X. Egyetemes politikai rendszer

A korporatizmus szerint a kultúra és a civilizáció az azonnali és közvetlen eredménye az ugyanazon fajból származó nemzetek együtteséből eredő spirituális fogalmak és intellektuális gondolkodás összességének. Ezeket a fogalmakat és gondolkodást az egyes nemzetek tapasztalatai, képességei és tulajdonságai produkálják és a faj együttesét szolgálják. A korporatizmus elismeri, hogy egy kultúra és civilizáció külső kifejezései változhatnak módozataikban a nemzetek és fajok szerint, megőrizve mégis magát a fajtát jellemző vallásfilozófiának a spirituális nyomait.

A faj.

A korporatizmus hirdeti és elismeri három – szellemileg és testileg teljesen elütő – nagy faj létezését. Ez a három faj, alkotja az összemberiséget. A korporatizmus kijelenti, hogy a fajkeveredés nem hoz létre új fajtát, továbbá, hogy mindenféle fajkeveredés alá van rendelve az erősebb fajtába való beolvadás törvényének, amelynek révén az emberiség szellemi és fizikai rendjének helyreállítását szolgálja.
A korporatizmus nem ismeri el a fajok felsőbb – vagy alsóbbrendűségét, hanem működésük szerinti osztályozását. Ugyanúgy nem fogadja el egy faj kenetén belül a nemzetek felsőbb- vagy alsóbbrendűségét, hanem itt is azok működés szerinti osztályozását az együttessel szemben.
A korporatizmus egyáltalában nem fogadja el egy fajnak más faj feletti uralmát, mert mindegyiknek meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni különleges tulajdonságait saját érdekében és az emberiség javára.
A korporatizmus hozzáteszi, hogy a magas nyugati kultúra és civilizáció egyenesen a kereszténységből ered és ez spirituális külső kifejezése a fehér fajnak, mint olyannak; továbbá hogy a dolgoknak ezen állását meg kell védeni és fenn kell tartani (a korporatizmus mikénti alkalmazását más fajoknál hasonló szellemű deklarációk tartalmazzák majd).

A haza.

A korporatizmus a haza alatt azt a földrajzi területet érti, amelyet egy nemzet birtokol és ellenőrzése alatt tart nemzetté kifejlődésének kezdete óta. A haza jelenti a nemzet anyagi vagyonállagát, vagyis a területén található kitermelt vagy ki nem használt természeti kincsek összességét. A haza és a nemzeti vagyon jelenti a szellemi és intellektuális, de éppenúgy az anyagi kincsek összességét is, amelyek a nemzet minden egyes tagjának alkotásából és munkájából erednek, a nemzetet ezen a területen meggyökereztető első hódítók, telepesek, gyarmatosítok és építők megérkezésétől kezdve. A korporatizmus hirdeti, hogy a hazát meg kell védeni minden kívülről és belülről jövő erőszak ellen, hogy a nemzet fennmaradjon a faj és az emberiség keretében előírt végső sorsa beteljesedéséig.

A nemzet.

A korporatizmus a nemzet alatt mindazon egyének összességét érti, akik a múltban, a jelenben és a jövőben a nemzetet természetszerűleg képezték és képezik, valamint az ugyanazon fajból de más nemzetekből származó olyan más egyéneket, akik elfogadták, elfogadják és a jövőben el fogják fogadni a beolvadást ebbe a nemzetbe; akik felépítették az országot, megóvásán és fejlődésén dolgoznak, kovácsolják jövőjét, gyarapítva az ősök által visszahagyott nemzeti vagyont a jövő nemzedékek hasznára.

A család.

