Kátai Albert:

 

 

A HALÁL NÉPBIZTOSA

 

 

-SZAMUELY TIBOR GYILKOSSÁGAI

 

 

 

SZAMUELY TIBOR GYILKOSSÁGAI

 

A magyarországi barbár bolsevista-uralom egyik leg­félelmetesebb és legvérengzőbb népbiztosa Szamuely Tibor volt, aki mellett a világtörténelem híres brigantiai, könyör­telen banditái és veszedelmes inkvizítorai mind eltörpülnek. Ha valahol ellenforradalmi akciót fedeztek fel, Szamuelyt küldték a helyszínre rendcsinálás céljából, ha a munkásság elégedetlenkedett Szamuelyt uszították reájuk, ha valahol valami mozgolódást vettek észre, azonnal Szamuelynek ad­tak megbízást és Szamuely ment, vitte magával a mindenre kész, vakmerő terror-fiúkat. ment gyilkolni, akasztatni, fia­tal, drága, szép élet-mécseket kioltani... Átok és jajszó kí­sérte útjában. Neki kellett a vér, ő gyönyörűséget érzett abban, hogy mások ájult kínokban, haldokolva hörögnek. Hogy ki volt tulajdonképpen ez a tébolyodott bestia, honnan jött, mit csinált, hogyan került a kommunisták közé és hogyan tartotta fenn magát, ezt fogjuk alább részletesen, hiteles adatok alapján felsorolni.

 

A VÁRADI FICSÚR

 

Szamuely Tibor mint egész jelentéktelen, kezdő újság­író került Nagyváradra 1908 tavaszán. A legjobb vidéki napilap szerkesztőségében, a „Szabadság”-nál kapott állást, ahol rendőri riporter volt A híres bihari Tisza-lapnál nem nagyon használhatták és átment a még szervilisebb politi­kát űző Nagyváradi Naplóhoz. Szamuely mindig nagyon elegáns volt, feltűnően öltözködött és igazi ficsúr megjele­nése volt. Nagyon szerette az úgynevezett jobb társaságo­kat, újságírói körékben alig mutatkozott és roppant boldog­nak érezte magát, ha egy-egy váradi dzsentrivel végigsétál­hatott a Brémer téren. Szamuely egyszerű nyíregyházi zsidó szülőknek a gyermeke, de ő mindenütt mint fajmagyar, mint ős katolikus szerepelt. Szörnyen szidta a zsidókat, ki­fejezetten antiszemita volt és gyakran járt a templomba. Ugyanaz a Szamuely, aki a diktatúra alatt halált üvöltött mindenre, ami egyházi, ugyanaz a legényke néhány évvel ezelőtt szégyellte zsidó származását és szeretettel ölelte keblére a vármegyei reakciósokat.

 

INCIDENS A SZOCIALISTÁKKAL

 

Szamuely mint váradi újságíró csak nagyon nehezen tudott boldogulni. Várad ugyanis mindig híres volt arról, hogy ott a legtehetségesebb emberek dolgoztak. A stréber, tolakodó Szamuelynek igen nehéz szerepe volt, amin azon­ban könnyén segített. Egyszerűen amit nem ért el újságírói készséggel, azt megcsinálta nemtelen inkollégialitásával. A kommün alatt annyira rettegett népbiztos valaha a leggyá­vább, a legalattomosabb ember volt. Már korán reggel be­ült a rendőri sajtóirodába és minden jelentéktelen csirke­lopást följegyzett. Kollégái még aludtak, de ő már futott a riportok után és ha a rendőrségen kezébe került egy akta, gyorsan lejegyezte és megkérte a fogalmazót, hogy az anyagot ne adja ki más újságírónak. Néhányszor sikerült neki a trükk, kollégái lemaradtak és ilymódos hízelegte be magát az agyvelő-uzsorás lapkiadóknál. Szamuely egyébként minden kiadó előtt becsben állott, szerették a laptulajdonosok, mert éh-bérért sokat dolgozott, mert denunciálta társait

