XI. Arculatok és arctípusok

Amíg az előzőkben az emberek fejalkatai szerint való felosztást tárgyaltuk — addig most az arctípusok Huter és és Kupfer szerinti beosztásait ismertetjük.

Ugyanaz az arculat, illetve arctípus mennél nyúlánkabb emberé, annál engedékenyebb, ideálisabb és szellemibb jelentőségű s viszont mennél tömzsibb, annál akaratosabb, reálisabb s testibb jelentőségű. Nyúlánk alatt nem a magasság vagy alacsonyság, hanem a nyúlánkság sajátja, a nemesebb alak értendő, mely nyúlánkság lehet épp olyan sajátja a kistermetűnek, mint a tömzsiségszerű otrombaság a magas embereknek.

Az arc jelentősége aszerint javul vagy romlik az általánoshoz mérten, amennyire az arc egyes részei, orr, fül, száj, szem stb. nemesebb vagy torzabb alakulatúak. Baromi pofa baromi élet, intelligens arc intelligens élet jele általában, de van kivétel is. Sokrates arca se mutatta azt, ami a lelke volt…

A tömegarcokon azt látjuk, hogy a legtöbb kaotikus, azaz — mint minden átlag dolog — jó és rossz keveréke. Nehéz volna róluk helyes képet adni, hol jók, hol rosszak, mint arcvonásaik… ilyeneknél mindig az az illető, ami arcának uralkodó, legfeltűnőbb — legnagyobb vagy legerősebb — sajátja, mert az az ő igazi, azaz főkaraktere, míg a többi alkalmi sajátja, amik aszerint nyilvánulnak meg, amint a körülmények kiváltják, hol jó, hol rossz irányban. Az ilyen kiforratlan, jobban mondva filozófiai és etikai világnézet nélküli egyéniség nevelésre szorul s amily irányba nevelődik, olyan lesz idővel, jó vagy rossz… Amennyi a harmónia, annyi az emberi, amennyi a diszharmónia, annyi az állati benne.

Említettük az arc hármas felosztását. Minden eltolódás eltolódási minősége és mennyisége szerint lehet előnyös vagy hátrányos, isteni vagy állati irányú.

Amint az isteni út is kétféle, — világnézeti megvilágosulás, vagy erkölcsi megtisztulás, — úgy az állati élet is kétféle lehet, testi vagy lelki vonatkozású. Testiség területe kiterjed evéstől — ínyenckedésig, falánkságig, élvezetvágyig, vagy ivástól — részegeskedésig, szerelemtől — bujaságig, paráznaságig, aszerint, melyiknek a karaktere ül az arcon és mily mértékben lépett túl az evés-ivás-szerelem normális határain… Lelki területe kiterjed az önzéstől — a kapzsiságig, erőszakoskodástól — rablásig, bosszúvágytól — a gyilkosságig, önérzettől — hiúságig, önhittségtől — önimádásig az önzetlenség, engedékenység, szerénység, megbocsátás helyett.

Említettük, hogy mindenki az, aminek látszik, nem pedig az, aminek a világ rang- és pénzmaszkjai mutatják. Az arc és idomzat mutatja meg, hogy ki: mi… A műveltség csak az illem leple, mely alatt gyakran egész más lappang, mint amit színlel, ami aztán az első kísértés alkalmával ki szokott törni a lepel alól… S amilyen hamar és amilyen gyakran ki-ki tör, annyira az az illető igazi énje. Ezt a rejtett belső egyéniséget leginkább — sőt mondhatni, csakis a kisebb emberekkel való bánásmódnál láthatjuk meg. Felfele mindenki kedves, illedelmes, udvarias, ünnepi pofájú! — de lefele … Lefele — természetes… S akkor látni bele legjobban, mikor — lefele nyilvánul meg… Az igazi nemes ember sajátja, hogy lefele is ugyanolyan, mint felfele: nem szolgalelkű, de alázatos… nem alakuló, de önálló… s lefele: nem úr! — hanem testvér, mint ahogy felfele se nem szolga, hanem ember… aki nem a rang, pénz és származás, vagy áltudás, hanem az egyéni értékek szerint értékeli az embert…

A különböző, embertípusok, illetve arctípusok előtt bemutatjuk e három fejet. 1. torzszülötté, homloka nincs; és a 2—3. alatti két erdei emberé. Első nő, második férfi, Mindkettő haja sűrű, arca, homloka szőrrel telt. Orruk, szájuk, szőrzetük nem mond ellen egymásnak…

Az arcok általános áttekintését illetőleg az 1. r. a. horgas orr és kiálló áll a merev akarat, — míg a 2. r. a. egyenes arcél a rideg értelem, — a 3. r. a. hullámos arcél az érzelmek — a lelki szeretettől a testi szerelemig — alaptípusa.

A 4. rajzon látható háromféle fejalkat, illetve koponya besatírozott része mutatja, hogy melyik koponya alakon melyik agy, illetve lelkialapozottság a több vagy kevesebb. Az „A” jelzésű az értelem, míg a „B” jelzésű az erkölcsiség, a jelzésű az érzéki ösztönök mennyiségét mutatja. A legmagasabbra emelkedő koponya itt a spirituális, illetve szív-emberé, a középső az intellektuális, azaz tevékeny emberé, míg az alsó a jól hátrahajló tarkóval a materiális, azaz testi emberé. Egyiknél az értelem, másiknál az erkölcs, harmadiknál az érzékiség a túlfejlett.

Az 5. a. rajz a szív, a 6. a. r. a test, a 7. a. r. a tevékeny embertípus arca. Persze ezek az alaptípusok, amelyek ritkán jelennek meg kevertség nélkül. Ilyen keverékek a 8. r. a., mely az ész-szív, majd a 9. r. a., mely ész-test, végül a 10. r. a., mely szív-test alapozottság fejformája. Az 5. r. alattin láthatjuk, hogy a falánksági szervek hiányzanak az arc alsó harmadán, míg a 6. r. a. testi embernél alaposan ki vannak fejlődve, ellenben a 7. r. a. kevésbé. Ugyanilyen eltérések vannak a homloknál, szájnál s minden egyéb jellegzetes résznél.

Az arcidomokat és formákat illetőleg, az arcot végig kell nagyolni, hogy oszlik meg harmadában, alakjában, színében, idomaiban.

Az arcok vázolását illetőleg, érdekes még a következő néhány tétel. 1. Túl hosszú arc — intellektuális, — szemtelen emberre, — 2. telt, kerek arc — materiális — rendesen balga emberre, — 3. lapos arc — dacos emberre, — 4. túl húsos arc — kevés szellemiekkel rendelkező élv-emberre, — 5. túl sovány arc — óvatos, de mély gondolkozásúra, — 6. csontos arc — dolgozó és félénk emberre, 7. a túl nagy vagy túl kicsi arc állati hajlamokra mutat, ha nem enyhíti ezt az arcrészek bizonyos előnyös alakulata.

Sovány arc akaraterő, nyugtalan, forradalmi lelkület, lelkesedni tudással.

Kövér, húsos arc szenzibilis és érzékeny, de többnyire kis tunyasággal, kényelemszeretettel.

Ráncos, barázdás arc — ha e ráncok nem az öregségtől származnak, hanem jellegzetességek — durva, nyers, korlátolt embert jeleznek, ha mélyen vésettek, dac, önzés, kötekedés.

Harmonikus arc kiválóság, nyíltság, becsületesség, finom lelkület a maga nemében.

Túl szőrös arc, mint a majmoké, primitívség, kivált, ha egész teste erős s vastag szőrrel borított.

A hal fejéhez hasonló arcél korlátolt elme, kíváncsiság, gyávaság, túl előrenyúlón hülyeség jele.

A bulldog pofájához hasonló arc értelem, de kegyetlenség, kajánság, merészség, kötekedés is.

Felpuffadt arc, lötyögő bőrrel, érzékiség jele, plöty akarattal és ideggyengeséggel.

Kiálló pofacsontú arc rabszolgatípus, durvaság, szolgalelkűség, kegyetlenség, érzéstelenség, önhittség.

A többé vagy kevésbé kiálló pofa- és járomcsontok mutatják a szolgalelkűséget, azonkívül az életerőt és az egoizmust, kiállásuk arányában…

A keskeny és sovány arc a száraz, hideg egyéniségé, hacsak a részek nem teszik melegebbé.

