Dr. Matolcsy Mátyás:

A ZSIDÓK ÚTJA

Folytonos vándorlás

jellemezte évezredeken át a zsidóságot. Körülbelül ezer évvel Krisztus születése elölt a Tigris és Euphrates környékén laktak. Krisztus után 500-ig ide-oda vándoroltak Palesztina és Babilon között. 70 körül Egyiptom volt földje, ahonnan erőszakkal kellett őket kiűzni. Ekkor ismét visszatértek Palesztinába, amely kitűnő geopolitikai fekvésénél fogva igen alkalmas terület volt a kereskedésre. Innen az ókori Rámai Birodalmat árasztották el, mint kereskedők, pénzkölcsönzők, és rabszolgakereskedők. Nemcsak a régi Itáliába, hanem Galliába, Spanyolországba, Afrikába és a Földközi tenger keleti részén elterülő országokba is benyomultak. Ahol csak megjelentek, mindenütt felháborodást keltettek.

Akkoriban sehol sem keveredtek össze a vendéglátó népekkel. Innen van, hogy a mózesi tanítás erős korlátokat állít a zsidók és a nemzsidók közé. Faji tulajdanságaik, melyek ma már mindenki előli ismeretesek, már akkor ellenszenvet keltettek. Időnként elkergették őket, de sokszor maguk önként mentek tovább, hogy új vidékeken zsákmányoljanak ki. De mindenütt, ahol már egyszer jártak, visszamaradt egy kis zsidó közösség, amely a világzsidóság nagy hálózatának sejtjévé vált. Krisztus születésekor Palesztinában körülbelül 700.000 zsidó élt, a Római Birodalomban azonban már 3 és fél millió volt a zsidók száma.

Keleten új lehetőségek

nyíltak meg a zsidóság számára a Középkor elején. A Római Birodalom hatalma hanyatlóban volt. A földközi tengeri térség többé már nem volt gazdasági centruma az akkor ismert világnak. Nyugateurópában és Olaszországban a zsidók üzleti tevékenysége miatt itt-ott már kellemetlen lázadások mutatkoztak. A zsidóság számára mi sem volt kézenfekvőbb, mint megpróbálkozni azzal, hogy hátha új lehetőségeket nyújt a zsidó szatócsok számára a német népnek éppen akkor kezdődő kelet felé irányuló megmozdulása, vándorlása. A germánság keleten új földeket szántott fel, új városokat alapított és nagy területekkel növelte a német nép életterét. Először óvatosan, majd mind öntudatosabbad csatlakoztak a zsidók a nagy népmozgalomhoz, s mindenütt felajánlották kereskedői szolgálataikat. Ezek a zsidótelepülések „támaszpontok”-ul szolgáltak, ahonnan kiindulva, jó hírszolgálatuk segítségével távolabbi keleti területek felé nyomultak előre, ugyannyira, hogy még olyan vidékre is előre nyomultak, ahová a germánok már nem jutottak el,

A „jiddis” elterjedésé sok keleti várasban még ma is tanúskodik erről a folyamatról.

A Római Birodalom virágkorában keleti forrásból áramlott a zsidóság folyama nyugat felé, a népvándorlás korában pedig Európa keleti részét árasztották el.

A keleti zsidóság torlódása

Az új zsidó „haza” Lengyelország és Litvánia lett, ahol a nyugatról bevándorló zsidóság a keletről már korábban benyomult zsidó településeket elérte. A zsidóság itt roppant összetorlódott, úgy, hogy innen északra a Baltikum felé és keletre Fehéroroszország felé nyomult előre. A kelet és délkelet felé történő előretörésből keletkeztek a zsidó települések Romániában, Magyarországon és Ukrajnában. Ezek az országok azóta is súlyosan szenvednek a zsidók térhódításától. Besszarábia, mely ma ismét Oroszországhoz tartozik, újra zsidó bevándorlás színhelyévé lett, ahova most erőteljesen szivárog be a zsidóság Romániából.

