vitéz Endre László

Fára József

Kampis Antal

Katona Géza

Takáts Albert:

 

 

EZER ÉV PEST VÁRMEGYE FÖLDJÉN

 

TÖRTÉNETI KÉPESKÖNYV PEST VÁRMEGYE NÉPE SZÁMÁRA

 

 

Horthy Miklós kormányzó. Festmény a vármegyeház közgyűlési termében.

Két évtizede annak, hogy a szegedi fajvédelmi gondolat szellemében, gróf Széchenyi István nyomdokain, megindult népünknek az iskola padjain túl való továbbművelése.

Ennek a célnak a szolgálatában adja ki vármegyénk Törvényhatósági Népművelési Bizottsága ezt a könyvét: „Ezer év Pest vármegye földjén”.

Vármegyénk büszkén tekinthet vissza erre az ezer évre. Ezalatt az idő alatt sokszor váltakozott földjén a jó- és balsors, mert népe a történelem minden fordulatánál hűséggel és becsülettel teljesítette kötelességét hazájával, nemzetével szemben.

Épp ezért, ez a mi szűkebb hazánk sokszor volt harcok színhelye, hadak útja, s alig van megyénknek része, amelyhez történelmi esemény ne fűződnék. Alpár mezeje, a Csepelsziget: a pilisi hegyek, a Megyerek a honfoglalásra, honszerző fejedelmünk Árpád nemzetségére, törzsére, a Megyer törzsre emlékeztetnek. A pomázi, nagytétényi, visegrádi romok, Zsámbék, Ócsa templomai, a kalocsai érsekség és váci püspökség alapítása Árpádházi királyaink emlékét hirdetik; a sződi mocsarak a tatárjárásról, Visegrád Nagy Lajos és Mátyás dicsőségéről regélnek, s azoknak emlékeit őrzik. A Duna—Tisza köze elpusztult falvainak százai, Nagykőrös a törökvilágról, Halas a kuruc-korról, Félegyháza, Szabadszállás a kun hagyományokról mesélnek s a Mária Terézia korában épült sok kastély, templom a pusztítások utáni újjáépítésről.

Ősi megyeházánk a nemzeti megújhodásnak, vármegyénk magyar szellemének, Széchenyi, Kossuth hagyományainak, Földváry munkásságának eleven hirdetője; Cegléd, Vác, Isaszeg a szabadságharc beszédes tanúja. Pestkörnyék gyors fejlődése iparunk megerősödéséről tesz bizonyságot, az utolsó évtizedeknek a nemzet megújhodásáért a fajvédelem jegyében folytatott küzdelmei pedig újra meghozzák vármegyénknek azt a vezetőszerepet, amelyet megalapítása óta s a XIX. század elején is betöltött, a nemzeti megújulás idején folytatott harcokban.

E sok harc, küzdelem és szenvedés ellenére még mindig élünk, még mindig megvagyunk. Ha talán, mint más népek, kevesebb önérzettel idegen népeknek behódoltan, félretéve a nagy történelmi hivatástudatot, kitértünk volna a nagy harcok elől, számban esetleg többen lennénk, de nem lennénk azok, akik vagyunk.

Most amikor végre magunk urai lettünk, ideje, hogy a számbeli elmaradottságunkat is kipótoljuk és népünk szaporodását az ezután reánk váró történelmi feladataink megoldásához szükséges mértékben fokozzuk, s ugyanakkor fajtánk szellemi, erkölcsi, egészségi megerősödését minden eszközzel szolgáljuk. Ez a fajvédelem célja, s e könyv rendeltetése az, hogy a fajvédelmi célok előmozdítása érdekében megismertessen a történelem tanulságaival és ezzel minden magyart a legtökéletesebb kötelességteljesítésre buzdítson.

 

 

 

1. Szentendre: Kőhegy.

Hazánk földje, s főképpen vármegyénk területe, ősidőktől fogva otthona volt az embernek.

Már abban a korban, amelyet kőkorszaknak nevezünk, emberi élet volt ezen a vidéken.

Vármegyénkben a pilisi hegyvidék őriz sok emléket az emberiségnek ebből a korszakból. A Pomázon, Pilisszántón, Solymáron, Békásmegyeren előkerült csiszolatlan és csiszolt balták, kőpengék és kőfűrészek, kezdetleges agyagedények mutatják, hogy ebben a korszakban is élt ember megyénk területén, s ez az emberfaj ismerte az állattenyésztést, földművelést.

A művelődés fejlődésével az ember megismerte a rezet, majd ennek egy a használatra alkalmasabb ötvözetét, a bronzot.

A bronzkorszaknak szintén számos emlékét találtuk vármegyénk területén. Különösen urnákat, kisebb-nagyobb edényeket, kardokat, tőröket, baltákat, dísztűket, fibulákat, fokosokat, kardvédőket készítettek bronzból.

Bronzkori emlékeink legnevezetesebb lelőhelye a vármegyében Tószeg, de szép leletek kerültek elő Áporkán, Cegléden, Császártöltésen, Solymáron és Pomázon is.

Az ember ebben a korszakban már lakóhelyét is megerősíti. Ennek emléke a szentendrei Kőhegy. (1)

Krisztus születése előtt 1000 évvel új nyersanyagot talál az ember: a vasat. Ezzel hódítja meg a kelta nép Európát.

Kelták hazánk területén is laktak. Tőlük származik a Szentendrén talált, medvét ábrázoló szobormű. (2)

Krisztus születése utáni Il-ik évszázadban hódítják meg a rómaiak hazánknak a dunántúli részét, amelyet Pannoniának neveznek. Innen van az, hogy régi, vallásos énekeink nem egyszer Pannoniának mondják hazánkat. Pannoniához tartozott megyénknek a pilisi része. A Duna jobbpartján húzódott végig a római határ (limes), amelynek védelmére erődöket emeltek. Ehhez tartozott a romjaiban ma is meglevő dunabogdányi vár, latin nevén Cirpi (3, 4) és a nagytétényi erőd. Fejlett római lakótelepek voltak Szentendrén, Budakalászon (5) és Pomázon is. (6)

Cirpi vára, az ásatási leletek tanúsága szerint, a Krisztus utáni II. században épült. Falait később megerősítették és sarokbástyákkal látták el. Jelentékeny erősség volt, falai között nagyszámú katonaság táborozott. Ott talált felirattöredékek szerint, őrségét az Aquincumban táborozó légiók adták. A négyszögletes vár falait vizesárok vette körül. Béke idején eleven, nyüzsgő élet lehetett itt.

2. Szentendre: Kelta medve-szobor.

A szemközti parton, a szentendrei szigeten, a mai Kisoroszi területén álló őrtoronyból azonban egyre gyakrabban jelezték a népvándorlás nyugatra hullámzó népeinek közeledtét. Cirpi vára mind sűrűbben lett harcok színhelyévé, míg a IV. században határvédő szerepe végleg megszűnt.

Az új hódítók a várat felégették, területét idővel a Duna iszappal hordta tele. Helyén hatalmas négyszögletes domb támadt, a népvándorlás átvonuló népei temetkezési helyül használták. A keresztény Árpád-kor templomot épített fölé, majd az idő viszontagságai ezt is elpusztították. Századokon át csak az eke járta felszínét, míg a kutató ásó ki nem bontotta és fel nem tárta majd két évezrednek eltemetett emlékeit.

A népek bölcsőjéből, Ázsiából fiatal népek indultak útra nyugatnak és a belső viszályokkal küzdő római uralmat megdöntötték.

3. Dunabogdány: Cirpi római vár falmaradványa.

Dunántúl és Erdélyben még rómaiak vannak, de a Duna—Tisza közén már szkitákat találunk, Ezek, őseinkhez hasonlóan, lovas pásztoréletet élnek.

Ha fajilag a szkita nép nem is volna feltétlenül rokon, vezéreik, szokásaik a testvér turáni hunokéhoz hasonlóak. Ennek bizonysága a nyelvünkben ma is élő „szittya” elnevezés. Tőlük maradt reánk a Tápiószentmártonban talált arany-ezüst lemezből készült szarvast ábrázoló pajzsdísz, melyet a regebeli csodaszarvas ősalakjának tekintünk. (7)

A szkithák, szittyák megjelenésétől kezdve hazánk s különösen a Duna—Tisza közén fekvő terület, tehát vármegyénk is, a népek vándorútja lett. Keletről—nyugatra menőleg itt húztak végig az Ázsiából kiáradott és maguknak hazát kereső különböző népfajok.

4. Dunabogdány: Cirpi római vár falmaradványa.

Az V. században tűnik fel Európa keleti kapujában testvérnépünk, a harcos, hatalmas hunság. Nemcsak megérkezésük, hanem már előttük járó hírük is szinte megreszketteti Európát.

A hunok királya, Attila, 434—453-ig uralkodik. Történelmünknek egyik legnagyobb alakja. Büszkén valljuk őt az Árpádok ősének, népét testvérnépünknek. A monda Isten tüzes, kardját adja Attila kezébe. A történelem Isten ostorának nevezi. Ezzel nem kegyetlenségét, hanem nagyságát fejezi ki. Nagy volt nemcsak mint király, nemcsak mint hadvezér, hanem mint államférfi és mint ember is. Az ő nevéhez fűződik a nyugatrómai birodalom megdöntése, katonai hatalmának és tekintélyének megtörése. Attila nem Krisztus követője, de erkölcsében Európába új, egészséges szellemet hoz. Köztudomású, hogy seregében számos hun megkeresztelkedett. Krisztus szelleme is nyilván mélyen érinti őt, mert Róma kapujában nem a fegyveres ellenállás, hanem a pápa kérése állítja meg. Attila tiszta katonaszelleme közelebb áll a középkor keresztény lovagi szelleméhez, mint a hanyatló Róma elpuhult városlakóinak erkölcse.

5. Budakalász: Római villa maradványai.

A harcos hun seregben a katonaszellem mellett az önfegyelmezés, a becsület, az igénytelenség, a bátorság, a szótartás, az ősök és szülők tisztelete voltak a legfőbb erények. Kultúrájuk fejlett volt. Díszítő és hasznos iparuk hasonlóképpen. Európában azideig teljesen ismeretlen harcmodorral jelentek meg, mellyel szemben az ellenség eredményes ellenállást kifejteni alig tudott.

Attila Európa nagyrészét meghódítja és a hatalmas római birodalmat is adófizetőjévé teszi.

A hun nép emlékeiből maradt vármegyénk területén az a hun eredetű bronz üst, amit a törteli Czakó-halomban találtak. (8)

Attila hatalmas hun birodalma 70 évig állt fenn. Utána hazánk területén germánok, gótok, gepidák, longobárdok laktak, de véglegesen egyik sem telepedett meg.

6. Pomáz: Római oszlopfej.

A VI. században ugyancsak a rokon avar nép tör elő keletről. Az avar birodalom magva is hazánk területe lett. Az avar is turáni nép. Ők is Közép-Ázsiából jöttek nyugatra. Államalkotó képességükről ők is bizonyságot tettek. Az akkori világ aranykészletének nagyrészét megszerezték a legyőzött népektől. Híres gazdagságuk letörésére Nagy Károly frank király indított hadjáratot.

Földből épített köralakú erődítményeiket gyűrűnek nevezték. Ilyen földvárakat ma is találunk hazánkban; Győr város is avar gyűrű emlékét őrzi nevében.

Az avaroktól számos emlék maradt reánk, sok ezer avar sírt tártak fel a kutatók hazánk területén. Vármegyénkben is számos lelet került elő, egyik legértékesebb a Bugyi községben talált két bronz szíjvég. Egyiken szőlőfürt van sziromlevél díszítéssel, míg a másik állatviaskodást ábrázol. (9)

7. Tápiószentmárton: Szkita aranyszarvas.

Az avarok a IX. század elején már erősen megfogyatkoztak az örökös harcokban, de hazánk területén még mindig jelentős számban voltak s az itt lakó népelemekkel, így a szlávokkal is nagy mértékben keveredtek.

Őseinket Árpád vezérsége alatt az isteni Gondviselés vezeti hazánkba. A hunok és avarok után újabb turáni nép, a magyar lépi át a Kárpátokat és itt birtokába veszi őseinek, Attila hunjainak örökségét. A Nimród rege valósággá válik, a csodaszarvas nyomán Hunor után Magor is itt találja meg az új hazát.

Hosszas vándorlás, nehéz harcok után érkeznek őseink a keleti határokhoz. A kemény és fegyelmezett katona-nép az etelközi vérszerződésben valóságos és öntudatos nemzetté erősödik.

8. Törtel: Szkita-hún áldozati bronzüst.

A honfoglaló magyarság volt Európában az első és akkor az egyetlen politikailag, fajilag és katonailag is egységes nemzet.

A vándorlások folyamán lemaradoznak egyes törzsek és nemzetségek, a megmaradó hét vezér vezérelte nép azonban már mint egységes nemzet lépi át, — különböző helyeken és különböző időpontokban, — a Kárpátok bérceit.

A vérszerződés olyan alkotmányjogi tény, mely a maga nemében páratlan magasfokú államalkotási készségről tesz tanúságot.

9. Bugyi: Sírlelet. Bronz-szíjvég.

A két testvérnép, a hún és magyar között sok a hasonlóság. Történelmi hivatás szempontjából azonban más és más szerep jutott számukra. Attila történelmi hivatása valóban az, hogy Isten ostora legyen és hogy az omladozó római birodalom és az Európában ide-oda hullámzó népek zűrzavarában, mint világhódító, világbirodalmat alapítson. Attila büntet és megtorol. Nagy hadvezéri képességei mellett bölcs király. Birodalmának súlypontját mai hazánk területére, a Duna—Tisza közére helyezi. Halála után birodalma még sem marad fenn sokáig. Ennek legfőbb oka az, hogy hadseregében, — bár a hún elem annak gerince — számos meghódolt nép is harcol. Ezzel szemben a honfoglaló magyarság Árpád vezérletével egységes fajú nemzet, amikor örökségének átvétele végett hazánk keleti határaira ér. Célja nem világbirodalom, hanem nemzete számára örök haza alapítása. Nehéz harcok árán célját, a honszerzést meg is valósítja.

Árpádot, Álmos fiát a hét törzs közös akarattal választja fejedelemmé, mint a legkülönbet, mint a legjobb hadvezért és a legbölcsebbet.

10. Alpár: Várdomb.

Árpád fejedelemben Attila király minden nemes és kiváló tulajdonsága egyesül. Nemzete fegyelmezetten, büszkén követi őt és engedelmeskedik parancsainak. A honfoglaló magyarok hasonlóképpen méltó letéteményeseik hún elődeik erényeinek. Kiváló katonák.

Nemcsak személyes bátorságuk, fegyelmezettségük, ügyességük és fáradságot nem ismerő szívósságuk, hanem a harcászatban való kiválóságuk folytán is messze túlszárnyalják a környező népeket. Erkölcseik példásak, vallásuk egyistenhívő, egynejűek, családi életükben tiszták, asszonyaikat megbecsülik. Lovaik, állataik nemesek, tisztán kitenyésztettek. Öltözködésük, ruházatuk, lószerszámaik, fegyverzetük bámulatot kelt Európában. Egykorú görög írók (így Bölcs Leó császár) elragadtatással vagy félő bámulattal írnak róluk. Harci vitézségük félelmetes híre messze jár és már akkor megelőzi őket, amikor a Feketetenger északi partjánál megjelennek.

A diadalmasan harcoló magyarság Árpád fejedelem vezérletével foglalja el az országot. Északon leigázza Szvatopluk szláv birodalmát, nyugaton Arnulf német király alattvalóit, majd pedig Alpárnál (10) legyőzi Zalán bolgár fejedelmet.

Nemzetünk honfoglaláskori történetében fontos szerepet juttatott a Gondviselés vármegyénknek. Az új haza szívében fekvő vármegyénk legelőjének dús termésű füve, hatalmas folyamainak halgazdasága, dunántúli erdőségeink vadbősége döntőleg közrejátszott abban, hogy a magyarság legkiválóbb törzse, a honfoglaló fejedelem Árpád törzse és nemzetsége, itt települjön le és itt foglaljon szállást magának,

11. Solt: Látképrészlet.

Ennek a településnek emlékét számos ma is meglévő lakott hely neve őrzi. Árpád törzsének a Megyét, másként Magyar törzsnek az emléke él a megyénk területén lévő Megyer nevű, így: Békásmegyer, Káposztásmegyer, Pócsmegyer községek nevében. Pócsmegyeren még ma is élnek a honfoglaló magyarság leszármazottai.

Ezek a nevek kegyelettel emlékeztessenek minden magyart az ősi Megyer, vagy Magyar törzsre, mert ez a törzs adta Árpádot és utódait, fejedelmeinket és királyainkat. De büszkén gondoljunk arra is, hogy ettől, a megyénk területén letelepült törzstől vette nevét az egész magyarság.

Árpád ivadékainak emlékét őrzi számos község neve: Solt (11) és Üllő Árpád fiaira, Taksony, Tass és Fajsz Árpád unokáira emlékeztessenek.

12. Pomáz: A sziklasír ásatások színhelye.

Árpád törzséhez tartoztak Tétény és Kartal nemzetségei is. Ezek szállásbirtokai a hasonnevű községek közelében terültek el.

Maga Árpád Csepel-szigetét választotta fejedelmi székhelyül Csepelen született Árpád fia, Zsolt fejedelem is, aki Keve helyén tartotta menyegzőjét Mén Marót leányával.

Árpádra emlékeztessen Alpár, amelynek bolgár várát Árpád ostromolta, A Tetétlen melletti halmon állott Árpád sátra, innen vezette a harcot Zalán bolgár fejedelem ellen.

Megyénk őslakossága tehát honfoglaló eleink legkiválóbbjaiból, Árpád fejedelem Megyer törzséből került ki.