A testi vagy érzéki, illetve falánk embernek a vezérelve étel és tétlenség! Az utóbbi persze egyben a paráznaság és ínyencség gyökere is. Idomzatuk, mint az 1. rajz mutatja, széles és puha arc, kerekded formák, mennél kerekdedebb, annál materiálisabb típus; a szemcsillagon át húzott keresztmetszet alatti alsó arcfél nagyobb, mint a szemen át húzott vonal felett lévő felső arcfél. Szemük nyugodt, lomha tekintetű, mint a sertésé, homlokuk mérsékelten magas, a koponya rövid, de a járomcsont, arccsont széles, az ajkak teltek és húsosak, az orr többnyire tompa. A test középnagyságú, a has kerülete nagyobb, mint a mell kerülete; a nyak és végtagok, továbbá az ízek rövidek és vastagok. A külső jelek közül kitűnnek, feltűnőbbek, fejlettebbek a táp- és emésztőszervek, azaz a gyomor és has, míg a csontok és izmok, az idegek és az agy inkább visszamaradtak. Épp ezért gondolkozásuk inkább a praktikus dolgok, továbbá az étel és nyugalom, kényelem és haszon felé irányul. A karok és ujjak, valamint a lábszárak rövidebbek, mint más — pl. a mozgékony — vérmérsékletűeknél. A csontok aránylag rövidek. A haj középpuha, hullámos és bágyadtan fénylő. Kevésbé melegek, inkább hidegek és egoisták. A kitartó és megerőltető testi munkát nem szeretik, ellenben a kis dolgokban, élelmiszerek termelésében s eladásában, vagy más hasonlókban megállják helyüket. Ezek közül kerül ki a legtöbb praktikus gazda, a jól kereső gazdasági talentum, mert az ő világuk a test és annak táplálása, evés és ivás, amiért a vagyonszerzés és titkolódzás is sajátjuk, legbelső lényegük önző, azonban jószívűek is, meleg szeretettel és barátsággal viseltetve más iránt. Ivarösztönük a fej hátsó részén rendesen erősen fejlett. Életvidámak és impulzívak. A földi örömöknek legteljesebb évezői. Gondtalanok és reményteljesek, bízók és jók, nem könnyen szólnak meg másokat. Azonban a nehéz munkát szeretik kikerülni és másokra hárítani. — Ügyes kereskedők, vendéglősök, színészek, énekesek, írók és bőbeszédűek, állhatatlanok. Már gyermekkorukban kényelemkeresők, túl sokszor és sokat esznek. Rossz diákok, nem mert tudatlanok, hanem mivel lusták. Otthona s dolga rendetlen. Ha leány az illető, jaj szegény férjnek és az otthoni rendnek… Erősen érzékiek s mint ilyenek, hamar kimerülnek.

Ha keveset esznek is, mindentől híznak. Szilárd s kemény ételek helyett inkább a puhákat szeretik, mert gyomorfaluk nem nagyon izmos. A fűszerezett, savanyú és sós ételeket nem szeretik.

Hűdésekre, gyulladásokra, vértolulásokra hajlamosak, továbbá köszvény, vízkór, gutaütés, szívbaj fenyegeti őket

Fellépésük nyomós és imponáló s úgy magukat, mint dolgaikat érvényesíteni tudják. Kövér testüket panasz nélkül hordják, mivel az nem beteges, hanem természetes állapotuk. — Ama nép, hol a testi ember sok, — mint a kínai és orosz népnél, — az a nép maradi, inkább településsel, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, mert kényelemszeretők s így évszázadokon át ugyanazon kultúrfokon maradnak. Beszédük és előadásuk körülményes, hosszadalmas, mert nehezen fejezik ki magukat, mivel inkább testi, mint szellemi emberek.

A tevékeny vagy értelmi ember — intellektuális típus — arca hosszas, csontos és markáns, általában hosszúfejűek és kétfélék: csontos típusúak, kik kitartók, de nem lelkesülők és izmos típusúak, kik lelkesülők, de nem kitartók. Arcuk szigorú és szikár, orruk nagy, valamint az alsó állkapcsuk is, az áll előreálló, mérsékelt magasságú homlokuk többnyire hátrafelé hajlik, a koponya hosszas, a fejanyag többlete ezeknél is a szemek alatt lévő alsó arcfélen van. A mell és vállak szélesek, kerületük nagyobb, mint a törzsé. A nyak, lábszárak, karok, lábak, kezek, lábujjak és ujjak izmosak, hosszasak és erősek. A kar és lábszárhúsuk kevesebb, mint a testi emberé, de több feszerő, több testi energia, tevékenységi és mozgási erőt fejtenek ki, mint amazok, mialatt a nyugalomra, táplálkozásra keveset adnak.

Külső alakjuk szögletes, mellük erőteljes, légzésük jó. Testük szívós, zsírpárnák helyett izmok jellemzik. Pofa- és állkapocscsontjaik fejlettek, hajuk többnyire barna. Homlokuk alacsony s többnyire szabálytalan formájú, ülő életmódra alkalmatlanok, mozgás kell nekik, mérnöknek, vadásznak, katonának valók. Már gyerekkorukban szeretik a mozgással járó munkát. Kevésbé gyengédek, kevésbé érzékenyek. Hajlanak a függetlenségre, noha felfuvalkodottak s másokon uralkodni akarók. A józan s praktikus dolgokra megfelelők s alkalmasak, aminek, még ha terhes is az, mindenkor megfelelnek, mert tevékeny, tetterős emberek.

Nem hajszolják a pénzt, hanem inkább elveiket igyekeznek másokra átültetni. Keményszívűség, önfejűség, uralomvágy, nagyravágy hajtja őket. Szélsőségekre hajlók. Erős mozgás és megerőltetett testi munka nem árt nékik, se a szél, se a vihar. De tartós szobai munka békétlenné, idegessé és beteggé teszi őket. A sok fizikai munkával járó hivatás, valamint minden testi sport előnyös nékik. Testük szikársága és jellegzetessége egyáltalán nem beteges tünet, hanem az egészség és egyéniség kifejezője.

Gyomorfaluk erős, szeretik a kemény, sós, csípős és fűszeres ételeket. Este szeretnek soká fennmaradni. Nehezen betegszenek és nehezen gyógyulnak, noha hosszú életűek. A ragályos betegség se nagyon árt nekik, a műtéteket is ezek viselik a legkönnyebben. Máj- és aranyeres bajok és csúz veszélyes rájuk. Csak erős kúra használ nekik. Szuggesztiókra nem reagálnak, mert erősen pozitív egyéniségek. Amely kultúrnépben a tevékeny ember sok, mint az angolnál, azok világ-, illetve gyarmatpolitikát, kereskedelmet űznek. Beszédük rövid, de kifejező s találó. Az indiánok is kimondottan eme típusúak. Ezek szeretik a mozgást, vadászatot, szabadságot és a háborút, kalandokat stb. Ha életfeltételüket megváltoztatják, lassan kivesznek, mert természeti adottságuk egyoldalú s így alkalmazkodni nem tudnak.

Az érző vagy szív ember, ez a harmadik alaptípus, az ideálisan gondolkozó és érző egyéniség képviselője, mint nagy idealisták, könnyen kilengenek akár az erény, akár a bűn szélsőségei felé.

Ezen elfinomult és érzésgazdag típus testileg úgy, mint kinézésre gyenge. Arcformájuk körte alakú és cárt. Épp ily finom a száj, fül és orr. A szem keresztmetszete feletti felső arcrész nagyobb, mint az alsó. Oldalról nézve a homlok és az orr kiemelkedőbb, míg az alatta fekvő arcrész nem. A szemek mintegy ragyogók, lélekkel teltek. Hajuk selymes és többnyire hullámos vagy fürtös. Ideggazdag, vékony és finom bőrük többnyire halványabb, sárgásán átlátszó színű. Az idomok tömege és keménysége hiányzik. Rendesen nyúlánkak, zsírpárnájuk nincs. Tapintó érzékük kitűnően fejlett. Nyakuk keskeny, se rövid, mint a falánk, se hosszú, mint a tevékeny típusnál. Arcuk első pillanatra értelmet s érzést mutat. Tekintetük nyugodt és tiszta, de kicsit hideg is. Ezek arcán minden a finomságot viseli magán. Fejük első és oldalrésze fejlett, míg a hátsó nem. — Nem dics — vagy hírvágyból — dolgoznak, mint a tevékeny, se nem haszonért, mint a falánk testi típus, hanem ideákért és tudásvágyból tanulnak holtig. Ideális gondolkozásúak s felindulnak, ha az ideákból valaki pénzt és hasznot les. — Nem hisz vakon, logika vezérli. — A dolgokat ösztönösen megérzi s egy pillanat alatt áttekint minden új dolgot. Mivel állandóan figyel és gondolkozik, emlékezéshiány s idővel gondolatgyöngeség léphet fel nála. — Szereti fejével megkeresni kenyerét. Ezért kerüli a nehéz és fizikai munkát. Lelkésznek, írónak előadónak való. Már gyermekkorában szereti a könyvet. Ha nem korlátozzák e téren, úgy szellemileg visszaesik és átlagember lesz. Modora és előadása nem elég barátságos, nyelve éles és kritikus. Élettársának is bizonyos elmeélességgel kell bírnia, mert másként nehezen értik meg egymást.