Több, mint 100 évvel ezelőtt Oroszország szükségesnek látta, hagy erről a torlódási területről feléje irányuló erős beszivárgásnak gátat emeljen. Oroszország nyugati tartományaiban meghatározott települési zónát jelöltek ki, amelyen túl a zsidók nem vándorolhattak. E települési terület Cserta néven ismeretes. Keletkezése egy 1791-ből származó orosz törvényre vezethető vissza. Keleti határai a Duna és a Dnjeper voltak. 1831 óta a cári birodalom keretén belül Lengyelország is a Cserfához tartozott, amelyen túl a zsidók nem mehettek Oroszország belsejébe. A Cserta területen a keleti zsidók túlzsúfolódlak s ez egy évszázadon át odavezetett, hogy ott a zsidóság különleges arculata fejlődött ki. Ugyancsak megmaradt a keleti zsidóság különleges szociális helyzete, amely élesen különbözik a középeurópai zsidóság helyzetétől.

A Cserta a keleti zsidóság vállalkozóbb kedvű rétege számára kellemetlen börtönné vált, - de értették is a módját, hogy határain átjussanak. A századforduló körül a zsidóság torlódása oly erős volt, hogy egyrészt milliós tömegben vándorolt nyugat felé, másrészt pedig az „otthon” maradt zsidóság gyűlölettől fűtött szervezkedése a cári Oroszország összeomlására vezetett.

Ezeken a vidékeken a XIX. században ismét és ismét fellángoló pogromok oka mindig az volt, hogy a zsidók a népet kiszipolyozták és a kétségbeesésbe kergették. Később, az ipar általános fejlődése idején, a lengyel zsidóság megtalálta a módját, hogy a nemesség védelme alatt vezetőpozíciót szerezzen, különösen Orosz-Lengyelországban.

Fajilag a keleti zsidók (askenázik) erősen különböznek a nyugati zsidóktól (szefardok), akiket számbelileg jóval felülmúlnak. A keleti zsidók előázsiai karakterű kevertfajú nép, míg a nyugati zsidók, bár ugyancsak erősen kevertek, mégis egységesebbek.

A keleti zsidóság Nyugateurópába és tengerentúlra vándorol

Ugyanakkor, amidőn Oroszországban a múlt század közepe táján a zsidóság szigorú korlátozásoknak volt alávetve, a nyugateurópai országokban az emancipációs mozgalom virágzott. A zsidók a vendéglátó népeket humanista eszmékkel puhították meg, hogy azok őket egyenjogú polgároknak tekintsék. Így a zsidóság lassanként a nyugateurópai országokban csaknem valamennyi fontos pozíciót elfoglalt. Amikor a keleti zsidók nagy vándorlási hulláma nyugatra érkezett, a zsidóság már abban a helyzetben volt, hogy segédkezet nyújthatott fajtestvéreinek. A keleti zsidó bevándorlók tömegesen árasztották el Magyarország, Ausztria, Németország nagy várasait. Magyarországon voltak nagy államférfiak, maga Széchenyi is, akik a zsidó emancipáció ellen foglaltak állást. Németországban pedig Nagy Frigyes és Goethe energikusan az „emancipáció” ellen nyilatkoztak. A múlt század második felében azonban mégis győzött a „humanitás” gondolata s a zsidók útja megnyílt.

A régi Ausztria-Magyarországot a keleti zsidóság épp úgy elözönlötte, mint a Német Birodalmat.

Nyugateurópa nagyvárosai: Paris, London, Amsterdam ugyancsak a zsidók vándorlásainak főállomásai leltek, akik pedig az átkelést megfizethették, azokat az amerikai lehelőségek vonzották. Északamerika mindössze néhány generáció alatt a földkerekség legnagyobb zsidó országává lett. Közép- és Délamerika, de Délafrika sem mentesült a keleti zsidóság beszivárgásától.

A keleti zsidóság kereskedelmi és érintkezési nyelvül legnagyobb részt a németet használta. Sőt még Amerikában is német nyelven jelentkezett, úgy, hogy maguknak a zsidóknak a számítása szerint 1925-ben a világ össz-zsidóságának 80%-a németül beszélt, angolul pedig csak 20%-a, több nyelvet pedig csak egy egész kis töredék beszélt.