13. Pomáz: Sziklasír-feltárás.

Árpádot nemzete nagy dísszel és pompával temette el, a hagyományok szerint az ország szívében, nemzetsége szállásán, Óbuda közelében. Porladó hamvai itt nyugosznak tehát vármegyénkben. A nemrégiben Pomázon (12) feltárt sziklasírban sejtjük azt a krónikákban leírt helyet, ahova nemzetének kegyelete örök álomra kísérte. (13)

Anonymus, III. Béla névtelen jegyzője Árpád temetéséről ezeket írja:

„Az Úr megtestesülése után a kilencszázhetedik évben meghalt Árpád fejedelem és egy kis patak forrása fölé temették, amely kőmederben folyik alá Attila király városához, ahol a magyarok megkeresztelkedésük után a fehérnek nevezett szentegyházat építették a boldogságos Szűz Mária tiszteletére.”

14. Pomáz: Sziklasír-feltárás. Szikla kaptárfülkékkel.

Pomáz mellett ömlik a Dunába egy patak, amelynek felsőfolyása sziklameder. Ezt ma Holdvilág ároknak nevezik. E patak felső folyásánál olyan leletre bukkantak, amely a jelek szerint valamely népvándorláskorabeli főember temetkezési helyéül szolgált. Ez a temetkezési hely igen közeli rokonságot, majdnem azonosságot mutat a Bulgáriában lévő madarai világhírű szíklasírral, amely pedig, felirata szerint, kimutathatóan egy bolgár fejedelemnek volt a temetkezési helye. (14)

Bölcs Leó császár, a honfoglaló magyarság szokásainak és erkölcseinek legalaposabb ismerője írja, hogy: a turkok (magyarok) politikai szervezete és harci rendje a bolgárokétól alig, illetőleg semmiben sem különbözik. Ez a hasonlóság a temetkezés tekintetében is fennállott. Feltehető tehát, hogy a pomázi sziklasír esetleg magának Árpádnak volt temetkezési helye. Történelmileg is valószínű, hogy Árpádot nemzetsége szálláshelyének területén temették el.

Megyénkben Ráckevén (15) örökítették meg a nagy honfoglaló emlékét. A honfoglalás idejéből számos emléket tártak fel a vármegyénk területén talált sírokban (16, 17, 18), Ilyen lelet került felszínre Szentkút-Ferencszálláson is. Képét bemutatjuk (19).

15. Ráckeve: Árpád fejedelem szobra.

Már Árpád idejében megkezdte a magyarság nyugati kalandozásait, hogy megismerkedjék Európa nyugati felével és távoltartsa a szomszéd népeket a még meg nem erősödött fiatal országtól.

A kalandozások meggyőzték a magyarságot arról, hogy katonailag messze felette áll nemcsak a szlávoknak, hanem a nyugati népeknek is. Ennek a nagy katonai fölénynek tulajdonítható, hogy Solt és Taksony fejedelmek uralkodása idején Német-, Olasz- és Franciaországban egymásután vívják diadalmas harcaikat. Villámhadjáratszerű lovasvállalkozásaik során elkalandoztak egészen a Pireneusokig, Spanyolországig, az Atlanti-óceánig.

Ekkor került bele a litániákba, hogy „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” A kalandozások végeredményben a magyarság katonai tekintélyének, az új haza területe s határai biztosításának célját is szolgálták.

16. Gödöllő és Benepuszta: Honfoglaláskori lelet.

Őseink e kalandozásokkal félelmessé tették nevüket a szomszéd népek előtt, a harcokkal járó veszteségek azonban őseink erejét is egyre gyöngítették. Számuk egyre fogyott.

Az utolsó balkáni kalandozással egyidőben szállt sírba Taksony fejedelem. A hagyomány szerint a Duna mellett nyugszik, a mai Taksony község közelében.

Halálával a kalandozások is befejeződtek.

Utódja, Géza, békét kötött a szomszéd népekkel, megkezdte a magyarság végleges letelepítését és beengedte országába a keresztény hittérítőket.

17. Benepuszta: Honfoglalási lelet.

Munkáját fia, István fejezi be, aki megkeresztelkedik s nemzetét is keresztény hitre téríti.

Leveri a Géza fejedelem halála után fellángolt felkeléseket, 1001-ben pedig a pápától kapott koronával megkoronáztatja magát. Ezzel megalapítja a független és önálló magyar királyságot. A koronát azért nem kéri sem a keleti, sem a nyugati császárságtól, mert nem akar egyiknek sem hűbérese lenni.

Az eddig pásztorélethez szokott magyarságot a földművelésre, a sártorlakókat házépítésre tanítja.

Igen nagy gondot fordít az egyház szervezésére. Külföldről hoz be szerzeteseket, kik térítő munkát végeznek.

18. Keczel: Honfoglalási lelet.

Tíz egyházmegyét alapít.

Vármegyénk északi részét az ország legelső püspökének, az esztergomi érseknek rendeli alá.

A pilisi részt — melyet akkor még Visegrád vármegyének neveztek — a veszprémi püspökséghez csatolja. Az erről kiállított oklevél — mely 1002-ből származik — másodlatban napjainkig fennmaradt. Ez a hármas vármegyéről feltalálható legrégibb írott emlék. (20)

Vármegyénk keleti és északi felének egy része a váci püspökséghez tartozott.

19. Ferencszállás-Szentkút: Honfoglalási sírlelet.

A vármegye déli része a kalocsai érsek hatalma alá jut.

Kalocsa és környéke is Árpád fejedelem családi birtoka volt. Hamarosan olyan jelentőségre tesz szert, hogy Szt. István érseki székhellyé emeli és székesegyházat építtet ide, mégpedig ugyanarra a helyre, ahol a székesegyház jelenlegi épülete áll (21, 22). A Szt. István által épített ősi székesegyházat idővel szűknek találták, lebontották és a XII. században újat építettek helyette. Ez az épület egészen a török hódoltság koráig fennállt. Nagyságáról a nemrég megkezdett ásatások adnak képet. E feltárási munkák során kerültek elő a Szent Koronát hozó Asztrik érsek földi maradványai (23) és a templom építőmesterének, Rovó Mártonnak, sírköve (24).

20. Szent István király 1002. körül kelt oklevelének XIII. sz. átírása. Első írott emlék, amelyben vármegyénk előfordul.

Az Asztrik érsek sírjában talált pásztorbotot és kelyhet a kalocsai székesegyház kincstára őrzi. 1735-ben új székesegyházat építettek. Ez kétszer is leégett, újra fel kellett építeni. A székesegyház mai épülete teljesen a XII. századbeli székesegyház alapfalain áll. Szép példája a magyar sorsnak: dőljenek bár alkotásai romba akárhányszor, a romokon, emlékeken, a hagyományokon a magyar lélek mindig megújul és csak erősebbé, nagyobbá lesz.

A szentistváni szervezésnek megfelelően vármegyénk területe ma is négy egyházmegye közt oszlik meg. Ez ékesen igazolja, hogy a magyarság mennyire ragaszkodik ősi hagyományaihoz és hogy olyan intézményeket teremtett meg, amelyek több mint egy évezred viharaival dacoltak és ma is virágzó intézményei a magyarság életének.

21. Kalocsa: Székesegyház. Főhomlokzat.

Szent István trónraléptekor az országban kétféle területet találunk. A szállásbirtokokat — azokat a területeket, amelyeket a honfoglaló törzsek foglaltak el a maguk számára — és a királyi birtokokat.

Szent István a szétszórt királyi birtokok központjául egy-egy várat jelölt ki és a vár vidékén lakó királyi népek élére ispánokat állított. Ezzel az intézménnyel vetette meg alapját a mai vármegyének.

Az ispánok gazdálkodtak az alájuk rendelt királyi birtokon és bíráskodtak az ott lakók felett.

22. Kalocsa: Székesegyház a szentély felől.

Ezzel ellentétben a szállásbirtokon a törzs vagy nemzetség maga gazdálkodott és bíráskodott.

Pest vármegyében Árpád nemzetsége telepedett meg. Itt a királynak részben családi, részben királyi birtokai voltak, melyek felett személyesen gyakorolta a bíráskodás jogát. Így Pest vármegye abba a kivételes helyzetbe került, hogy nem volt ispánja. Eleinte a király személyesen bíráskodott, majd később e tisztséget a király helyettese, a nádor látta el. A török hódoltság óta vannak Pest vármegyének főispánjai, akik az ország mindenkori nádorai voltak.

Ez a kiváltságos helyzet azonban csakis Pest vármegyét illette meg, a később hozzácsatolt Pilis, illetőleg akkori nevén Visegrád vármegyének már voltak ispánjai, amit az abból az időből származó megyei ítéletek is igazolnak.

23. Kalocsa: Székesegyházi ásatások. Aszrik érsek (?) kelyhe és pásztorbotja.

István király nagy munkájának végeztével 1039-ben halt meg. Negyvenöt év múlva az egyház szentjei közé avatta (25).

Egyetlen fia, Imre herceg, még apja életében elhunyt. Vadászat közben áldozatul esett egy vadkan támadásának. Ezért utódjául unokaöccsét, Orseoló Pétert jelölte ki, akit azonban alig háromévi uralkodás után elűztek és helyébe Aba Sámuel nádorispánt, Szent István sógorát ültették. Péter 1044-ben külföldi segítséggel visszafoglalta trónját.

A trón visszaszerzése az ország függetlenségébe került. Már első idegen származású királyunk eladott minket.

24. Kalocsa: Székesegyházi ásatások. Róvó Mártonnak, az ősi székesegyház építőjének síremléke.

A nemzet, hogy függetlenségét kivívhassa, Endrét és Leventét, az Oroszországba száműzött két árpádházi herceget hívta haza.

Az idősebb Levente helyett Endre került trónra. Levente korán meghalt. Taksony községben temették el az utolsó őshitű királyi herceget, az utolsó őshitű fejedelem mellé.

Endre erős kézzel látott hozzá a belső rend helyreállításához. Hazahívta Oroszországból öccsét, Bélát is, akivel megosztotta uralmát és utódjává nevezte ki

25. Kalocsa: Sznet István ezüst hermája.

Később megszületett fia, Salamon, akit ötéves korában királlyá koronáztatott, s a kővetkező évben a német császár 11 éves leányával jegyzett el. Endre öccse, Béla Lengyelországba menekült. Innen 1060 év őszén tért vissza nagyobb sereggel és megverte Endre nagyobbrészt idegen hadait. Endre meghalt és Béla elfoglalta bátyja trónját.

Béla halála után Salamon visszatért az országba. Unokaöccseivel, Géza és László hercegekkel viszálya támadt. A király a két herceggel Mogyoród és Cinkota határában ütközött meg Az ütközet Salamon teljes vereségével végződött (26).

26. Márkus krónikája (Bécsi Képes Krónika) képe. Szent László a mogyoródi csatában.

László emlékét őrzi a mogyoródi apátság, amelyet az ott vívott ütközet emlékére alapított.

A megvert király délfelé, a Csepel szigetre, majd külföldre menekült.

Géza és László birtokukba vették az országot.

27. Visegrád. A vár lakótornya.

Salamon mind Géza, mind öccse, Szent László uralkodása idején többször visszatért az országba és állandó viszályt szított itt. László végül is fogságba vetette és Visegrád várába záratta (27).

Szent László idejében tűntek fel legelőszőr hazánkban a kunok. Szent László többízben mért kemény csapást reájuk. Egy részüket fogságba is ejtette és a mai Nagykunság területén telepítette le. Tőle származik első zsidó törvényünk. A zsidókat az európai keresztény népek nem látták szívesen országukban, sőt kifejezetten gyűlöletesnek tartották őket. A nép kerülte a velük való érintkezést. A kizsákmányoló zsidó kereskedelem elhatalmasodása miatt más országokban nyílt üldözések robbantak ki. Nálunk, az itt lakó zsidóság akkor még csekély száma miatt, üldözésekre nem került sor. A keresztény leányokkal való házasságot és a keresztény szolgák tartását Szent László tiltotta meg a zsidóknak. Ugyancsak ő rendelte el, hogy a zsidók keresztény ünnepeken ne dolgozhassanak.

28. Ócsa: Árpádkori templom.

A legvitézebb magyar királyt a tudós Könyves Kálmán követte a trónon, Kálmán még a fizetett cselédek tartását sem engedte meg a zsidóknak és a zsidóság kizárólagos lakóhelyéül a püspöki városokat jelölte ki, mivel a püspökök bíráskodtak felettük és így állandóan bíráik szeme előtt voltak. Zsidó a földjét kereszténnyel nem műveltethette, pénzt csak tanúk jelenlétében kölcsönözhetett.

Kálmán a zsidó kereskedők ellen úgy védekezett, hogy szombatra tette a vásárok napját, a vasárnapi kereskedést pedig megtiltotta és szigorúan büntette. Ezenfelül igen szűk keretek közé szorította a zsidók üzletkötését.

29. Ócsa: Templom belseje.

Kálmán halála után III. Béla uralkodásáig hét király váltja egymást a trónon. Közülük II. Lászlót és IV. Istvánt a kalocsai érsek koronázta meg. Ebben az időben folytak keleten a nagy keresztes hadjáratok.

A hazánk területén áthaladó keresztes hadak legtöbbnyire vármegyénken vonultak át. Ezek az átvonulások a keresztes hadak túlkapásai miatt gyakran adtak összeütközésre alkalmat.

III. Bélát is a kalocsai érsek koronázta meg. Uralkodása elején telepítette le a cisztercitákat vármegyénk területén, Pilisen. Sokat tett a tudományok és művészetek fejlesztése érdekében. Alatta nemzetünk nagyot haladt a műveltségben, erősödött és gazdagodott.

30. Sződ: A tatárokkal vívott csata színhelye.

III. Béla király fiára, Imrére hatalmas és gazdag országot hagyott.

Imre békés uralkodása nem sokáig tartott. Hamarosan összeütközésbe került trónravágyó öccsével, Endrével.

A viszályt Boleszló váci püspök élezte ki, aki Endre pártjára állt. Boleszlót a király a váci székesegyház oltára elől hurcoltatta el, majd fogságba vetette. Emiatt Saul kalocsai érsekkel is összeütközésbe került.

31. Vác: "Hegyes"-bástya, a tatárjárás utáni időből.

Ennek a kornak értékes emléke az ócsai templom, mely vármegyénk legrégibb, ma is épségben lévő építészeti remekei közé tartozik (28, 29).

Imrét fia, László, majd II. Endre követte a trónon, aki szerencsétlen uralkodó volt.

Felesége, a becsvágyó nápolyi Gertrud idegenekkel töltötte meg udvarát, ami a magyar urak közt méltán keltett elkeseredést. Bánk nádor vezetése alatt összeesküvést szőttek, az idegeneket halomra ölték és a vérengzésnek maga a királyné is áldozatul esett. A pilisi cisztercita monostorba temették.

32. Zsámbék: Árpádkori templom romjai.

II. Endre 1222-ben az elégedetlenkedő nemesség követelésére kiadta az Aranybullát, mely alkotmányunk egyik alapköve lett.

Szomorú emlékű uralkodása alatt a zsidóság száma megnövekedett. A pénzügyigazgatást kezükre játszották és rövidesen a király és tanácsosai védelme alatt minden téren hallatlan befolyásra tettek szert.

Ez is mutatja, hogy míg kiváló és nagy királyaink a zsidókkal szemben felléptek, ellenük szigorú törvényeket hoztak, addig gyönge vagy szerencsétlen uralkodóink alatt a zsidóság megerősödött és befolyáshoz jutott.

33. Zsámbék: Árpádkori templom romjai.

Endre után fia, IV. Béla következett. Uralkodásához fűződik a magyar nemzet életének első nagy, országos csapása, a tatárjárás.

A keletről hazánkba beözönlő tatárok 1241-ben már egészen Vácig portyáztak. Feketevasárnap elfoglalták a várost, a székesegyházat és a püspöki lakot felgyújtották, a lakosságot, asszonyokkal és gyermekekkel együtt legyilkolták.

A király Pest alatt összegyűlt hadainak vezére, Ugrin kalocsai érsek a király tilalma ellenére kitört csapatával, de a tatárok a sződi mocsarakba csalták és hadát megsemmisítették (30).

34. IV. (Kun) László. A kiskun kerület XVIII. sz. jegyzőkönyvében lévő rajz. A felirat Kun Lászlót tévesen III. Lászlónak írja.

A bajt csak még jobban tetőzte az, hogy a kunok miatt nyílt lázadás tört ki. A kunok a tatárok üldözése elől menekültek Kötöny (Kuthen) király vezetésével országunkba, s IV. Béla szívesen is látta őket, mert a harcos kun néppel a tatárok ellen akarta hadseregét megerősíteni. A magyarság egy része nem szívesen nézte a kunok befogadását s az elégedetlenkedés még erősebb lett akkor, amikor a harcoló tatárok között kunokat is fogtak el. A magyarok emiatt, hogy a tatárok soraiban kunok is harcoltak, árulással vádolták Kötönyt. Végül is Frigyes osztrák herceg biztatására, magyar és német hadak megtámadták a kunokat, királyukat számos hívével együtt megölték és nagy pusztítást végeztek soraikban.

A kunok ezen felháborodva, a Duna—Tisza-közét végigpusztították, majd nagy zsákmánnyal bolgár földre távoztak.

35. Pilis vármegyei ítéletlevél 1333. június 15. A vármegyénkbeli hatóságok működésének legrégibb írott emléke.

A tatárokkal a Mohi-pusztán történt a döntő összecsapás, mely a magyar csapatok teljes megsemmisülésével végződött. A mohipusztai csata után a tatárok elözönlötték hazánkat. Vármegyénk területén is számos községet, várost felégettek, elpusztítottak.

Az őseink régi harcmodorával küzdő tatároknak a magyar seregek nem tudtak ellenállani s így az ország védtelenül állt az ellenség előtt. A tatárok Ogotáj nagykán halála miatt rövidesen visszahúzódtak. E rövid idő is elég volt arra, hogy teljesen kifosszák, elpusztítsák és felégessék országunkat.