Egy ízben a munkások sztrájkba léptek Nagyváradon és a sztrájkolók megkérték az újságírókat, hogy szimpati­kusan írjanak a munkáltatók és a munkások közötti harc­ról. A demokratikus érzelmű hírlapírók valamennyien telje­sítették a munkások kérését, egyedül Szamuely Tibor halál­népbiztos, főkommunista volt az, aki a munkáltatók mellett foglalt állást lapjában és piszkolodó, szemtelen hangon írt a sztrájkról. Becstelen magatartásáért a váradi szocialisták meg is akarták verni. Felkeresték a szerkesztőségben, de Szamuely elszaladt és a többi kollégáknak kellett őt meg­védeni.

 

A KIS KERESZTÉNY-SZOCI

 

Másfél évi szereplés után Szamuely Tibor zsidó hír­lapíró mint keresztény-szocialista került fel Budapestre a „Magyar Kurír” című katolikus kőnyomatoshoz. A szer­kesztő úr tudta Szamuelyről, hogy zsidó, de olcsó munka­erő volt és így vallása dacára is alkalmazta. Szamuely azonban nem vált be a Kurírnál és átment a Magyar Táv­irati Irodához. Strébersége közismert volt, de annál jobban tudták róla, hogy mint újságíró született antitalentum. Kis ideig működött a Népszavánál is. A legérdekesebb, hogy mindenki tisztában volt származásával, de ő következete­sen adta a keresztényt és összeköttetést tartott fenn a ke­resztény szocialistákkal is.

 

A BOLDOG KATONA

 

A háború kitörésekor Szamuely Tibor boldogan vonult be katonának. Elegáns uniformist csináltatott és a legnagyobb ambícióval lépett a katonai pályára. Alantasaival szemben a legszigorúbb eljárást tanúsította, kínozta a közlegényeket és olyan komolyan vette a katonaságot, mint a legsötétebb aktív tiszt. Szamuely igen harcias legény volt, a háborúpártiaknak adott igazat és kitartásra, hősiességre buzdította a legénységet. Mikor kikerült a frontra, ő volt az első, aki megadta magát az oroszoknak.

 

A KAUKÁZUSI FOGOLYTÁBORBAN

 

Szamuely Tibor a fogságban összekerült Kun Bélával, aki mindig közel állott a szocialistákhoz és aki már évekkel ezelőtt is részt vett a magyar munkásmozgalomban. Kun Béla és Szamuely a fogságban meghitt barátság keletkezett és Kun szívesen tanítgatta, oktatta a polgári gondolkozása Szamuelyt. Később mindketten elkerültek a kaukázusi fogoly­táborba és itt érte őket az orosz forradalom.

Szamuely Tibor, aki igen fogékony elme volt és ha érdeke úgy diktálta, mindig szívesen szegődött olyan esz­méhez, ami neki nem meggyőződése. Az orosz forradalom idején, Kun Béla befolyása alatt beállt agitátornak. Buzdí­totta a magyar hadifoglyokat a bolsevizmusra, előadásokat tartott nekik és főleg az volt a szerepe, hogy a magyaro­kat megnyerje a vörös hadsereg részére. Kun Béla - Lenin utasítására és támogatásával - magyar napilapot indított Moszkvában a magyar hadifoglyok részére és ekkor Kun magához vette Szamuelyt. Itt kezdődik Szamuely politikai karrierje.

Szamuely pompásan értett a szervezéshez és sikerült is neki igen sok magyar katonát megtéveszteni. Ezek töme­gesen álltak be Lenin vörös gárdájába. Amikor Lenin Péter­várról Moszkvába tette át székhelyét, Szamuelyt magához vette.