A zsidók Amerikában

A zsidók csak az utolsó két emberöltő alatt özönlötték el Amerikát. Washington idejében az Egyesült Államokban mindössze 1234 zsidó volt, 1937-ben a zsidó hitűek száma már 5 millión felül van! New York a Föld legnagyobb zsidó városa lett. Két és félmillió zsidó hitű lakosa a világ zsidóságának 15%-át teszi ki. New Yorkban minden negyedik ember zsidó. Brooklyn városrészben minden harmadik, Bronx-ban a tulajdonképpeni gettóban pedig ninden második. Jeruzsálemben, az ősi zsidó fővárosban ezzel szemben mindössze 76.000 zsidó lakik.

Óriásira dagadt a keleti zsidóságnak Amerikába irányuló vándorlása. 1884-tőt 1914-ig több, mint 3 millió vándorolt át, ebből a világháborút megelőző 15 esztendő alatt csak Oroszországból másfél millió zsidó hajózott át Amerikába.

1900-ban az Amerikai Egyesült Államokban 530.000, 1937-ben már 5 millió zsidó lakott. A legnagyobb részük nagyvárosokban él, ahol a legkönnyebben tehetnek szert befolyásra a közéletben és a gazdasági életben egyaránt. Ma ugyanúgy megtaláljuk őket Roosevelt elnök környezetében (Laguardia, New York polgármestere (félzsidó), Baruch M. Bernát, Amerika Rathenau-ja Rosenmann Sámuel, Roosevelt udvari jogásza, Morgenthau Henrik pénzügymiminisztere [épp úgy, mint a legfelsőbb bíróságoknál] Marcus Pecora, a korrupció védelmezője, Louis Dembitz Brandeis, a Legfelsőbb Törvényszék tagja), a filmszakmában (]akob Cohen - Jackie Coogan, Charlie Chaplin, Carl Lemmle, film-nagyvállalkozó), a színházi és pénzvilágban (Felix Warburg, Ottó Kahn, Schwab acélkirály, J. Seligmann), valamint ezrével még a kereskedelmi és gazdasági élet első pozícióiban. A zsidók voltak azok, akik Amerikát a világháborúban angol oldalon való belépésre serkentették, mint ahogy ma is mindent elkövetnek, hogy Amerikát ugyanezen az oldalon a háborúba belesodorják.

A Rothschild család

A zsidóság leghatalmasabb ága Európában a Rothschild család volt. Mayer Amschel, „az öreg Rotschild”, 1743-ban született Frankfurtban, a Zsidó-utcában. A hesseni „országatya” emberkereskedelemmel foglalkozott és Hessenböl embereket szállított Angliának, az Amerika elleni háború idején. Az emberkereskedelem nagy haszonnal járt s az öreg Rothschild nagyon meggazdagodott. Fia Náthán volt a „Waterloo-i” Rothschild. Ő építette ki elsőnek a zsidó bankvilág nemzetközi hálózatát. Fivéreivel alapította meg a Rothschild-házakat Frankfurtban, Londonban, Párisban, Bécsben és Nápolyban, ezeknek a bankházaknak üzleti szálai Spanyolországig, Oroszországig és Délamerikáig elértek.

A múlt század harmincas éveitől kezdve a Rothschildok aktív szerepet vittek az európai országok politikai életében. Bent ültek az angol alsó- és felsőházban és a legtöbb uralkodói udvarban szerepet játszottak.

Később hozzáláttak a zsidó emancipáció előkészítéséhez, amely a század második felében meghozta a zsidók teljes szabadságát.

A zsidóság Európában 1937-ben

A zsidóság tömegesen Európa keleti részében él. A cári Oroszországban már 150 évvel ezelőtt a nyugati tartományok egy széles övezetét zsidó települési zónának jelölték ki, amelyből zsidók nem vándorolhattak be az orosz birodalom belsejébe. A korlátok 1918-ban leomlottak. A zsidóság elvándorlása ellenére azonban az „ősi” földön - északon Riga és Leningrád vidékén, valamint délen Varsó és Rosztov környékén - óriási tömegekben élő zsidóság maradt a „zsidóélet” forrása. Ezekhez a területekhez kapcsolódnak dél felé a Magyarországon, Romániában és Ukrajnában lévő zsidó települések.