Ilyenek feje s agyveleje kitűnően fejlett, de gyomruk kicsi és gyenge. Tej és édes gyümölcs való nekik, nem kemény eledelek. Hideg nagyon árt nekik, mert gyönge szervezetük nehezen pótolja a vesztett meleget. Az élettel járó izgalmak, békétlenség, erős gyógyszerek nagyon ártanak finom idegzetüknek. Idegbetegségre, gerincbántalmakra, gyomorgyöngeségre hajlamosak. Se a nagy hideg, se a nagy meleg alkalmazása nem előnyös reájuk.

Rokonérzelmű, finom idegzetű s fennkölt gondolkozású barátok valók nekik. Közönséges embereket kerülniök kell. Derült, életvidám, de értelmes társaság való nekik.

Mivel idegéletük szerfelett kifejlett, ételük tej és alma legyen. Ezeknél az ideg és agyvelő táplálása a fő cél. Agyuk sok nedvet használ, azért annak pótlásáról is gondoskodni kell.

A testi energia kevés, ehelyett az élet mintegy sugárzik, illatozik róluk derű, kellem, báj és szellem formáin át. Mélyen s gazdagon érzők, részvéttel teltek és segítségre készek. Nemes emberek, kik az eget hordják magukban és ha erkölcsileg is képzettek, maguk körül boldogságot árasztanak. A nehéz és nyers munkára képtelenek. A kemény életküzdelmek boldogtalanokká teszik őket. Mindent csak az ideákra áldoznak. Nyers energiájuk kevés. Szeretik a kevés, de finom s választékos ételeket. Az anyagiakkal nem törődnek és, ezért könnyen ki vannak téve az élet tragédiáinak annál inkább, mert a törtető, hideg és reális gondolkozású embertípusok félreismerik és elnyomják őket. Ezeknél a gondolkozás és érzés uralkodik a test felett, ezért alkalmasak és hajlandók is a bölcseleti, művészi, erkölcsi, hitbeli és okkult dolgokra. Gyenge és finom testalkatuk nem beteges tünet, hanem egyéni adottság, felsőbbrendű hivatásra való finomabb szervezetek. Inkább szellemi, mint testi jelenségek. — A sok érző emberrel megáldott nép, mint az indiaiak, azaz hinduk a hitben, elképzelésben, okkultizmusban jártasak, továbbá a költészet, művészet, lélektan és finomabb életmódok vonzzák. Többnyire természet szerint vegetáriánusok és absztinensek. Nyelvezetük képletes és érzéssel telt. Sok érző ember található Németország kultúrközpontjaiban, mint Drezdában, Stuttgartban s kivált művészek között. (Biltz szerint.)

Hogy mi e három lelkület közt a különbség, megmutatja e kis váz. A testi — materiális — ember szerelmének tárgya a test. Észemberé a test és hozomány. A szívemberé a test és lélek. Elsőt érzékiség, másikat az érdek, harmadikat a lélek — ideál — vezérli.

Fontos még, hogy milyen az arcbőr. Van szép idomú arc csúnya bőrrel, ennek alapjelleme jó, de bőrszínén át látható rossz nedvei ingerlékennyé teszik. Másik csúnya arc szép bőrrel, itt fordítva van. — Ahol az arc és arcbőr színe is jó, ott teljes az összhang. Ahol mindkettő rossz, ott teljes a zavar. — Az arc fakósárga színe rákos betegségre, — krétafehér tuberkulózisra, — fölötte piros foltok lázas állapotra mutatnak.

Ezen három alaptípuson — a nyugalom, mozgás és érzés emberén kívül — Huter és Kupfer szerint — van még két fő egyéniség, harmonikus és a diszharmonikus ember, kiknek csoportjaiba tartozhatnak fentiek is. Mindnél fontos, hogy a szem alatti vagy a szem feletti arcrész-e a fejlettebb?

Amely nagyobb, az az uralkodó természete.

A harmonikus egyén, 4. r., a legszerencsésebb, mert minden irányban tevékeny és teljesítőképes. Ezek fellépése nyugodt, kemény és méltóságteljes. A belső harmónia s szellem mintegy sugárzik róluk. Többnyire úgy testi, mint szellemi szempontból részarányosak s rendkívüli szépek. Szemük nyílt. A szemen áthúzott keresztmetszet körülbelül két egyenlő részre osztja a fejet. Homlokuk magas és széles, arcuk telt, az arcrészek — szem, orr, fül stb. — arányosak, színük egészséges, hajuk és szakálluk hullámos és kellően dús. Amily finoman formált az arcuk, oly finom lelkük is. Amit formájuk mond, az az alapegyéniségük. A forma a teljes ember. Harmonikusságuknál fogva semmi irányban nem túlzók sem a pihenésben, sem a táplálkozásban, sem a mozgásban, gondolkozásban, vagy érzésben. Vidám derült természetűek, akik rendesen hosszúéletűek is. Ezek a természettől vezető szerepre rendeltettek, kik mindenben a harmóniát keresik s épp ezért jó vezetők, akár egyesületekben, akár népmozgalmakban. Ezek nem hagyják magukat diszharmonikus emberektől befolyásoltatni, megértik és pártolják a finom érző embereket s velük egyben minden jót és ideálisát. Nem rontó, hanem építő, nemesítő lelkek, kik újjáreformálják az elromlott” régit… Bennük mindhárom előző alaptípus sajátja, mintegy összhangban, összeolvadtan van meg.

A diszharmonikus — 5—6 r. — ellenkezően, mindenben összhangtalan és torz, mondhatni csak ezek rosszarcúak. Kaotikus gondolattól — cselekedetig mindenük. — A diszharmonikusból kerülnek ki a közönséges egyéniségek és a bűnözők. Ezek az erők bizonyos szétszórásával születnek.

Formájuk aránytalan s úgy a természettel, mint az emberekkel szemben diszharmóniában élnek. Egész megjelenésük, nyelvük és hangjuk kellemetlen. Testi arányuk nem szép, karjaik, a többi részhez hosszúak, a kezek és lábak kicsik vagy nagyok, lábszáraik rövidek, a hát és törzs hosszú, a nyak hosszú vagy nyomott, fejük nagy, lábszáraik gyengék, egyes formák visszamaradtak, mások túl fejlettek, stb. A külső fej is a belső diszharmóniát mutatja, pl. a szemek kicsik és mélyen fekvők, vagy közel, vagy távol állnak egymástól, a pofacsontjaik szélesek, az arc hosszú vagy széles, mi által formája nyers, vagy a férfiarc puha és szakálltalan, az ajkak keskenyek vagy nagyok, az orr formátlan vagy csúnya, a fül torz vagy tökéletlen alakú, az áll hosszú, széles vagy kemény, az arcmező nagy vagy kicsi, az arc perifériája szabálytalan, a homlok keskeny vagy alacsony, a fej oldalai szélesek, a fej hátsórésze nagy, lapos, vagy magas, fejtető lapos, alacsony vagy keskeny, a nyakszirt formátlan, a bőrszövet száraz tisztátalan, és gyenge sugárzású, színe ha frissnek is látszik, de nem finom, a haj bozontos és vastag, csigolyába nőtt, röviden mondva: minden aránytalan, torz és csúnya; ezek arányában diszharmonikus lelkük is. Mindenbe zavart, bontást, rontást visznek, és diszharmóniát teremtenek. Megzavarják a békét és harcot, szenvedést hoznak, megakadályozzák a harmonikus fejlődést. Hajlamosak a jó fékezésére és a rossz elősegítésére, ha nem is kimondottan bűnözők és terheltek, de azok csoportjába tartoznak. Gonosz és kemény kritikusok, könnyen kíméletlenek, fanatikusok, egyoldalúak, téves ideák terjesztői. Amíg a harmonikus jót, ezek gonoszt hoznak a világra, mindkettő — önmagát…

A 7-es gyilkos ügyvéd arca, rajta a pimaszság és hitványság.

