejet mutat.

Ugyanaz a II. rajzon, elölről nézve még jobban látható. Itt kivehetőbb a koponya hajlása, a fejtető kör alakú, vagy négyszögletes, illetve harmonikus vagy diszharmonikus volta.

A II. rajz 1-2. és 3-4. sz. vonalaival beosztott részei a fejet két részre osztják. Láthatjuk, hogy a jobb oldal néha nagyobb a balnál, mint a férfi is nagyobb a nőnél. A jobb oldalt pozitív, a bal oldalt negatívnak mondják, amiért is a jobb szem többet fejez ki az atyai, míg a bal szem az anyai lelkiségből.

A 3—4. jelzésű vízszintes vonal szorosan a szemcsillagon megy át. A régiek szerint a szemcsillag a fej közepét jelzi, nem az arcét; a fejét. Ma már ezen mérték igen ritka. A régi plasztikus görög szobrokon látható ez a beosztás.

A III. rajz intellektuel fejet ábrázol, amit a lapos fejtetőről mindenkor felismerhetünk. Nagyon jó szellemi tulajdonságok jele, de csekély alkotóképességre mutat. A tisztán intellektuális koponya homloka merőleges és a homlok maga alakra nézve szögletes, úgynevezett jogászfej. Ezek csak ésszerűen gondolkoznak, minden lelki érzés nélkül — szárazon. Az ilyen fejformájút kitűnő előadóvá lehet nevelni, de lélek és szeretet nélküli marad. Nincs érzéke a hitet átélni, csak előírások szerint élni, mert mindent csak értelmével fog fel. Lehetnek erkölcsösek, jók, de mindig észtől indíttatva, mert eszük vezérli őket; — előrelátók, számítók, józanok, kicsit hidegek inkább baráti, mint szeretőszívű lelkek.

III. rajz. Némely koponyán dudorodásokat találunk a szem felett. Az 1. nyíl jelzi a rajzon. Ez a jó figyelőképesség jele.

A két szemközti hely a koncentrációs érzék székhelye. A 2-vel jelzett hely központja az értelmes gondolkozásnak, a 3. jóakaratnak, míg az 5. a fej hátsó része az önérzet helye. Ha e hely lapos, kevés önérzet, vagy semmi, ezek inkább alázatos és megbocsátó lelkek. Ha túl erős, csúcsos, mint egy púp áll ki, önhittség, erőszakos akarnokság. A 6. jelzésű hátsó fejrész az ösztön, érzékiség, családszeretet és kedélyesség fészke. Lentebb a nyaknál a nemi erők fészke és ha túl erős, a kicsapongási készség jele. A 7—8. a fülnél, míg a 12—13. a szájnál volt tárgyalva.

Gödör az arcon vagy állon, szerelmi hajlam s érzékiség jele, III. r. 10., 11.

A III. és IV. rajzon kipontozott részek a fájdalomközpontok helyei, jelentőségük a következő: III. 4. fejfájások helye, rendesen gyomorrontástól, bélgázoktól eredően, míg ha a homlok fáj, meghűlt a homlok, mit meleg gőz, vagy meleg homok hozhat helyre könnyen. A 9-es jelzésű hely ha fáj, szülési és petefészek zavarokat jelez. Ha a fej hátsó része fáj, a 6-os jelzésű helyen, az emésztőcsatornák zavaraira vall.

A IV. rajzon a 2-vel jelzett hely a homlok fejfájása, rendesen hűléstől ered, mit felmelegítéssel hozhatunk helyre, de a gyomorrontási gázok, erjedések zavaraiból eredő fejfájás is lehet. A 3. a májbajok helye, míg a 4. az epezavaroké, mert ezeknek agycsoportjai s idegrendszerei itt fészkelnek. Ha a 5. jelzésű hely — a halánték — beesett, az álmatlanság jele. A 7. ha piros foltos, tüdőbetegség jele. Zacskószerű teltség a 6-tal jelzett helyen, a szemek alatt, vesezavarok, hólyagbajok. Az állon 12-vel jelzett vonalak nőknél petefészekzavarokra mutatnak.

A III. r. 14. és IV. r. 9. helyen mélyen bevágott vonal szívbaj jele. A IV. 8. lábbajokat jelez. A IV. 10-es a száj mellett szerfeletti elkeseredés és harag jele, kivált szerelmi csalódásokban. A 11-es szintén elkeseredettség esetén rajzolódik ki, egyben gyomorbaj jele is. A 13-as a mell felső részén, az úgynevezett sótartógödör jele a gyomorsüllyedésnek… A IV. rajz 14-es jelzése logika, míg az l-es jelzés az etika és humanizmus jele, ha szépen fejlettek.