Az évszázadok folyamán kevésbé népes, de határozottan felismerhető zsidó település keletkezett Nyugateurópában Svájctól a Rajna mentén Hollandiáig és Angliáig. Európa peremén, és afrikai területen már Marokkóig húzódik le a zsidóság, míg Palesztina zsidó lakossága csak 1920 óta szaporodott nagyobb mértékben.

A zsidók európai befolyását nagyszerűen szemlélteti az egyes városok elzsidósodásának mértéke.

A zsidók az egyes országokban

A Britt világbirodalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok sokáig megengedték a zsidók beszivárgását. Az Egyesült Államok azonban az utóbbi időben megtiltották a zsidók bevándorlását. A francia gyarmatok, Marokkó kivételével a zsidóságot nem vonzották. Japán, Kína és India csaknem zsidómentesek maradtak. Fettünő, hogy a tropikus vidékeket a zsidók elkerülték, ami azt bizonyítja, hogy a zsidó nem pionír.

A zsidó fajúak száma a zsidó vallásunkkal ellentétben, csak becsléssel állapítható meg. Dr. Oberlies 1935-re a következő számadatokat adja:

	Zsidó
	fajúak	vallásúak
Lengyelország	6.100.000	3.500.000
Szovjetunió	3.900.000	2.700.000
Német Birodalom	3.400.000	500.000
Románia	3.200.000	1.000.000
Franciaország	2.900.000	725.000
Magyarország	1.300.000	500.000
Anglia	1.200.000	300.000
Ausztria	900.000	300.000
Összesen:	22.900.000	9.525.000

Az egyes világrészeken élő zsidó hitűek száma a következő:

Európa	9.525.000
Amerika	5.000.000
Ázsia	840.000
Afrika	555.000
Ausztrália	33.000
Összesen:	15.953.000

Ezek szerint a zsidó hitűek száma az egész világon 15.950.000. A zsidók arányszáma egy világrészen sem haladja túl a lakosság 1.9 százalékát.

A zsidók elterjedése világszerte

A zsidók fő tömörülési helyei 1933-ig a közép- és nyugateurópai városok maradtak, annak ellenére, hogy óriási zsidó tömegek vándoroltak át Amerikába. A legsűrűbb a zsidóság Keleten. A hidegebb északot nem kedvelik, a Földközi tenger országaiban pedig elvándorlásuk után kevés zsidó maradt. Európának a nemzetiszocializmus állal történt nagy újjárendezése újra megmozgatta a zsidóságot. Már 1933 óta sok zsidó vándorolt ki Németországból más földrészekre. Most az új, számukra fojtó légkör űzi el őket és természetesen az amerikai gazdasági élet, Délafrika gyémántjai és Ázsia kereskedelmi lehetőségei fokozottan vonzzák a zsidóságot. Eddig ugyanis Afrikában csak Marokkó, a keleti részen pedig Egyiptom nagyvárosai voltak ősi zsidó telepek.

Palesztina 1918 óta körülbelül félmillió zsidó bevándorlót fogadott be. Jelenleg USA-ban él a legtöbb zsidó a világon. A szomszédos Kanada második helyen áll Amerikában. De mór Délamerika nagyvárosaiban is van elég zsidó.

Ausztráliában is állandóan növekszik a zsidó bevándorlás.

A nagyhatalmak közül Japánban van a legkevesebb zsidó. Ezzel szemben Oroszországban, különösen az újonnan meghódított nyugati területeken viszonylag legmagasabb a zsidó városi lakosság száma.