36. Nagy Lajos birodalma 1382-ben.

A király a tatárok elvonulása után megkezdi az elpusztított ország újjáépítését. Ebben az időben épült vármegyénk területén, Visegrádon, a magyar királyok nyári székhelyévé fejlődött sziklavár.

Vácot várfalakkal és bástyákkal vették körül; e bástyák közül még ma is épségben áll a „Hegyes” bástya (31). Újjáépítették a híres ócsai templomot. Ebből az időből származik a zsámbéki premontrei prépostsági templom, mely romjaiban ma is látható, s amely a premontreiektől az egyetlen magyar alapítású rendnek, a Pálosoknak került birtokába (32, 33).

A premontrei rend a legújabb időben ismét megtelepült vármegyénkben, Gödöllőn és Budafokon, hogy mint hajdan, tovább teljesítse áldásos hivatását.

37. Visegrád vára.

A Pálosoknak legtekintélyesebb kolostora, s a rend generálisának székhelye is vármegyénkben, Budaszentlőrincen állott.

1939-ben a Pálosok is visszakerültek vármegyénk területére. A Kiskunfélegyházához tartozó Szentkút búcsújáró helyen telepedtek meg és építettek kolostort maguknak.

A tatár pusztításnak áldozatul esett Duna—-Tisza-közi lakosság pótlására már 1243-ban betelepíti Béla a bolgárföldre menekült kunokat és jászokat Ez a telepítés újra nagyobbszámú testvérnéppel erősítette meg a nagy vérveszteséget szenvedett magyarságot.

38. Az országgyűlés oklevele 1446-ból, amelyben Pest vármegye kiváltságait megerősíti.

Béla király fiának, Istvánnak is a kunok közül választott feleséget, a kun király keresztény hitre tért leányát, Erzsébetet. Később ellentétbe került fiával, aki Isaszegnél atyja seregeit meg is verte, de apa és fiú hamarosan megbékéltek.

V. István uralkodása nagyon rövid életű volt. Kétévi uralkodás után 1272-ben halt meg csepelszigeti vadászkastélyában.

39. Visegrád: Ásatási részletek. Mátyás király márványkútja.

Halála után 10 éves fia, IV. vagy Kun László nevében anyja, Kun Erzsébet akart uralkodni (34). Az ország hamarosan az elhatalmasodott főurak civódásainak színhelye lett, A király ifjú kora ellenére nagy igyekezettel látott hozzá a rendcsináláshoz. Emiatt a pápával is összeütközésbe került.

Vitéz és erőskezű uralkodó volt Kun László, aki Szent Lászlót választotta eszményének.

A tatárjárás után elszaporodott zsidókat is megrendszabályozta. Eltiltotta a püspököket attól, hogy földjeiket zsidóknak adják bérbe. Szertelensége és könnyelmű életmódja azonban elhomályosította jó tulajdonságait. Szívesen mulatozott kun vitézei társaságában. Sokszor megfordult Lacházán, Kötöny király régi szálláshelyén és Szabadszálláson.

40. Visegrád. Mátyás király márványkútja. Oldalrészlet.

Utódja, az 1301-ben elhalálozott III. Endre volt, az Árpádház utolsó uralkodója. Vele, ahogyan Kézai Simon mester írja krónikájában: „Letörött az Árpádház fájának utolsó aranyágacskája”.

A régen idegenbe szakadt Árpádfiak utódairól az ország már mit sem tudott, s így új uralkodó családok, az Árpádok leányági utódai kerültek Szent István trónjára.

Több mint 400 évig állott tehát az ország élén az Árpád-nemzetség, amely itt települt meg vármegyénkben. Ez a nemzetség adta országunk és nemzetünk történelmének a legnagyobbjait.

41. Visegrád vára.

Árpád a honfoglaló, Szent István a királyságalapító, Szent László a hős, Kálmán a tudós, IV. Béla az ország újjáalapítója, oly történeti nagyságok, akiknek munkája nélkül ez a nemzet nem érhette volna meg az ezerévet, s nem küzdhetett volna meg annyi vésszel és viharral. Szent István és Szent László a királyi és keresztényi erényeken kívül, a lovagi és államférfiúi erények mintaképei. Az Árpádház női szentjei: Erzsébet, Kinga és Margit a hazaszeretet, vallásosság, szelídség, jóság erényeinek magasztos hordozói.

Nincs uralkodóház Európában, amely ennyi értékes és kimagasló személyiséggel ajándékozta volna meg nemzetét, mint a kelet pusztaságairól ideszakadt vitéz magyarságnak önakaratából maga fölé emelt vezérnemzetsége. Legyünk büszkék arra, hogy ennek a nemzetségnek vármegyénk adott szállást, hogy nemzetünk eme nagyjainak bölcsője itt ringott. E vármegye folyói és hegyei, pusztái és falvai, városai mind-mind beszélnek e nemzetség és fiai nagyságáról, dicsőségéről.

42. Visegrád: Mátyáskorabeli oszlop.

Az Árpádháznak a köztudat szerinti kihaltával, a királyválasztás joga a nemzetre visszaszállott.

III. Endre halála után Anjou Károly Róbert foglalta el a magyar trónt, Az ország egy része azonban nem ismerte el királyául. A pápa megbízásából Gentilis bíboros tárgyalt a mai Pilisszentlászló helyén állott kolostorban a leghatalmasabb főúrral, a felvidéki Csák Mátéval Károly Róbert érdekében. A rákosi gyűlés 1307-ben végre elismerte királyul és 1310-ben. meg is koronázták. Tekintélye hamarosan megnövekedett.

Visegrád várában, a király és családja ellen Zách Felicián merényletet kísérelt meg, hogy megbosszulja az idegen királyné öccse által leányán elkövetett becstelenséget. A merénylet nem sikerült. A királyi családra törő főurat az udvari nép a helyszínen felkoncolta. Szerencsétlen leányát, Klárát, nagy kegyetlenséggel halálra kínozták, családját pedig az idegen udvari méltóságviselők ítélete alapján harmadíziglen kiirtották.

43. Pomáz: Királynék kastélya a Klissza-dombon.

Károly Róbert az országot gazdaggá és hatalmassá tette. Új hadiszervezetet létesített, melynek alapja a bandérium volt. A bandériumok kisebb-nagyobb fegyveres csapatok voltak, amelyeket az egyházi és világi nagyobb birtokosok állítottak ki birtokuk arányában saját költségükön, saját zászlójuk alatt. Mellette megmaradt a nemesség személyes honvédelmi kötelezettsége.

A honvédelemnek ez az új szervezete erős és támadószellemű hadsereget biztosított a király számára.

44. Isaszeg: Középkori templom.

Károly Róbert a várrendszer kiépítésére is gondot fordított.

Az államháztartást új alapokra fektette. Bevezette a florenci aranypénzt, és az ő idejéből származik a forint elnevezés. Uralkodása alatt és utána is egész Európában a budai forint volt az értékmérő.

45. Isaszeg: Templom belseje.

Visegrád várát újra építtette és családjával együtt ide költözött. A vár jelentősége egyre emelkedett. Számos külföldi uralkodó kereste itt fel. Az 1335-ben tartott tanácskozások alkalmával a lengyel és cseh királyokon kívül számos német fejedelem is vendége volt a visegrádi várnak. Ekkor egyezett meg Károly Róbert a fejedelmekkel, hogy országaik kereskedői Bécset elkerülve, a budai vásárokat látogassák. Károly Róbert idejéből való a mi vármegyei hatóságainknak, a szolgabíráknak legrégibb írott emléke, egy ítéletlevél 1333. évből (35).

Károly Róbert fia, Nagy Lajos uralkodása alatt érte el Magyarország hatalmának csúcspontját.

46. Tököl: Árpádkori templom.

Nagy Lajos balkáni hadjárataival újra meghódította Moldvát, Havasalföldet, Boszniát, Szerbiát, elfoglalta Bulgária egy részét, és magyar tartomány lett Dalmácia is. 1370-ben a hatalmas uralkodót a lengyelek is királyukká koronázták.

Nagy kiterjedésű birodalmának Visegrád volt a székhelye. Határait három tenger mosta (36).

47. Tököli pluviale és miseruha, melyet Frigyes császár adományozott a tököli templomnak, Mátyás király idejében.

A visegrádi várat eredetileg 1251-ben a tatárdúlás után IV. Béla feleségének, Laskaris Máriának építette. Az alsóvár nagy lakótornya a királyi család szállása volt. Építésének befejezése Károly Róbert uralkodásának idejére esik. Károly Róbert itt tartózkodott legszívesebben, ebben a páratlan fekvésű és szinte bevehetetlenül erős, de mégis tágas és kényelmes várban.

Nagy Lajos és Zsigmond már kevesebbet tartózkodott Visegrádon, de itt őriztette a magyar koronázási jelvényeken kívül Nagy Lajos a lengyel koronát, Zsigmond pedig emellett a német-római császárság jelvényeit is. Visegrád várában tehát három koronát őriztek. Ebből a szempontból jelentősége páratlan volt az egész világon (37).

48. Werbőczi I. Tripartiuma első kiadásának címlapja.

Nagy Lajos rendelte el a zsidóknak az országból való kiűzését.

Halála után leánya, Mária és ennek férje, Zsigmond uralkodott.

Az ország lázadások, pártütések és kivégzések színhelyévé vált. Maga Zsigmond király is a főurak fogságába esik.

Visegrádra szállítják, ahol nem sokkal azelőtt halt meg a rövid ideig uralomra jutott II., vagy Kis Károly.

49. Kalocsa: Tomori Pál szobra.

Ebben az időben az akkor még különálló két szomszédos vármegye, Pest és Pilis, a király helyettesének, a nádornak elnöklete alatt tartotta közös gyűléseit. Ezek az együttes közgyűlések később mind gyakoriabbá váltak és azt eredményezték, hogy lassan Pilis vármegyére is kiterjedtek a Pest vármegyét illető kiváltságok.

1388 után már semmiféle írásos emléket sem találunk arra nézve, hogy Pilis megyének továbbra is lettek volna főispánjai. Törvény ugyan nem mondta ki még a két vármegye egyesítését, az akkori időből származó okiratok azonban már együttesen említik azokat.

50. Kalocsa: Vár.

Zsigmond királyunkat közben német-római császárrá is megválasztották.

Halála után Habsburg Albert herceg, majd Ulászló lengyel király következik a trónon.

Ulászló négyévi uralkodása a török elleni küzdelmekben telik el, míg 1444-ben Várnánál ő maga is elesik.

51. Vác ostroma 1597-ben.

Ebben a korszakban tesznek kísérletet arra, hogy vármegyénket kiváltságos helyzetétől megfosszák. Az 1437—-46. év közötti zavaros időkben Hédervári Lőrinc volt a nádor, aki főispánt akart állítani vármegyénk élére. A megye nemesei azonban az 1448. évi június hó 20.-án Rákos mezején tartott országgyűlésen megjelentek és ott tiltakoztak a nádor törvénytelen eljárása ellen. Az országgyűlés meghallgatta a megye panaszát és oklevelet adott ki, melyben ünnepélyesen megerősítette Pest vármegyét ősi kiváltságaiban. Kimondta, hogy a vármegye élére nem lehet ispánt állítani, hanem a megye megtartja ősi kiváltságát (38).

Ezt az oklevelet, mely Pest vármegyének legértékesebb kiváltságlevele, az Országos Levéltár őrzi.

52. Portyázó váci katonák harca törökökkel.

Ugyanez az országgyűlés választotta meg Hunyadi János erdélyi vajdát az ország kormányzójául.

Hunyadi kormányzóságának ideje Frigyes császárral és a törökkel való hadakozásokban telt el. A köznemesi családból kormányzói méltóságra emelkedett Hunyadi János korának legnagyobb hadvezére volt. Kevés pénzzel, kevés fegyverrel aratott fényes győzelmeket a kiválóan felszerelt török seregeken.

53. Fülek vára. A vármegye székhelye a török hódoltság idejében.

Nándorfehérvárnál, Várnánál a Rigómezőn döntőleg megveri a támadó török hadsereget és ezzel mintegy félszázadra megmenti a magyar nemzetet a török pusztításaitól. V. László viszályokkal teli uralma után a nemzet, hogy meghálálja Hunyadi János nagy érdemeit, 1457-ben fiát Mátyást ülteti a királyi trónra. Uralma alatt Magyarország újra naggyá válik. Híre, dicsősége, az egész világot bámulatba ejti, s a magyar műveltség addig nem ismert magas fokot ért el.

Mátyás király katonai nagyhatalommá tette országát. Visszafoglalta Boszniát, és nemcsak a törökre mért súlyos csapásokat, de elfoglalta Ausztriát, Csehország és Szilézia nagyobbik részét. 1485-ben „nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára”. Mátyást megelőzőleg Bécset egyedül Szent István, utána pedig csak Napóleon foglalta el.

54. Szécsény vára. A vármegye székhelye a török hódoltság idejében.

Katonai sikereit egyrészt ú. n. „fekete serege” szervezettségének, fegyelmének, másrészt hadvezéri képességének köszönhette.

Az ország belső ügyeit, az adózást, az igazságszolgáltatást szerencsés kézzel rendezi. Védi a föld népét. Nemzete még ma is „igazságos”-nak nevezi.

55. A vármegye közgyűlési jegyzőkönyvének egyik lapja 1673. évből. A vármegye a "törökösség" bűnében ítélkezik.

Mátyás idején a vármegyék életében is erős fejlődés áll be. Megtiltja azt, hogy vármegyei közgyűléseken fegyverrel jelenjenek meg.

Pest várraegye 1467-ben Rákoson tartotta meg azt a közgyűlését, melyen a nagy király résztvett. Ez az utolsó pestvármegyei közgyűlés, amelyen a király személyesen bíráskodott.

56. A török hódoltsági területen, Dunapatajon élt megyei esküdt tanukihallgató levele 1653-ból.

Mátyás a tudományoknak és művészeteknek is lelkes támogatója volt. Udvarát sok külföldi tudós felkereste és csodálta.

Vármegyénk számos építészeti emléke hirdeti műveltségének és a művészetek iránti fogékonyságának nagyságát.

Visegrád várát tovább építtette (39). Ez a vár központja lett a kor tudományos és művészi életének; hallatlan pompával rendezte be azt. Hatalmas nyílt palotasort építtetett dísz-udvarokkal és kertekkel. Itt állt az a remekfaragású vörösmárvány szökőkút, melyből — Oláh Miklós történetíró leírása szerint — ünnepnapokon kétféle bor szökött a magasba (40). Később Szapolyai János és Ferdinánd küzdenek a vár birtokáért. Szapolyai elviteti onnan a Szent Koronát.

57. Pest vármegye legrégibb jegyzőkönyvének egyik lapja 1638-ból.

Ettől kezdve romlásnak indul a vár. 1544-ben török kézre kerül, 1595-ben visszafoglalják, de a várat védő vallon őrség 1605-ben újra megadja magát a törököknek (41). A törököké is marad 1686-ig. A visszafoglalás után a császári haditanács azonban minden mozdíthatót elszállíttat a várból és az ostromokban megrongálódott falakat felrobbanttatja. A kőanyag nagy részét az új idegen nemzetiségű telepesek széthordják és házaik építésénél használják fel (42).

58. A budai basa Kiskunhalas városa részére adott kiváltságlevele.

Mátyás építkezését hirdetik a Pomáz környéki ásatások során feltárt királyné palotájának romjai is (43). Ezt a palotát — állítólag — a király felesége, Beatrix számára építtette. Az itt talált kövek azt bizonyítják, hogy a Mátyás által épített palotát megelőzően már állt egy palota ugyancsak ezen a helyen; melyet a tatárjárás rombolt szét és részben annak a köveit használták fel az új építkezésnél.

Solymáron a bronzkori erőd helyén is vadászkastélyt építtetett Mátyás.

59. Az úgynevezett "Parasztvármegye" szabályzatának első oldala. - 1638.

A király példájára a főpapok és főnemesek is nagyarányú művészi építkezésbe kezdtek. A váci püspök ekkor építtette fel négytornyos székesegyházát, mely még a török hódoltság alatt is fennállt.

Ebből az időből származik az iszaszegi templom, melynek belseje ma is épségben van (44, 45).

60. Vác vára a török hódoltság idejében.

A tököli templom egy miseruhát őriz ebből a korszakból, melyet III. Frigyes császár ajándékozott a templomnak (46 47).

Mátyás király legnépszerűbb uralkodónk volt. Ma is számos történet él nép száján bölcsességéről,  igazságosságáról és vitézségéről.

61. Vác vára a török hódoltság idejében.

Mátyás fényes korszakának sok népi emléke is fűződik vármegyénk földjéhez. Alig van Pest és Pilis megyének Budához vagy Pesthez közel fekvő olyan községe, amelyben a népmesék Mátyás királyról fenntartott apró történetet ne őriznének a nagy király tetteiről, viselt dolgairól.

Ilyen az a kedves történet is, amely a cinkotai nagyitcéről szól. Nem volt a magyar nemzetnek még egy királya, akinek neve annyira ismert volna népünk előtt, mint éppen Mátyás királyé.

Halálakor népe úgy siratta: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság.”

62. Visegrád vára.

Oda is lett.

Halála után a főrendek, akik nem szívesen tűrték Mátyás király szigorúságát, a gyengekezű lengyel Ulászlót választották királlyá.

Ebben az időben a vármegyei önkormányzat már teljesen kifejlődött. A királyi vármegye átalakul nemesi vármegyévé. Az alispánokat és szolgabírákat a megyei nemesség maga választja. Azok a vármegye tisztviselői voltak.

63. Visegrád. Ostrom.

Az 1492. évi országgyűlés kimondja a ténylegesen már amúgy is egyesült Pest és Pilis vármegyék kiváltságainak a további fenntartását.

E szerint a többi megyétől eltérőleg — ezután is a király, vagy helyettese, a nádor, Pest és Pilis vármegye főispánja. Alispánja ekkor még nincs és szolgabíráit a megye választja.