A halánték feletti domborulat zenetehetség, ha üreges, annak hiánya.

A fejfelosztások szerinti elosztás többféle elnevezés alatt ugyan, de hasonló alakzatokat és jellemeket állapít meg. Ribot szerint vannak szenzitívek, aktívak, apáthiások, harmonikusak. Fuoillé szerint pedig: szenzitívek, intellektuelek és volontárok. Mások csak heroikus és kontemplatív emberekre osztják, míg más materiális, intellektuális és spirituális emberekre osztja az embereket.

Sokféle fejet látunk, de alapjában csak háromféle van.

1. A kerek, mely négyszögletesig, 2. a tojásdad, mely téglalappá és trapézzé, 3. a szív- vagy körtealakú, mely háromszöggé torzulhat. Ezen három, illetve hat alaptípusnak az összetétele, idomulata a többi fejalkat.

A kerekfejűeket materialista, a tojásdadokat intellektualista, és a szív alakúakat spiritualista fejnek nevezzük. Elsőt a testi és anyagi, másikat az értelmi, míg a harmadikat az érzelmi — a szív! — dolgok jellemzik. Mindhárom ritkán jelenik meg magában, rendesen keverve valamelyik másikkal.

Legharmonikusabb a kerek fej, mikor széle-hossza egy. Ha a fej hosszabb, mint széles, úgy az makacs, kemény embert jelez, ha pedig szélesebb, mint hosszabb, úgy az kérlelhetetlenül kegyetlen, kivált rövid vastag nyakkal párosultan, mint előbb is idéztük.

Nem szabad azonban magát a fejalkatot nézni, hanem az arc összhangját, mert amennyi az arc összhangja, annyi az egyéné is.

A kerek, azaz anyagi koponya inkább a nép, míg a tojásdad inkább a tanult osztály között látható, ellenben a szív alakú vérbeli költők, vérbeli művészek feje.

Mások a koponyát az 1. rajz szerint három főrészre osztják u. m. intellektuálisra I. jelzés, — spirituálisra S. jelzés, — és materiálisra M. jelzés. Az első, azaz I. jelzés, az állatvilágban hiányzik, vagy csak gyengén fejlett, míg a hátsók erősebben fejlett részek. Amelyik a három agycsoport közül a legfejlettebb, az az illető alapegyénisége, míg a másodfokúlag fejlett annak befolyásolója. Amíg az elsőnek megfelelő életkörbe jutva kiváló, addig a másodikban átlag s a harmadikban, mely a legkisebb, korlátolt, használhatatlan többnyire. Eme három alapegyéniség azonban többnyire keverten jelenik meg, nem pedig tiszta adottságban. Ha tisztán jelenik meg, a másik kettőt alig hordva, úgy az illető túlzó ama adottságában, mely tisztán, illetve teljesen uralja, legyen az szív, ész vagy érzéki alapozottság.

Könnyebb tájékozódás céljából tekintsünk végig a 2—5 alatti rajzokon. A 2. a. rajz a testi, materiális koponya, mely mindkét oldalon a halántéktól, a fülek felett kidomborodik s felfele keskenyedően gömbölyödik. Ezzel szemben a szívemberé, a spirituális koponya fent szélesül és domborodik ki, lent mintegy elvékonyodva, többnyire hátradűlő homlokkal is, 3. és 4. rajz. — Az észember koponyája pedig, azaz intellektuális koponya első, azaz homlokrésze fejlett, merőleges homlokkal, mint az 5. rajz mutatja. Elölről nézve a materiális kerek, — az intellektuális hosszas, — a spirituális szív alakú fej váza.

Szív, ész, test keveredése az ember, azaz érzelmiség, értelmiség, érzékiség. Elsőé a szeretet, gyengédség, részvét, szánalom, irgalom, szóval a jóság, — másodiké a bölcsesség, okosság, rendszeretet, igazság, — harmadiké az evés, ivás, szeretkezés, azaz testi szépség imádata. Művész, tudós, családapa. Ha egyik túlfejlődik, a többi érzi kárát, ha mindhárom összhangban vagy egymással, úgy meg átlagemberrel állunk szemben, de mégis ez a legnagyobb érték, mert ha nem is kiváló mindenben, de mindenhez értő egyetemes ember. Mivel, mint látjuk, a szellemi értékek így váltakoznak — akár csak a fizikában, hogy semmi se vesz el, csak átalakul, nehéz az ember alap értékegységét megadni a fej, hanem inkább arc után.