A szabadkőművesség a zsidóság hatalmi törekvésének szolgálatában

A XVIII. század eleje óta Angliában működő szabadkőművesség oly nemzetközi szervezetté fejlődött, amely az általános „emberiesség gondolatát” ápolta. A magasabb politikai és hatalmi törekvéseket misztikusan ködbe burkolták. A mozgalom kultusza keleti színezetű volt, ami megfelelt a zsidó szellemiségnek. A francia forradalom, amely meghozta Franciaországban a zsidók emancipációját és politikai befolyását, megkönnyítette számukra a szabadkőműves páholyokba való behatolásukat is. Egyidejűleg Németországban is megengedték, hogy a zsidók külön „zsidó” páholyokat alapíthassanak.

Ahova a zsidókat beengedték, mindjárt megkísérelték, hogy befolyásra tegyenek szert. Így sikerült nekik a XIX. században a szabadkőművesség kebelében megszilárdítaniuk pozícióikat Európa szerte csak úgy, mint Amerikában, ahova a szabadkőművesség már korán eljutott. A XIX. században lezajlott európai forradalmak Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Németországban, de mindenekelőtt Oroszországban szabadkőműves és zsidó befolyásra vezethetők vissza.

A szabadkőművesség a világzsidóság nemzetközi szervezetévé vált. Ez alól az úgynevezett keresztény páholyok sem voltak kivételek. Szellemileg valamennyi páholy a zsidószellem uralma alá került. Átvették a zsidó vallás jelképeit. A világzsidóság és a nemzetközi szabadkőművesség a világháborút, mintegy szellemileg előkészítette. A szabadkőműveseket súlyos bűn terheli.

A nemzetiszocialista Német Birodalom megtörte ás kiküszöbölte a szabadkőművesség hatalmát épp úgy, mint a zsidóságét. Nyilvánvaló, hogy a szabadkőművességet mindenütt meg kell semmisíteni, hogy ezáltal a zsidóság szerepe és befolyása egyszer s mindenkorra megszűnjön.

A legjobban elzsidósodott országok és városok az új világháborúig

Negyedmillió zsidó tért vissza a Felvidékkel, Kárpátaljával és Észak-Erdéllyel

A trianoni bilincs lehullott és a Csonka-országból, - mint Csáky megboldogult külügyminiszter mondotta - középhatalommá lettünk. Visszatért a Felvidék egy része, Kárpátalja és Észak-Erdély. Ezeken a területeken a zsidóság számaránya - tekintve, hogy keleti részekről van szó - nagyobb, mint a csonkaország területén. A zsidók száma 1930-ban:

I.	Csonka-Országban	444.567	5.1%
II.	A hazatért Felvidékkel és Kárpátaljával együtt	594.539	5.8%
III.	Észak-Erdéllyel együtt	742.827	5.8%

A zsidóság száma és arányszáma jelentősen megnövekedett.

Budapesten minden 5.-ik ember zsidó

Budapest elzsidósodósa gyors ütemben haladt. A keletről jövő zsidóság első nagy állomáshelye. A Lengyelországból, Galíciából bevándorló zsidóság Magyarország északkeleti városait leple el s onnan húzódott beljebb az ország szívébe s árasztotta el a fővárost. Az északkeleti városokban a zsidók számaránya rendkívül magas: Munkácson 48%, Ungváron 31%, Sátoraljaújhely 30%, Nagyvárad 24%, Szatmárnémeti 22%, Miskolc 20%, Debrecenben mór jóval kisebb az arányszámuk 9%, de még közel kétszerese az országos átlagnak.

Az alföldi városokban az országos állagnál kevesebb zsidó él: Hódmezővásárhelyen 2%, Kecskeméten 2%.

Budapest a zsidóság gyűjtőhelye, 1930-ban az ország közel félmillió főnyi zsidóságának 46%-a, 204.371 zsidó a fővárosban élt. A milliós főváros 20%-a zsidó vallású volt, vagyis minden ötödik ember zsidó Budapesten.

Berlinben minden 20.-ik ember zsidó

Berlint, Németország kereskedelmi életének központját a zsidók elárasztották. 1816-tót kezdve folytonosan növekedett a zsidók arányszáma. 1890-ben ez az arányszám Berlinben négyszer akkora volt, mint Poroszország egyéb területén, Amellett, hogy Berlin lakosságának száma erősen növekedett, a zsidók arányszáma mégis állandóan emelkedett.