Az erélytelen Ulászló alatt az ország teljesen lerongyolódott. Az elégedetlen köznemesség élén Szapolyai János állott.

64. Zsámbok vára 1699-ben.

Az 1505. év október 13.-án a Rákosmezején tartott országgyűlés kimondotta, hogy az idegen uralkodók a „szittya” nép erkölcseit és szokásait nem tanulják meg, ezért, ha Ulászló fiúörökös nélkül hal meg, többet idegenből származó királyt nem választanak. A rákosi határozat azonban igen hamar idejét múlta, mert trónörökös született, akit II. Lajos néven 1518-ban, még apja életében megkoronáztak.

Az ország hangulata nyomott, helyzete nyomorúságos volt, amikor Bakócz Tamás esztergomi érsek, a pápai szék komoly jelöltje, keresztes hadat gyűjtött a török ellen.

65. A Tápió hídja Tápiószelénél. Állítólag a török hódoltság idejéből.

A 100.000 főből álló tömeg nagyrésze kisnemes és jobbágy volt. Ellátásukról, zsoldjukról nem gondoskodtak, így felütötte fejét soraikban az elégedetlenség. Emiatt nem is akadt olyan, aki vállalja a vezérséget. Bakócz a székely nemes Dózsa Györgyöt nevezte ki vezérül, aki azonban nem tudott rendel teremteni. Bakócz látta a sereg fegyelmezetlenségét, megparancsolta annak feloszlatását. Dózsa azonban nem tett eleget a parancsnak. Hadaival a rákosi táborból az ország meghódítására indult. Felszólította az ország parasztságát, hogy gyülekezzék Cegléden és sorakozzék zászlói alá. Dózsa hadai végigpusztították, felégették a Nagy-Alföldet, Temes vidékét és Erdély egy részét. Végül Szapolyai János erdélyi vajda verte le Dózsát.

66. Vác látképe a mecsetté átalakított templommal.

Az országgyűlés válaszként a szabadköltözködés jogától fosztotta meg a jobbágyságot. Az a szakadék, amely eddig is elkülönítette a nemességet és a jobbágyságot, a véres harcok árnyékában egyre mélyült és egyik okozójává vált a nemsokára bekövetkezett mohácsi vésznek.

Ebben a szomorú korszakban foglalja össze Werbőczi István a magyar törvényeket egységes műbe, az ú. n. „Tripartitum”-ba, magyarul: „Hármaskönyv"-be (48).

67. Zsámbék. Török kút.

Nehéz viszonyok között foglalta el a trónt II. Lajos. A főnemesség, köznemesség egymással viszálykodott a hatalomért, a föld népe elnyomatásban sínylődött. A király hatalma az állandó viszályok mellett folyton gyengült.

Hadsereg nem volt. Az ország elszegényedett, a kincstár üresen állott.

68. Pest vármegye legelső pecsétje.

Ilyen körülmények között zúdul rá az országra a török, Hunyadi János és fia Mátyás erős hadserege eddig távoltartotta a törököt hazánktól. Azonban a török birodalomnak Nagy Szulejman személyében oly uralkodója támadt, akinek célja Európa meghódítása volt. Mivel pedig ehhez az út hazánkon és főleg vármegyénken át vezetett, a török újból megtámadta az országot.

Ebben az időben a német—római császár ellen nemcsak Velence, hanem a francia király is szövetségese volt a töröknek. Amikor tehát a magyar sereg Szulejmán hadainak Mohácsnál ellenállt, ezzel nemcsak hazánkat, hanem a nyugati császárságot is védte.

69. Wesselényi Ferenc nádor, főispán. 1662. Kép a vármegyeháza közgyűlési termében.

A török, Magyarországnak Bécs ellen való szabad átvonulás fejében békét és barátságot ígért. Azonban az ország, a nagy Hunyadi hagyományaihoz méltó módon, tovább is ellenállt a töröknek. De hiányzott ehhez a nagy király, vagy a kiváló hadvezér.

II. Lajos, akiről a pápa követe azt mondta, hogy annyira jó ember, hogy semmit sem ér, nem volt alkalmas a rend helyreállítására.

A főurak pártoskodtak. Ekkor írta Rómába a pápa követe, hogy a magyar nem tűri az elnyomást, de képtelen a szabadságra.

70. Vác ostroma a török hódoltság idejében.

Az 1525-ben tartott rákost országgyűlésen a nemesség, a király tehetetlenségének láttára magának követelte a hatalmat.

A király gyengeségét mutatja az is, hogy zsidó kincstárnokát, Szerencsés Imrét elcsapja ugyan, de később ismét kegyeibe fogadja és a bányákat neki adja bérbe, hogy a török elleni háborúhoz pénzt szerezzen. Szerencsés Imre révén a zsidóság abban az időben nagy befolyáshoz jutott.

71. Vác visszafoglalása a törököktől. 1684.

Ilyen szerencsétlen körülmények között tört be a török hazánkba.

1526. év augusztusában következett be a végzetes támadás Mohács mezején, ahol a magyar had szörnyű vereséget szenved, királya elesik. Ez a csata volt a bevezetője a török uralomnak, amely másfélszáz évig tartott, s országunkat tönkretette, a magyarságot elpusztította. A csatatéren maradt a fővezér, Tomori Pál kalocsai érsek maga is, az ország legjobbjaival. A király pedig menekülés közben a Csele-patakban lelte halálát (49). Az akkori főurakról elmondhatjuk, hogy pártoskodásukkal romlásba vitték ugyan az országot, de meg is tudtak halni érte.

72. Sőtér Ferenc alispán jelentése a vármegye ügyeiben tett útjáról. 1688.

A végzetes csata után bekövetkezett a másik nagy szerencsétlenség, a kettős királyság. A nemesség II. Lajos halála után kétfelé szakadt. Az egyik párt az idegen Ferdinándot választotta királlyá, a másik pedig a magyar Szapolyai Jánost. Vármegyénk nemessége már az 1505. évi rákosi országgyűlés óta a nemzeti királyság mellett állott. Így most Szapolyai János megválasztását támogatta. Ez a kettős választás a nemzet kettészakadását okozta, mert mindenik király igyekezett az országot a maga részére megnyerni, így a magyarság a helyett, hogy egyesült volna és minden erejével a török ellen fordult volna, egymással folytatott harcokban fogyasztotta erejét. Ekkor szövetkezik Szapolyai a törökkel. A szultán kezébe került Szent István koronája is. A koronát a Tass melletti táborban mutatja meg pasáinak, de nem tartja meg azt, hanem ajándékképpen visszaküldi Szapolyainak.

A török alig pár évvel a mohácsi vereség után tovább folytatja támadásait. Vármegyénkben már 1540. évben Kalocsa előtt állanak a török hadak (50).

73. A hajdani budai vármegyeháza.

1541-ben a török csellel beveszi Budavárát, 1542-ben Pestet, Vácot ostromolja és veszi be (51, 52). Így, alig két év alatt, az egész vármegye a legészakibb részéig török uralom alá kerül és az alatt is marad 145 esztendőn át.

Ez alatt a másfél száz év alatt a török majdnem egészében elpusztítja mindazt, amit a magyarság több mint félezer éven át ebben a vármegyében épített. Mi sem adhat erről szemléltetőbb képet, minthogy vármegyénkben nem sokkal a mohácsi vész előtt végzett 1494. évi összeírás szerint 4097 és fél porta volt, amely után az országos adót szedték. A török hódoltság félszáz éve után 1590-ben márcsak 39 ¹/₈-ad portát írnak össze a vármegye területén, vagyis minden 100 portából 99 elpusztult.

74. II. Rákóczi Ferenc. Kép a vármegyeháza közgyűlési termében.

A kiirtott magyar lakosság helyére idegenek költöztek legnagyobb részben szerbek, akkori nevükön rácok, akik a törökök mellett, mint azok segédcsapatai pusztították az országot. A magyar falvak egymásután tűntek el és helyükbe rácok települtek. Még a régi magyar helyneveket is elrácosították.

A csepelszigeti szerb lakosság egy része is ebben az időben jött hazánkba. Ilyen törökkel vegyes rác település Fajsz is

75. II. Rákóczi Ferenc levele Pest vármegye rendjeihez. 1710.

Pálffy Miklós úgy akarta a töröktől visszafoglalni Budavárát, hogy környékét nagy mélységben elpusztította. Ekkor távozott el Óbuda környékének magyar lakossága. Helyükre később szintén rácokat telepítettek.

A vármegye alföldi területein a régi magyar települések és kunszállások ugyancsak elpusztultak. A lakosság a szultán közvetlen fennhatósága alatt álló, nagyobb városokba költözött be, ahol a török agák és bégek nem garázdálkodhattak oly szabadon. A Duna—Tisza köze teljes pusztasággá változott. Így nőttek meg az idemenekülő községek lakosaival az alföldi városok: Nagykörös, Kecskemét, Cegléd, Halas határai.

76. Vak Bottyán kuruc generális levele a megye déli részéhez. 1707.

Kecskemét például 37 község határát foglalta magában. Többek közt Tatárszentgyörgy, Orgovány, Bene, Kerekegyháza, Szánk, Mizse, Örkény, Majsa is átmenetileg Kecskemét pusztája lesz és így nő meg a város birtoka 352.000 holdra, amelyből 130.000 holdat a kunpuszták tesznek ki.

Ezeken a megnövekedett határokon találjuk a hódoltság előtt virágzott, sűrűn egymás mellett fekvő falvaknak a nyomait, amelyeknek emléke ma már nagy ritkán csak egy-egy puszta, vagy dűlő nevében él, legtöbbjének nevét pedig már csak régi okirataink őrzik.

77. Kiskunhalas: Kuruc szobor.

Szemléltetésül álljon itt néhány, a megye déli részén feküdt és elpusztult, teljesen eltűnt falunak a neve. Így Csepel szigetén állottak Bagamértelke, Gubacs, Gyála, Hugyaj, Ragály, Simonfalva, Szentmihály, Szőlős községek.

Kalocsa környékén ilynevű falvak pusztultak el: Bolvát, Éld, Fecse, Fekécs, Hontoka, amely utóbbi fontos szerepet játszott a törökhódoltság előtt: az alsó vidék nemesi székének ez volt a székhelye, s ma már csak az emléke él. Ugyancsak Kalocsa körül feküdt Körtvélyes, Szentdemeter is.

78. Ráckeve látképe.

Lacháza környékéről is számos elpusztult falunak a neve maradt fenn, így: Fizestelke, Gálostelke, Gálya, Izsótelke, Kápolna.

Hajós körül terültek el Korlátháza és Mórháza nevű községek; Dusnoknál: Kozmó, Martonháza, Nagyka és Doboka nevű falvak.

Ugyancsak elpusztult Boly, Dömsöd mellett; Daj, Taksony vidékén; Dévény Tetétlen közelében, Imrefalva, Pereg mellett; Kovácshalma, Nagykőrös mellett; Kozár, Bia határában; Mikla, Solt környékén; Mindszentegyháza Izsáknál és Szentpéterfölde Ordas mellett.

79. Ráckeve: Savoyai Jenő kastélya.

Két olyan községnevet is megőriztek régi irataink, Disznó, Salgó — amelyekről csak annyit tudunk, hogy a megye déli részén feküdtek.

A megye déli részén kívül nagy pusztulás volt a régi Pestmegyében, vagyis a megye északi, dunáninneni részén, ahol az egyik történetíró szerint a törökhódoltság előtt mintegy 200 község volt. Ezek közül teljesen eltűnt: Abád, Babli, Büd, Csapol, Csót, Erkes, Gyoldocs, Horhi, Konyó, Kormányos, Nándorföldvár, Nyír, Pardi,. Székely, Szentpéter, Szörény, Tivadar, Vadasülés, Vikte. Számtalan községnek a neve pedig ugyancsak mint puszta; vagy mint dűlőnév maradt fent napjainkig.

80. Vác: Székesegyház. Oldalt: Szent István szobor.

Aránylag kevesebb volt a pusztulás a pilisi részeken, de itt is találunk teljesen eltűnt és már csak az iratokban élő községeket, így: Ákospalotája, Bajon, Bogárfalu, Cserg, Ébény, Garancs, Kiseng, Nyék, Örs, Paszandok, Zamárd, Szente, s ugyancsak számosnak a neve maradt fenn az egyes községek határába beolvadt puszták nevében.

A török megszállás elől vármegyénk hatóságai elmenekültek és másfél évszázadon át hol Füleken (53), hol Szécsény (54) várában tartották közgyűlésüket és ítélőszékeiket. Innen kormányozták a vármegyét, innen szolgáltattak igazságot idegen fennhatóság alatt élő népünknek.

81. Vác: Székesegyház főbejárata.

A török megszállás alatt vármegyénk területe a budai szandzsákhoz tartozott. A nép adót fizetett ugyan a töröknek, de végleg soha nem hódolt be. Hatóságának mindig a vármegyét ismerte el, panaszaival, pereivel ide fordult, védelmet tőle kért és adóját kényszer nélkül oda is megfizette, pedig kényszerből a töröknek is adózott.

A vármegye féltékenyen őrködött régi tekintélyének fenntartásán. Szigorú megtorlásban részesítette azokat, akik ügyeikkel a törökhöz fordultak. Az ilyen „törökösség” bűnébe esőket, nem egyszer halállal sújtja, mint azt a fennmaradt írásos emlékek is bizonyítják (55).

82. Vác: Hídrészlet.

A hódoltsági területen élők közül a tiszamentiek a Szécsény várában tartott ítélőszékhez, a dunamentiek a Fülek várában tartott ítélőszékhez fordultak ügyeikkel. Szolgabírója volt a vármegyének a török által megszállt Vácott, sőt Solt megyében Patajon is.

Erről szól az az egyik oklevél, amely a Patajban lakó esküttek jelentése. Az esküttek a vármegye alispánjának a parancsára hajtanak végre vizsgálatot a hódoltsági területen élők körében (56).

83. Gödöllő: Kastély parkrészlettel.

Általában ebből a korból vármegyénknek már számos okirata maradt fenn napjainkig (57).

A török igen keveset törődött az elfoglalt területen élő magyarsággal. Legfőbb törekvése az volt, hogy gazdaságilag minél jobban kihasználja a területet és minél több adót szedjen be. A nép adózott a sajátmaga által művelt földje után, külön munkával szolgálta földesurát, vagy a haszonbérlőt, akinek a földesúr a községet bérbeadta. Aki csak tehette, nyúzta, zsarolta az agyongyötört magyart.

84. Gödöllő: Kastély. Udvari részlet.

Ezek ellen keresett védelmet Halas városa is a budai basánál, aki a város részére oklevelet adott. Ebben az oklevélben a basa ígéretet tesz arra, hogy védelmet nyújt a városnak és felmenti az alól a kötelesség alól, hogy a Dunán járó hajók vontatásához evezősöket adjon. Egyúttal oltalmat ígért az elleti is, hogy bárki megzsarolhassa a várost (58). Nagykőrös városa is kapott ilyszerű oltalomlevelet, mert a török részére salétromot készített.

De ezek csak kivételek voltak, igazi védelmet a megyétől várt a lakosság.

85. Pécel: gróf Ráday-kastély.

A hódoltsági területen élő lakosság védelmére a vármegye a legcsodálatosabb intézmények egyikét teremtette meg a hódoltság ideje alatt. A világtörténelemben ritkítja párját ez az intézmény, amelyet „Parasztvármegye” néven ismer a magyar történelem.

A Bocskay korát követő időkben találjuk meg először a felvidéken a parasztvármegye intézményét.

86. Nagytétény: Rudnyánszky-kastély.

Keletkezésének ez a története. A török az általa elfoglalt területen állandóan készenlétben tartotta katonaságát a saját elfoglalt területének védelmére. De az ezen a területen elszaporodott kóborló katonák, rácok, hajdúk ellen nem nyújtott védelmet a népnek. A vármegye népét állandóan fosztogatták.

Rablások, lopások napirenden voltak. Ezért a távollevő vármegye, hogy a fosztogatók, tolvajok, rablók ellen a hódoltsági terület népét megvédje, külön szervezetet állított fel a hódoltsági terület népéből. Ez volt a „Parasztvármegye” .A török területen élő nép a maga köréből választotta meg a parasztvármegye kapitányát, a paraszthadnagyokat, paraszttizedeseket. A kapitány és a hadnagyok a vármegye kezébe tették le az esküt és a tizedesek segítségével tartották fenn a rendet és védték meg a hódoltság népét. A kapitányok hívták össze a parasztvármegye gyűléseit és ők gondoskodtak arról, hogy a parasztoknak fegyverük legyen.

87. Máriabesnyő: Templom. Főhomlokzat.

A parasztvármegyének a megye levéltárában 1638. évből fennmaradt szervezési szabályai (59) beszédes tanúbizonyságai annak a soha meg nem szűnő magyar életerőnek, tudatos vérségi államalkotó erőnek, együvé tartozásnak, fajszeretetnek, mely a legsúlyosabb időkben, másfél évszázadon át ott élt Pest vármegye népében. Ha a nemzethűségnek ezt a meghatóan ékes példáját más népnek a történelmében látnák; iskolai tankönyvekben világszerte hirdetnék és tanítanák követendő példa gyanánt, amint ezt a klasszikus ókor történeteivel teszik. De mert ez csak magyar földön mutatkozó jelenség, csak a magyar nemzet életében előforduló csodálatos példája a fajszeretetnek, legalább mi tartsuk számon és legyünk büszkék rá.

A törökdúlás a földnek nagyrészét művelésre alkalmatlanná tette, aminek főoka a vizes területek értékes gátrendszerének lerombolása volt.

88. Gödöllő: Immaculata szobor.

Emiatt, valamint a falvakból városokba költözött lakosságnak szántóföldjeitől való távolsága miatt lehetetlenné vált a földmívelés. Ennek pótlására vármegyénk magyar és kun lakosai ősi életformájukat újították fel és megteremtették a híres szilaj marhatenyészetet. Ökreikkel és tinóikkal bejárták Európát az Északi-tengerig.

