I. rész

MOTTÓ: „Mi vagyunk a gojok farkasa”

A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve — függetlenül attól, hogy ki, vagy kik írták — olyan briliáns emberes dologismereten alapuló politikai program, amely a XX. szd. átalakuló világában döntő jelentőségű. Egyszerű s mégis erőteljes nyelvezete, igénytelen, vázlatos felépítése szuggesztíven hat az olvasóra. A zsidót lelkesedésre bírja, a nemzsidóból határtalan ellenszenvet vált ki.

Ellentétben a marxizmussal, a Jegyzőkönyvekben utópiáknak, teóriáknak nyoma sincs. Minden idők legjózanabb, Machiavellin is túltevő írása. Erejében, koncentráltságában valóságos lézersugara a politikai irodalomnak. Tehát hatalmas, veszedelmes fegyver az ellenfél kezén.

Abban, hogy a zsidóság ma már a szó teljes értelmében a világ ura, jókora része van a Jkv-ek nyers realizmusának, hidegen átgondolt racionalista „bölcsességének”. Szinte csodálattal tölt el látni azt a következetességet és kitartást, amivel immár 4 generáció zsidó vezetősége irányítja küzdelmét a világ meghódítására.

Legnagyobb tragédiája a nemzsidó társadalomnak az, hogy ezzel a cionista fegyverrel szemben már semmiféle hatásos fegyvere sincs. A parlamenti demokrácia liberalizmusa egyszerűen képtelen a maga idejétmúlta „kézifegyvereivel” fölvenni a harcot a modern, lézerirányítású zsidó fegyverekkel.

Továbbá mivel éppen ez a liberalizmus tette lehetővé a zsidók hatalomra jutását, nincs is meg benne a feltétele annak, hogy védekezzék ellenük. Ez az oka annak, hogy mi, Hungaristák a liberalizmusban zsidó bérencséget látunk. Ezért nem tudunk összefogni az emigrációnak jószándékú, de liberális irányba dörgölődő részével.

Talán kevesen figyeltek föl arra a sokat mondó tényre, hogy a Jkv-ek egyetlen szóval sem említik meg a marxizmust. Cion bölcseinek szemében Marx legalább olyan irreális, mint maga a kereszténység.

Marx hőbörgése a szocializmusról egészen mást jelent a zsidóknak, mint nekünk.

Jelenti 1. az utópista zsidó áhítozást Ézsaiás próféciáinak megvalósulása felé, de — s ez a lényeg, alkalmatlan és helytelen eszközökkel. Az évezredes gettóból kiszabadult zsidó léleknek még indifferenciált álmodozása, az ébredezőnek első, réveteg tájékozódása az új hajnalban. A marxizmus csupa élhetetlen teória, a kísérletező kezdeti tévelygése. A Marx utáni, határozottan kapitalista zsidó elit számára a marxi szocializmus máris túlhaladott valami.

A Jkv-ek a zsidó elit számára írt és ezt a tényt felismerő irányelvek, amelyeknek legfőbb erőssége Marx-szal szemben, hogy keresztül-kasul praktikusak, realisztikusak és — nagyon fontos — nem szorulnak a mindig megbízhatatlan goj proletárok támogatására.

Hogy mennyire helyesen ismerték föl a zsidók annak szükségességét, hogy a hatalom átvételére nem szabad a proletár gojra támaszkodniuk, jó példát szolgáltat a nemzetiszocializmus. Itt ugyanaz a proletár félelmetes fegyverré kovácsolódott a nemzetnek a zsidóság elleni harcában. Továbbá az orosz goj-proletár iránti bizalmatlanság és gyanú gerjeszti az ideges zsidóságot napjainkban a Szovjet antiszemitizmus kísértetétől való rettegésre.

Jelenti: 2. hogy a marxizmus és annak mindenféle válfaja a nemzsidó részére mint korszerű haladás, emberség, igazságtétel állítható be. Haladás lévén a múlttal szemben, a nemzeti múlt megtagadandó, nagy tanítómestereinket avult, tudatlan tévelygőknek kell minősítenünk. A marxizmusnak semmi más feladata nincs, mint az, hogy a gojokat elidegenítse tulajdon múltjától, nagyjaitól, mindazoktól a forrásoktól, ahonnan erőt, fegyvert meríthetnének a marxizmus mögött meghúzódd zsidó világuralmi törekvések ellen.

