Három konklúzió

a) A. nemzetek szövetsége a békekérdést nem pozitíve, hanem csak negatíve kívánja megoldani. Nem tűzi ki célul az örök béke megvalósítását, hanem csak a háború lehető elhárítását, megakadályozását. A szövetség célja nem az everlasting peace, paix éternelle, pace eterna, hanem csak a tartós béke, the peace durable, la paix durable, la pace duratura.
Ahhoz, hogy az örökbéke megvalósíttathassék, világállamot, világpolgárságot kellene létesíteni, vagyis a mi államalakulatot az egész világra kiterjeszteni és valamint az állam önmagával nem folytathat háborút, úgy az egész világköztársaság önmagával nem folytathatna háborút.
Ámde világállam, világpolgárság csak akkor lehetne, ha minden ember e1 fogadná a földfelület egyenlő birtoklásának a jogát, vagyis azt, hogy senkinek sincs több joga ahhoz, hogy a földfelület egy bizonyos részén legyen, mint a másiknak és ha oda jut az emberiség, hogy a bárhol és bárkin elkövetett sérelmet a föld minden pontján megérzi. A világállain, világpolgárság fellengős eszméje csakis ekkor szűnnék meg a képzelet túlhajtott alkotása lenni, csakis ekkor lenne a közjog és nemzetközi jog egybeolvadása: általános emberi közjoggá és így örök békévé.
Egyelőre ezeken az emberi érzéseken kívül a világállamnak, világpolgárságnak a természet is határt szab, mert olyan államférfiakat elképzelni sem lehet, akik az egész világ törvényhozására, közigazgatására és bírói hatalmának gyakorlására képesek volnának. Az emberek között egyelőre nincs meg az az együvétartozás érzete, amely az egész világon élő embereket összekapcsolná.
Addig, amíg az emberek többsége a sajátos nemzetit elébe teszi az általános emberinek, addig, amíg nem létesül az egész világot átható közös emberi érzés, addig világállamról, világpolgárságról, örök békéről szó sem lehet.
b) A második következtetésem az, hogy a nemzetek szövetsége nagyban hozzájárulhat a nemzetek között felmerült ellentétek megoldásához, a háborús lehetőségek szűkebb térre szorításához, a béke, közbiztonság megszilárdításához, vagyis negatív szerepének betöltéséhez képest a háború megakadályozásához.
Erre nézve is elsősorban a kötelező, kényszerítő döntőbíráskodás elfogadása volna legalkalmasabb az ellentétek kiküszöböléséhez. Ezt a kötelező, kényszerítő döntőbíráskodást azonban már az előzetes békekonferencia elvetette.
Sok függ attól is, hogy mily cselekmények minősíttetnek háborús cselekményeknek, vagyis olyanoknak, hogy azokból háborúk egyáltalában származhatnak. Minél kevesebb ily cselekmény állapíttatik meg, annál kevesebb a háború lehetősége.
Mindebből következik, hogy a nemzetek szövetsége, mint világháborús cél, nem érte meg azt a nagy áldozatot, amit az emberiség érte hozott és így nem is lehetett a háború valódi célja, azonban, mint a világháború által szült egyik jog intézmény, áldásos lehet és megéri a ráfordított munkát még akkor is, ha csak egy háborút is sikerülend általa megelőzni!
c) Harmadik és végső konklúzióm az, hogy a nemzetek szövetségének valódi célja nem más. minthogy a zsidó és szabadkőműves világuralom egyik eszköze és annak intézményes biztosítéka legyen.
Ennek kifejtésénél abból kell kiindulni, amit H. G. Wells «ln the fourth year» című munkájában így formuláz: «az abszolút függetlenség nemzeti gőgjét és a dinasztikus ambíciókat a humanitás (a zsidóság) javának kell alárendelni.» A zsidóság és szabadkőművesség java tehát a nemzetek és királyok fölé helyezendő. Ennek biztosítása és elérése az egyedüli cél, amely a nemzetek szövetségének alkotói előtt olyan fényesen ragyog, mint a páholytemplom oltára felett villannyal kivilágított öt ágú csillag, vagy némely páholyban a mógendóved. A szövetséges és társult hatalmak elmondhatják Ovidiussal: «tendimus huc omnes, haec est ultima terra». Ez a végcél, a szabadkőműves és zsidó világuralom! Akárhova tekintsünk a nemzetek szövetségének létrehozói, törvényhozói, bírái és végrehajtó hatalmának kezelői között, mindenütt csak zsidót és szabadkőművest találunk.
Hogy ezt a valódi célt a szövetséges és társult hatalmak nyugodtan szolgálhassák, az úgynevezett békeszerződésekbe olyan pontokat vettek fel, amelyek az egyes nemzeteket egymás elleni állandó torzsalkodásra vezetik és ezáltal elterelik a nemzetek figyelmét a főkérdéstől: a zsidó és szabadkőműves kérdéstől.
Ha a szövetséges és társult hatalmak a dekórumra is adtak volna valamit, akkor igazságos területi és gazdasági felosztást kellett volna eszközölniök, mert egyes államok mutilálása szerencsétlenség önmagukra nézve, másokra nézve pedig veszedelmes.
Békeszerződéseknek nem lehet feladatuk rokkant államok mesterséges előállítása és a nemzetek szövetsége az így konstruált inferioritásra nem nyomhatja rá a maradandóság bélyegét, csak akkor, ha nem az igazságot, jogot, szabadságot, hanem zsidó-szabadkőműves célokat szolgál.
Mindezekből megállapítható, hogy a nemzetek szövetsége úgy mai rendelkezéseinek keletkezésében, mint eszközei és céljaira nézve, merőben zsidó-szabadkőműves alkotás és Magyarország mai helyzete a nemzetközi fajzsidó-szabadkőművesség szándékos és céltudatos munkájának eredménye.