Ez az állattenyésztés és az abból eredő jövedelem tette lehetővé, hogy Pest megyében a még fennmaradt magyar városokban és kunszállásokon a magyar élet folyamata meg ne szűnjön és vármegyénk teljesen el ne veszítse ősi településű lakosságát.

89. Hajós: Kastély bejárata.

A török alig hagyott vármegyénkben építészeti emléket maga után. Ennek legfőbb oka az, hogy az alföldi városokat nem építették ki várszerűen. Ezekben nem is igen volt török őrség, inkább az elfoglalt várakat erősítette meg és a felvonulás szempontjából fontos utakat hozta rendbe a török.

Így erősítette meg Budán kívül Vác (60, 61), Visegrád (62, 63), Zsámbok (64) várát és így épített a Tápión, Szele mellett hidat. (65.)

90. vác: Diadalív.

Inkább csak az egykorú metszeteken találjuk nyomát annak, hogy a török mecseteket is épített, vagy már meglévő templomokat alakított át mecsetté. Varmegyénkben Kalocsán. Vácott (66) és Visegrádon voltak ilyenek.

A Zsámbékon épített török kút ma is megvan. (67.)

91. Aszód: Podmaniczky-kastély.

Vármegyénk szervezetében a török hódoltság másfél évszázada maradandó nyomokat hagyott. Már említettük, hogy az Árpádok idejéből származó kiváltságos helyzet folytán vármegyénknek mindeddig nem voltak főispánjai, mivel azok hatáskörét maga a király, vagy helyettese, az ország nádora látta el.

A török hódoltság idején királyaink távol éltek az országtól és a nádorok sem voltak képesek ellátni a főispáni teendőket. Ekkor már vármegyénk alispánokat is választ saját ne meséi köréből, de azt a kiváltságot továbbra is megőrzi, hogy a megye főispánja a mindenkori nádor legyen.

92. Szentendre: Templom főbejárat.

Ugyancsak ebben a korban csatlakozik Solt szék is vármegyénkhez.

A solti rész a török hódoltság idejéig Fejér vármegyének volt egyik járása. A török megszállás után azonban az ország rendjei Fejér megye solti székét hozzácsatolják Pest és Pilis egyesített vármegyékhez. Később a solti szék a Solt megye nevet veszi fel. A hódoltság második felében már mint „Pest Pilis-Solt vármegye” szerepel vármegyénk.

93. Tápiószentmárton: Blaskovich nemesi udvarház.

Ettől az időtől kezdve vármegyénk címerét önálló pecséten használja. Addig a hiteles kiadmányokat a szolgabírák saját címeres pecsétjükkel látják el. Egy 1658-ból való megyei pecséten még szerepel a főispánnak, Wesselényi Ferenc nádornak a neve is (88), (89). Ezt a pecsétnyomót használták 1733-ig. Ettől kezdve a pecséten a nádor nevét már nem találjuk.

A hódoltság ideje vármegyénkre nézve még egy érzékeny veszteséggel járt. Fülek várát, ahol a török elől elmenekült vármegyei hatóságok székeltek, Thököly Imre 1682-ben a török hadak segítségével ostrom alá vette. Az ostrom alatt a várban tűz ütött ki és a tűzvészben a vármegye levéltárának nagyrésze elhamvadt.

94. Alsódabas: Parasztház.

A megmaradt országrész trónján azalatt a Habsburg-házbeli uralkodók váltják egymást. A törököt az országból egyik sem űzi ki. A Habsburg uralkodók magyar-gyűlöletükben annyira mentek, hogy pld. II. Mátyás, aki csak a magyaroknak köszönhette trónját, még gyalázta is a magyarságot.

A bécsi udvar semmivel sem volt különb a töröknél. Egyik sem kímélt bennünket és így azután nem csodálkozhatunk azon, hogy míg Hunyadi Mátyás király korában hazánk lakosainak száma annyi volt, mint egész Angliáé, tehát kb. 4 millió, addig a következő másfél században nemcsak nem szaporodtunk, hanem mindinkább fogyatkoztunk.

95. A Kiskun-kerület címere. A kiskunok kiváltságlevelében lévő egykori rajz.

A bécsi udvar csak a Habsburg családi érdekeket tartotta elsősorban fontosnak.

Magyarországnak — sőt még a Német birodalomnak a felvirágoztatása is csak annyiban volt érdeke, amennyiben az a család céljait szolgálta. A birodalom ügyeinek intézésébe is nem annyira a németeknek, mint inkább a cseheknek volt döntő befolyásuk.

96. Kiskunfélegyháza: Metszet a XIX. sz. elejéről.

Minthogy Magyarországot a bécsi udvarból kormányozták királyaink, ez a kormányzat nem törődött hazánk függetlenségével, boldogulásával. De a bécsi kormány a Habsburg birodalomhoz tartozó más országok, hercegségek, tartományok német népének érdekeit sem vette semmibe. Egyes kisebb német tartományok lakosságát a nagy megadóztatással akkora nyomorúságba döntötte, hogy annak egy része örömmel jött telepesnek hazánknak a törököktől elpusztított területeire is. Európa keresztény országai segítik meg a magyarságot az ország felszabadításában. 1686-ban felszabadul Budavára, majd 1687-ben az egész Duna—Tisza-köze visszakerül (70, 71).

A magyarság e harcok során igen nagy áldozatokat hozott pénzben, vérben, verejtékben, szenvedésekben.

97. Kiskunfélegyháza: Kiskun kerületi kapitány székháza. Ma kiskun múzeum és járási főszolgabírói székház.

A török ugyan kivonult az országból, de a felszabadított területeket a császári hadak özönlöttek el. A lakosság, melyet eddig a török zsarolt, csak gazdát cserélt, de sorsot nem.

Bár a megye földje pusztán és parlagon hevert, a császári kormány mégis éppen olyan áldozatokat kívánt, mintha az itt lakók át sem élték volna a másfél évszázados török elnyomatást. A spanyol örökösödési háború idején, például, 30.000 forint fegyverváltságot vetett ki a bécsi udvar vármegyénkre.

98. Kiskunfélegyháza: Kerületi kapitányi székház. Udvarrészlet.

A vármegye közgyűlése Sőtér Ferenc alispánt küldte Bécsbe azzal a feladattal, hogy a vármegye szomorú helyzetéi tárja fel és kérje az adóterhek mérséklését. Az alispán 1688. év elején tett jelentést a vármegye közgyűlésének útjáról. Ez a jelentés — melyet a vármegye levéltára őriz — az első alispáni jelentés (72).

A török uralom alól való felszabadulást követő első évtizedekben a vármegye élete igen mozgalmas. Székhelyét egyelőre még nem helyezhette vissza Budára, vagy Pestre, mert itt császári hadak táboroztak. Ezért továbbra is hol Füleken, hol Kecskeméten, hol a vármegye különböző helyein tartja közgyűléseit és ítélőszékeit.

99. Kiskunfélegyháza: Kiskun kerületi kapitányi székház belső udvari része.

Csak 1699-ben tér vissza régi székhelyére (73).

A császári hadak beözönlésével fellépett nyomor igazságtalan nagy adózás, a birtokok jogtalan elvétele, a katonaság pusztításai megérlelték a helyzetet II. Rákóczi Ferenc szabadságharcához, a kuruc háborúkhoz (74). Vármegyénk Rákóczi első felhívására zászlója alá állt, azonban az egész vármegye szabadon nem cselekedhetett, mert a megye székhelye, Pest, a császáriak kezén volt. Így részekre szakad a megye, — s a szabadon levő területen megalakul a kuruc vármegye, — amely közgyűléseit Koroson, Boldogon, Versegen — sőt a szomszéd megyebeli Hatvanban vagy Gyöngyösön tartja, amint erről kuruc Pest vármegyének megmaradt jegyzőkönyvei ékesen szólanak,

100. Kiskun kerület zászlaja.

Rákóczi arra törekedett, hogy vármegyénk haderejét teljes egészében szabadságharca szolgálatába állítsa. Vármegyénket azonban a labancokhoz szító rácok folyton megújuló támadásai kötötték le.

Segítségükre 1704-ben Rákóczi sereget is küldött a rácok ellen.

101. Kiskun kerület zászlaja.

Rákóczi maga is járt vármegyénkben. Nagykátán, Dabason, Ordason, Solton táborozott. Itt töltötte a nyarat, majd a Rákosmezejére országgyűlést hívott össze, azonban a császári hadak közelsége miatt azt nem tartották meg.

Vármegyénknek az ellenségtől való megtisztításával Rákóczi Vak Bottyánt bízta meg. Vak Bottyán különösen a délvidékről becsapó rácokkal és az azokat támogató császári hadakkal küzdött sokat.

102. Kiskunhalas: Régi városháza.

1705-ben a császári hadak megtámadták Bottyánt, aki a róla elnevezett Bottyán várába húzódott vissza. A túlerővel szemben azonban várát elvesztette, maga is megsebesült.

Vak Bottyán 1707-ben kelt levelében arra bíztatja a vármegye déli részeinek a lakosságát, hogy, ha már birtokaikat el is kell hagyniok, legalább ingóságaikat és életüket mentsék át a Dunán. Költözzenek Földvárra, mert reméli, hogy aratásra vagy szénakaszálásra hazasegíti őket. (76)

103. Kiskunmajsa: Községháza.

A rácok 1708-ban Nagykőröst támadják meg, de Sőtér Tamás kuruc óbester három zászlóaljával a város felmentésére siet. Az ottlévő rácokat és császári katonaságot elűzi.

Ezután a kuruc hadak vármegyénkben jobbára Kőrös, Kecskemét, Halas, Solt és Pataj körüli részeken táboroztak, egészen 1709-ig, amikor a pestis járvány végetvetett a küzdelemnek.

104. Szabadszállás: Községháza.

1710-ben a megye déli része is a császáriak kezére kerül. 1711-ben pedig a szatmári békével Rákóczi szabadságharca véget ért, II. Rákóczi Ferenc maga örökös számkivetésbe ment.

A kuruc szabadságharc emlékére a legtöbbet szenvedett Halas városa szobrot állíttatott. (77)

A kuruc szabadságharc hőse, II. Rákóczi Ferenc, a magyarság legönzetlenebb történelmi alakja. Tetteiben, küzdelmeiben nem vezette hatalomvágy, sem a vagyonszerzés önző célja. Fejedelmi vagyont, fejedelmi méltóságot áldozott fel, hogy nemzete szabadságjogait és függetlenségét visszaszerezhesse. Minden nemzetét szerető magyart az ő példája vezessen cselekedeteiben,

105. Pestvármegyei nemes banderista. 1790.

A bécsi udvar már a töröktől visszafoglalt területeket is gazdátlan birtoknak tekintette és azokat szabadon osztogatta, természetesen legelsősorban idegeneknek. A birtokok számbavételét és adományozását az „Új Szerzemények Bizottsága” (Neoaquistica Commissio) végezte. Ez az eljárás folytatódott a kuruc szabadságharc leverése után is.

Nagy vagyonhoz jutott vármegyénkben Ráckevén Savoyai Jenő herceg, a híres hadvezér (78). Így lett birtokos gróf Starhemberg és így került Gödöllő egyéb hatalmas uradalmakkal együtt Grassalkovich Antal birtokába

106. Pestvármegyei banderiális zászló XVIII. sz.

Grassalkovich Antal jogügyi igazgató volt. Az Új Szerzemények Bizottságában ügyészi tisztséget töltött be. Részint királyi adomány, részint elmaradt fizetése fejében jutott birtokaihoz és csak kis részben vásárolta azokat saját pénzén.

Gödöllőn kívül megszerezte Grassalkovich Zsidó, Kerekegyháza, Kakucs, Örkény, Sződ, Göd községeket és pusztákat. Rövid idő alatt az ország leggazdagabb embere lett.

107. Pestvármegyei banderiális zászló XVIII. sz.

A birtokok adományozásával egyidejűleg megkezdődött az elnéptelenedett falvak, városok betelepítése is. Ezekbe az elpusztult falvakba mindenféle nemzetiséget telepítenek, csak magyart nem. Nem azért, mintha nem lett volna elegendő magyarság az elpusztult részek újból való benépesítéséhez, hanem azért, mert a bécsi udvari politikának az volt a fő célja, megakadályozza azt, hogy a magyar föld ismét magyar legyen. Ez a szándék idézte elő a Jászkunság szomorú sorsát is.

Ugyanis I. Lipót 1705-ben 500.000 (ötszázezer) rhénes forintokért az egész Jászkunságot minden földjeivel, városaival, rajta levő emberrel, állattal együtt elzálogosította, illetve eladta a német lovagrendnek.

108. A vármegye térképe. 1793.

A kunság nemcsak a jogtalanul nyakába ültetett német lovagrendnek teljesített szolgáltatásokat, hanem amellett adót is fizetett.

Ebbe a törvénytelen eljárásba a jászok és kunok nem nyugodtak bele és hosszú ideig tartó küzdelmet kezdtek ősi jogaikért.

109. A vármegye pesti székháza a XVIII. sz.-ban.

A telepítésekkel egyidejűleg építkezések is indultak meg. Az új birtokos Savoyai Jenő herceg Ráckevén építtetett kastélyt. (79) Vácott püspöki palotát építenek, majd dómot, szemináriumot, kanonoki házakat, paplakot, iskolákat; Alpáron, Mogyoródon plébániákat. (80, 81 82).

Gödöllőn Grassalkovich Antal építtet kastélyt (83, 84), Pécelen Ráday Gedeon (85), Nagytétényben pedig Rudnyánszky József (86). Ezeken kívül még sok egyéb templom és kastély is épült ebben az időben (87—-93).

110. Pestszentlőrinc: Gloriett. Három "császár" találkozása 1814-ben.

Ebből a korból való a megyénkben található számos vallásos fogadalmi emlékmű. A főnemesi és középnemesi építkezések a polgári osztályra is hatással voltak s ez a falvak építkezésében észlelhető is (94).

A XVIII. században megindul a zsidóság bevándorlása különösen északkelet felől.

111. Kunsági férfi. 1800-as évek.

Vármegyénkben 1690-ben, az alispán jelentése szerint, egyetlen zsidó sem lakott. 1720 körül az országban is csupán 11 ezer zsidót találunk, 1785-ben pedig már 75.000-re nő a számuk.

Bevándorlásukat nagyban előmozdította az, hogy főuraink védelmükbe veszik őket. Pártfogójának a zsidó adót fizetett, ezért az őt és ügyeit, különösen a megyei hatóságok előtt támogatta.

112. Pestvármegyei népviselet. 1800-as évek.

I. Lipót, I. József, az utolsó Habsburg III. Károly után leánya, Mária Terézia, 1740-ben lépett hazánk trónjára.

Mindjárt uralkodása elején háborúba keveredett Nagy Frigyes porosz királlyal. Az elrendelt nemesi felkelésben Pest vármegye is részt vett. Csapataink az ország határán túl, Galiciában is hadakoztak.

113. A vármegye első magyar köriratú pecsétje. A királyi kiváltságlevél címlapja után. 1836.

A magyarság nemcsak ekkor, hanem később is résztvett a királynő minden háborújában. Vitézségünket mindig megcsodálták, de igazán csak akkor fordult egész Európa figyelme a magyar katona felé, amikor híre járt, hogy Hadik gyalogosai és huszárjai 1757-ben páratlan teljesítménnyel magát a porosz fővárost, Berlint is elfoglalták.

Mária Terézia uralkodása első éveire esik a kunság történetének egyik fontos fejezete is (95). A kunok, akiket eladtak a német lovagrendnek, nem nyugodhattak bele ősi jogaik és birtokaik elvesztésébe. Kezdettől fogva küzdöttek azok visszaszerzésén.

114. Gróf Széchenyi István levele Pest vármegyéhez az "Állattenyésztő Társaság" megállapítása ügyében.

Nehéz volt a küzdelem, amely végül is azt eredményezte, hogy a királynő beleegyezett abba, hogy az 500.000 forint váltságdíjért visszaválthassák saját birtokaikat, amellett kötelezniök kellett magukat arra, hogy saját költségükön 1000 huszárt állítanak ki. Ez a „Redemptio” a kunok újabbkori történetének egyik legfájdalmasabb eseménye.

A mai nemzedék, amelyet kétszáz esztendő választ el ettől a történelmi eseménytől, nehezen feledi el ősi jogainak és birtokainak ezt a minden törvény és emberi jog ellenére történt eltulajdonítását.

115. Gróf Széchenyi István levele Pest vármegyéhez az "Állattenyésztő Társaság" megállapítása ügyében.

A kunok ezek után is megtartották különállásukat és külön jogaikat. Régi jogszokásaik közül említésre méltónak tartjuk azt, hogy a kunkapitány rendeletei értelmében zsidónak nem volt szabad a jászok és kunok lakta területen éjszakáznia. Ha valaki a kunság területén csak egy éjszakára is zsidónak szállást adott, annak házát elkobozták,

A megyénk területébe beleékelődött Kiskunság, amelynek népe együtt vívta nehéz küzdelmét vármegyénk népével, a kiskun kerületi kapitányok alatt élte életét. A hármas (Jász, Nagykun, Kiskun) kerületek főkapitánya a mindenkori nádor volt. Ilyen főkapitány volt néhai József nádor — a ma élő József kir. herceg, tábornagy nagyatyja is. A kunok ma is büszkén és szeretettel őrzik emlékét.

116. Gróf Széchenyi István: Kép a vármegyeháza közgyűlési termében.

Meg volt a maguk külön vezetősége és ítélőszéke és külön jogszokásaik, amelyek közül nem egy ma is csak a kunokra vonatkozólag érvényesek. A kiskunok kerületi kapitánya Kiskunfélegyházán székelt (98).