A tudományosnak mondott materializmus meghazudtolja a történelmet azért, hogy kimutassa a népek múltjában a marxizmus csiráit s hogy azt a látszatot keltse, hogy maga az élet törvénye is szükségképpen a marxizmus felé mutat, mivel ez a tökéletes és természetes társadalmi forma. Így csináltak pl. a zsidó Spartacusból nemcsak kommunista hőst, hanem keresztre feszítésében egy második Krisztust.

Érthető, hogy előbb szét kell rombolniok a régi, keresztény alapokat, meg kell semmisíteni a keresztény kultúrát, hogy egy fanatikus, silány, idegen vallási imperializmus egyeduralma biztosítható legyen.

Ebben a pontban játszik bele a zsidóságnak merőben más lélekképe, kulturális és metafizikai háttere, ami ennek a népnek uralmát nem csak veszedelmessé, hanem egyenesen megsemmisítővé teszi. (Lásd: Judeo-kereszténység c. fejezetünket.) Épp a Jkv-ek bizonyítják, hogy a zsidóság nem tartozik bele a népek nagy családjába, ők maguk ismerik ezt el a XI. jegyzőkönyvben: mi vagyunk a gojok farkasa… E belső, sajátos lelki alkata és különállósága miatt érzi úgy a zsidóság, hogy ő az uralkodásra választott nép.

A marxizmus tehát a világ népeinek megmérgezésére, legyengítésére kiagyalt elmélet, amelyen azonban áttükröződik a zsidó világuralmi törekvések messianisztikus jellege. Épp e jellege miatt alkalmas átmenet a Világkormány felé. Azt, hogy a világ népei miért veszik be mégis a marxizmust, az előző, Szocializmusról szóld fejezetben már megtárgyaltuk.

Úgy néz ki, hogy az elmúlt 150 évben maga a Végzet is állandóan a zsidóságnak kedvezett. Külső, a zsidóságtól független, objektív tények rendkívül kedvezővé tették a talajt nem csak a zsidó renaissance-ra, hanem a zsidó hegemóniára is. Nem kellet más, mint a mindig résen álló zsidó entellektüel, néhány ember- és dologismeretben járatos „bölcs”, aki felismerte nem csak a lehetőségeket; hanem a gojok butaságát és közömbösségét is. Ahogy a Jkv-ek gyakran utalnak arra, hogy a goj milyen nagy barom és semmi másra nem való, mint a zsidó géniusz szolgálatára. Fájdalmas tárgyilagossággal el kell ismernünk, hogy van benne igazság.

Ennyiben tehát a Jkv-ek a legmagasabb fokú, faji alapon álló nacionalista program és a „legnácibb” állam Izrael. Az egyik nép nacionalizmusával csak egy másik nép nacionalizmusa veheti fel a küzdelmet, így lett a mi nemzetiszocializmusunk egyetlen ellenszere a Jkv-ekben foglalt cionista nacionalizmusnak.

Ezért vetette ránk magát a zsidóság oly szenvedélyes gyűlölettel. És mennyire igaza van a Jkv-eknek abban, hogy a goj barom. Mert valóban barom kellett legyen az angol- amerikai-orosz szövetségbe tömörülő goj társadalom, hogy ellenünk keveredett háborúba cionista érdekekért. Csak a barom nem képes tulajdon ellenségét fölismerni s csak az ilyen barmot lehet rávenni arra, hogy saját fajtáját lemészárolja s maga is idegen szolgaságba essen. Mintha valóban a végzet akaratából omlott volna a világ a szimbolikus zsidó Kígyó gyűrűinek szorításába.

A zsidóság csupán azt teszi, amit minden józanítéletű népnek tennie kellene, hasonló helyzetben.