A nemzetiszocializmusnak 1933-ban történt uralomrajutása előtt Poroszország zsidóságának 42%-a Berlinben lakott!

Üzleti és politikai okokból a zsidók a XX. századtól kezdve igyekeztek mindinkább elvegyülni és sokan ki is tértek. 1923-tót 1932-ig csak Berlinben 5.811 zsidó lépett ki a hitközségből. Ugyancsak állandóan növekedett a zsidó vegyesházasságok száma. 1923-tót 1932-ig minden harmadik berlini zsidó házasuló nemzsidó asszonyt vett feleségül. Ugyanezen évek alatt a zsidó asszonyok 14-20%-a nemzsidó férfihez ment férjhez.

A világháború után azonban még számarányuknál is nagyobb lett a zsidó tőke és a zsidó szellemiség befolyása.

A sajtóban, közigazgatósban, pénzvilágban minden befolyásos helyen végül is csak zsidók ültek.

Budapest házvagyona a zsidók kezében

Az 1930. évi népszámlálás Budapesten 21.138 házat írt össze, amely személyek tulajdonában van. Ebből 5.487 ház - 26%-a zsidóké. A házvagyonnak azonban jóval nagyobb százaléka van a zsidóság kezén, mert a zsidók a nagyobb értékű, nagy bérházak tulajdonosai.

Tudvalevőleg előfordul, hogy egy embernek nemcsak egy háza, hanem 10, sőt 20-nál több háza is van a fővárosban.

Akiknek 1	házuk van, azoknak	23%-a zsidó
Akiknek 2-3	házuk van, azoknak	34%-a zsidó
Akiknek 4-5	házuk van, azoknak	37%-a zsidó
Akiknek 6-10	házuk van, azoknak	41%-a zsidó
Akiknek 10-20	házuk van, azoknak	50%-a zsidó

Ugyanígy alakul a házbérjövedelem tagozódása is.

1000 P-nél kisebb	házbérjövedelmű tulajdonosok	11%-a zsidó
1000-5000	házbérjövedelmű tulajdonosok	20%-a zsidó
5000-10000	házbérjövedelmű tulajdonosok	33%-a zsidó
10000-25000	házbérjövedelmű tulajdonosok	42%-a zsidó
25000 P-nél nagyobb	házbérjövedelmű tulajdonosok	49%-a zsidó

Annak ellenére, hogy a zsidóság számszerűen Budapest házainak 26%-át bírja, a házvagyon jövedelmének 45.7%-a és így a főváros házvagyonának fele a zsidóság tulajdanában van.

A zsidóság lakásviszonyai ugyancsak azt mutatják, hogy a zsidók számarányuknál jóval kisebb részben laknak proletárlakásokban és számarányuknál többszörte nagyobb arányban laknak a kényelmes nagy lakásokban.

A konyhalakások	5%-át zsidók bérlik
Az egyszobás lakások	11%-át zsidók bérlik
A kétszobás lakások	35%-át zsidók bérlik
A háromszobás lakások	43%-át zsidók bérlik
A négyszobás lakások	43%-át zsidók bérlik
Öt és többszobás lakások	39%-át zsidók bérlik

Budapest több milliárd pengőt érő házvagyonának fele a zsidók kezén van.

Budapesten 1939-ben a házak nyers bérjövedelme 237 millió pengőt tett, amelyből 162 millió pengő a zsidók zsebébe vándorolt. Ez a hatalmas jövedelem 5.487 házból származik, amely kb. 4.000 zsidó háztulajdonos zsebébe került. Átlagosan egy-egy zsidó háztulajdonos évi nyers bérjövedelme 40.000 pengő.

A zsidóság tulajdonában van tehát a nemzeti vagyon egy tekintélyes része. „Csonka-Magyarország nemzeti vagyona” című munkában Budapest adóköteles és ideiglenesen adómentes épületeinek értéke 2.5 milliárd pengővel szerepel. A vidéki városokat is figyelembe véve a zsidók tulajdonában lévő házvagyon értéke 3 milliárd pengő volt 1927-ben. Azóta ez a szám még növekedett.