A XVIII. század folyamán a kiskunok itt díszes székházat emeltek kapitányuknak, amelyet ma „megyeházának” neveznek (97).

117. Gróf Széchenyi István levele Pest vármegyéhez, a Tisza szabályozása ügyében.

Pest vármegye a Kiskun kerületnek 1872-ben történt egyesítése óta féltő gonddal őrködik a kiskun hagyományokon. Nemrég áldozatos kegyelettel megújíttatta a kerület kiskunfélegyházi székházát (98, 99). Egyik részét hivatali célokra használja, a másik felében a város a Kiskunság emlékeinek a megőrzésére múzeumot rendezett be, hogy beszédes tanúi legyenek a kunság ősi és kiapadhatatlan erejének (100—104).

1768-ban és 1770-ben a Duna tavaszi áradása óriási károkat okozott. A vármegye ezért már ebben az időben foglalkozott a Duna szabályozásának kérdésével és a szabályozás terveit is elkészítette.

118. Gróf Széchenyi István levele Pest vármegyéhez a Tisza szabályozása ügyében.

Szabályozták a Sárvizet, a Galga folyót, lecsapolták a biai tavat és kitisztították a Duna medrét Esztergomtól Budáig.

Mária Terézia korában ütötte fel fejét hazánkban egy angol eredetű mozgalom, amelynek igazi céljával senki sem volt teljesen tisztában. Biztosan nem lehetett tudni, hogy a hangzatos jelszavak és titokzatos szervezet álarca alatt, milyen hatalmi érdekek húzódnak meg. Erre csak az 1914—1918. évi világháborút követő események derítettek világot.

119. Kossuth Lajos. Festmény a vármegyeház közgyűlési termében.

Ez a mozgalom a szabadkőművesség. Első pártfogójuk Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc volt.

Támogatásának köszönhető, hogy a mozgalom gyorsan terjedt és II. József uralkodása idején a monarchia valamennyi közhivatalát behálózta.

II. József; anyja halála után, 1780-ban lépett trónra. Népét a maga módján akarta boldogítani. Erőszakoskodása nagyfokú elégedetlenkedésre, majdnem felkelésre vezetett.

120. Kossuth Lajos levele Pest vármegyéhez a "Törvényhatósági Tudósítások" ügyében.

Nem koronáztatta meg magát, hanem a Szent Koronát, mint valami régi múzeumi darabot a bécsi kincstárba vitette. Hivatalos nyelvnek a németet tette meg, az alkotmányt megtagadta és semmibe sem vette.

II. József intézkedései jelentették a zsidók felszabadulásának kezdetét. Uralkodása alatt az országot eddig még soha nem látott tömegekben lepte el a zsidóság.

121. Kossuth László (Kossuth Lajos apja) levele Pest vármegyéhez, amelyben bejelenti fia elfogatását.

II. József a vármegyei rendszert eltörölte, az országot 7 kerületre osztotta fel. Intézkedései ellen a vármegyék, mint az alkomány védőbástyái, emelték fel tiltakozó szavukat.

Pest vármegye is felirattal élt: „Soha semmi fogja arra bírhatni, hogy alkotmányos jogaikról és kiváltságaikról lemondjanak.”

122. Földváry Gábor alispán, a Magyar Nemzeti Színház építője. Kép a vármegyeházán.

Halála évében, 1790-ben rendeleteit eltörölte és a régi rendet állította helyre. A beszivárgott zsidóság azonban már itt maradt az ország nyakán.

Utódja, II. Lipót, az alkotmányosság útját egyengette. A Szent Koronát visszaadta az országnak. A nemzet nagy ünnepélyességgel hozta haza a szent ereklyét. A vármegyék, — így Pest vármegye is — bandériumot küldtek a korona kíséretére. (105—107).

123. Egy oldal Fáy Andrásnak a takarékpénztárakról szóló kéziratos művéből.

Az aléltságából magához térő országban az elszenvedett sok csapás, törökdúlás és a bécsi udvar sanyargatása után most kezdett újra ébredni az eddig elfojtott nemzeti gondolat.

Az új küzdelem egyrészt a nemzet politikai jogaiért, másrészt nyelvéért, szokásaiért, örökségéért folyt.

124. Vármegyeháza. Városház-utcai főhomlokzat.

Vármegyénk a „legszentebb felséget” oktatja ki feliratában arról, hogy a „fenség eredetileg a néphez tartozik” és a szuverenitás „a törvényekkel mérsékelt uralkodásban a fejedelemmel és néppel közös törvényhozó által gyakoroltatik”.

A vármegyének ezt az állásfoglalását az országgyűlés is magáévá tette és az a Szent Koronatan újabbkori megfogalmazásának alapja. Az 1790. évi budai országgyűlésen már a magyar nyelvet használják és elhatározták a magyar ruha viselését.

125. Vármegyeház I. udvara.

1792-ben II. Lipót hirtelen elhunyt és fia I. Ferenc lépett trónra (108).

A fiatal király jóindulattal fordult a magyar ügyek felé. Úgy látszott, hogy a felébredő nemzeti öntudattal szemben megértést mutat. A bizakodás azonban korainak bizonyult.

Az ő uralmának idejére esik a Martinovics-féle összeesküvés, amely szabadkőműves szervezkedés eredménye volt. Vármegyénk fiaiból többen estek ennek áldozatul, így a vár-megye akkori alispánjának, Laczkovics Jánosnak az öccse is.

126. Vármegyeháza III. udvar.

Vármegyénk, a nyelvünkért folytatott küzdelemben is derekasan részt vesz. Törekvései kétirányúak; egyrészt a magyar nyelv hivatalos nyelvvé tétele, másrészt a magyar nyelv művelése.

A megye rendjei már 1790-ben kimondották, hogy többet nem fogadnak el idegen nyelvű átiratot, felírnak a kormányhoz, hogy az igazságszolgáltatás nyelve a magyar legyen. A magyar nyelvnek hivatalos nyelvként való használata érdekében szótárt állíttatott össze vármegyénk. 1811-től kezdve pedig — még mielőtt ezt a kérdést törvényileg szabályozták volna — elrendeli, hogy jegyzőkönyveit latin helyett magyar nyelven kell vezetni.

127. Cegléd: Ref. templom.

A nyelv művelése céljából magyar nyelvű újságok engedélyezését kérte és hathatós támogatásban részesítette az akkor induló magyar színészetet. Mindent megtett, hogy a Kazinczy Ferenc által alapított magyar színtársulat az itt működő német társulattal legalább is felváltva játszhassék.

Vármegyénk küzd azért is, hogy Buda és Pest a magyarságnak igazán magyar fővárosa legyen (109).

A két város akkor fejlődött az ország székvárosává, nyelvében azonban még német volt. Pest vármegye képviselte a két városi magisztrátussal szemben a magyar gondolatot,

128. Cegléd: Kossuth-szobor.

Az, hogy ma az ország fővárosa legalább nyelvében magyar, elsősorban Pest vármegye munkájának, küzdelmének, áldozatkészségének köszönhető. Ez valóban vármegyénk el nem vitatható érdeme.

Amikor Napóleon Bécs elfoglalása után Magyarország ellen fordult, vármegyénk a véráldozatból is kivette részét.

Az 1809. évi utolsó nemesi felkelésben a kiskun kerülettel együtt vett részt a megye nemessége. Vér- és pénzbeli áldozatokat nem kímélve teljesítette kötelességét. E tekintetben is előljárt példájával az ország megyéi között. A napóleoni idők kedves emléke a pestszentlőrinci „gloriette”. Ez tanúja volt I. Ferenc császár és király, I. Sándor cár és IV. Frigyes Vilmos porosz király magyarországi találkozója alkalmából rendezett hadgyakorlatoknak (110). Ezen a részen épült Pestszentlőrinc, amely azóta szép várossá fejlődött.

129. Kalocsa: Érseki könyvtár.

A zsidóságnak II. József alatt elkezdődött beözönlése tovább tartott és ijesztő méreteket öltött. Ez az élelmes, lelkiismeretlen s a magyarságtól annyira idegen lelkületű kártékony faj először a kereskedelemre vetette magát és munka nélkül is hatalmas vagyonokat harácsolt össze.

Nagy igyekezettel szerzik meg maguknak a korcsmatartás jogát, a regálé bérleteket. Rövid idő alatt kezükbe került az addig oly híres magyar gabonakereskedelem is.

130. Kiskőrös: Petőfi-szobor.

Rohamos meggazdagodásuknak mégis elsősorban a tisztességtelen hitelnyújtás, az uzsora az alapja, mely az államkincstárt és parasztot egyaránt sújtotta (111)

A jobbágynak nyújtható korcsmai hitel felső határát 100 forintban állapította meg a vármegye. A földesúrtól vásárolt zsidó bor drága volt, amikor azonban a tartozás kiegyenlítésére került sor, a zsidó korcsmáros potom áron jutott a jobbágy gabonájához (112).

A jobbágy mellett maga az államkincstár is a zsidóság adósai közé került.

131. Kiskunfélegyháza: Perőfi-szobor.

Vármegyénkben leginkább a gabona-, állat-, bőr- és borkereskedelem vidéki központjait lepte el a zsidóság.

Hivatalviselési joguk akkor még nem volt. Egyedül az orvostudományt tanulhatták a bécsi egyetemen. A gimnáziumok és középiskolák kapui azonban már nyitva állottak előttük.

Egy ízben, amikor a király egy zsidó családnak nemességet adományozott, Pest vármegye rendjei országgyűlési követüknek utasításba adták: ajánlják a király figyelmébe, hogy a jövőben csak a haza érdekében érdemeket szerzett családoknak adományozzon nemességet.

132. vác: 1848-as szabadságharc emlékoszlopa.

A reformkorszak kialakításában is vezetőszerep jut vármegyénknek (113).

A politikai élet a vármegyében mindinkább megerősödik. Az országgyűlésbe küldött követeket utasításokkal látják el és így az országgyűlés tulajdonképpen a megyei politikát tükrözi vissza.

Az országgyűléseket ugyan még Pozsonyban tartják, de a főbb hivatalok, hatóságok és az egyetem már Pesten vagy Budán vannak. A fejlődő gazdasági élet szálai is itt futnak össze és így a súlypont fokozatosan ide tolódik át.

133. Tápióbicske: 1848-as honvédszobor.

Vármegyénk politikai jelentőségének emelkedésével egyenes arányban nő Buda és Pest fejlődése és magyarosodása is. Közgyűlési termünkben — ahol már magyarul tárgyalnak — Széchenyi és Kossuth mellett az ország legjelesebbjei készítik elő az átalakulást. Innen indul ki a Lánchíd megépítésének gondolata és vele együtt a közteherviselés elvének az érvényesülése. Az új hídon — nemesnek, nemnemesnek egyaránt fizetnie kellett (114, 115).

A reformkorszak első vezére gróf Széchenyi István volt (116). Hitel c. munkájában mutatott rá először arra az útra, melyen az átalakulásnak haladnia kell.

A tudásban és a gazdasági megalapozottságban látta az ország jövőjének biztosítását (117, 118).

134. Gödöllő: Török Ignác 48-as honvédtábornok, aradi vértanú szobra.

Elgondolásai azonban megbuktak az udvar ellenállásán. A király 1811-től kezdve mindinkább elhidegül a nemzettől, pörbe fogatja Wesselényit, a szólásszabadság legdurvább megsértésével eltiltja Kossuthot a Törvényhatósági Tudósítások kiadásától, majd mikor ezt a vármegyék támogatásával tovább folytatja, börtönbe veti (119).

Az elfogatást Kossuth ősz apja jelenti be levélben a vármegye közgyűlésének (120). A vármegye tiltakozott Kossuth elfogatása és a Törvényhatósági Tudósítások betiltása miatt és tiltakozásra hívja fel az ország valamennyi vármegyéjét.

Az együttes közbelépés eredményeként Kossuthot és társait szabadon bocsátották. Kossuth visszatért a vármegyei közgyűlésekre és ekkor történt, hogy midőn a vármegyeháza nagytermében köszönetet mond kiszabadításáért, Széchenyit a „legnagyobb magyar”-nak nevezi.

135. Nyáry Pál alispán. Kép a vármegyeházán.

Ezután Széchenyi és Kossuth útjai mindinkább szétváltak. Kossuth kerül az előtérbe és kezébe veszi az ország politikai irányítását (121).

Vármegyénk most még inkább a politikai élet központjába kerül. Minden országos kérdésben hallatja szavát, véleményét. Kiküldött bizottságaiban részletesen foglalkozik az országgyűlés tárgyaival s állásfoglalása irányítólag hat.

Vármegyénk vezető szerepe itt is elvitathatatlan volt. Az ország többi vármegyéje várta határozatainkat, hogy azokat magáévá tegye.

136. Pestmegyei rab. 1852.

1844-ben, amikor Széchenyi javaslatot tett a nemesség megadóztatására, vármegyénk követeinek utasításba adta, hogy az országgyűléssel ezt a javaslatot fogadtassák el.

Sőt röviddel rá Rosthy Albert, báró Eötvös József apósa, az 1845. évi megyegyűlésen önként lemondott az őt, mint nemest megillető kiváltságról és felajánlotta, hogy birtokai és javai arányában a házi- és hadiadót önként vállalja.

A szabadság gondolatából fakadt liberalizmus azonban erősebb vagy szervezettebb volt a nemzeti érdekek védelménél.

137. Nagykőrös: Városháza.

A zsidókérdés újból előtérbe kerül. Széchenyi ekkor hirdeti, hogy: „az emancipált zsidók paradicsoma lesz Magyarország a hármas halommal, négy folyóval és a kettős kereszttel”. Ekkor válik szállóigévé: „Mi felszabadítjuk a zsidókat, de ki szabadít fel majd minket a zsidók uralma alól.”

Fáy András is a zsidók egyenjogúsítása ellen foglal állást.

A többség azonban a közeledő veszélyt nem ismerte fel.

138. Nagykőrös: Ref. templom.

Vármegyénk kiveszi részét a magyar művészet érvényesüléséért vívott harcokból is. Földváry Gábor alispán 1837-ben felépítteti a Nemzeti Színházat (122). A hazánkban először megjelent magyarnyelvű hírlapot, a „Hazai- és Külföldi Tudósítások”-at, Kultsár István alapítását is hatalmasan támogatta és annak engedélyezését felirataival kieszközölte.

Erre az időre esik a pest—váci és pest—szolnoki vasútvonal megépítése is. Ugyanebben az időtájban megindul a főváros környékén a település. Ekkor keletkezik Újpest városa is, amely rövid időn belül erőteljesen fejlődik s a világon harmadiknak vezeti be a lóvasutat.

Szécheny eszméihez híven gondoskodni kíván vármegyénk a nép anyagi jólétének a fellendüléséről, s Fáv András tervezete szerint megveti a ma is meglévő Pesti Hazai Első Takarékpénztárnakaz alapjait (123). Közmagtárak felállításával szándékozik az ínségnek elejét venni. A XVIII. Században megkezdett munkáját folytatja a vízszabályozás terén is.

139. Az 1906. évi nemzeti ellenállás emléktáblája. Vármegyeház. Közgyűlési terem.

A megye mind több és több feladatot vállalt magára. Jelentősége napról-napra nőtt. A régi vármegyeház szűknek bizonyult és az állandó bővítések sem jelentettek végleges megoldást. Ezért a XIX. század elején bővítteti a régi vármegyei székházat, majd az 1838. évi szörnyű árvíz rombolásai után a mai székháznak városházutcai részét újjáépítteti (124—126).

Új székházunkban tartott egyik ülésen István főherceg nádor kíséretében megjelent Ferenc József főherceg is.

1847-ben Pest vármegye országgyűlési követévé választotta Kossuth Lajost. Bizalmát iránta azzal fejezte ki, hogy az eddigi szokástól eltérően nem adott részletes utasítást, hanem csak körvonalazta azt az álláspontot, amelyet Kossuthnak az országgyűlésen képviselnie kell.

140. Újpest: Dunai látkép a XIX. sz.-ból.

A megye közteherviselést, népképviseleti rendszert, felelős kormányt követelt és követelte a jobbágyság viszonyának rendezését.

1848-ban bizonyossá vált, hogy a nemzet kívánságainak békés úton érvényt szerezni nem lehet. Megindult a szabadságharc. Az ország fegyvert fogott jogainak megvédésére. Napok alatt megszületett a magyar szabadságharc hadserege, a honvédség. Ceglédről indult meg a toborzás. A lelkesedés végighömpölygött az országon (127, 128). Egymaga Pestvármegye 60.000 újoncot és 400.000 forint adót szavazott meg.

Károlyi gróf, a vármegye főispánhelyettese külön huszárezredet szervezett, a kalocsai érsek pedig 200 font (több mint egy mázsa) ezüstjét ajánlotta fel (129).

141. Újpest: Városháza.

A szabadságharccal nőtt össze vármegyénk szülöttjének, a legnagyobb magyar költőnek Petőfi Sándornak a neve, aki életét áldozta a szabadságért. Sok verse született meg Pest-vármegye földjén. A „Szülőföldemen” Félegyházán, aztán sok költeménye Kiskőrösön, Szalkszentmártonban, Aszódon, Szabadszálláson, stb. (130, 131).

A szabadságharc első évében császári csapatok vármegyénkbe nem jutottak el, de amikor Windischgrätz nagyobb sereg élén tört az országba és Kossuth Lajos Debrecenbe menekült, földünk újra heves harcok színhelyévé vált.

1849. tavaszán a honvéd csapatok új vezére Görgey Arthur tábornok Isaszegnél, Tápióbicskénél (132) nagy győzelmet aratott a császáriak felett. A Komárom vára felszabadítására induló Görgeynek a császáriak Vácnál útját állják, de újra vereséget szenvednek (133).

142. Budafok: Városháza.

Május 21-én a pirossapkás honvédcsapatok három heti ostrom után visszafoglalják Budát is.