Ezen öt alaptípus nem meríti ki az egyéniségeket, csak ezek az alaptípusok. Ami a harmonikus ember felett áll, az már a szent vagy zseni, míg ami alatta áll, az már a hülye, terhelt vagy a gonosz.

A testi, tevékeny és érzékeny típusok keverten is találhatók. Ezen kevert típusoknál két alap jön érvényre, míg a harmadik visszamarad. Ezek néha rendkívülit is tudnak végezni, de alapjában ingadoznak a harmónia és a diszharmónia között. Rendesen csak a két aktív természetüket élik, de akkor betegek is lesznek, mert a háttérben lévő s elhanyagolt harmadik természet elhanyagoltsága betegséget hoz. Első a mozgás híján, második a pihenés híján, a harmadik a táplálkozás híján lesz beteggé.

A degenerált egyén 1. r. E kép a mexikói és már kihalt őslakó aszték képe. Ezeknél ama balgaság uralkodott, hogy a kis gyermekek koponyájára kemény deszkát kötöttek, ami ezt idővel ferdére és laposra nyomta, miáltal az agyvelő lassan hátrafelé tolódott s a hátsó rész le lett nyomva s arrafelé nőtt és fejlődött. Rafinált célja az volt, hogy a nemi képességet szörnyűmódra fokozzák vele, mit részben el is értek. Az ajak, orr, áll, arc, alsó állkapocs aránytalanul elfejlődött s a nemi élet erősebb lett. Ezen állati erkölcs folytán az egész népfaj kiveszett. Magasság és mélység egymás mellett áll; a hibás tulajdonságok túlfejlődtek, miáltal az előnyös és nemes tulajdonságok kivesztek. A modern „übermenschek” — pl. írók, — kik betegesen érzékiek, kik gyakran a mai elfajult szellemi irány folytán zseninek kiáltatnak ki, szintén a degenerált egyénekhez tartoznak. Ama kereskedők, kiknek egyetlen életcélja kereskedni, jól élni, csereberélni, továbbá kik csak a testi és szellemi materializmusnak élnek, — miáltal a természetes célokat, mik az embert felsőbbrendűvé fejlesztik, szem elől tévesztik, gyakran ilyen degenerált utódokat nemzenek. A mai degeneráltak homloka nem hajlik ennyire hátra, de hasonlók és cselekvéseikben nem kevésbé gonoszok… Intő példák…

A fejletlen egyének — 2. r. — fejanyaga részben túlformált, részben alulmaradt, azaz hiányosan alakult, minden szép, jó és plasztikus hiányzik róluk. Testi túlterhelésük van az idegen anyagból, zsírból, nedvből rendesen. Kevés alkotásra képesek, tevékenységi körük korlátozott, kevés dologhoz értenek. Önzés, butaság és pöffeszkedés — protzlizás — jellemzi őket. — Ezekért szülőik felelősek, az ő hibáik ezek, mert a túlhajtott élvezeteknek éltek, a testi és szellemi materializmusnak s magasabb életideákat elvesztve — hasonlót nemzettek, illetve — vonzottak… Az ilyen szülők az iskolai tanításon kívül nem adnak semmi etikai nevelést sem, mert nekik sincs róla fogalmuk, csak vágy uralja őket… Gyermekeikben bűnhődnek, vezekelnek érzéki és felületes voltukért. Ezen fejletlenek léte valóságos intés, hogy a természet törvényeit át ne hágjuk és az anyagias életnek és gondolkozásnak rabjaivá ne essünk, mert érzés- és gondolatvilágunk jutalma — büntetés vagy kitüntetés — gyermekeinkben gyümölcsözik… Ezekkel testvér a közönséges egyéniség. A degenerált és az ezután tárgyalandó bűnöző típusok között áll még az aljas egyén. Ezek kimondhatatlanul hajlamosak a nemtelenségekre, durvaságokra és aljasságokra, különösen pedig a fizikai élvezetekre. Tartásuk erőteljes, amit a felső hátsó fejrész is mutat és a hosszúkás arcforma, mi a tevékeny emberek sajátja. A kemény orr is a lelkiélet hidegségére mutat. Nagy testi erővel bírnak, amit az orr erőteljessége és csontozata igazol. Ezek erejükkel kérkednek, aljasak úgy érzületben, mint gondolkozásban, amit a szem, orr és száj is mutat. Szemszögük hegyes. Az orr hegye széles és otromba. A száj rosszakaratú, a haj a homlokra nőtt merev és durva.

A 3. Néró, míg a 4. inkvizítor, 5. a keveréktípus arca. Rajtuk a lelkük is. 6. Júdás kép, a 7. betegarc. A bűnözők típusa is, mint a legtöbb más, öröklött. Ebből azonban nem szabad azt következtetni, hogy aki bűnözik, az mind bűnöző típus is, se azt, hogy a bűnöző kényszer alatt bűnözik. Tagadhatatlan, hogy sokat csak a körülmények, másokat bizonyos nemesnek látszó célok visznek a bűnbe. A valódi bűnöző erősen diszharmonikus. Nehezen javíthatók, csak annyit érhetünk el velük, hogy nem bűnöznek, feltéve, ha jó befolyás alatt állanak és szabadon nem tevékenykedhetnek. Ellenállhatatlanul vágyódnak a gonosz cselekedetek, gondolatok és dolgok után. Arckifejezésük is romboló, sőt démoni, tele diszharmonikus jelekkel. Az 1. r. gyilkos képe, ki született bűnöző. Közelfekvő szemek, nagy szájlebeny stb. mind, mind diszharmonikus rajta. Füle torz, már pedig Huter szerint a torz fül rémítő belső élet jele. Tekintete állati, tigrisi, halhideg szeme mutatja, a romboló kedvet. A fejalkat szabálytalansága, torzulat, a gonoszság jele. Az alsó állkapocs is gonosz, rossz hajlamokat mutat. Az elég jól fejlett homlok és tiszta bőr azt mutatja, hogy elég jól tud tájékozódni a térben és körülmények között. Az orr laposra nyomott és formátlan. A száj szöge is lefelé futó.

Lombrosó szerint, — bár nem ritkák a nemes arcú gazemberek se —, mégis, a gonosztevő mint olyan, születik és hogy szervezetének, különösen fejének alkotásánál fogva az. Megállapítja ő, hogy a született gonosztevő fülei nagyok, haja tömött, szakálla gyér, homloküregei boltozatosak, állkapcsa roppant, pofacsontja széles. — A gyilkos szeme vérben forgó, üveges, jeges, merev tekintetű, orra nagy, sokszor sas- vagy héja-orrú, állkapcsa csontos és erős, pofája széles, haja göndör, tömött és sötét, szakálla gyér, ajka keskeny, szemfoga nagy, gyakran álmatag. Tünetei még a féloldali arcrángatás, vigyorgás, fenyegető fogvicsorítás, úgy, hogy szemfogai is kilátszanak s füle mindig elálló.

Szerinte kétféle gonosztevőtípus van. Egyiket a roppant állkapocs, gyér szakáll és tömött haj jellemzi, — míg a másikat elálló fül, hátradűlő homlok, kancsalság, görbe orr. A szemet illetően azt írja, hogy egyetlen jól kilesett pislantással bizton felismerhető a gazember. — (Lásd a tekintetekről szóló részt.)

A 2. rajz kimondottan „férfinő” típus. Feltétlenül uralkodni akaró, ki nem tűr semmi férfit maga felett. Ez meggyilkolta saját atyját. Vonásai indiánarcra s természete azok függetlenségére, szabadság és önállóságszeretetére emlékeztetnek. Szája sok gonoszságra vall. Szemei alatt fekvő arcrész nehéz, nagy és hátraszökő, homloka kevésbé fejlett, feje aránytalanul nagy és állati. Felsőajka, a lebeny túl nagy s az arcnak különös vadságot ad, kemény orr kemény akaratra vall, szemei pedig fenyegetők.