 

A TERRORISTÁK BALSZÁRNYÁN

 

Érdekes, hogy Szamuely már Oroszországban is a ter­roristák balszárnyához tartozott és már Moszkvában is volt egy külön terror-csapata, amely sokkal vérengzőbb, bestiá­lisabb volt a többi csapatoknál. Szamuely könyörtelenül dolgozott, nagy volt a kivégzésekben és a legnagyobb lelki nyugalommal tudta az ártatlan emberek százait kivégeztetni. Szamuely Oroszországban több mint száz magyar tisztet lövetett agyon, mert ezek nem akartak beállni az orosz vörös gárdába

 

A VISEGRÁDI UTCÁBAN

 

Szamuelynek a terror-szerepe Magyarországba való visszatérése után is megmaradt. Mikor a Visegrádi utcában 1918. év novemberében megkezdték a bolsevista agitációt, Szamuely rögtön hozzáfogott a terror-csapat szervezéséhez. Kun Béla volt a kommunisták teoretikusa, aki a Visegrádi ­utcai obszkurus tanyán előadásokat tartott a bolsevizmusról a híveknek, Szamuely körül pedig az Oroszországból el­származott forradalmárok csoportosultak.

 

A BUJDOSÓ

 

Közvetlenül Kun Béla megveretése után Szamuely sokáig rejtőzködött. A kommunisták legnagyobb részét összefogdosták a Károlyi-kormány alatt, de Szamuelynek sikerült elbujdosni. Néhány bolsevista Váradra ment és ott megindították a Nagyváradi Vörös Újságot, amely még inten­zívebb agitációt fejtett ki, mint a fővárosi testvérlap. Sza­muely rejtekhelyéről dirigálta a dolgokat és egy percre se szünt meg agitálni a kommunizmus érdekében. A nagyváradi Vörös Újságot Jancsó és Vántus csinálták. A Károlyi­ kormány elfogatási parancsot adott ki ellenük és sikerült is őket lecsípni. Érdekes, hogy Jancsót és Vántust akkor hozták Pestre a detektívek, amikor már Szamuelyék vették át a hatalmat.

 

SZAMUELY MEGFENYEGETI KUNT

 

A tanácskormányban Szamuely a legszélsőbb balol­dalon állott és folyton azt követelte, hogy a burzsoák meg­semmisítésére a legerélyesebb eszközökhöz kell nyúlni. Elénk vita fejlődött ki például akörül, hogy az új magyar tanácsalkotmány nem lehet szolgai mása az orosz szovjet alkotmánynak és általában okulva az oroszországi véres eseményeken, iparkodjanak minden vérengzést elkerülve, egy a magyar speciális viszonyoknak megfelelő alkotmány­tervezetet szerkeszteni. Ezt Kun Béla akceptálta is, Sza­muely ekkor ismét a terror-csapatokra támaszkodva meg­fenyegette Kunt, hogy amennyiben megalkuvó politikát kö­vetne, lesz rá módja, hogy a szovjet éléről eltávolítsa.

 

MARAKODÁS A KONCÉRT

 

Ebben az időben történt, hogy a népbiztosi szerepek kiosztásánál Szamuelyt mellőzték a szélsőséges politikája miatt. Szamuely egy napon megjelent a Nemzeti Palotában Kun Béla külügyi népbiztos szobájában és az ott össze­gyűlt fegyveres kommunisták jelenlétében rátámadt Kun Bélára s erélyesen magának követelte a hadügyi népbiztosi állást. Néhány nap múlva a népbiztosságok újabb felosz­tásakor a tehetségtelen, erőszakos, vérengző bestiát köz­oktatásügyi népbiztosnak tették meg.