A császári csapatok kudarca miatt a bécsi udvar orosz segítséget hív az országba. A fiatal honvédsereg még ellenáll, de július 15-én Sződnél, 20-án pedig Turánál visszavonul a túlerő elől. Görgey a sokszoros túlerőben levő császári és cári hadakkal szemben Világosnál leteszi a fegyvert.

A sokáig árulónak tartott, pedig csak magyar vért kímélő Görgey Arthur, a kiváló fiatal honvédtábornok Visegrádon fejezi be önkéntes számkivetésben szomorú életét.

143. Kispest: Hősök szobra.

A császári kormány bosszújának áldozatai sorában van az aradi 13 közt kivégzett megyénkbeli gödöllői Török Ignác tábornok is (134).

Nyári Pál alispánt és Szeles István másodalispánt bebörtönözik (135).

A bekövetkezett önkényuralom idején a vármegyét külön Pest-Pilis és Pest-Solt vármegyékre osztották (136).

A századokon át állandóan növekedő vármegyénket csak a nemzetietlen önkényuralom alatt darabolták fel.

144. Pestújhely: Róm. kat. templom.

A király és nemzet közötti kiegyezés 1867-ben jött létre.

Megszűnt a nemesi vármegye, újjászervezték a közigazgatást és egyesítették a Kiskunságot vármegyénkkel.

Ekként a kunság, amely századokon át együtt élt és küzdött a megye népével, azzal közigazgatásilag is eggyé lett s az ezzel értékekben szaporodott vármegye közösen dolgozik most már a nemzet előhaladásán (137, 138).

Iparban, kereskedelemben és a gazdasági élet minden vonalán nagy a fellendülés. Senki sem gondol arra, hogy e boldog világ nemtörődömsége a magyar népierő pusztulásához és a szabadkőművesség által kiszolgált zsidó kapitalizmus vészes uralmához vezet.

A magyar nép legértékesebb rétegei hagyják el az országot és indulnak Amerikába, a bizonytalanságba. Míg 1871-ben csupán 119 fővel indul meg a kivándorlás, 1898-ban már 270.000-en felül van a kivándorlók száma. Közben Keletről hallatlan mértékben folyik a zsidóság beözönlése.

A 90-es évektől kezdve uralkodóvá válik a zsidó pénzen fenntartott kapitalista nagyvállalat és a zsidó nagybirtok.

A zsidóság száma egyre nő és a 48-előtti 241.000-es lélekszám hamarosan négyszeresére emelkedik. Igen gyorsan ellepik a politikai és értelmiségi pályákat is és pár év múlva már zsidó miniszterek ülnek a kormányban.

Ez a határtalan nagy térhódítás hívja életre a magyar antiszemita mozgalmat, melynek megalapítása Istóczy Győző nevéhez fűződik. A király és kormányhatalom által támogatott zsidósággal szemben azonban lényeges sikert nem érhetnek el.

1906-ban báró Fejérváry Géza miniszterelnök fegyveres erővel feloszlatta az országgyűlést. Új választásokat nem írtak ki. Erre a vármegyék megtagadták az adóbeszedést és a hadkiegészítést. A központi hatalom a vármegyék élére kormánybiztosokat állított, de tizenöt vármegye, köztük első helyen Pest vármegye ellenállt.

145. Pestszenterzsébet: Róm. kat. templom. Falfestmények.

A kormányzat, hogy felülkerekedjék, igénybe veszi a szociáldemokrácia és a pesti utca segítségét a törvényes jogaihoz ragaszkodó vármegyével szemben.

A vármegye tisztviselői azonban inkább lemondtak állá­sukról, semhogy a törvénytelen darabont kormány intézkedései­nek eleget tegyenek.

Vármegyénk közgyűlési termében elhelyezett márvány­táblán örökítette meg a nemzeti ellenállásban résztvett tisztvi­selőinek nevét (139).

A következő évek meddő közjogi és belpolitikai harcok­kal telnek el, pedig ellenségeink már nagyban készülődnek a háborúra.

A szabadkőműves zsidóság ezalatt tovább folytatja bomlasztó tevékenységét. A belgrádi szabadkőművesek irányítására, — hogy a világháború kitörésére okot szolgáltassanak — a zsidó szerb Princippel meggyilkoltatják a magyar és osztrák trón örökösét, Ferenc Ferdinándot.

1914. év augusztusában kitört a világháború. Hazánk a központi hatalmak oldalán indult a küzdelembe. Vármegyénk pénzben, vérben egyaránt újra óirási áldozatokat hoz.

A nagyterjedelmű megye ezekben a súlyos években nemcsak a hadsereg és a maga lakossága ellátásáról kellett hogy gondoskodjék, hanem a milliósra megnőtt fővárost is nagyrészt maga látta el.

Az anyagi gondok mellett azonban jelentkeztek a szociális gondok is. Vármegyénknek különösen a főváros közelségében levő területe az ország gyors ipari fejlődésének következtében erősen benépesült (140, 141). Egymásután keletkeznek gyárak; tisztviselők, munkások települnek meg, építkeznek s pár évtized multán a kis falvak vagy lakatlan területek többezer lakosú városokká fejlődnek.

Ennek a hatalmas nekilendülésnek oka nemcsak az olcsóbb építkezési lehetőség, hanem a mérsékeltebb községi terhek, s ezekkel kapcsolatosan a kisebb termelési költségek és olcsóbb megélhetés.

Mindezekhez hozzájárult az, hogy a vármegye nagy megértésssel fogadta a települések keletkezését és azok fejlődését minden eszközzel előmozdította.

146. Rákospalota: Ref. templom.

Így születnek meg egymásután a fővárost környező városok, amelyek magukhoz vonzzák a munkások tömegeit (142)

A zsidóság a nyugatról beszivárgott marxista eszmékkel fertőzi a magyar munkásságot. Ezeket az eszméket nemcsak az ipari munkások, hanem a falvak népe között is elhinti.

Így készítették elő a talajt ahhoz, hogy az 1914—18. évi háború ne győzelemmel érjen véget, hanem, hogy hadseregünk bomlásával, országunk romlását és szerencsétlenségét is előidézzék.

Így ezeknek a szocialista, majd kommunista eszméknek terjesztésével a zsidóság indítja meg a bomlasztást s bekövetkezik hazánk történetének a mohácsi szerencsétlenséggel felérő katasztrófája.

1916-ban I. Ferenc József halála után a trónt IV. Károly foglalta el. Az új király a reáváró feladatokat megoldani már nem tudta. Hiába volt a magyar vitézség, hiába ömlött a magyar vér a harctereken, az itthonmaradt zsidóság vezetése alatt marxista eszmékkel megfertőzött munkásság felborította az ország belső rendjét. A király elmenekült, gróf Tisza Istvánt meggyilkolták és nem volt senki, aki útját állja a forradalomnak.

Vármegyénk még a háború befejezése előtt felismeri a veszedelmes irányzatot. Látja, hogy a hamis jelszavakkal félrevezetett népnek nem a csillogtatott jogkiterjesztésre van elsősorban szüksége, hanem a magyarság megerősítésére, a népi kultúra fejlesztésére, jobb megélhetésre.

Kimondják a megye közgyűlésén: ezer, meg ezer hold föld van a plutokrácia és a bankok kezén, ezt a földet a magyar nép számára kell megvédeni. Szüntessük meg azt a rendszert, hogy amíg a népnek milliói vándorolnak ki Amerikába, addig maga a nép, a kisbirtokos és középbirtokos magyarság földet szerezni nem tud. „Egykezes” birtokpolitika, a földnek helyes elosztása a legsürgősebben megoldandó feladatok sorába tartozik.

Ugyancsak még a háború vége előtt látja a megye közgyűlése, hogy a hazánkat körülvevő nemzetiségek veszélyeztetik létünket. Felháborodottan tiltakozik az úgynevezett Károlyi kormánynak ama „törvénye” ellen, amelyben külön Ruszin-Krajna felállításával maga kezdi meg 1918-ban az ország területi egységének felbontását.

147. Abony: Kommunista rémuralom vértanúinak emléke. Dunapataj: Kommunista rémuralom vértanúinak emléke.

Az 1918 októberében zsidó szabadkőművesek által szervezett Károlyi-forradalom, majd 1919 március 21-én az ú. n. Tanácsköztársaság hatalmába keríti az ország kormányát és pár hónapi véres uralma képtelenné teszik a magyarságot arra, hogy a betörő idegen hordák ellen védekezzék.

Az ország területét a mesterségesen felbujtott nemzetiségek darabokra tépték. A megmaradt részt a zsidó vörös bolsevisták tartották hatalmukban. Vármegyénk a bomlasztó mozgalomnak ellenállt és a nemzeti gondolathoz való hűségét vérével pecsételte meg. Ekként alig pár hónap alatt a vértanúk vármegyéje lett. A kommunisták Abonyban, Akasztón, Aszódon, Cegléden, Dömsödön, Dunapatajon, Dunavecsén, Érsekcsanádon, Hartán, Homokmégyen, Kalocsán, Kecelen, Monoton, Nagykátán, Öregcsertőn, Páhiban, Pestújhelyen, Pécelen, Ráckevén, Solton, Soltszentimrén, Soltvadkerten, Szakmaron, Szalkszentmártonon, Szentendrén, Újpesten tömeges kivégzéseket hajtottak végre (147).

Az ellenállás gondolata Szegeden talált otthont és Kecskeméten, Kiskunfélegyháza, Izsák, Orgovány tanyavilágán keresztül indult el, hogy birtokába vegye a vörösök által feldúlt, csonka országot.

A Horthy Miklós fővezérlete alatt álló magyar honvédség 1919. november 16.-án bevonult a vörösöktől megtisztított fővárosba.

Ez a nap a feltámadó Magyarország első napia volt, a szabadkőműves rombolás és zsidó bűnök tetemrehívása.

„Igazságérzetem megköveteli, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam el, amit e pillanatban érzek” — mondta többek közt a Fővezér Budapest polgármesterének üdvözlő szavaira. „A magyar nemzet szerette és becézte Budapestet, mely az utolsó években megrontója lett.” „Most tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost.” „Ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta a nemzet Koronáját, a nemzet színeit és vörös rongyokba öltözködött.” „Börtönbe vetette és elűzte hazájukból a nemzet legjobbjait, azonkívül elprédálta összes javainkat”... „Megbocsátunk akkor, ha ez a megtévelyedett város visszatér megint hazájához... Ezek a kezek nyitva vannak testvéri kézszorításra, de büntetni, sújtani is tudnak, ha kell!”

Az új élet a Fővezér szavainak szellemében indult meg.

A nemzet pedig a Fővezért 1920 március 1-én kormányzójává választotta, hogy most már mint az ország törvényes államfője valósítsa meg a szegedi gondolat, keresztény, nemzeti, jobboldali Magyarországát és írjon hazánknak új történelmet.

148. A vármegyei levéltár történeti termének ablakrészlete.

A Vitézi Rend és a Leventeintézmény megalkotásával a katonaszellem ébred újra. Az azóta bekövetkezett két évtized politikájában még inkább helyet foglal a magyar jajvédelem gondolata. E körül jegecesedik ki minden tevékenység. A magyarság lassanként megérti, hogy ha élni akar, ki kell vetnie testéből az oda befurakodott idegen elemet, a zsidóságot, amely a magyarságot mind szellemi, mind pedig gazdasági téren kiszipolyozta. Népünk az egészséges, szociális népi munka terére lép. Maga akar sorsa felett rendelkezni. Maga akarja saját javait felhasználni, akár szellemiek, akár anyagiak ezek a javak.

Ebben a magyar faj uralmáért folyó küzdelemben Pestvármegye csak történelmi elhivatottságának megfelelő úton jár, amikor az elsők között küzd. Ezen a téren kifejtett munkássága példát mutat az országnak. Különösen értékes munkásságot fejtett ki vármegyénk a katonai szervezkedés előkészítése terén. Akkor, amikor a Trianoni szerződés miatt tilos volt honvédelmünk fejlesztése, felállítja a MOVE lövészcsapatokat. A gyerekkorát élő Levente-intézmény és a Vitézi Rend megszervezését hathatósan elősegíti és nagyban hozzájárul mai honvédelmünk alapjainak a lerakásához.

Vármegyénknek nemcsak a honvédelmi, de a közegészségügy terén felállított és szociális irányú intézményei nem kis részben példájául szolgáltak az utóbb törvényhozás útján országosan életbeléptetett intézkedéseknek. Munkásságát kiterjeszti közgazdasági térre is és ezen a vonalon is szolgálja a magyar faj védelmet. Általában az utolsó években e téren kifejtett működését mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy vármegyénk nemcsak szigorúan őrködik a magyar faj védelmét célzó törvények végrehajtásán, hanem a fajvédelem érdekében mind újabb és gyökeresebb intézkedéseket sürget és valósít meg a maga törvényes hatáskörében.

Az 1940—41. évi árvizek után a vármegye a nemzet áldozatkészségéből és a kormányzat segítségével új házak százait építteti fel, úgyszólván új falvakat teremt meg, s népét egészséges, új életforma kialakításában anyagilag, erkölcsileg támogatja és vezeti. Tízéves egészségügyi munkatervében egyhangú határozattal vállal milliós új terheket, a megyének egészségházakkal, szülő- és napközi otthonokkal, tüdőbeteggondozó intézetekkel való tökéletes ellátása érdekében. A házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat kérdésében a törvényhozást másfél évvel előzte meg intézkedéseivel.

De vármegyénk kulturális téren is példát mutató áldozatkészséggel szolgálja a jobb magyar jövőt, emeli lakosságának szellemi színvonalát és kialakítani törekszik azt a jellemben szilárd, akaratban, erős, nemzeti öntudattal telített nemzedéket, melyre ma oly nagy szüksége van országunknak.

Az 1938-as esztendővel elérkezett nemzetünkre a nagy próbatétel ideje. A két évtizeden át látszólag mozdulatlan Európa újabb vajúdás korszakába lépett. A világ zsidó szabadkőművessége által reánk és szövetségeseinkre erőszakolt páriskörnyéki békeszerződések rendszere eresztékeiben recseg és ropog. Hitler német vezér és kancellár térdre kényszeríti Cseh-Szlovákiát, a bécsi döntés visszaadja számunkra a Felvidék egy részét. A tárgyalások sokáig nem bíztatnak békés megoldással, ezért a nemzet felkészül, hogy jogait fegyverrel érvényesíti.

Vármegyénk is talpra áll, a MOVE-lövészcsapataiból számos zászlóaljat ad a szabadcsapatoknak. Vármegyénk lakossága a megye tisztikarával együtt vett részt a felkelésben. Fiaink 1938-ban ott vannak a Felvidék, majd 1939-ben Kárpátalja, 1940-ben Erdély visszavételénél.

Közben kitör a méreteiben az elsőt is felülmúló világháború. 1941 tavaszán az áruló jugoszláv kormány parancsára hazánk ellen is megindul a légi haderő támadása. Vármegyénk területén Halast is jugoszláv repülőgépek támadják meg. Honvédeink visszafoglalják a Délvidék egy részét, Jugoszlávia a másik trianoni utódállamhoz, Cseh-Szlovákiához hasonlóan, alkotó elemeire bomlik.

1941 nyarán a zsidó vezetés alatt álló vörös bolsevista Oroszország is belép a háborúba, hogy a zsidó világuralom megvalósításához a katonai döntést biztosítsa.

A kísérlet nem sikerül, a háború Európa keresztes hadjáratává szélesedik. Vármegyénk fiai is ott küzdenek a keleti arcvonalon, hogy résztvegyenek a kétezeréves keresztény kultúra és civilizáció megmentésére irányuló nagy küzdelemben. Hősi halottaink vérükkel pecsételik meg a keresztény népek nagy vérszerződését. Az ország 1942 tavaszán megválasztott ifjú kormányzóhelyettese, vitéz nagybányai Horthy István Szent István napján hősi halálával írja be nevét nemzetünk történetébe.

Röviddel utána hazánk területe a szovjet repülők éjszakai orvtámadásával a háború közvetlen színhelyévé válik. A legsúlyosabb károkat vármegyénk szenvedi. Emberéletek, családi otthonok esnek áldozatul. Népünket azonban a támadás meg nem töri, hanem még ellenállóbbá, elszántabbá teszi.

Íme az ezeréves Pest vármegye életfolyamata Magyarország történetében. Ez az életfolyamat a jó és balsorsban egyaránt azonos irányú volt a magyarság nagy életútjával. Vármegyénk attól a perctől kezdve, hogy a honfoglaló, a magyarság legelsője, Árpád, itt telepítette le nemzetségét, ennek az életútnak a legelső munkása és irányítója. Ez az elhivatottság, amit a magyarok Istene ennek a vármegyének juttatott, nemcsak kitüntetést jelent vármegyénknek, hanem elsősorban több kötelességet. Nemcsak büszkévé tesz bennünket az a tudat, hogy mi vagyunk az ország szíve, hanem érezzük azt, hogy reánk több feladat háramlik, mint a magyarság többi részére.

Ennek a tudata erősítse és acélozza meg a vármegye minden fiának a szívét és lelkét, hogy az eljövendő korszakokban még fokozottabb kötelességteljesítéssel járulhassunk hozzá népünk és fajtánk hűséges szolgálatához vármegyénk és magyar hazánk felvirágoztatásához.

 

 

 

JEGYZETEK.

 

(A jegyzetek előtti számok a szövegben közölt képek számára utalnak.)

 

 

20. Szt. István 1002. évben kelt oklevelének egyik 1295. évből származó átiratáról (másolatáról) készült, s eredetijét a m. kir. Országos Levéltár őrzi. A király ebben az oklevelében István veszprémi püspök alá rendeli Veszprém, Fehér, Kolon (Zala) és Visegrád (Pilis) vármegyéket és minden egyes vármegyében birtokokat adományoz a püspökségnek.