A zsidó veszélyre, illetve ennek fel nem ismerésére a „gojok” nagyjai állandóan figyelmeztettek. 100 évvel ezelőtt a magyar parlamentben a látnok Istóczy vészre harangozó próféciái a honatyák köznevetségébe fulladtak, jött Bartha és jött Prohászka. A liberalizmusba ernyedt nemzetet Prohászka sem tudta már fölrázni s iszonyodva kiáltja bele a magyar butaság éjszakájába: Elkéstünk…

És a magyar honatyák parlamenti hahotája alig 40 év múlva az 1919-es patkányforradalom idején lehatolt a parlamenti pincékbe s ezek faláról a megkínzott magyarok halálhörgésében verődött vissza. És 70 év múlva ott ültek a nevető honatyák parlamenti padjaiban az ugyancsak nevető Rákosi-Gerő-Vass együttes országhódítói. Talán még soha nem torolt meg a Sors egyetlen népet sem ily kegyetlen, gúnyos büntetéssel. Valóban elkéstünk…

Ugyanígy figyelmeztette a világot Goethetől Chamberlainig tisztafejű látnokok egész sora.

A sors nagyon megbünteti azokat, akik nem cselekesznek, amikor cselekedni kell. A tunyaság, a közöny, a mulasztás nagyobb bűn, mint a gaztett. A butával, az erőtlennel maga az Isten sem tud mit kezdeni.

A legnagyobb földi hatalom a butaság. De a butaság és tudatlanság mellé még odatársul az önijesztgető gyávaság.

Szüntelen halljuk, hogy nem olyan tragikus a helyzet, ahogy azt a Nyilasok eltúlozzák. Legelnivalója biztosan mindig lesz elég a birkának, erről gondoskodni fognak zsidó urai. De állítsuk ezzel szembe a zsidóságnak tüneményes fölfutását a XX. szd-ban, azt, hogy a világ hatalmasai, elitje a 0.25%-os kisebbségből kerül ki.

Mint mondottuk, a zsidó elit már a Marx utáni időkben messze túltekintett minden szocializmuson. A zsidó számára a marxizmus és annak minden válfaja csak eszköz a gojok kézbentartására.

De a marxizmus vonalán viharfelhők kezdenek gomolyogni. A Világ Proletárjai, akiknek egyesülniük kellene, frakciókba kezdenek széthullani. Amilyen arányban hódít a világban a romboló „baloldal”, úgy aprózddik föl. Hogy ebben mennyi része van a zsidóságnak, érdemes volna kinyomozni. A különböző frakciók nemcsak ideológiailag csapnak össze (pl. az új keletű Eurokommunizmus maszlagja az orthodoxokkal, vagy Kínában a revizionizmus és orthodoxia), hanem fegyveresen is. (Kambodzsa, Vietnám, Abesszínia-Szomália.)

Általában az iparilag fejlett államok tömegének szélsőséges része kevesli a konszolidálódó szocializmus keretén belül lehetséges dinamikát, az örök forradalmi nem talál kielégülést a statikussá váló „népuralomban”. A tömegek igényesebb gondolkodó része pedig ideológiai és gazdaságpolitikai vonalon nem csak hogy elégedetlen, hanem ki is ábrándült minden marxizmusból.

Ez a körülmény jelent veszélyt a cionista hatalmak körében s ennek ellensúlyozására különböző intézkedéséket tesznek.

Tudjuk, hogy minden baloldali (szocialista) program erőszakos, véres. (Ebben különbözik a nemzetiszocializmustól.) Ebből az a különös helyzet állhat elő, hogy a forradalomra vágyó kommunista s vele együtt a marxizmusból kiábrándult intelligencia hirtelen a túl nagy hatalomra jutott zsidóság ellen fordul. A proletárnak a felfordulás, a káosz épp olyan szükséglete, mint a levegő. Arisztokrata kastélyokat gyújtott föl, burzsuj lakásokat fosztogatott ki. Csak természetes az, hogy rombolásvágyával az új, osztályfölötti elit, a zsidóság ellen fordul ma.

Ha mindehhez még hozzávesszük az orosz proletárban ott szunnyadó nacionalizmus maradványát, akkor értjük meg igazán, hogy miért beszelnek a zsidók oly sokat a Szovjetbeli „antiszemitizmusról”.