 

MÁJUS MÁSODIKÁN

 

A május másodiki krízis idején, amikor a diadalmas intakt román hadsereg elérte a Tiszát és a vörös hadsereg demoralizálva özönlött Pest felé, Kun Béla a legpesszimisz­tikusabh hangok megütésével akarta talpra állítani a meg­vert és legázolt vörös hadsereget, Szamuely pedig állítólag Oroszországba repült és onnan pénzbeli és erkölcsi támo­gatást hozva, azzal terrorizálta a volt szocialistákat, hogy Leninék rövidesen reális segítséget fognak nyújtani a ma­gyar szovjetnek.

 

A ROSSZKEDVŰ VÉRENGZŐ

 

A proletárdiktatúra alatt a vidéken egymást érték az ellenforradalmi akciók A tanácskormány mindenüvé Szamuelyt küldte rendet csinálni. Szamuely boldog örömmel vállalta a szerepet és csinált is mindenütt olyan borzalmas és kegyetlen rendet, amire évtizedek múlva is vissza fognak emlékezni. Akasztatott, kivégeztetett és gyilkoltatott mindenütt. Egy-egy városban tíz-húsz embert is bitóra húzatott. Nem csinált nagy dolgot a kivégzésből. Ha valakire azt mondták. hogy ellenforradalmár, Szamuely azonnal halálra ítélte és kivégeztette. Az ország ügye kezdett rosszul állni, az éhség egyre jobban terjedt, a helyzet válságosra fordult. A bol­sevisták uralma megingott és Szamuely zárkózott lett és rosszkedvű. A szovjet ülések ideje alatta parlamentben egy újságíró megkérdezte Szamuelyt, hogy meddig tart még. Az újságíró a szovjetülésekre nézve kérdezte, hogy meddig tart de Szamuely máskép értelmezte és így felelt:

- Ameddig a bőrünk bírja.

 

A NAGY RENDEZŐ

 

Szamuely alaposan értette, hogyan kell a tömegeket elkápráztatni. Ő volt a nagy rendező. Érdekes jelenet volt, amikor az első szovjet-gyűlést a Népoperában megtartot­ták, a külső ünnepélyt Szamuely rendezte. A színház előtt dísszázadok álltak, elől kürtösök és amikor Szamuely autója a színház elé ért, a kürtösök jelt adtak. Szamuely mintegy diadalmas hadvezér érkezett. Orosz egyenruha volt rajta és mielőtt bement volna a szovjet-ülésre, szemlét tartott a vörös hadsereg fölött A zenekar az Internacionálét böm­bölte és Szamuely büszkén, boldogan sétált a sereg előtt és kijelentette:

- Nagyon meg vagyok elégedve.

Szamuely egyébként csak akkor érezte jól magát, ha vidéken az ellenforradalmárok fölött ítélkezhetett. A párt­ban állandó differenciái voltak a higgadtabb elemekkel és így a legtöbbször hóhér-körúton volt. Ezekről a gyászos, döbbenetesen rémes, kegyetlen és örök emlékezetű hóhér­kirándulásokról fogunk e füzetben egyet-mást elmondani.

 

HÉT AKASZTÓFA

 

A proletárdiktatúra alatt borzalmas szenvedésen men­tek keresztül a dunántúli polgárok. A színmagyar vidék sehogy sem akart behódolni a vörösöknek és úgy a birto­kosok, mint a kereskedők, parasztok, hivatalnokok mindent elkövettek a vörös terror fékevesztett garázdálkodása ellen. Többek közt ellenforradalmi akciót kezdtek a csornaiak is. Megalakult a fehér gárda, amely elhatározta, hogy felemeli tiltakozó szavát a rabló hadjárat ellen. A csornaiak azonban még akcióba se léptek, amikor már a tanácskormány tudo­mást szerzett tervükről. Húsvét előtt egy nappal Szamuely Tibor vezénylete alatt Lenin-fiúk érkeztek Csornára és Szamuely azonnal elrendelte az ostromállapotot.