A 3. rajz szemérem elleni bűnöző arca. Kinézése hideg, mint egy halott, dacára, hogy e kép 26 éves korából való s mégis, mint egy kiélt, beteg s elmebajos néz ki. Alig van haja s inkább öreg, mint fiatal embernek látszik. Összbenyomása mutatja, hogy beteg s időnkinti tébolyban s túl nagy idegizgékonyságban szenved. Szemei egyenlőtlenek, mi heves fantáziára mutat, de rossz irányban. A fülfeletti koponyabemélyedések saját életerőivel szembeni bűnökre mutatnak Szája kegyetlen és hideg. Fegyházban halt meg…

A 4. rajz bankrabló arca. Egyoldalú, veszélyes arc. A koponya minden plasztikusai nélkülöz, gyenge elméjével ellentétben a jólét vágya — kéjvágy — ül az alsóarcon. Erős uralomvágyra mutat a fül mögötti fejrész. Romboló típus. Revolverrel kezében kirabolt egy bankot, később visszatérve arra a vidékre, felismerték s elfogták. E tény előrelátás-hiány, gyengeelméjűség jele. A fej tetejéről hiányzó haj az erkölcsi bűnözések jele. A sok diszharmónia folytán a bűnöző típushoz áll közel.

Az 5. rajz a mefisztó-típus. Ezek ördögi ésszel bíró okos emberek a gonosz dolgokban. Megkerülik a törvényt s amellett mint farizeusok ordítanak a törvény mellett. Ármányszövők, hogy áldozataikat cselbe csalogatva, meggyötörjék és megrontsák. Tudja, mi jogos és mi jogtalan s mégis — minden ördögi alattomossággal kijátszva, végzi dolgait, Semmi se szent, semmi se gonosz előtte, semmi bűntől nem riad vissza, hogy gonosz tervét keresztülvihesse. Mindenkit, akivel érintkezik, lehetőleg megcsal. Titokban dolgozik, ki se tud ördögi dolgairól, mániás, ki más által kapartatja ki magának a gesztenyét. Gyakran nagy befolyást szerez úgy az állami, mint az egyházi állásokban és a tömegeken… Ezen emberi alakba bújt ördögök öröme, ha másnak rosszat téve, nem ismerik fel őket. Álszenteskedők. Szerencsétlenségbe viszik, akit vezetnek. Mefisztói sajátjuk, hogy láthatatlanok maradjanak, de emberektől körülvéve… Minden cselüket titokban szövik és ki se tudja, honnan jött a szerencsétlenség. Óvakodjunk ezektől a terheltektől. A nagy képtárlatokban, különösen a régi mesterek képei között gyakran találni ilyen mefisztói arcot, többnyire olyan helyzetben, amit ezek nem vártak volna…

Felmerül itt egy kérdés: Miért születnek ezek — ilyeneknek?… Hát erre sehol sincs logikus válasz… csak a modern platonikusoknál, mely szerint úgy az alsó-, mint a felsőrendű emberek előző életük eredményeit hozó reinkarnáltak (Lásd: Reinkarnáció c. könyvemet.)

6. Rendes életet élt terhelt arcú diszharmonikus egyén.

Amint vannak a normálison aluli emberek, úgy vannak ezen felüliek is, mint a zseniálisak, szenzitívek, ideálisok és a szentek.

Hogy e nemes végletet is szemléltessük, bemutatjuk a 1. harmonikus, 2. ideális, 3. szent, 4. Rafael, 5. a képzelt ideál s újra 6—7. alatti két harmonikus arc képét. Ezek is eleget mondanak magukról, csak hasonlítsuk össze a terheltekével s eszünkbe jut, hogy a bűnös is, a szent is — születik s nem csak lesz…

A 3., 4., 5. rajz alattiak: a szent, Rafael és ideál, tiszta spirituális arcok.

Ha eme európai nemes arcokkal összehasonlítjuk Ázsia nemesebb népeinek arcát és arcrészeit — nem is szólva Kína, Nippon, Szibéria primitív és torzarcú népeiről — csak a hinduról, láthatjuk, hogy nemcsak filozófiai, etikai és vallási, de esztétikai szempontból is égi magasban állunk a primitívség s bujaság minden jelét — széles, görbe s tömpe orrt, vastag, buja ajkakat, kis homlokot — magukon viselő hinduk felett!

A fejíveket illetőleg, mint az 5. sz. rajzon látjuk, a következőleg határozzák meg:

1. ív. a világi tapasztalatok agysejtjeinek a helye s a logikáé. — 2. ív. Átfogó ismereteknek, a természetes, csodás célszerűségnek a fészke, tudósok sajátja. — 3. Az anyag és a természeti erők értékesítése és kihasználása, a gazdász és mérnök agycsoportja. — 4. A legfelsőbb emberi s a praktikus ész helye, ami által a világot paradicsommá lehetne változtatni, szociális érzék s agycsoport helye. — 5. Legmélyebb emberi igazság ismerete a látható s láthatatlan világnak. Filozófus és pap sajátja. — 6—7. Legfelsőbb bölcsesség, az erény s idealizmus helye, költők, bölcsek, szentek feje.

A koponyáról ma már külön könyvek jelentek meg; itt azokat tehát csak érintettük.

Az örök nagyságokat illetőleg csak két nagy embertípus van, egyik a szent, ki szívével, másik a zseni, ki eszével érintgeti az elérhetetlent. Oly szüksége van mindkettőre az emberiségnek, mint az embernek az észre és szívre.

Huter szerint „Minden szent ember valódi zseni a hitben, ki magát szigorúan az isteniekhez szabja s odahagyva a családot, világot, jólétet, tiszteletet, állást és rangot s mindent, de mindent, hogy a legfelsőbbhöz, a legszentebbhez, az Istenséghez jusson. Az ilyen emberek csodálatraméltók s míg a legmélyebb tiszteletet váltják ki a jobbakban, addig az alacsonyabbrendűek és gonoszok részéről a gyűlöletet.

Mindezeknél a szent embereknél találunk nagyszerűséget és csodálatosságot: azaz mennél inkább üldözik, gyalázzák, rágalmazzák és vádolják, annál világmegvetőbbek, könyörületesebbek és istenesebbek lettek. Az ő lelkük bizonyos magasságban és tisztaságban van, mely csak az istenség lényegének megértéséhez elérhető.

Ennek a megértéséhez kell épp a legfelsőbb képzettség, tökéletes szellemi fejlettség. Ezt a felső fejtető tökéletességében találni. Az ilyen képes csak az igazi fenségest, az utolsó titkokat megérteni, akinek minden oldalról tökéletesen kiépített, plasztikusan kikerekített felső fejtetője van. Akinek ez hiányzik, a hitbeliekben illetéktelen ember, akinek semmi más fontosabb nincs, mint az ő hanyatlását buzgó, hitbeli igazságkutatások, tanulmányok útján erősíteni és másokat erélyesen, az őket befolyásoló istentagadástól eltávolítani, szellemileg meggyógyítani.

Az igazi emberismerő a hitbeli dolgokban magát az ilyen tekintélyekhez tartja és a lapos, alacsony, vagy görbe fejtetőjű embereket, mint a hitbeli idiótákat szemléli, akikkel a végső dolgokról semmit beszélni nem lehet, mivel bennük a megfelelő, ahhoz való agyszerv hiányzik s azért nekik minden belátás és minden mélyebb megértés megközelíthetetlen marad. Az ilyen hitbeli idióta számtalan a mi híres tudományos korunkban, kik a népet a hitetlenséghez vezetik, éppen ezért minden görbefejtetejű embernek szükséges a hit és erkölcs tanulmányozása minden nap és egész életen át. A hitbeli továbbképzéshez csak olyan emberek hivatottak, kik erős hitbeli erőt és adottságot egyetemes természettudományi és bölcseleti ismerettel kapcsolatban bírnak.

Ezek a szent emberek nem sokat tudók, hanem a legjobbak (legszükségesebbek) ismerői.

Csak a szent képes az igazság, szépség, jóság átélésére. Gonoszat tenni, sőt gondolni se tudnak. Lelkiismeretességük teljes s inkább meghalnak, mint lelkük ellen cselekedjenek. Született etikai zsenik, arcukon a szelídség, jóság, szentség, szépség és szeretet jeleivel. Magasabbrendű kultúrnépek között érvényesülhetnek csak ezen nemes gyermek-emberek.