Magyar föld a zsidók kezében

A múlt század alatt végbement tömeges zsidóbevándorlás a szabadságjogok kiterjesztése után oda vezetett, hogy évről-évre mind több magyar föld jutott a zsidók kezére. A háború előtt a tönkrement földbirtokosság földjének fórésze zsidók kezébe került. A háború alatt pedig a hadigazdagok szereztek földbirtokokat. A háború után 1935-ben és jelenleg is a zsidók tulajdonában 580.500 katasztrális hold magyar föld van. Ötvennégy zsidó nagybirtokos tulajdonában 194.309 kat. hold van. 423 zsidó középbirtokosnak pedig 227.088 kat. hold földje van. A 477 zsidó nagy és középbirtokos tulajdonában tehát 421.397 kat. hold föld van. A 200 holdnál kisebb zsidó birtokok területe 159.103 kat. hold. A kisebb zsidóbirtokok igen jelentős részét a kisebb kiterjedésű, de nagy értékű szőlőbirtokok alkotják.

Igen nagy jelentősége van a zsidók kezében lévő földeknek, mert például Nógrád-Hont megyében a földbirtokok összes területének 22%-a, Szabolcsban 21%-a, Biharban 20%, Hevesben 20%, Szatmárban 15%, Hajdúban 13%, Fejérben 13%, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 12% zsidó tulajdonban van nem is beszélve Máramaros, Ung, Bereg meqyékről, ahol az arány még szomorúbb. E számok még hozzá csak az 50 kat. holdnál nagyobb birtokokra vonatkoznak.

Ehhez járul még az, hogy a 100 holdnál nagyobb bérletek 34%-a zsidó kézben vannak, ami legkevesebb 1 millió holdat tesz. A Csonkaország területén tehát legkevesebb másfél millió hold föld van a zsidók kezén, tulajdonban és bérletben.

1.	Baranya vm.	9.649 k. hold	9.9%
2.	Fejér vm.	36.714 k. hold	12.8%
3.	Győr, Moson, Pozsony vm.	7.919 k. hold	6.4%
4.	Komárom, Esztergom vm.	5.604 k. hold	9.4%
5.	Somogy vm.	12.303 k. hold	3.6%
6.	Sopron vm.	914 k. hold	1.7%
7.	Tolna vm.	5.237 k. hold	4.1%
8.	Vas vm.	12.397 k. hold	7.0%
9.	Veszprém vm.	6.864 k. hold	4.2%
10.	Zala vm.	13.600 k. hold	8.3%
11.	Bács, Bodrog vm.	7.877 k. hold	10.3%
12.	Békés vm.	12.517 k. hold	5.7%
13.	Bihar vm.	29. 496 k. hold	20.4%
14.	Csanád, Arad, Torontál vm.	3.250 k. hold	3.4%
15.	Csongrád vm.	8.907 k. hold	7.1%
16.	Hajdú vm.	20.803 k. hold	12.8%
17.	Jász, Nagykun, Szolnok vm.	39.845 k. hold	12.0%
18.	Pest, Pilis, Solt, Kiskun vm.	45.411 k. hold	6.4%
19.	Szabolcs vm.	76.624 k. hold	21.1%
20.	Szatmár, Ugocsa, Bereg vm.	23.768 k. hold	14.7%
21.	Abauj, Torna vm.	11.602 k. hold	11.0%
22.	Borsod, Gömör, Kishont vm.	22.358 k. hold	11.1%
23.	Heves vm.	35.768 k. hold	19.8%
24.	Nógrád, Hont vm.	45.645 k. hold	22.2%
25.	Zemplén vm.	10.786 k. hold	10.9%

A bankok, az ipar és a kereskedelem a zsidók kezében

Magyarországon a bankok és általában a pénzintézetek közismerten nagy szerepet játszanak a gazdasági életben, elsősorban az iparban és kereskedelemben. Az iparvállalatok közül a legfontosabbak néhány nagybank érdekeltségébe tartoznak. A 300 legnagyobb és legfontosabb iparvállalat, amely az ipari termelés gerincét alkotja, a 10 legnagyobb pesti bank érdekkörébe tartozik. A négy legnagyobb bank kezében pedig 232 iparvállalat volt 1935-ben: a Pesti Kereskedelmi Bank 88, a Magyar Általános Hitelbank 71, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank 50 és az Angol-Magyar Bank 23 vállalattal.

