Mai világunk társadalmának tanulmányozása során eljutottunk az utolsó tényezőhöz, a kereszténységhez, vagy röviden, az Egyházhoz. Az eddig tárgyaltak közül ez a legnehezebben átfogható kérdés. Majdnem lehetetlen valamilyenfajta előítélet nélkül tárgyalni. Az eddigiek folyamán tudtunk többé-kevésbé tárgyilagosan nézni, most azonban úgyszólván önönmagunk alapjaihoz kell lenyúlnunk, ahol a megismerés tárgya egyúttal a megismerő alany. Tisztelet és óvatosság vezet e vizsgálat alatt s máris leszögezzük, hogy nem a Mester tanítását kívánjuk szemrevenni, hanem követőinek kétezer éven át fejlődött, formálódott intézményeit. A régi pogány és zsidó forrásokat keressük, amelyekből merített a Tan, s az évszázadokon át rá ható eszmeáramlatokat, ezek melletti és ezek elleni küzdelmét. Mindezek az ismeretek szükségesek, ha alapos felkészültséggel akarunk a mai Egyház szerepére és működésére tekinteni. Az út hosszú és, — bizony — fáradtságos lesz, de talán megérdemli a figyelmet az így kapott perspektíva.

Folytatás »

Amikor ügetésben végighaladtunk a főutcán, az emberek úgy fordultak a hintó után, mint tányér-rózsák virágjai a nap felé, annak haladását követve az égen. Félhangos megjegyzések értek füleinkhez; nézd K. F. már megérkezett. Milyen fiatal, milyen vidáman mosolyog, milyen egyenesen tartja magát. Sokan köszöntek neki, amit kézintéssel viszonzott. Nagyon szeretnek Téged a magyarok F.-i bátyám, buggyant ki belőlem a szó. Ez igaz, támasztotta alá megállapításomat, még a fiatalok is megosztják szeretetüket Szeleczky Zita, Muráti Lili, Vaszary Piri, Szilassy Laci és még egynéhányunk között.

Az ipartestület épületéhez érve, magam is elbámultam a látványon, ami ott várt ránk. A hatalmas méretű udvar tele volt vidékről érkezett zöldinges hungaristákkal, akik csoportokban beszélgettek megérkezésünkig. Amint azonban meglátták a hintóból leszálló K. F.-et, olyan dörgő éljenzésbe kezdtek, hogy belecsendült a fülem, ő azonban, úgy látszott, nem szerette a színházon kívüli ünneplést, mert le akarta inteni őket, de ez még csak fokozta, növelte a lelkesedést.

Folytatás »

A magyar eszmerendszerek a nemzet, az állam világának szilárdságára építenek. Mint Platón eszmei állama: a rendszer készen van s csak hinni tartozunk további fennállásában. Nem véletlen, hogy történelmünk során mindig akadtak ellenségek és megtévesztettek, akik a mindenkori magyar politikai hitvilágot „dogmarendszernek” szidalmaztak.

Hitünk szilárd és a nyugodt folytonosságot mozdítja elő. Alkatrészei között feltűnően kevés az olyan, mely az idők változására int es az életben bent rejlő dinamizmust veszi alapul. A magyar hitek nem egy forrongó nép lelkéből szoktak sarjadni, hanem általában egy rendszerező elv gyümölcsei.

Folytatás »

A megváltás feltételei.

Az isteni kegyelem elnyerésének két előfeltétele van, egyik a világnézeti: hinni Jézus Krisztusban, a másik az erkölcsi: szeretni Istent s felebarátainkat. Elsőnek az értelmi tisztaság, másiknak az érzelmi nemesség az előfeltétele. Mindenkinek el van ültetve a lelkében ez a két mustármag, csupán rajtuk áll, hogy azt ápolgatva oly naggyá növeljék, hogy az égi madarak is megpihenjenek ágain…

Lássuk ezt a növekedési képességgel teljes két mustármagot szentírási színében!…

Folytatás »

A körülöttünk kavargó politikai világkép sokszor egymásnak ellentmondó jelenségei méltán keltik föl bennünk a kérdést, van-e valami átgondolt és értékes a történések mélyén, vagy valóban őrültek és gonosztevők a világpolitika legfőbb intézői? Különösen nekünk, lényeglátó magyaroknak tűnik olykor úgy, hogy a nagyhatalmak vezetőinek ítélőképessége messze a miénk mögött marad.

Hogy csak egyet említsek a sok megfoghatatlan közül, pl. miért kellett az UNO főtitkárának az 56-os fölkelés után a jogbitorló „magyar” kormány beutazási engedélyére várnia, amikor épp a törvényes kormány kérte az UNO beavatkozását?

Folytatás »

A megváltás és az új ember.

