A megváltás feltételei.

Az isteni kegyelem elnyerésének két előfeltétele van, egyik a világnézeti: hinni Jézus Krisztusban, a másik az erkölcsi: szeretni Istent s felebarátainkat. Elsőnek az értelmi tisztaság, másiknak az érzelmi nemesség az előfeltétele. Mindenkinek el van ültetve a lelkében ez a két mustármag, csupán rajtuk áll, hogy azt ápolgatva oly naggyá növeljék, hogy az égi madarak is megpihenjenek ágain…

Lássuk ezt a növekedési képességgel teljes két mustármagot szentírási színében!…

Folytatás »

A körülöttünk kavargó politikai világkép sokszor egymásnak ellentmondó jelenségei méltán keltik föl bennünk a kérdést, van-e valami átgondolt és értékes a történések mélyén, vagy valóban őrültek és gonosztevők a világpolitika legfőbb intézői? Különösen nekünk, lényeglátó magyaroknak tűnik olykor úgy, hogy a nagyhatalmak vezetőinek ítélőképessége messze a miénk mögött marad.

Hogy csak egyet említsek a sok megfoghatatlan közül, pl. miért kellett az UNO főtitkárának az 56-os fölkelés után a jogbitorló „magyar” kormány beutazási engedélyére várnia, amikor épp a törvényes kormány kérte az UNO beavatkozását?

Folytatás »

A megváltás és az új ember.

Két megváltási elmélet van. Egyik keleté, mely szerint önmagunk váltjuk meg önmagunkat azzal, hogy újra s újra emberré születve, vagyis reinkarnálva elérjük végre ama magasabb életvonalat, melyből már nem kell többet reinkarnálni. Eme életvonal, illetve életsík elérése persze sok-sok, néha néhány ezer reinkarnálás után érhető el az asztrális, mentális és kauzális síkokon keresztül. Csak, sajnos, nem látunk olyan magasan fejlett egyéniségeket, akik — ebből a szögből nézve a megváltást — kilábaltak volna a világ bűntengeréből…

A másik megváltás fogalma nyugaté. Rövid váza, hogy az ember képtelen önmagát megváltani, megszabadulni a Sátán uralma alól, mely annyiféleképpen körülveszi s helyette Isten Fia, a Messiás végzi el azt s mi az ő szent vére által váltattunk meg örökre.

Folytatás »

Ez év májusában húsz éve múlt annak, hogy a fegyverek megszűntek dörögni Európában. Elnémultak a puskák ropogásai, nem kelepeltek a villám gépfegyverek, golyószórók, hallgattak az ágyúk, nem rohantak egymásnak a tüzet okádó harckocsik, nem hullottak a bombák a „Liberátor”-okból és nem lődöztek békés szántóvetőkre a különböző típusú vadászrepülők. Csend borult a lerombolt országokra, de ez a csend, nem a megbékélés harmonikus csendje volt.

Európa lakói közül a győztesek ujjongtak diadalmámorukban, a legyőzöttek közül is sokan lélegzettek fel megkönnyebbülve, mert megszabadultak a háború utolsó időszakának irtózatos nyomása alól, mindkét részről sokan imádkoztak igaz szívvel Istenhez, hogy végét szakította a vérontásnak, de nagyon sokan voltunk, akik döbbent öntudattal, dermedt lélekkel tettük fel a kérdést s feladataink megoldatlansága miatt; most mi következik?

Folytatás »

III.

ELSŐ NAP JERUZSÁLEMBEN.

Szent Anna temploma és a Betezda-tó. A Szentsír templomának története és leírása. Látogatás a jeruzsálemi pátriárkánál és a Szentföld őrénél. Sión hegye. A czitadella (Dávid király vára). A Hippikusz-, Fazaél- és Mariamne tornya. Id. szent Jakab temploma. Az örmények nagy Jakabkolostora és apáczazárdája (Annás háza). Keresztény temetők. Az örmények sionhegyi zárdája és Szalvátor-temploma. Az utolsó vacsora termének (czönákulum) helye és Dávid király sírja. Szent János evangélista háza, melyben a bold. Szűz meghalt. Gallicantus. A Sion-nővérek Ecce homo-temploma és zárdája.

ÁPRILIS 24-én (vasárnap) kora reggel első utam a Via Dolorosa végén, illetőleg a Szent István-kapu s az úgynevezett Omár-mecset közelében levő Szent Anna-templomba vezetett. Itt mutattam be hét óra után legelőször a szentmise-áldozatot Jeruzsálemben, tehát abban a városban, hol azt kétezer év előtt maga e legszentebb áldozat szerzője mutatta be s az idők végéig bemutatni rendelé.