Az elsődlegesség az illető túlfejlettsége. Ez az, ami vezeti, az tör elő ösztönösen, ez ő, ez az illető legerősebb oldala, jellegzetessége, erre épül egész élete. A második, mely már csak mint hajlamosság jöhet szóba, azt mutatja, mely szabályozza, illetve mérsékli, segíti. Például ész-szívvel gondolkozó művészt adhat, de ész materiálissal már csak gondolkozó gazdát…

A materialista — koponya széles és kerek, mint az alma, mely négyszögletesig durvulhat, gondolkozása anyagias, mindig haszonkereső és az anyagi kihasználhatóság gondolata, a testiség, azaz természete vezeti, szereti a szépet s a praktikus munkát, gyakorlati ember, amellett kényelmes és családias, hivatása az otthon és a gazdaság, e téren ügyes és kitartó is, nem álmodozik, nincsenek szélsőségbe ragadó szenvedélyei, jó polgár, gazda, iparos stb. Érdekli — hajlama szerint — vagy a művészet, vagy a tudomány, de egyikbe se fekszik bele… Hátránya, hogy épp ezért szellemileg könnyen elmarad a kortól, mert terhes neki a tanulás. Elfajzásában a legdurvább anyagiasságig süllyedhet, kivált szögletes fejjel. A dolgozók csoportja ez!

Ha másodhajlama spirituális, úgy jóindulatú és nemes, — ha azonban az intellektuális, úgy kimért, számító, érdekember. Egyiket az eszményiség, másikat az érdekeltség kíséri…

A spirituális koponya olyan, mint a hegyire állított körte, mely háromszögig durvulhat. Ezeknek üde és eleven temperamentuma teszi az életet széppé, ez lendül és lendít. Önzetlen és nemes, szíve és szeretete hajtja. A nemest, az erényt és a fennköltséget látja és keresi, gyűjti és adja mindenütt. Mindig idealista s mindig legjobban fejlett érzéke van a hithez, erkölcshöz, művészethez. Szívélyes, és tapintatos, de lobbanékony, harag és gyűlölet csak átvonulnak rajta, de újra felszínre jön a szeretet, barátság, jóság a lelkében. Ezek közül valók a legnagyobb újítók, forradalmárok, művészek, vezetők és mártírok, valamint a szeretettől s hittől áthatott szentek is. Gyengéd s gyengédséget kíván, meleg gondozást. Torzultságában eszméiért kegyetlen, erőszakos és szélsőségessé is lehet.

Az intellektuális, azaz ész vagy értelmi koponyát, mely mint egy tojás, s a tégla alakjáig szögletesedhetik — a fogalmak, elvont törvényszerűségek vonzzák. Gondolkozása ésszerű, minek folytán a szív érzése többé-kevésbé kiszorul. Hit és erkölcsi érzéke lehet jó is, rossz is. Ez a közönyös túlnőtt intellektualizmus vitte úgy az egyént, mint az emberiséget a mai hanyatlásba, mert az ember értelemmel nem tud mindent felfogni és leadni, azaz szív és szeretet nélkül. Ezek nem teremtő, csak alkotóképesek. Lényük alapja a logika, mely merev rovatolásba, szabályokba, érzéstelen szárazságokba sodorhatja, minek folytán hideg, zárkózott, fölényes, önhitt és gúnyos lehet, ennek folytán a nyílt és közlékeny szívemberrel és természetes testi emberrel szemben valóságos torzulattá válhat.

Amíg a szív emberét az etika, addig az ész emberét a logika vezérli. Az a jóságra, ez az igazságra törtet, nem törődve az igazság tartozékával az etikai méltányossággal.