Ha ez a proletár felismeri, hogy a proletár verítéken meghízott zsidó őt az orránál fogva vezette s még valamilyen maradvány értékítélettel arra is rájön, hogy a zsidó tőle idegen fajú, nemcsak a vérengzés lesz elkerülhetetlen, hanem az általános káosz is.

Már nem lehet messze az az idő, amikor esetleg épp a Szovjeten belül szemet hunynak olyan szervezkedéseknek, amelyek a világban elszórtan élő zsidók ellen merényleteket, terrorcselekményeket követnek el ugyanazon a módon, ahogy annakidején az orosz cári rezsim ellen „dolgoztak”. Akkor hőst csináltak belőlük a zsidók, most bűnözőknek fogják őket nevezni. Ha ez a kép nem volna olyan véres, mulatságosnak lehetne mondani. Aki szelet vet, vihart arat.

Egy ilyen „antiszemita” színezetű jövővel nagyon is számol a zsidó elit.

Ezért indult el a 70-es években oly hatalmas kampány (Rockefeller-Kissinger) abba az irányba, hogy a szovjet-proletárt valahogyan magukhoz édesítsék. Pénzzel, áruval, technikai ismeretekkel árasztották el a Szovjetet, hogy nyomorult életszínvonalát felemeljék. Ez pontosan a Jkv-ek szellemében történt, amikor is azt mondják, hogy a gojt a jólét édesmadzagjával kell elbódítani, hogy ne gondolkozzék, hogy ne lássa meg azt, ami körülötte történik. Ez a módszer a kapitalista nyugaton, ugyanis nagyszerűen bevált.

A szovjet azonban mást gondolt és a dollárokat fegyverkezésre fordította. Ekkor kaptak észbe a zsidók és tették el jobb időkre a derék Kissingert. Megindult a Szovjet elszigetelése. Innen a következő lépés lesz a szovjetellenes „felszabadító háború”, ugyanazzal a propagandával, mint annakidején ellenünk. Mint minden háború a XX. szd-ban, ez is kizárólag a zsidóság érdekét fogja szolgálni.

Így tetszik át a jövő ködös képén két lehetséges dolog: 1. a zsidó elit elleni terrorcselekmények, 2, a Szovjet elleni háború. Ebből az utolsó háborúból (Armageddon) a zsidóság győztesen gondol kikerülni. Nem kétséges, fennmaradásának ez az egyetlen útja. Az sem kétséges, hogy ebben az esetben a Jkv-ek XXIII. és XXIV. paragrafusaiban vázolt Izrael Királysága megvalósul a földön. Világunk átalakul.

Visszatérve a Jkv-ekre, ezek eredete olyan régi, mint maga a zsidóság. (Maga Churchill is rámutatott erre 1920-ban a Sunday Herald-ban, amikor még a „világ-összeesküvő” zsidóságban rejlő veszélyről írt.)

Az egész összeesküvés magja Ézsaiás próféciáján nyugszik, amely szerint a zsidóság le fogja győzni a világ népeit és a jeruzsálemi nagytemplom kapui éjjel-nappal nyitva lesznek a föld kincseinek befogadására. Innen indult el növekedésnek a világot elnyelő Szimbolikus kígyó. Az ókorban mind a görög, mind a római uralomban (Spartacus) megpróbálkoztak hatalomra jutni. De Titus és Hadrianus erélyes fellépése szétszórta a zsidóságot. (Spengler szerint épp ez a szétszórás mentette meg a zsidó népet az őt környező, hellenisztikus kultúrába való felszívódástól.) Jó ezer év kellett, mire a zsidóság újra meg tudott jelenni a történelemben. Pontosabban akkor, amikor Európa népei lassan fölemelkedtek a népikáosznak nevezett rendezetlenségből és kialakították a nyugati kultúra első pilléreit, amelyben politikailag és anyagilag megerősödtek. Az anyagi, gazdasági megerősödést azért kell kihangsúlyoznunk, mert a zsidóság mindig csak gazdaságilag erős társadalom nyakán tud fölemelkedni. Parazita jellegű lévén, primitív, baktérium módján betokosodó állapotban tud maradni időtelen-ideig, ha az őt tápláló szervezetből nem sok életet bír elszívni, illetve, ha a társadalmi klíma, hőmérséklet nem megfelelő. A baktériumnak ezt a betokosodási, várakozó állapotát nevezzük a zsidóság történelmében gettónak.