Folytatás »

LIBERALIZMUS ÉS ZSIDÓKÉRDÉS

E két problémakört nem azért vázolom egy fejezetben, mert a zsidókérdés a liberalizmussal született meg a földön, hanem mert XX. századbeli jelentősége, elfajulása kétségtelenül a liberalizmussal függ össze.

Elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy a zsidó és az izraelita nem okvetlenül jelent egyet. A zsidó: nép; az izraelita: vallás. E két fogalom már 2000 évvel ezelőtt, Jézus korában sem jelentette ugyanazt. A tizenkét apostol közül jellemző csak Iskarioti Júdás volt zsidó. A többi tizenegy mint Galileából való ember  nem számított, igazi zsidónak. Galileát Salamon király adományozta Hiramnak, Tirus királyának és ezt a területet nemzsidók népesítették be, amiért is a zsidók Galileát a pogányok földjének nevezték. Lakói idővel áttértek a mózesi hitre, ellentétben a szamaritánusokkal, akik még Jézus korában is pogányok voltak. A Judeabeli zsidók a Galieaiakat mindig idegeneknek tekintették, mai fogalommal élve, afféle naturalizált zsidóknak. Ezek hát izraelita vallású nem zsidók voltak.

Folytatás »

Mik voltak hát a történetbölcseleti okai annak, hogy egy ily adottságú nép már-már a világhatalom csúcsára ért?

Egy pozitívum van itt: a zsidóságnak kizárólag e világra koncentráló hihetetlen túlsúlyú akarata, érdekeinek kíméletlen és gátlástalan érvényesítése oly eszközökkel, amelyek eleve idegenek a befogadó népek lelkületétől. És van egy negatívum is: a befogadó népek hanyatlása, miként az öregségben elgyengült szervezet nem tud ellenállni a betegségnek. Spengler gondolatmenetében a folyamat az alábbiak szerint vázolható:

Folytatás »

II. A zsidóság helyzete az európai kultúrában.

Láttuk az eddigiekben, hogy a zsidó lélek merőben idegen a mi világunkban. De talán egyedülállóan idegen volt valamennyi történelmi nép világában, akikkel valaha is érintkezésbe került. Már sokszor megírták, hogy hol és hányszor váltotta ki a zsidóság a befogadó nép ellenszenvét. Ezt az idegenséget, ezt a különállást és ugyanakkor a befogadó nép javaiban való aránytalan részesülniakarást nevezték egy szóval parazitaságnak. Ezzel a lelki beállítottsággal elkerülhetetlen az élősdi életvezetés. A parazitát sehol sem szeretik a természet világában sem. Pontosan így fogta fel a zsidót Prohászka püspökünk s amikor megkérdezték tőle, hogy miképpen egyezteti össze „antiszemitizmusát” azzal a keresztény tanítással, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, így felelt:

Folytatás »

Az előző értekezések során jellemeztük a polgárságot és a proletariátust s csak futólag említettük meg, hogy az európai kultúra hajnalán a nemesi, papi és polgári rend fektette le az alapokat és bontakoztatta ki e kultúra minden jó és rossz vívmányával együtt.

Arra is kitértünk, hogy a múlt században enyészett el a nemesi és papi rend, helyébe feltört a polgárság és a proletár. (A nemesség megszűnése színpadiasnak mondható drámai pillanatául tekinthetjük azt a jelenetet, amikor 1797-ben a Velencébe benyomuló napoleoni seregek előtt az utolsó doge ünnepélyesen elégettette a Velence, de áltaIában a rendi államok hatalmi szimbólumát, a híres Bucentaurust.)

Folytatás »

A felszabadulás utáni kormányforma kérdése

Külföldi köröknek lekötelezett magyar emigrációs csoportok „programjaiban” sűrűn olvasható az a követelés, hogy csak „demokratikus irányzatok” indulhassanak az ország felszabadulását követő szabad választásokon. „Demokratikus” buzgalmukat egy cseppet sem látszik zavarni az a kérdés, hogy vajon mennyiben lennének szabadok az olyan „szabad” választások, amelyeken csak „demokratikusnak” elismert pártok és irányzatok vehetnének részt. Az a probléma sem okoz nekik gondot, hogy megfelel-e majd a fennen hirdetett demokratikus elveknek és a nemzet többségi akaratának egy olyan választási módszer, amely a választások kimenetelét már eleve korlátozásoknak veti alá. Arra a döntő kérdésre, hogy kik vagy mely intézmények osztogatnák majd a „demokratikus” jelzőt és szabadalmat, tehát kiktől vagy mely intézményektől függne az egyes pártok „demokratikus” jellegének elismertetése s ezzel indulásának lehetősége, ezeknek a „programoknak” egyike sem ad választ.

Folytatás »