Két megváltási elmélet van. Egyik keleté, mely szerint önmagunk váltjuk meg önmagunkat azzal, hogy újra s újra emberré születve, vagyis reinkarnálva elérjük végre ama magasabb életvonalat, melyből már nem kell többet reinkarnálni. Eme életvonal, illetve életsík elérése persze sok-sok, néha néhány ezer reinkarnálás után érhető el az asztrális, mentális és kauzális síkokon keresztül. Csak, sajnos, nem látunk olyan magasan fejlett egyéniségeket, akik — ebből a szögből nézve a megváltást — kilábaltak volna a világ bűntengeréből…

A másik megváltás fogalma nyugaté. Rövid váza, hogy az ember képtelen önmagát megváltani, megszabadulni a Sátán uralma alól, mely annyiféleképpen körülveszi s helyette Isten Fia, a Messiás végzi el azt s mi az ő szent vére által váltattunk meg örökre.

Folytatás »

Ez év májusában húsz éve múlt annak, hogy a fegyverek megszűntek dörögni Európában. Elnémultak a puskák ropogásai, nem kelepeltek a villám gépfegyverek, golyószórók, hallgattak az ágyúk, nem rohantak egymásnak a tüzet okádó harckocsik, nem hullottak a bombák a „Liberátor”-okból és nem lődöztek békés szántóvetőkre a különböző típusú vadászrepülők. Csend borult a lerombolt országokra, de ez a csend, nem a megbékélés harmonikus csendje volt.

Európa lakói közül a győztesek ujjongtak diadalmámorukban, a legyőzöttek közül is sokan lélegzettek fel megkönnyebbülve, mert megszabadultak a háború utolsó időszakának irtózatos nyomása alól, mindkét részről sokan imádkoztak igaz szívvel Istenhez, hogy végét szakította a vérontásnak, de nagyon sokan voltunk, akik döbbent öntudattal, dermedt lélekkel tettük fel a kérdést s feladataink megoldatlansága miatt; most mi következik?

Folytatás »

III.

ELSŐ NAP JERUZSÁLEMBEN.

Szent Anna temploma és a Betezda-tó. A Szentsír templomának története és leírása. Látogatás a jeruzsálemi pátriárkánál és a Szentföld őrénél. Sión hegye. A czitadella (Dávid király vára). A Hippikusz-, Fazaél- és Mariamne tornya. Id. szent Jakab temploma. Az örmények nagy Jakabkolostora és apáczazárdája (Annás háza). Keresztény temetők. Az örmények sionhegyi zárdája és Szalvátor-temploma. Az utolsó vacsora termének (czönákulum) helye és Dávid király sírja. Szent János evangélista háza, melyben a bold. Szűz meghalt. Gallicantus. A Sion-nővérek Ecce homo-temploma és zárdája.

ÁPRILIS 24-én (vasárnap) kora reggel első utam a Via Dolorosa végén, illetőleg a Szent István-kapu s az úgynevezett Omár-mecset közelében levő Szent Anna-templomba vezetett. Itt mutattam be hét óra után legelőször a szentmise-áldozatot Jeruzsálemben, tehát abban a városban, hol azt kétezer év előtt maga e legszentebb áldozat szerzője mutatta be s az idők végéig bemutatni rendelé.

Folytatás »

LIBERALIZMUS ÉS ZSIDÓKÉRDÉS

E két problémakört nem azért vázolom egy fejezetben, mert a zsidókérdés a liberalizmussal született meg a földön, hanem mert XX. századbeli jelentősége, elfajulása kétségtelenül a liberalizmussal függ össze.

Elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy a zsidó és az izraelita nem okvetlenül jelent egyet. A zsidó: nép; az izraelita: vallás. E két fogalom már 2000 évvel ezelőtt, Jézus korában sem jelentette ugyanazt. A tizenkét apostol közül jellemző csak Iskarioti Júdás volt zsidó. A többi tizenegy mint Galileából való ember  nem számított, igazi zsidónak. Galileát Salamon király adományozta Hiramnak, Tirus királyának és ezt a területet nemzsidók népesítették be, amiért is a zsidók Galileát a pogányok földjének nevezték. Lakói idővel áttértek a mózesi hitre, ellentétben a szamaritánusokkal, akik még Jézus korában is pogányok voltak. A Judeabeli zsidók a Galieaiakat mindig idegeneknek tekintették, mai fogalommal élve, afféle naturalizált zsidóknak. Ezek hát izraelita vallású nem zsidók voltak.

Folytatás »

Mik voltak hát a történetbölcseleti okai annak, hogy egy ily adottságú nép már-már a világhatalom csúcsára ért?

Egy pozitívum van itt: a zsidóságnak kizárólag e világra koncentráló hihetetlen túlsúlyú akarata, érdekeinek kíméletlen és gátlástalan érvényesítése oly eszközökkel, amelyek eleve idegenek a befogadó népek lelkületétől. És van egy negatívum is: a befogadó népek hanyatlása, miként az öregségben elgyengült szervezet nem tud ellenállni a betegségnek. Spengler gondolatmenetében a folyamat az alábbiak szerint vázolható:

Folytatás »