IX.
A báróné ajtaja előtt burjánzott fel benne újból a tétovázás. Csengetésére felnyílt előtte a félemeletes magas ház, amelyből elhízottan csordult ki a báróné városszerte irigyelt papagájszerű pompája. Bent, a hosszú, sötét folyósón elvették a kabátját és előre bocsátották egy fülkeszerű kicsi, rekkenő melegre fűtött szobába. A báróné mindjárt jön — ígérte a szobalány és eltűnt [...]

ÉS AZÓTA…
1919. március 21-én a magyarországi, szociáldemokrata párt tehát beismerte, hogy alkalmatlan a hatalomra, s azzal élni nem tud. Illetve… tovább folytatta a legszélsőbb marxista irányzat — a kommunizmus felé való eltolódását és részben a kommunistákkal, de még nagyobb részben a volt szociáldemokrata pártfunkcionálisokból álló kormányzattal megalapította a szégyenteljes magyar tanácsköztársaságot. Az ugyancsak szociádemokratákból álló [...]

TIZENHETEDIK FEJEZET
Aranymíves Károly ügyvéd.
Majdnem valamennyi európai nemzetnél vannak bizonyos példabeszédek, melyek kifejezik azt, mit tartanak az emberek leggonoszabbnak, legveszedelmesebbnek. Már a régi rómaiaknál a példabeszéd, hogy mi veszedelmesebb a kígyónál és tigrisnél e mondatban volt kifejezve: Aspide quid pejus? tigris, quid tigride? daemon, daemone quid? mulier, quid muliere? nihil, azt akarta kifejezni, hogy egy gonosz nő [...]

GYŐZELEM ÉS HATALOM
A szociáldemokrata mozgalom négy évtizeden át folytatott szívós munkáját siker koronázta. Az összeomlott ország fölött ott lobogott a szociáldemokrata párt zászlója s minden, lehetőségük megvolt ahhoz, hogy megvalósítsák azt a boldogságot és azt a népjólétet, amelyet a hatalom reményében, négy évtized óta ígérgettek a félrevezetett magyar munkásságnak. Az „átkos militarizmust” szétbomlasztották, a közigazgatást [...]

Sokszor mondják, hogy a zsidóság asszimilációjáról csak akkor lehetett volna beszélni, ha negyvennyolcban a határsorompókat lezárjuk s a magyarországi zsidóságot etikailag s így erkölcsi és vallási kényszerhatás dolgában is elszigeteljük a galíciai és orosz-lengyelországi nagy zsidó népmédencétől. Ennek a medencének kompakt, érintetlen, ős tömegei új és új rajokkal, felszívhatatlan új rétegekkel tették reménytelenné a magyarországi [...]

XXIII.
Pista lassan-lassan megbarátkozott a miskolci gimnáziummal. Eleinte furcsa volt neki, hogy civil tanárok tanították, mert a tanár fogalma igen erősen asszociálódott nála a reverendával, de lassan megszokta azt is.
Most már ismerte a fiúk nagyrészét, különösen a béseket, akikkel együtt járt. Az áistákkal, csak rajzórán voltak együtt. Különben az á.) és a b.) osztály között nem [...]