Ha a fejlődésükhöz nem elég kedvezők a körülményeik — írja Kupfer —, akkor már mint kisgyermekek visszatérnek ebből a világból, melyre ők még korán születtek, amelyről a diszharmónia és gonoszság elűzi őket, s ahol a jóság és szeretet még nem elég erős őket itt tartani… Nemes a lelkük és nemes életük, lemondok, sőt aszkéták, vidámak és szolgálatkészek, amellett feltétlen igazságszeretők. A világ sokszor forradalmároknak nézte őket, — mint Jézust is! — és halálra vitte.

Nézzük meg az igazi szentek koponyáit előlről, oldalról és hátulról s látjuk a szépen formált kerekdedséget.

Ismétlem, az igazi szentekről beszélek… Ilyen Plátoné is a régi pogány korból.

Amint Rafael a színekben, Beethoven a szimfóniában, úgy Pláton a filozófiában harmonikus.

A zseniális ember. Amint a szent ember egész egyoldalúan az isteniekre koncentrálja magát, a zseniális emberek az ismereteknek más területeit nyitják meg és pedig többnyire benső kijelentések útján. Ezért állnak ők egy sorban az istenemberekkel. A szellemi ismeretekben és az alkotó tevékenységben, őseredeti szellemi területeiken ők a szent embereknek állandó átadói, amíg a karakterképzésben és életvezetésben pedig alárendeltjei a szenteknek…

Azaz egyik meglátja, másik átéli az istenieket.

A zseniális és ideális típus találkozása, mint Rafaelnél volt, ritka, mivel filozófiával, etikával és hittel teljesek. Milliók között, századokon át se akad egy ilyen. Művei hatása alatt elfelejtünk minden földit s szent áhítat önti el lelkünket. Mint szegény ifjú kezdte pályafutását s művei révén királyok felett álló — mennyei munkás! Küldött! ki magához hű maradt, nem mint a terheltek, eladják tollúkat, ecsetjüket, lantjukat a kenyérért, szellemet a sárért… Ezek az igazi salakok, kik vétkeznek a nekik adott Szentlélek ellen… Az igazi nagy karakter mindig egyöntetű és megközelíthetetlen és befolyásolhatatlan marad. Ama értéket, ami benne volt, nem kintről kapta, hanem hozta a felsőbb világokból… Nagyobb, mintsem hogy csak kicsikét is megismerhetnénk. Született nemes, aki mellett a világ nemesei és nagyjai torzulatok — testi-emberek…

XII. A belső ember.

A belső embert illetőleg kétfélével találkozunk, egyik a nő, másik a férfi, amiért is mindkettőről kell némi vázat vennünk.

A férfi az adó, a nő fogadó erők hordozója. Egyik erejével, másik gyengeségével hódít. Férfié az értelem, nőé inkább a szeretet lelke. Egyik az igazságra, másik a szépségre vágyik. Férfit a világ vonzza, a nőt az otthon köti. Férfi inkább megérteni, a nő inkább hinni hajlamos. Férfi inkább a merev gót, míg a nő a lágy bizánci stíl — szögletesség és gömbölydedség hordozója. Úgy egészítik ki egymást a családban, mint ész és szív az emberben, míg külön-külön értéktelenek. Amíg a férfi mélyen gondolkozik, addig a nő magasan szárnyal, amelyik hűtlen eme rendeltetéséhez, az megrontja otthona alaphangját. Egyik erőszakkal, másik csellel harcol. Egyik megérteni, másik megérzeni tudja a dolgok lelkét.

Az átlagnő szabadidejében kézimunkál, vagy pletykál, illetve keres valakit, akivel eltöltse idejét, avagy tükrözéssel, teste szépítgetésével foglalkozik. Öröme az evés és tetszés között váltakozik, azaz érzékiség és hiúság két pólusa között leng. Vágya: szép lenni… A kiváló nő lelke nemesítésével is foglalkozik, ösztönszerűen szomjaz valami többet, mint amit a testiség és hiúság nyújt s ösztönszerűen fordul a zene, művészet, irodalom, végül a hit felé. Vágya: jó lenni…

Az átlagférfi otthona a kávéház, kaszinó s a világ. Öröme a kártya, ló, eb, puska, bor s trágár vicc. Átéli s eltölti éveit, anélkül, hogy alkotna. Gyerekeit taníttatja, de nem neveli… Felesége inkább cseléd és szerető, mint ideál és segítőtárs a szemében. Életvonala a testiség, minden, mi szellemi, untató, fárasztó és felesleges előtte. Otthona unalmas s a munka terhes neki.

A kiváló férfi második éléstára a — könyvtár. Életfixumai a természet, könyvtár és a templom. Ideje mindig kevés, mert ideák, életcélok töltik ki életét. Vezérlője az igazság s ha emelkedettebb, a jóság. Amerre megy, emel és nemesít. S amíg a köznapi elfelejti családját önmagáért, ez elfelejti önmagát családjáért. Környezetének papja, bölcse, szolgája.

A primitív férfi álma a vastag nő, míg a kiválóé a nyúlánk s kivált intelligens nő. Egyik szeretőt keres, másik ideált. A primitív nőnek az erős, míg kiváló nőnek az okos, illetve jellemes férfi az ideálja.

A nő szerelme ideális, őszinte és szent. A férfié kicsit mindig testi is.

Az átlagnő igényes, a kiváló lemondó. Egyik kiszolgáló szolgáját, másik eltartó urát látja férjében.

Mindkét nem ismertetőjele, hogy amint bánik leány az apjával, úgy fog bánni férjével, — s amint bánik fiú az anyjával, úgy fog bánni feleségével.

Aki testével hódít, mindegyre veszít, — aki lelkével hódít, mindegyre nyer… Az ideál minden évben szebbnek tűnik, a szerető minden évben öregebbnek. — A szép nő szerető, a jó nő ideál. — Az ideálhoz lélek kell, a szeretőhöz test. Az ideál a lélekből árad, a szerető a testről. — A szeretőtől öregedése arányában távolodik, míg az ideálhoz öregedése dacára is közeledik férje. Az ideál szerény, erényes, finomlelkű, befele élő. A szerető igényes, kacér és tapadó… A kiváló nő vigyáz férje tekintélyére, míg az átlag nem röstelli papucs alá törni… A férfias nő éppoly taszító, mint a nőies férfi. Az átlagok öröme, ha kapnak, a nemeseké, ha adnak. — A kiváló szívélyesen köszön, az átlag nehezen. — Ketten tesznek ki egy lényt, jelenük elfajzás, az öröklétben újra egyek lesznek, mint kezdetben voltak.

Az átlagember közönnyel nézi a mások gondját-baját de a maga kis ügyéért egyszerre fellángol, — míg a kiváló a maga ügyét türelmesebben viseli, ellenben a mások, kivált a kisebbek ügye, kimozdítja nyugalmából. Az átlag önmagát látja s alig-alig mást, míg a kiváló majdnem fordítva. Az üres ember sokat gondol magáról és pöffeszkedik, míg a kiváló semmit és szerénykedik.

Kiváló ember nehezen csinál adósságot, de könnyen, illetve készséggel fizeti ki, míg amaz könnyen csinálja, de nehezen fizeti ki. Jellemre mutat az adósság faja, az igények milyensége is.

A felsőbbrendű ember mindig kedves, meleg, szolgálatkész, vidám, szerény, míg az alsóbbrendű zárkózott, szófukar, mogorva s alapjában — falánk. A buta ember tanítani szeret, míg a bölcs tanulni. A nemtelen máson él, nemes önerején.