Az ipari termelés túlnyomó nagy részét tehát ezek a bankok irányítják. A bankok vezetősége pedig túlnyomó részben zsidó volt az 1935. évi adatok szerint:

	Az igazgatóság tagjai közül %
	zsidó	bizonytalan	idegen	magyar	Zsidó és idegen
Kereskedelmi Bank	18	-	-	9	67
Hitel Bank	14	8	-	8	73
Leszámítoló Bank	12	4	-	5	76
Angol-Magyar Bank	7	4	3	7	67

A pénzvilág legfelsőbb organizációját a zsidóság szállta meg az elmúlt 50-60 év alatt. Mindössze 200-300 zsidó család uralja ma a pénz és ipari életet. Családi hitbizományként tartják a kezükben a cukor, textil, a bőr, a szén, a fa stb. nagyfontosságú iparágakat.

A zsidóság nemcsak vagyonilag, de a vezetésben is hasonló arányt ért el, az iparban és a kereskedelemben. 1935-ben az árú- és értéktőzsde tanácsának 70 tagja közül 61 zsidó, a Magyar Bank és Értékpapír kereskedők 48 tagú vezetőségéből 44 zsidó, a Budapesti Kereskedelmi és Ipar-kamara 45 tagú vezetőségéből 28 zsidó, a Gyáriparosok Országos Szövetségének 79 tagú vezetőségéből 55 zsidó, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületében pedig a 43 tagból 36 a zsidó.

Összefoglalva a bank, ipar- és kereskedelmi tevékenységben és vagyonban a 6%-nyi zsidóság számarányának 10-szeresével szerepel.

A zsidóság az intellektüel pályákat is megszállta. Az 5.473 ügyvéd közül 2.693 zsidó: 49.2%. Az orvosok 8.285 főnyi létszámából 2.852 a zsidó vallású, 34.4%. Ugyancsak magas százalékkal szerepelnek a zsidók a magánmérnökök között: 30.5%, az ügyvédjelölteknél 34.9%. A sajtó, irodalom, színház és művészetek területeit is erőteljesen megszállták. A zsidók még nagyobb mértékben lepték el a kereskedelmi és bank pozíciókat.

Hová menjenek a zsidók?

Palesztinába?

Nagybritannia a világháború után Palesztinát felajánlotta a zsidók otthonául. A világháború alatt ugyanezt az ígéretet tette az araboknak. Egyik ígérete sem volt őszinte, mert Anglia Palesztinában csak hatalmi politikáját folytatja, hogy biztosítsa magának Mosszul olaját. Ezenkívül Palesztina a Földközi tenger keleti részében mint stratégiai támaszpont is jelentós.

Egyáltalán lehet-e azonban Palesztina a zsidók „hazája”? Palesztinának már több, mint egy millió lakosa van és ezek közül csak 400.000 a zsidó. Népsörűsége már most 44 fő négyzetkilóméterenként. Hogy lehessen itt hely a föld 16 millió, vagy akár csak Európa 9-10 millió főnyi zsidósága számára? Ehhez járul, hogy Palesztina nagy részének sivatagi jellege van. Mindenekelőtt azonban a régi megtelepedett arab lakosság a leghevesebben védekezik, tehát már most meghiúsultnak tekinthető a cionista eszme, amely szerint Palesztinában legyen a zsidóság otthona.

Európában az utóbbi évtizedek politikai fejlődése oda irányult, hogy a zsidóságot Európából ki kell telepíteni. A jelenlegi háború után bekövetkező új elrendezés ezt a kérdést is kielégítően meg fogja oldani.