21, 22. Kalocsa első székesegyháza Szent István korában épült. Ugyanazon a helyen állt, mint a mai. A lakosság szaporodtával azonban szűknek bizonyult, ezért lebontották és helyébe a XII. században egy nagyobb templomot építettek. Ez a templom állott fenn a török hódoltság idején. Ekkor szinte teljesen elpusztult, csak ásatások révén szerezhetünk alakjáról, nagyságáról fogalmat. Az ásatások során sok érdekes lelet került elő. Faragott kövek és sírleletek, ezeken kívül a XII. század egyik építőjének, Rovó Mártonnak sírköve. A jelenlegi barokstílű, hatalmas kéttornyú székesegyház építését 1735-ben kezdik meg. Gazdag belső berendezése csak 1770-ben készült el. Később kétszer is leégett. 1816-ban újból felszentelték.

28., 29. Az ócsai templomot a premontrei-rend építette a XIII. század elején. A tatárjárás előtt már készen állott. Tiszta példája volt eredetileg a románstílű építkezésnek, a későbbi időkben azonban többször javították és részben átépítették. A török hódítás idején mecsetnek használták, később a visszafoglalás után a református lakosság vette birtokába és használja ma is. 1900-ban és 1924-ben restaurálták.

32., 33. A zsámbéki templomot Zsámbéki Smaragd székesfehérvári prépost és fivére Egyed gróf építették a XIII. század közepe táján, már a tatárjárás után. A templom és a mellette épült kolostor a premontrei-rend birtokába jutott, amely itt prépostságot állított. A prépostságot 1475-ben a premontreiek átadják a pálosoknak. Zsámbék a pálosok kezén marad 1541-ig. Ekkor a török elfoglalta Budát, a szerzetesek így odahagyták a kolostort és a templomot. Hogy mi volt a templom sorsa a török alatt, pontosan nem tudjuk. Valószínűleg a törökök használták, belső berendezése ekkor pusztult el. 1581-ben mikor a győri és a veszprémi hadak rátámadtak Zsámbékon a törökre, az ágyúgolyóktól az épület is súlyosan megsérült. 1763-ban földrengés rongálta meg. A XVIII. században a földesúr által betelepített német lakosság, a romladozó falakat elbontotta, házait ebből építette fel, és az értékes faragott kőtömböket jó pénzért messze földön eladta. A templomnak így egykor gazdag szobordíszéből, faragott ékítményeiből vajmi kevés maradt meg, szerencsére azonban néhány pillérkötegnek gazdagon faragott fejezete elárulja az egykori pompát.

35. Az oklevél a pilismegyei hatóságok ítéletlevele, amelyben Iván alispán, Kalászi Lukács és Nyéki nevű szolgabírák a Téténymálon levő szőlő tulajdonjoga miatt keletkezett perben ítélkeznek.

Az oklevél eredetije a m. kir. Országos Levéltárban.

38. Ez az oklevél Pest vármegye ősi kiváltságait erősíti meg. Az ország rendjei az 1446. évi június 20.-án Pesten tartott országgyűlésen adták ki Pest vármegye számára.

Az oklevélből látjuk, hogy Pest vármegyének ispánja nem volt s amikor a nádor, az eddigi szokástól eltérően, a nemességet eddigi bíráitól elvonni akarja és a megye élére ispánt akar állítani, az országgyűlés Pest vármegye panaszára megerősíti a vármegyét eddigi kiváltságos jogaiban és megtiltja, hogy a nádor vagy bárki más Pest vármegye nemeseit és birtokosait ősi joguktól megfossza.

Az oklevél eredetijét a m. kir. Országos Levéltár őrzi.

55. A vármegye az 1673. évi június 16.-án Fülek várában tartott ítélőszéken törvény ült nemes Néki Gábor felett, akit különböző vétségek miatt állítottak a vármegye bírái elé. Többek közt a „törökösség” bűnével is vádolták. Eszerint levelet írt a szegedi végházban lakó Darabos nevű török agának, hogy anyósát vettesse a Tiszába. Ismét a budai török vezértől levelet kért, hogy egy árvát javaiból kiforgathasson. Minthogy az ország törvényei a törökkel való bárminő cimboráskodást is tilalmaztak, a „törökösség” bűnébe esett Néki Gáborra bírái halálos ítéletet kértek. 1675. évi közgyűlési jegyzőkönyvnek ez a közölt 128. lapja ennek a pernek egyik részletéről szól. A jegyzőkönyv a vármegye levéltárában.

56. Ez az oklevél érdekes képet nyújt a török hódoltságbeli Pest vármegye állapotáról. Bár a vármegye területe török birtok, mégis a vármegyének azon a területen tisztviselői vannak. Ilyenek voltak a Dunapatajon, Soltmegyében lakó Veszprémi György esküdt és Csornai György szintén esküdt, akik a vármegyének Füleken székelő alispánja, Ráday András rendeletére tanukat hallgatnak ki és a tanúvallomásokról szóló iratot beküldik Fülekre a vármegyének. Ez az oklevél élénk bizonyítéka annak, hogy az 1545-ös években a területétől megfosztott vármegye még egy század multán is gyakorolja jogait a török birtokban levő területen. Eredetijét a vármegye levéltára őrzi.

57. A bujdosásban élt vármegye fennmaradt legrégibb jegyzőkönyvének legelső lapja, amely a vármegyének Fülek várában 1638. április 14.-én tartott közgyűlésében tett intézkedéseiről szól. Ezek: a porták szerinti adó kivetése, peres ügyekben hozott határozatok, nemesi bizonyság levelekről szóló döntések. Eredetije a vármegye levéltárában.

58. Kiskunhalas levéltára őrzi ennek a török oklevélnek az eredetijét több más török oklevéllel együtt. Az oklevelet a budai basa 1638. évben adta ki Halas városa részére. A török hódoltság idején Halas városa köteles volt több délvidéki vár fenntartásához munkásokat szolgáltatni, s ennek ellenében mentes volt a Dunán jövő-menő török császári hajók vontatásától. Halas városának ezt a mentességét több ízben megsértették, emiatt a város a budai basához fordult panaszával, aki a városnak ezt a kiváltságlevelet adja, amelyben mentesíti attól, hogy a dunai hajók vontatásához munkásokat állítson.

59. Az úgynevezett „Parasztvármegye” szabályzata további ékes bizonysága annak, hogy Pest vármegye a tőle elvett területen a hódoltság idején is gondját viseli az ott élő magyarságnak. A „Paraszt vármegyének” a vármegye levéltárában fennmaradt szabályzata részletes utasításokat és rendszabályokat tartalmaz a hódoltsági területen élő nép köréből megalkotott szervezet kapitánya, hadnagyai, tizedesei számára. Különösen a szegény nép védelméről gondoskodik, hogy azt a kóborló rablók és az ú. n. szegénylegények ne zaklathassák, fosztogathassák. A „Parasztvármegye” áldásos működése részben meg is szüntette a hódoltsági területen elharapózott ilynemű kilengéseket. Maga a török is elismerte ennek áldásos tevékenységét és nem egy ízben megengedte, hogy a nép a vármegye akarata szerint felfegyverkezzék a maga védelmére. A szabályzat a vármegye levéltárában van s a közölt kép annak első lapjáról készült.

A 60., 61., 62., 63., 64., 66., 78., 71. számú képek eredetijét a Magyar Nemzeti Múzeum metszettára őrzi.

72. Sőtér Ferenc, a vármegye egyik legkiválóbb régi alispánja, Buda visszafoglalása után azon volt, hogy a hódoltság alól alig felszabadult vármegyét nyomorúságos állapotából kiemelje. Különösen sújtották a vármegyét a kivetett mértéktelen adók. A vármegye urai minden módot és eszközt felhasználnak, hogy a vármegyét a terhes adók fizetésétől mentesítsék. Sőtér alispánt felküldi a vármegye Bécsbe, hogy ott járjon közbe és eszközölje ki az udvarnál az adók elengedését vagy legalább is mérséklését. Sőtér Ferenc terjedelmes levélben számol be eljárásáról s annak sikertelenségéről. Ezt az érdekes oklevelet voltaképp a legelső alispáni jelentésnek is tekinthetjük, amely részletes képét adja a töröktől megszabadult vármegye állapotának. A jelentés eredetijét a vármegye levéltára őrzi, s képünk a jelentés első lapját, a jelentés keltét és az alispán aláírását mutatja be.

75. A kuruc szabadságharc utolsó hónapjaiban kelt II. Rákóczi Ferencnek ez a kuruc Pest megyéhez intézett levele, amelyben a fejedelem a megye részéről felajánlott pénzbeli segedelem beszolgáltatása felől intézkedik. Az iratból azt is megállapíthatjuk, hogy kuruc Pest megyéhez 1710 júliusában a solti részek, Csepel szigete, Kecskemét vidéke és az északi váci részek tartoztak. A vármegye többi része a császáriak birtokában volt. Eredetije a vármegye levéltárának kuruckorszaki iratgyűjteményében.

76. Bottyán János kuruc generális a vármegye déli részeinek a Duna közelében levő lakosaihoz intézi ezt a levelét, amelyben felhívja őket, hogy a délről betörő rácok elől Földvárra meneküljenek, ahol a kuruchad oltalma alatt biztonságban lehetnek. Eredetijét a vármegye levéltára őrzi.

78. A kép eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum metszettárában.

79. A török hódoltság alól való felszabadulás után Ráckeve a zentai győzőnek, Savoyai Jenő hercegnek tulajdonába jut, kinek első dolga, hogy új birtokán hatalmas méretű és díszes kiképzésű kastélyt építtessen. 1702-ben már hozzáfognak az építkezéshez, melynek vezetésére és a tervek elkészítésére a herceg a mantuai születésű, de Bécsben dolgozó hírneves fiatal mestert, Hillebrand Lukács Jánost hívta meg. Az építés mintegy tizenöt esztendeig tartott.

80., 81. Vác városa egyik legrégibb magyar püspöki székhely. Első románkori székesegyháza, amely valószínűleg díszes és nagy épület lehetett, 1241-ben a tatárjárás idején teljesen elpusztult. A tatárok kiűzetése után az első székesegyház helyén gótikus stílusban egy második püspöki templom épült, amelyet a XV. század végén Vác nagyhírű tudós és bőkezű püspöke Báthory Miklós lebontat és helyébe Olaszországból behívott építészekkel négytornyos renaissance stílusú székesegyházat és mellé püspöki palotát építtet. A mohácsi vész után Vác rengeteget szenved a harcoktól. Hol török, hol magyar kézen van. A püspök elhagyja Vácot, a káptalan feloszlik. A török egy ideig mecsetnek használja a székesegyházat, de 1626-ban a várfalak megerősítésének szüksége folytán a székesegyházat lebontja és köveiből új várfalakat épít. Ezzel Báthory Miklós gyönyörű székesegyháza, melyről a kortársak, mint például Mátyás király udvari történetírója, az olasz Galeotti a legnagyobb csodálat hangján írt, szinte nyom nélkül pusztult el. A török kiűzetése után az új székesegyházat Eszterházy Károly püspök kezdi építtetni. Eszterházy utóda Migazzi püspök pedig a francia származású Canevale építészt bízza meg a befejezéssel. Canevale tervei szerint fel is épül az új székesegyház. A székesegyház belsejének legértékesebb dísze a kupolát díszítő falfestmény, amely a kor legkitűnőbb festőjének Franz Anton Maulpertschnek a műve és körülbelül 1775 körül készült.

82. Althann Károly váci püspök építteti Oracsek Ignác kamarai építő-mesterrel 1753-ban. A hidat díszítő szobrokat már Forgács Pál püspök készíttette 1758—59-ben. A hidat szent Kamillus, szent Borbála, Nepomuki szent János, szent Péter és Pál, szent Venantius és Taddeus Judás szobrai ékesítik.

83., 84. Gödöllői uradalmát 1723-ban vette meg gróf Grassalkovich Antal, aki itt építtette meg hazánk egyik legnagyobbszerű főúri kastélyát. A gödöllői kastély Antal gróf életében fényes ünnepélyeknek és fogadásoknak volt színhelye. Ezek közül kiemelkedik Mária Terézia királynőnknek 1751.-i ott tartózkodása. A Grassalkovich-család kihalta után több tulajdonosa akadt a kastélynak és az uradalomnak. 1869-ben a magyar kormány vásárolta meg és a koronajavakhoz csatolta. A kastélyt a múlt század hetvenes éveiben Ybl Miklósnak, a kiváló magyar építésznek vezetésével helyreállították. 1920 óta Kormányzó Urunk őfőméltósága itt tölti a nyár egy részét.

85. 1744-ben építteti Ráday Gedeon a nagytekintélyű, művelt politikus és költő nemesúr, aki 1782-ben emelkedett grófi rangra. Középső nagytermében a görög hitrege egyes jeleneteit ábrázoló falfestmények láthatók, mely éknek feliratai az építtető higgadt, bölcs gondolkozását és költői tehetségét dicsérik. Ez a kastély egy időben valóságos központja volt hazánk irodalmának. Ebben a kastélyban helyezte el nagyhírű könyvtárát Ráday, amely most a budapesti ref. teológiai főiskola tulajdona.

86. Egyike Pest vármegye legdíszesebben kiképzett és részleteiben leggondosabban megmunkált főúri kastélyainak. Egykor Mátyás királynak vadászkastélya állt ezen a helyen, ez azonban a török idők alatt a föld színéig elpusztult. A török uralom után Tétényt Száraz György vette meg 1720-ban és azonnal hozzáfogott az építkezéshez. Felhasználva a helyszínen talált régi alapfalakat, mintegy húszezer forint költséggel díszes kastélyt emel, melyet a következő évtizedben Rudnyánszky József, aki feleségül vette Száraz György leányát, kibővít, újraépít, parkkal övez és szobrokkal ékesít.

91. Podmamczky János báró építteti a XVIII. század 20-as éveiben. Fiai, Sándor és János mintegy 40 esztendő múlva Jung József hatvani építőmesterrel kibővíttetik, átépíttetik és a kastély középrésze elé egy hatalmas lépcsőt rakatnak. Ennek a lépcsőnek az elrendezése kétségtelenné teszi, hogy mestere a gödöllői Kálváriát vette mintaképnek. A kastély dísztermében 1775—76-ban a felső magyar vidék (Eger, Jászó, stb.) hírneves festőjével, Kracker Lukács Jánossal menyezetképet festetnek, az oldalszárny néhány termét pedig a korban divatos exotikus tárgyú jelenetekkel díszíttetik. Aszód kastélya egyik szép emléke annak a nemzeti fellendülésnek, mely a XVIII. század második felében hazánkban fellángolt, s melynek zászlóvivői művelt nemességünk, segítői pedig képzett polgárságunk fiai voltak.

95. A kiskunok kiváltságleveleinek Mária Terézia korából való s nádorilag megerősített gyűjteményét Kiskunhalas város levéltára őrzi. Ennek a gyűjteménynek első lapján van a közölt címer eredeti rajza.

96. A kép eredetije a kiskunfélegyházai múzeumban.

100., 101. A zászlót a vármegyeházán őrzik.

106., 107. A zászlót a vármegyeházán őrzik.

108. A vármegye levéltárában levő eredeti rézlapokról készített lenyomat után.

111., 112. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum metszettárában.

113. A nemzet az 1820-as években erőteljes küzdelmet folytatott a magyar nyelv hivatalos használatáért. Küzdelme sikerrel is járt, a latin helyett a magyar nyelv lesz a hivatalos nyelv. Ugyanekkor a vármegyék latin köriratú pecséteiket is magyar köriratú pecsétekkel cserélik fel, amihez külön királyi adományozás volt szükséges. Vármegyénk ezt a királyi adományozást 1836-ban díszes kiállítású oklevélben meg is kapja. A közölt kép az adománylevél címeres pecsétképéről készült. A királyi kiváltságlevelet a vármegye levéltára őrzi.

114., 115. Eredetijét a vármegye levéltára őrzi.

117., 118. Eredetijét a vármegye levéltára őrzi.

120. Kossuth Lajosnak a „Törvényhatósági Tudósítások” ügyében Pestvármegyéhez benyújtott terjedelmes irata első lapját és befejező aláírását adjuk. Eredetije a vármegye levéltárában.

121. Kossuth Lászlónak, a fiáért aggódó apának ez a levele a vármegye levéltárában van.

123. Fáy András nyomtatásban megjelentetett külön munkában ismertette a takarékpénztárak felállításáról szóló elgondolásait. Ezeket az elgondolásokat Pest vármegyével kéziratos műben közölte Fáy, s ennek a kéziratos munkának az Előszavából közöljük az első lapot. A kézirat a vármegye levéltárában.

136. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum metszettárában.

140. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum metszettárában.

148. A vármegye a legutóbbi években megkezdte levéltára nagybecsű iratanyagának átrendezését és azt értékéhez méltóan helyezteti el. Az iratanyag történeti részének elhelyezésére a régi vármegyei törvényszék volt rabkápolnájának helyiségét és a körülötte levő helyiségeket használta fel. E célból a rabkápolnának használt helyiséget régi alakjában visszaállította és a mellette levő helyiségekkel együtt megfelelően átalakíttatta és berendezte.

Az iparművész tervei szerint a volt kápolnából alakított és berendezett történeti terem és a mellette levő szobák ablakait színes, üvegfestésű címerek díszítik. Helyet kapott itt a vármegye régi és új címere és megörökítette a vármegye volt főispánjai és alispánjai családi címereit, jelenlegi tisztviselőinek és régi vármegyei főrangú és nemesi családoknak címereit is.

Ezek a munkálatok nemzetünk történetében bekövetkezett legutóbbi örvendetes eseményekkel egyidejűleg folytak, ezért vármegyénk az ország ekkor bekövetkezett megnagyobbodásának e helyen állított emléket. A történeti terem egyik ablakán az elszakított részek visszatérését díszes üvegfestményű feliratban örökítette meg s a visszatért részek négy városának színes üvegfestményű címerével díszítette azt.

A vármegyei levéltár eme átalakítási és átrendezési munkálatai 1938. év őszén kezdődtek és még most is folynak.