Szerelmében a szív embere a lelket nézi, szerelme ideális, mit se látva mást, csak az ideált. Az ész embere a hozományt is nézi, önző és hideg, ki nem hagyja magát szívétől megszédíteni… A testi ember a testet nézi, a szerelme állatias és nyers. A szív embere ideált keres, akit szerethet, mert szeretni vágyik, az ész embere jólétet, hogy békés nyugalomban élhessen esetleg tanulmányoknak, — testi-ember szeretőt, akit használhasson. Elsőt a lelkület, másodikat az érdek, harmadikat a test vonzza, legyen az férfi, vagy nő…

Az ember egyéniség szerinti felosztását illetőleg első a bűnös ember, aki szereti, élvezi a bűnt. Második a gyarló ember, aki nem szereti a bűnt, csak belekerül, beleviszi hol a világ, hol a test, de küzd ellene. Harmadik a testi ember, kit se a bűn nem vonz, se a bűnbánat; éli életét, mely az evés, ivás, szeretkezés háromszögében folyik le. Negyedik a szellemi ember, aki kisebb-nagyobb mérvben igényli a szellemieket is. Ötödik a vallásos ember, aki inkább csak a vallás külsőségeinek él. Hatodik a hívő ember, aki a vallás lényegében mélyül el. Hetedik a tudós ember, akit a világ megismerése, természettudományok vonzanak. Nyolcadik a bölcs ember, akit Isten megismerése, az isteni kijelentések érdekelnek. Kilencedik a zseni, ki agyával, tízedik a szent, ki szívével kapcsolódik Istennel. Meg kell itt említeni még az alázatos és szolgalelkű ember közti különbséget, annál inkább, mert még papok is összetévesztik néha e kettőt. Alázatos, ki még saját érdekei árán is meghajol az igazság előtt. Szolgalelkű, aki még az igazság árán is meghajol, hallgat és lapul az érdek előtt. Eme utóbbiak csinálják az élet legnagyobb karrierjeit néha, mert — illemtudók és alkalmazkodók — érdekből, — míg amazokra a mellőzés vár…

Mindeme életfokozatok fennállhatnak úgy a materiális, mint intellektuális vagy spirituális embereknél, noha más-más arányszámban.

A materiális ember területe az anyag és a munka, a család és fajfenntartás. E téren ők a legmegbízhatóbbak s ők töltik be legjobban emberi hivatásukat. Az intellektuálisé az értelem, a tudomány, a megtervezés megtervezni, realizáni az ideát. A spirituálisé a fantázia és művészet, kigondolni a dolgokat, elképzelni, megsejteni az új ideákat és lehetőségeket.

Mindhárom más-más embercsoport, és szellemi faj, akik még rokonságban is alig állanak egymással. Ezért téved az, aki a fajra vagy vérrokonságra alapoz. Csak lelki rokonság van. Látjuk, hogy családokon belül — hiába egy vér, egy szüle — mégse egyeznek se természetre, se érzésre, se gondolkozásra, dacára, hogy testvérek s rokonok, mert életcéljaikra s lelkületükre idegenek, kik kerülik egymás társaságát is. Ellenben akik vér szerint idegenek ugyan, de lélek szerint hasonlók, összetartanak s keresik egymás közelségét, baráti körét, amit kivált a lelki embereknél láthatunk, legyenek formában bármily vallásúak, szeretik egymást, felüdülnek egymás érzése, gondolata, hite által.

Ezért mondja az Úr tanítványainak, hogy ti valamennyien testvérek vagytok, ellenben másoknak azt, hogy ti nem Isten, hanem az ördögatyától valók vagytok… Miért ? Mert egyik csoport a léleknek, szeretetnek, nemes dolgoknak az embere, míg a másik a bűnnek… Egyik mindent eszköznek tekint Isten szolgálatához, másik eszköznek tekinti Istent a maga örökké kérő s kolduló, de Istenért mit se áldozó — kéréseivel a saját céljaihoz…

Úgy kellene írnom, hogy új faj van kialakulóban 2000 év óta, a szellemi faj, Krisztus népe. Ezek, eltekintve minden fajiságtól s rangbeliségtől — testvérek. Mindenhol, nemzet felett állóan szolgálják az emberiséget, nem a fajt, hanem a mindenhol található nemes, ideális, igazságos és szent célokat. Nem a testnek, de a léleknek a művelői, kik máris Isten képmásai. Ezeknek arctípusuk is többnyire más, bármi fajban születtek is — nemes, fennkölt, szellemi.

Amint a görög valamikor a szépséget, illetve művészetet, a római a jogot, illetve az igazságot, úgy a zsidó a hitet és jóságot hozta a világnak. Valamikor! A görög élvezte a szépet, a római védte az igazat, a zsidó gyakorolta a jóságot fajiságán belül. Ugyanis összehasonlíthatatlanul nemes és meleg törvényei vannak Mózesnek, amit még ma sem ért utol az ál-keresztény világ jog- és államrendje! Azóta a fajok eme sajátjait fel kellett volna szívni a kereszténységnek, de nem tette… A jóság kimaradt világából. Ezt majd most hozzák ezek az új emberek, kiket nem a vallásosság, hanem a hit fog áthatni és vezérelni: ama élő hit, mely nemcsak hirdeti, de követi is a Szentírást!…

Amint megvolt a fenti három népfajnak kultúrája, úgy megvolt hozzá megfelelő arctípusa s meg van ma is. A görög nemes, de hideg; a római merev, erőszakos és a zsidó alkalmazkodó típusa egész más. De ha megfigyeljük, van egy új típus is, mely ezektől eltér: a keresztény típus! Ritka még, de van. Arcukon szentség, nemes melegség, szemükben szeretet, maga a szépség, igazság és jóság összhangja, a — szentség ül. Szellemi idomzatuk van, lelki-emberek. Minden nemzeten belül vannak és mindem nemzetből kiválnak, kitűnnek nem tudásuk és találmányaik által, hanem egyéniségük apró, alig ismert, alig reklamírozott kiélésével… Ezek a mennyei honpolgárok már itt a földön is, bármilyen fajhoz, valláshoz, ranghoz, foglalkozáshoz tartozzanak is a világ és a test, faj és vér szerint.

Ezeknél néha nem annyira a külső formák és vonalak, hanem a megnyilvánulás mutatja meg egyéniségüket. Itt már a lélek kerekedett felül, az Isten lett úrrá bennük.

A belső ember sugárzását illetőleg előre kell bocsátani, hogy valami csodás ténykedő van a testben, azt ezer mindennapi eset igazolja. Megvágjuk a kezünket s magától beforr, anélkül, hogy tudnánk, miként és hogyan. Testünk működése, az egész emésztés, agymunka, szívmunka, vérkeringés, kiválasztás, betegség elleni védekezés, végül a magzat kifejlődése, mind-mind tudtunkon és öntudatos beavatkozásunkon kívüli — a belső ember által irányított — munka, amit csak látunk, de nem irányítunk. A pszichológia írja, hogy némelyek ijedtükben megőszültek, mások megnémultak, viszont némák megszólaltak, bénák meggyógyultak. Valami rendkívüli hatalma van tehát a bennünk lakó léleknek, azt látjuk, műve nyilvánvaló, léte bizonyos, csak lénye — titok. A képessége hármas, értelem, érzelem, akarat, de az arabs bölcsek nyomán Descartes hozzáveszi a képzelő erőt is, mely csak a nagy emberek sajátja, mellyel nem csak arra gondolnak, ami már megtörtént, hanem arra is, ami megtörténhetik…

Ez a titkos tényező a lélek; foganás után kilenc hónapig alakítja, szövi és formázza anyja méhében a maga testét. Megszületve, hét évig tart, míg a testtel tökéletesen összenő, azért a gyermek hét éven aluli élete inkább ösztönös, mint tudatos, vagyis az első hét év a lélek és a test egybeolvadásának ideje. Héttől tizenkettőig, illetve a nemi ébredésig pedig a szellem kifejlődési ideje, mely alatt már mintegy fölé kerül a testnek, amiért a zsidó törvény is a tizenkét éves fiút már erkölcsi felelősség alá vonja. Ezen időn túl kezdődik aztán a szellemi élet. Eddig az volt, amit hozott, — ez után amit szerez, az lesz.