A korporatizmus ünnepélyesen kijelenti, hogy a család a nemzet alapvető sejtje, a Mindenható Isten alkotása; hogy a család létezése nélkül egyetlen nemzet léte sem lehetséges; hogy meg kell óvni minden felbomlasztási, gyengítési és elferdítési kísérlettel szemben.
A családnak minden nemzeti társadalomban vissza kell venni természetes szerepét a nemzet felépítésében; állandóan meg kell nyilvánulnia a férfiaknak és a nőknek a mély hitre, megrendíthetetlen bátorságra nevelésében és a helyreállított szülői tekintély iránt tanúsított feltétlen lojalitásban.

A nemzeti zászló.

A korporatizmus megköveteli, hogy a haza a maga teljességében, a nemzet az élő valóságában és a család, – mindkettőnek elsőrendűen fontos eleme – egy nemzeti zászlóban legyen szimbolizálva; hogy ez a zászló bámulatot, tiszteletet, honszerelmet, elragadtatást és büszkeséget ébresszem minden állampolgárban; hogy büszkén lengjen a haza ege alatt és mindenütt ahol a nemzeti jelenlét érezhető.

Az igazság.

Egy és oszthatatlan. A korporatizmus kijelenti, hogy az igazság a valódi szabadság legfőbb feltétele, amelyet hangosan és világosan kell hirdetni mindenkinek, mert igazság nélkül nem lehet nagyot és maradandót építeni.

A kötelesség.

A korporatizmus állítja, hogy a kötelesség a jog előfeltétele. A kötelesség maradéktalan teljesítése által lehet az egyén, a vezető és az állam erős és gyakorolhatja teljességgel jogait; hogy az első kötelesség az Istennel szemben áll fenn, azután jön a nemzetet alkotó sejt, a család, majd a nemzet, az egész közösség legnagyobb jóléte érdekében.

A tekintély.

A korporatizmus kijelenti, hogy a tekintély a nemzet minden aktivitásának a vezető princípiuma, amely oszthatatlan. Fenn kell tartani a maga teljességében, átruházás formájában, minden hierarchikus fokozaton és a nemzeti társadalom minden rétegében kivétel nélkül. A tekintélyt szilárdan alkalmazni kell a kereszténység nagy princípiumai szerint.

A fegyelem.

A korporatizmus állítja, hogy a fegyelem, a fenntartásnélküli teljes alárendelést jelenti a felsőbbséggel szemben, egy hierarchikus struktúra keretében. A fegyelem a legfontosabb eszköze a társadalmi osztályok visszahelyezésének a maguk igazi helyére és a természetes rendben, az ország ésszerű és tartós újjáépítése érdekében.

A munka.

A korporatizmus elismeri, hogy a munka a Mindenható Isten által az ember számára előírt első törvény. A munka a nemzet jólétének és fejlődésének a motorja. Kötelező mindenkire nézve, de igazságos jutalomban kell részesülnie. A munka a legfőbb eszköz a nemzet építésében.

Az áldozat.

A korporatizmus meghatározása szerint az áldozat a teljessége az önként vállalt erőfeszítésnek. Nélkülözhetetlenül szükséges a spirituális értékek visszaállítására egy hanyatló világban. A nemzet minden egyes tagjának áldozatkészségére kell épüljön a nemzet nagysága. Az áldozat kovácsolja a jellemet és edzi az akaratot a nemzet igazi felvirágoztatására.

A méltóság.

Önmagunk és mások megbecsülése! Az emberi lény és a nemzet pontos helyének tudatos megértése az élet örökkévaló végtelenségében; mértékletességet jelent az értékek és dolgok kifejezésében; az igazi egyéni és közösségi magatartás a dicsőségben és balsorsban egyaránt; értelmes megértését az Alkotó és a teremtmények között fennálló viszonynak.

A hagyomány.

A korporatizmus szerint a hagyomány az ősök által örökül hagyott, a nemzet spirituális és intellektuális vagyonát képező hitek, értékek és tanítások összessége. Szükséges, hogy ez a tradíció állandóan kifinomuljon, hogy vitalehetőség kizárásával hirdesse a szellem felsőbbrendűségét az anyag felett. (…)