Megindult a gyanúba vett emberek ellen a vizsgálat és elrendelték a házkutatásokat. A Lenin-fiúk berontottak az egyes úri, gazdag kúriákra és ott mindenütt rabolni, fosztogatni kezdtek. Nagy mennyiségű kék pénzt, tömérdek ékszert és más értékes tárgyakat vittek el a terror-gyere­kek azokból a lakásokból, ahol házkutatást tartottak. Aki a rablás ellen tiltakozni mert, egész egyszerűen leütötték. A városka lakosságán páni félelem vett erőt. Mindenki ret­tegve várta, hogy mikor jönnek hozzá a brigantik, akik nem voltak tekintettel semmire sem, hanem könyörtelenül végezték bestiális munkájukat Egy nap alatt Szamuely be­fejezte a vizsgálatot, melynek eredményeképp hét gazdag, előkelő csornai embert: Ákócs           , Glazer Ferenc és Haffer Ferenc kereskedőket letartóztatták.

Húsvét első napján Csorna piacterén, a templommal szemben a törpe akácfákra köteleket kezdtek szerelni. Ugyanekkor kidoboltatták, hogy délután mindenki legyen a piac-téren, ahol Szamuely Tibor népbiztos elvtárs beszédet fog tartani a néphez. A csornaiak már tudták, hogy miről van szó, látták a hét bitófát és irtózattal gondoltak a közeli órákban bekövetkező eseményekre.

A hét vádlott fölött Szamuely a községháza épületé­ben ült vésztörvényszéket és mind a hét embert kötél általi halálra ítélte. Az akasztófák már elkészültek, a kötelek ott lógtak a kis akácokon és minden fa előtt alacsony székek voltak, amelyekre a boldogtalan áldozatoknak fel kellett lépniök.

Délután négy órára volt kitűzve az akasztás. A Piac ­téren rengeteg ember gyűlt össze és borzadva, a félelemtől reszketve várták a történendőket. Úgy fél négy óra tájban indult el a menet a községházáról. A hét vádlott szuronyos Lenin-fiúk közt haladt. Gallérja, nyakkendője minden em­bernek a vállára volt téve. Amikor az elitéltek a Piac térre értek, a jelenlevők hangos zokogásban törtek ki. Az asszo­nyok sikoltoztak, a férfiak szeme könnyekkel volt tele, az ártatlan emberek hozzátartozói kezeiket tördelve ordítoztak és térden állva könyörögtek Szamuelynek, hogy adjon kegyel­met. A Lenin-fiúk a borzalmas sírásra, hogy a nép megijed­jen, a levegőbe lőttek, Szamuely pedig hangosan kijelentette, hogy nincs kegyelem, az elitélteknek meg kell halniok.

Elsőnek Laffer kereskedőt végezték ki a hóhérok. Laffer háza szemközt volt a vesztőhellyel és a felesége, édes­anyja és gyermeke a ház ablakából nézték végig, amint sze­rettüket a bitó alá hurcolták. Laffer édesanyja, amint fiát a bitó alatt meglátta, szívszélhűdést kapott és meghalt, felesége elájult és megbetegedett. Ezt Szamuelynek rögtön hírül adták, de a tény nem hatotta meg, hanem sorra kivégeztette az embereket.

Ákocs földbirtokos eres, hatalmas ember lévén, a lába a földet érte és így az akasztás nehezen ment. Erre a Lenin-fiuk az ártatlan áldozat lábára is kötelet köröttek és nyakánál és lábánál fogva akasztották fel. Ákocs mintegy 25 percig szenvedett a bitófán.

A minden emberi fogalmat felülmúló kegyetlen vé­rengzés után Szamuely beszédet intézett a megjelentekhez : - Kedves elvtársaim - mondotta a tébolyult hóhér -­ a gaz fehérek, akik ellenforradalmat akartak csinálni, elvet­ték méltó büntetésüket. Íme láttátok, hogyan bűnhődnek azok, akik a tanácskormány ellen vétenek. Ma hét embert akasztottunk fel, holnap is hetet akasztunk s ha kell min­dennap, de nem tűrjük hogy, hogy az uralmat kivegyék a kezünkből. A hét holttestet elrettentő példakép itt hagyjuk lógni estig.