Az értelmi alapozottság nem jelenti, hogy az illető intelligenciában felülmúlja a másik kettőt. Az alapozottság még nem összhang és a mennyiség még nem minőség, valamint a forma még nem minden… Amennyi a hármasság harmóniája, — az egyensúly, — annyi az érték. Ezt legjobban vázolja a háromszög. Ha minden oldala egyforma hosszú, úgy az a legerősebb alapon áll, ha csak két szára egyforma a harmadik kisebb — egyenlőszárú — úgy gyenge alapon álló, ha minden oldala más méretű, otromba. A másik — még jobb — hasonlat ez, vegyünk 9 egységet és felosztva szorozzuk össze s lássuk, mikor legnagyobb az értéke. Íme a képletek 3. 3. 3 vagy 4. 3. 2 vagy 5. 3. 2. mindig kilenc érték szorzódik, mégis ha egyenlők az erők, az első hármas szorzásban 81 jön ki, a másikban már csak 24 jön ki, az utolsóban csak 15. Ilyenek a képességek is, ha összhangban vannak vagy nincsenek, pedig a szorzószámok értéke azonos, csak eredménye, szorzata más 81-től 15-ig… Egyik a zseni, másik a tehetség, harmadik az átlag értékösszege…

Fel kell hívni a figyelmet az ókor két legnagyobb gondolkozójának, a lapos fejtetejű Aristotelesnek és gömbölyded fejtetejű Plátonnak fejtetejükkel összehangzó filozófiájára…

D. Hanish és mások szerint az agy materiális részével összefüggésben állnak a máj, belek, gyomor és emésztőszervek. Ezeknél ezek a legkifejlődöttebbek, miért is ezeknek több és nedvdúsabb táplálékra van szükségük, mint a másik kettőnek. Minden betegség csak akkor veszélyes reá, ha ezeket a szerveket támadja meg, kivált a májat. Szervezete nagyobb méretű testi munkát kíván. Sajátos lélegzési módja a haslégzés.

Az agy spirituális részével a nemi szervek, vesék és idetartozó mirigyek, szóval a medence függ össze, amiért is ezek fokozottan érzékiek, kedélyállapotuk is alapjában a nemi élettől függ, illetve a szerelem és szeretet közti állapotoktól s körülményektől. Nemisége az ereje és veszélye, mert túlkapásokra hajló, noha e szervei erősek. Az ilyen gyermekek hajlanak a nemi kicsapongásokra a legkönnyebben s legkorábban, mert hamar ébrednek nemiségük tudatára is, míg a materialista ösztönösen tartózkodó e téren. Komoly betegsége a vese és a nemi szervek betegsége. Főétke a főzelékek, saláták, gabonaneműek és ama gyümölcsnedvek és gyümölcsök, melyek a kiválasztást segítik elő. Aránylag kevés tápszerre van szüksége, mégis hajlamos e téren is a túlzásra, miáltal elhízhat és mélyre eshet, de egyben meglepően naggyá is válhat. Hajlamos a hipochondriára, bár úgy testi, mint lelki zavarokból bámulatos gyorsan gyógyul. Kitartóan tud küzdeni s gyermekesen örülni. Tipikus légzési módja a rekeszizomlégzés.

Az agy intellektuális részével a mellkas függ össze, jól fejlett tüdővel és szívvel bírnak. Minden betegségüket épp ezért a tüdővel s a légzéssel gyógyíthatják. Ezek volnának hivatva a földet paradicsommá tenni, a szociális szervezéseket, az államot szolgálni, ha nem kapná el önzésük… Ezek, kik minden nemes lelkesedést is a józan megfontolás maradiságával gáncsolnak el… Ezek legnagyobb százalékban a fehér, árja fajban találhatók.

Amíg a primitív fekete faj egyoldalúan materiális koponyájú és gondolkozású, — addig a barna és olajzöld indiai ősfaj inkább ösztönszerű spirituális, mit igazol is India kultúrája s hite, a sárga fajban pedig a megfontoló értelmi gondolkozás, intellektualizmus érvényesül, mint Japánban. A logikusan tudatos egyéniségek azonban a fehér fajban bontakoznak ki.

A három légzésre meg kell jegyezni, hogy a haslégzés a primitívebb állatok légzési módja — míg a rekeszizomlégzés a magasabb rendű állatoké, végül a mellkaslégzés az egyenes tartású ember sajátja, noha egyénisége szerint mindhárommal más-más arányban lélegzik.

Az arcrészeknél fontos — említettem — az arc harmóniája. Hiába spirituális a koponya, ha zavartak és disszonánsak a részek, kaotikus a lelkület, sőt terhelt, kiben a szeretetre való hajlam gyűlölködésre vált… Míg ha egy materiális harmonikus arcú, túltesz a maga területén emezen. Mert nem a lelki terület vagy életvonal, hanem az azon való élet és élés az egyén értéke.

Nyomtatható változat