CION BÖLCSEINEK JEGYZŐKÖNYVE – az 1912-es orosz nyelvű kiadás címoldala.

Az ezredforduló után fellendült gazdasági és kulturális életben megfelelő táptalajra talált a zsidóság. Azt is észre kell vennünk, hogy ezzel párhuzamosan ugyancsak megfelelő táptalajt talált magának a világhódító muzulmán társadalomban és igen ügyesen „jojózott” olyan területeken, ahol váltakozva keresztény és muzulmán kultúra volt hatalmon, így elsősorban Spanyolországban, ahol szembeszökő volt a zsidóság fennmaradási taktikája: hol a keresztény hitre tért, hol a mohamedán hitre, de valóságban mindig hű maradt sajátmagához.

Az újra megerősödő zsidóságot a spanyol inkvizíció megszorította, de korántsem oly radikálisan, mint annakidején a Római Birodalom.

A renaissance idején Montefiore (Rózsahegyi), akit a zsidó lexikonok „emberbarátnak” titulálnak, újra egybefoglalta a makacs zsidó világuralmi törekvéseket. A XVII. és XVIII. szd. folyamán Európa szerte a titkos társaságok csoportosulása jelentette a „haladó szellem” megjelenését (Illumináltak, Rózsakeresztesek, Szabadkőművesek, stb.). Ezeknek katolikusellenes vonása volt az a rés, amelyen keresztül a keresztényellenes zsidóság be tudott hatolni e társaságokba. Ez volt az első frontáttörés. S mindjárt jött a második: a pénzkölcsönzés és a gazdasági csalárdság (Rothschild). A Szabadkőművesség kabbalista-zsidó filozófiájára és rítusára utal a képünkön látható 1912. évi orosz Jegyzőkönyv-kiadás címlapja. Ez az ötágú csillag nem a Szovjet-csillag, hanem a mágiának a világ fölötti uralmát kifejező szimbóluma. Ezzel is akaratlanul túlmutat a kommunizmus önmagán, utalva zsidó vallási imperialista voltára.

A szabadkőművességen át megnyílt a Romával ellenséges beállítottságú protestánsok körében a hatalmi-politikai kulcspontok elfoglalásának lehetősége (D’Israeli). Egyidejűleg szembefordították a gojim proletárt az arisztokráciával és a polgársággal a szocializmus mákonyán keresztül.

Elérkezettnek látszott az idő arra, hogy újra összefoglalják a világ meghódítására vezető alapelveket. 1865-ben megszerkesztették a Jkv-ek első formáját. Majd 1897-ben hazánk „nagy fia” Herzl Tódor összehívta a bázeli kongresszust. Ekkor már bontakozóban volt a gojim angolszászok körében (Rhodes, stb.) a Kerékasztal Társaság és hasonló zsidóbarát fél-titkos szövetkezések s ide hatoltak be a már befutott, vagy éppen befutó zsidó milliomosok (Rockefeller). A bázeli zsinagóga vagy 120 zsidaja ebben a légkörben fektette le a hírhedt Jkv-eket.

Megismétlődött az a régi jelenség, hogy eredeti „gojim”szervezkedésbe behatol az idegen, zsidó baktérium s a maga képére és érdekére alakítja át. Miként a rák vírusa is behatol az egészséges sejtbe és azt rákos jellegűvé téve az egész szervezetben áttételeket hoz létre.

Hogy aztán Bázelból miként szivárgott ki a cári orosz rendőrség kezére egy másolat a Jkv-ről, nem látható tisztán. Héberről oroszra Nilus orosz professzor fordította le. Az 1905. évi orosz nyelvű kiadást angolra Marsden fordította le. Az orosz kiadás egy példánya a British Múzeumba került letétbe, a többi példányt a zsidó Kerenszkij, majd a bolsevisták javarészt megsemmisítették.