A holttesteket este vágták le a kötélről és valamen­nyiöket egy gödörbe földelték el.

Így ítélkezett Csornán Szamuely húsvét első napján.

 

SZAMUELY TIBOR, A KEGYELEM VÁMSZEDŐJE

 

A kormány helyzete már nagyon megingott, a tiszai frontról, ahol a románok roppant vereséget mértek a vörös­ökre, rossz hírek érkeztek, a fővárosban az elégedetlenség egyre jobban fokozódott, amikor Szolnokról jelentették, hogy a városban kitört az ellenforradalom. Az ottani kom­munista vezérek hosszú táviratokban számoltak be az ese­ményekről és rögtöni segítséget kértek, mert veszedelembe jutott a proletárhaza. A kormány Szamuely Tibort bízta meg, hogy menjen le Szolnokra és fojtsa el csírájában a fehérek akcióját. A vérengző, szadista hajlamú Szamuely, akinek különös gyönyörűséget okozott a mások szenvedése és fájdalma, nagy karhatalmi erőt vett magához és külön vonaton utazott az élénk, szép alföldi városba.

Szamuelynek első dolga volt kihirdetni a statáriumot és hozzáfogott a vizsgálathoz. A kereskedőket, birtokosokat, ügyvédeket azonnal letartóztatta és minden indok nélkül vád alá helyezte őket. A szerencsétlen emberek hiába til­takoztak az ellen, hogy nekik semmi részük nincs a politikai mozgalomban, hogy ők távol tartották magukat mindentől. Szamuely mindezek dacára nem nyitotta meg előttük a börtön ajtaját. A letartóztatottak közt volt többek közt Oesterreicher Lajos dúsgazdag szolnoki kereskedő és ennek fivére is. A kereskedő ellen az volt a vád, hogy gépfegy­vert rejtegetett a lakásában. És a vád ugyan nem nyert beigazolást, de a kereskedőt Szamuely halálra ítélte és ki is végeztette. Az idősebb ember kivégzése Szolnokon óriási megdöbbenést keltett és a polgárság tehetetlen elkeseredett­séggel, folytonos szidalmak és átkozódások közt emlékezett meg a bestiális Szamuelyről.

Ugyanazon a napon, amikor az öreg Oesterreichert kivégezték, megjelent Szamuelynél a fiatalabb Oesterreicher húga és könyörögve kérte, hogy engedje bátyját szabadon. Szamuely eleinte hallani se akart a kérdésről, de amikor a. kétségbe esett hölgy pénzt ígért, Szamuely azonnal enge­dékenyebb lett.

- Ha pénzt adnak, akkor lehet beszélni a letartózta­tott egyén szabadon bocsátásáról - mondotta a halál nép­biztosa.

- Minden összeget szívesen áldozunk, csak tessék kibocsátani bátyámat.

- Adjanak százezer koronát és bátyja egyelőre szabad.

A pénzt gyorsan megszerezték és a vádlottat Szamuely parancsára a Lenin-fiúk kiengedték A városban hamar híre futott, hogy milyen módon lehet a fogva tartott embe­reken segíteni és a vádlottak hozzátartozói tömegesen járul­tak Szamuelyhez hasonló kérelemmel. Az egyik letartózta­tásban lévő úr rokonai fehér pénzt vittek Szamuelynek, aki azonban a hamis kétszáz koronásokat nem fogadta el, ha­nem kijelentette:

Kegyelmet csak kék pénzért adunk. A fehér pénzt költsék el itthon, a kéket adják ide, ha kedves a vádlott élete.

És a kegyelem vámszedőjének sikerült ily módon há­rom millió koronát összeharácsolni Szolnokon.

 

 

(1919)