Eme titkos szellemnek sugárzó fényköre, aurája a lélek, mely lényegében mint láng és fény egy, mégis megjelenésében kettős. Eredete titok, némelyek isteni szikrának, mások Isten leheletének tartják, de bármi is, annyi bizonyos, hogy örökké sugárzik, ragyog, mégpedig erkölcsiségének úgy mennyiségi, mint minőségi színarányában. Sugárzása kettős positíiv, mely erősít és ad és negatív, mely gyengít és vonz. Mennél tisztább, erkölcsösebb a szellem, annál tisztább és erősebb sugárzása is. Sugárzásának ritmusa és rezgésszáma, — mint a hangtörvényeké, — dönti el úgy szerelmi, mint baráti választásait. Akik velük egy hangnemben sugároznak, vagy akikkel harmonikus rezgésszámuk, azokat vonzzák s azokhoz vonzódnak, másokkal szemben kölcsönösen taszítódnak. Harmonikus nőbe lesznek szerelmesek, harmonikus férfi lesz igazi barátjuk, harmonikus társaságban érzik jó magukat. Itt a titka annak, ki milyen, olyan barátja, vagy madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg. Hasonló sugárzások erősítik egymást, ellenkezők gyengítik. Itt a közös imák nagy hatóereje is, ha összeválogatott, együttérző lelkek — nem vegyes karok… — imádkoznak. Ezért int Szt. Pál is a felemással való társulástól…

Wells már tudományosan állapítja meg, hogy az ember egész teste sugárzik, a modern fizika és kémia szintén állítja, hogy minden sugárzik s minden atom egy-egy kis aprendszer. Jézus Krisztus is megállapítja a vérfolyásos asszony által történt megérintésekor, hogy: „Erő szállt ki belőlem.” Amely sejt nem sugárzik, az már halott, illetve bomlott csoport. Ez a sugárzás átadható másnak, mit a delejezés, — messmerizmus —, tárgyal. Gyenge életerejűeknél ez a sugárzás gyenge, de azért lehet világos és szép, épp úgy, mint sötét és csúnya színű. Kikben erősen sugárzik, rossz életmódjuk dacára is soká élnek.

E sugárzások útján egymást megérezzük, — egymás gondolatait átvehetjük, — a távolba érezhetünk, — a jövőbe láthatunk, illetve megérezhetjük a jövőt, — tér és idő áthatható vele, ha kellően tisztult lelkületünk. Némelyeké kilométerekre érez, anyák megérezték vele gyermekük veszélyét, háborúbani elestét, stb. Jézus Krisztusé az egész mindenséget áthatja, átsugározza, „benne vagyunk, élünk” sugártestében (Kolossé levél I. 16.).

Amint jó vagy rossz, delejes vagy villamos ez a sugárzás, aszerint alakul — épül vagy rombolódik — az illető idegzete.

Delejes erő sajátja, hogy békés, nyugtató lelkületet ad, emelkedettséggel jár. A villamos erőé az ingerlékenység, nyugtalanság. E sugárzások színe is különböző, szenté aranysárga, hívőé világoskék, szerető szívűeké rózsaszín s így tovább. A nemesebb érzések általában a világos, illetve fehér fele fokozódnak, míg amazok a sötét, szennyes és fekete színek felé. Távhatásuk is különböző. Az egyiké messzire, másiké közelre hat.

E sugárzó erőt apasztja a testi élet s kivált az érzékiség. Ennek az erőnek úgy mennyiségi, mint minőségi emelésére első kellék a tiszta, illetve aszkéta élet, mert csak így kapcsolódnak a mennyei erők. Ezért int a Szentírás lehetőleg minden testi kívánságtól való tartózkodásra. Innen érthető meg az aszkézis titka, mert mennél felszabadultabb a lélek — noha testi gyengeséggel is jár az! — annál finomabb erőkhöz jut s annál emelkedettebb s nemesebb örömökkel teltebb életet él. Az üdvösség ugyanis már itt a földön kezdődik! Aki itt nem kezdte, ott nehezen kezdi el… Szent Pál is írja, Isten országa nem evés, ivás, hanem Szentszellem öröme: öröm az igazság diadala, a jóság érvényesítése, a szépség szemlélete, a szentség átélése körül. Akire ezek közönyösek, azok eltévedtek! Az üdv szellemi élettel kezdődik, míg a kárhozat a testi élettel, ínyenckedéstől paráznaságig…

A sugárzás sötétében látható, de csak szenzitívek látják. Tíz-húsz percig sötétkamrában való tartózkodás után egyes idomcsúcsaink, kivált ha megdörzsöljük és éhesen kísérletezünk, sugárzanak: ujjhegyek, könyökök, stb.

A sugárzáson múlik, hogy szentek közelében megbékélten érezzük magunkat, míg a gonoszok közelében ingerlékenyen, s távozni kívánunk, nem bírjuk… Gonosz azonban vonzza a gonoszt, szent a szentet!

A lelki emelkedettséget mindenki megszerezheti s vele együtt nemesül sugárzása is. Ilyeneken megtörik az arc- s alaktan! Itt a belsőember újjászületése (nem újból születése) áll előttünk. Ezt a belső embert csak világnézete után ismerhetjük meg, ezeknél egyre kevésbé érvényesül az alaktan szabálya, mert a lélek kezd úrrá lenni a testen, a régi emberen… De ilyen kivételes fejlődésű ember kevés van…

Szellemi erők közül a nemes olvasmány, szép zene, megható kép, felemelő költemény hatása néha rendkívüli. Átváltja az egész ember „fejlődési” irányát s villamos sugárzása csökken, míg a delejes erősödik. Harag, gonosz gondolatok, stb. a villamos erőket növelik. Nedves füvön való mezítláb járás a villamos erőket levezeti testünkből s megnyugtatólag hat, de ez maga nem kúra, ha — lelkiségünkkel — újra termeljük, gyűjtjük, vonzzuk. Ez a sugárzás maga a lelkek ruhája.

A külső ember szemlélete mellett tehát tekintettel kell lenni annak belső erőire, a lélek gyógyításánál pedig a sugárzás törvényeire is, mert a lélek ezerszerte finomabb és többoldalúbb valami, mint a test s így annak gyógykezelhetéséhez sok mód és út vezet, úgy a szellemi, mint lelki és testi vonatkozásokon át.

Van ezen kívül még egy másik sajátja is a belsőembernek, az erkölcsisége, mely mint fénytengerben a láng, — egész mivoltának alapja s ez a — szeretete, a tiszta isteni valója.

A belső embernek ettől az igazi valójától függ minden, ez az, amihez alakul a testi forma, ez az, ami él, illetve uralkodik testünkön, ez vagyunk mi, azaz ama „én”, mely Isten mása, Isten képmása, Istenfiúságra hivatott valónk, ha átsugároz bennünket gondolattól — cselekedetig.

Az egész test és világ csak arra van, hogy ezt a valónkat — a szeretetet — kifejlessze és minden nehézségen át is isteni erőre: áldozatkészségre nevelje.

Ennek az eléréséhez két feltétel kell. Egyik megismerni lényünk fogyatékosságait, betegségeit; míg a másik megtalálni azt a gyógyszert, — mely mindig világnézettel kezdődik, — amely annak megfelelően öntudatosítja és nemesíti, azaz gyógyítja azt.

Valami van bennünk, testünk összhangban tartója.

Ugyanilyen valami — Isten — van a világ fölött is. A szellemi vak nem tudja ezt megérezni, se felérteni, miért, mert — beteg. Logikai hiányai vannak még. Épp úgy nem tudja felérteni, hogy a szeretet és igazság a világ és társadalomnak épp úgy, mint a családnak, az egyetlen egyensúlyozó erkölcsi alapzata. Miért? Mert érzésvilága is, mely a szeretet ható és boldogító erejét ismerné — fejletlen, beteg. Ezt a fejletlen, hiányos mivoltot azonban büntetőtörvényekkel nem lehet gyógyítani, csak kitartó és türelmes, de mindenkor példás és vonzó szeretettel… A szeretetet még az állat is megérti s reagál rá. Ez ama isteni lényeg, mely mindent áthat s mindent ural. Aristoteles írja is, hogy „Isten a világot úgy mozgatja, mint az, akit szeretnek, azokat, akik őt szeretik.”

S ez a mindent átható szeretet az az erő, mely míg vonzza a hasonlókat, ugyanakkor az ellenkezőket taszítja.

A belső ember isteni kapcsolatai tehát nyilvánvalók, csupán arra kell most már kiterjedni, hogy ezen nyilvánvaló kapcsolatokat mint erősíthetnénk és nemesíthetnénk. S ez a lélek gyógytényezőinek a tárgya. Az ehhez való legtökéletesebb recept egyedül és kizárólag a Szentírásban van, mely szerint amennyire magunkhoz emeljük a kisebbeket — legyen az erkölcsi vagy fizikai felemelés —, olyan arányban emeltetünk a magasabbaktól. Ahogy mértek, úgy mérnek néktek. Aki mindent áldoz, annak mindent áldoznak; ugyanis minden átömlés. Csak az zárul el, amit megállítunk, elzárunk. Az ismereteit megosztó bölcs bölcsebb lesz; az anyagiakat megosztó gazdag — gazdagabb…

Nyomtatható változat