MÁSODIK RÉSZ.
Az „örök mérkőzés”, mely lényegében mindig ugyanaz, csak formáiban változik.
I. Hündl Manusch titokzatos útja.
Sopronban vagyunk, a kőfalakkal kerített ősi várban, tavasz derekán, 1526-ban.
Szombatról vasárnapra forduló éjszaka van, éjfél után.
A hold mosolyogva figyeli csillagnyáját, melynek ezernyi báránykája jókedvűen ugrándozik kószáló felhőfoszlányok között.
Aragyogó apróságok néha szövetkeznek egy-egy öregebb felhővel, küldik őt a pásztor arcát eltakarni, hogy [...]

Szentírás lett itt Nyugaton a csekkönyv,
Szakállas Marxok írtak Bibliát,
De Sináj hegyén csipkebokor gyult ki
S szólította az embernek fiát:
Össze kell törni mind e kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát,
Különbet írt, mint Máté az apostol
Vérével annyi sok magyar diák.
Az új Heródes hiába parancsolt,
Hiába küldött gyilkos sereget,
Bégő bárányként nem akartak halni
E csillag-le

Értékelve: 3.00 pont az 5-ből.

Gyónjad az Istennek, ami rosszat tettél
Amit elvétettél s ellene vétettél…
Mikor Szamuelly halálgőzösének
Gyilkos zaja után fölzengett az ének,
Azok közé, akik mernek és akarnak,
Nem álltál be rögtön ébredő magyarnak – .
Mert a szomszéd boltos nem jó szemmel nézte,
Ha Prohászka püspök Széchenyit idézte,
Vagy, ha ólálkodva jobbra balra lestél
S aranyközépúton ezüstöt kerestél.

Értékelve: 3.00 pont az 5-ből.

II. FEJEZET.
Nyugatnak egy védőbástyája.
Ma reggel, hosszabb idő után, ismét felmentem a budai várba, honnan valamikor oly gyakran gyönyörködtem a kilátásban. Örömmel láttam viszont innen a félkör alakú, erdőborította hegyláncot és a sáros Dunának széles tükrét, mely lent tündöklik a szikla tövében és amelynek túlsó partján a tenyérlapos síkon a hatalmas új város, Pest terpeszkedik, túl [...]

VIII. Bandi úr…
Szegény Bandi úr – teljes neve: Erdélyi András – áldott jó lelkével, hangyaszorgalmával gyűjtött tudományával már réges-régen kint nyugszik a temetőben.
Kosztos diákunk volt hat éven át, nem fizetésért, hiszen mint szegény parasztcsalád gyermeke nem is tudott volna fizetni, hanem szeretetből. Inkább azért, hogy bátyámnak a családi ház földszinti diákszobájában lakótársa legyen.
Csendes, folyton tanulgató [...]

Képriport a Magyar Futár 1944-es évfolyamából.

Értékelve: 3.00 pont az 5-ből.

VI. Egy tele kád zsidógyerek.
Egy szerda reggel, iskolába menet, ínycsiklandozó újsággal leptem meg két cimborámat.
- Apám megvette Binder úr nagy mustoskádját, délelőtt szállítják haza, a présházba teszik, ott marad szüretig használatlanul.
Ez a kád régebb idő óta bámulatunk tárgya volt. A rózsa utcában, Binder kádármester udvarán ismerkedtünk meg vele. Hatalmas űrtartalma és te

Értékelve: 3.00 pont az [...]

„…Pest, a nagy, lapos város, mely szemben, a Duna túlsó partján terül el, nem dicsekedhetik, miként Buda ősi vára, művészies és harci romantikájú múlttal, de azért, idővel a Kelet félelmetes ostromának ő is áldozatul esett. Nem hatalmas seregek rohamainak ugyan, melyek történelmi képek festésére alkalmas anyagot nyújtanak, hanem valami különös fajtájú, láthatatlan, földalatti os

Értékelve: 3.00 [...]

V. A vérfolt.
Este, mikor a zsidók imára gyülekeztek, nekünk gyermekeknek szigorúan tilos volt átmenni a zsidóházba, nehogy ájtatosságukat zavarjuk.
Ezt a tilalmat betartani igen nehezünkre esett, hiszen ilyenkor voltunk rájuk leginkább kíváncsiak.
Szertartásaik, szokásaik, melyek a mi szemünkben telve voltak titokzatossággal, söt félelmetességgel, hihetetlen módon izgatták ifjú

Értékelve: 3.00 pont az 5-ből.