Ki árja, félvér, nemárja – félvérek és nemárják jogállása – nemárják állampolgársága, házassága, hivatalviselése – harctéri szolgálatból eredő kiváltságok stb. A Harmadik Birodalom jogalkotásából a magyar közönség érdeklődésére elsősorban az árjavonatkozású jogszabályok tarthatnak számot, mert azokon keresztül érdekes bepillantást nyerhet a 75 milliós, hatalmas szomszédállam életébe. Az alábbiakban megkíséreltem az említett törvények és az azokat [...]

II. A CSODARABBI. Judaei signa petunt (Szent Pál). Lemberg és Krakkó közt, a szomorú lengyel síkságon a felhők mindig alacsonyan járnak, a rétek mindig vizesek, a tavak kietlenek, mindenütt sár és unatkozó erdők. Törékeny akácfák, vékony, rezgőlevelű nyírfák nőnek itt és a fenyőfák lankadt ágai még nyár közepén is mintha a havat várnák. Apró lovacskák [...]

VII. Már vigasztalásra szorult az én gazdag barátom, de nem éreztem semmi részvétet. Nem értette meg az időket, csak megriadt tőlük. Az eszét még mindig a zsebében hordta. Kis lelkiismeret furdalással állított be hozzám. Eszébe jutott a fia. A vitának csak ennyi eredménye volt. Apai kötelességére gondolt. – Szeretnék tőled tanácsot kérni, kezdte, – ha [...]

XI. FEJEZET. A szovjetek bukása. Május elseje a diadal és aggodalom ünnepe volt Budapesten. A város mintha tetőtől talpig véresre lett volna festve. Rendeletet adtak ki a régi magyar zászlók vörösre festésére és minden házban a bizalmi ellenőrizte, vajon a ház lakói elég vörös színt raktak-e ablakaikba. A magyar történelem hőseit ábrázoló szoborművek: Árpád, Hunyadi [...]

XXVIII. Elintézések. Jeckel Tamás jegyzőt az állását megillető dísszel temették el. Ezt a gyenge jellemű embert a zsidók hálózták be. Ők szédítették el, mint ahogyan általában a selejtesebb emberek felé nyújtják ki mérgező csápjaikat. Jeckel bűnös volt, de sokkal inkább szerencsétlen áldozata annak a mételynek, melyet egy idegen fajzat sajátos lelkülete hinteget szét a becsületes magyar [...]

ÖTÖDIK FEJEZET. Az antiszemiták. Cserjésy Ubul házánál, vasárnapon ápril másodikán estély volt. Több Szabolcs és Zemplén megyei földesurak ide gyülekeztek, hogy Cserjésyné születése napját ünnepeljék. Harmincz évesnél idősb nők nem igen ülik meg születésük napját. Voltak itt tiszalöki, nánai, nagyfalusi, tolcsvai, nyíregyházi, királytelki, szentmihályi, pazonyi uraságok, Cserjésy Ubul háza ugyanis a legnagyobb volt egész alsó [...]

Széchenyi István gróf: „Ha az Úristen magyarnak teremtett, legyünk hát tisztán magyarok.” I. A Gondviselés kifürkészhetetlen akaratából nekünk, a magyarság ma élő nemzedékének, kell átvergődnünk, végig küzdenünk a volgamenti őshaza ismeretlen évszádainak homályába vesző történelmünk legvészesebb korszakát. Véres és viharos századokban ugyancsak bővelkedik nemzeti históriánk, de a trianonihoz hasonló megrázkódtatásról, nemzeti múltunk krónikáinak legsötétebb és [...]

IV. Most már világosan állt előttem barátom egyénisége és gondolkozása. Keményen mondtam meg neki az igazat.. – Te barátom, liberális polgár vagy, titokban az aranyborjút imádod. Gondolkozásod elzsidósodott. – Ne sértegess, – méltatlankodott, – a szentbenedeki földesúr fia vagyok most is. Főnemes család sarjadéka. Független magyar úr! – Vér szerint így van, ezt nem vonom [...]

IV. Kinyilatkoztatás és kereszténység Isten az embert ráhagyhatta volna a maga természetes erőire, értelmének pislákoló mécsesére s akaratának gyenge villódzásaira. A természetes ész által is felfedezhető isteni és erkölcsi igazságokra. De az Isten ennél jobbat és többet akart, ennél bőkezűbb akart lenni. A természetes istenismereten és erkölcstörvényen túl is fel akarta tárni, ki akarta jelenteni [...]

X. FEJEZET A magyar falu Budapest nem Magyarország; az igazi Magyarország az Alföldöm van, hol bőven terem a búza és a tengeri és ahol a nyájak szabadon legelnek. Mérföldeket lehet ott gyalogolni anélkül, hogy bármilyen lakóhelyre is bukkanna az ember, úgyhogy ez a gyönyörű mezőség, melynek oly termékeny a talaja, sokszor a lakatlanság benyomását kelti [...]