A Jkv-ek kiadásai százon fölül vannak. Nem a „gojok”, a zsidók vásárolják föl.

A Jkv-eket Dél-Afrikéban (Oppenheimer birodalom) tilos olvasni. A Szovjetben halállal lakol az, akinek birtokában van. Ezért meglehetősen óvatosan kell kezelnünk az újabban lábra kapott hírt, amely szerint a Szovjet könyvkereskedések nyíltan árusítják ma már a Jkv-et. Abból ítélve, hogy a szovjet Politbüro 23 tagjából 15 zsidó, alig hihető, hogy ilyen nyílt antiszemitizmus valóban megnyilvánulhasson. Az orosz antiszemitizmus egyáltalán nem ilyen tapintható módon jelenik meg, sokkal inkább van jelen rejtett, potenciális alakjában. A zsidók mindig mesterei voltak a rémhíreknek.

A bolsevisták oroszországi hatalomra jutása idején világszerte antiszemita hangulat kapott lábra. Így Magyarországon is. A hasadt-tudatú Churchill ez időbeli nyilatkozatára már kitértünk, H. Ford 1921. febr. 17-én a New York Worldnek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy eltekintve attól, hogy kik írták a Jkv-eket, a történelmi események a Jkv-ekben foglaltak szerint látszanak alakulni. (Később Ford, elképesztő zsidó nyomásra, munkáját, The International Jew-t, kénytelen volt megtagadni.)

A nemzetközi zsidó elnyelte a cári Oroszországot, azóta megroppantotta Európát, halálos vonaglásába szorítja Angliát és az USÁ-t, Európát belenyomorította a rothschildi Közös Piacba, „gyémánttal ékes fejének” nyugvóhelyéül „fölszabadította” Jeruzsálemet, bevonta nyálával nem csak a tehetségtelen arabokat, hanem a szamuráj tradíciójú japánokat is, vigyázó őrsei ott ülnek Dél-Amerikában, ügyes manőverrel (Marshall) átjátszotta a hatalmat a vörösök kezére a 800 milliós Kínában, Afrika négerei nyakára marxista vezetőket ültetett, Rhodesia és Dél-Afrika megmaradt fehérjeinek megfojtása most van folyamatban.

A Szimbolikus Zsidó Kígyó immár elnyelte az egész világot. Most már csak a megemésztés van hátra. Ez az emésztési mechanika gondosan le van írva Kissinger New World Orderjában.

Az emésztés szervei pedig az ENSz, amelynek hivatása az, hogy a hatalomátvétel után mint Világrendőrség törjön meg minden esetleges engedetlenséget. Alvállalatai a NATO, SEATO, UNESCO, WHO, a Council of Churches, a Közöspiac, a CFH (Council on Foreign Relations — Rockefellerrel az élen) és a vörös Kínát létrehozó CPR, Council on Pacific Relations, stb.

Egymagában elképesztő méretű és hatalmú szervezetek hálózata, amiről a jámbor átlagpolgár mit sem tud és ha netán hall róla valamit, oly nyomasztó súllyal terheli meg tudatét, hogy rémülten, tiltakozva menekül el annak gondolatától is, hogy szembenézzen, vagy pláne tanulmányozza a problémát. A mindenkori kormányokról csak a naiv utcaembere hiszi azt, hogy a legfőbb hatalom birtokosai. Ezek ugyanis a nemzetközi bankárok dollármillióin át teljességgel be vannak kötve a zsidó hatalmi gépezetbe.

Az Ezeregyéjszaka mesebeli óriását messze túlnövő gigantikus méretű és hatalmú szervezettel és összeesküvéssel néz szembe a parányi ember. Borzadály és bámulat tölti el a lelkét olykor, ha csak egy-egy pillantással megsejti a Titkot.

Mert itt a méretek már oly hatalmasak, galaktikus arányúak, hogy az érzékelés körén kívül esnek. A hatása ott van minden pillanatunkban és minden rezzenésünkben, de szemmel nem láthatjuk.

Ez a bibliai behemót a Láthatatlan kormány. A Pusztító Utálatosság, a Pax Judaeica halálos békéje befödi az ember világát.

Nyomtatható változat