A zsidó olvasóhoz.

Közel öt esztendeje, hogy Palesztinába zarándokoltam, a Szentföldre, mely zsidó és keresztény előtt egyaránt a tisztelet és magasztalás tárgya leszen az idők végéig. Néhány napig Jeruzsálemben tartózkodván, midőn imádkozva s elmélkedve bejártam régi nagyságára és dicsőségére emlékeztető utcáit és tereit, a Hárám-tér nyugati falánál (az úgynevezett Siralomfalnál), mely a hajdani zsidó templom rommaradványa, sok zsidóra akadtam, kik busongva zokogtak a régi város és templom feldulatása s elpusztítása fölött és szivök mélyéből könyörögtek Istenhez, küldené el minél előbb a Megváltó-Messiást és építené föl még az ő napjaikban a szent várost és templomát. Láttukra benső részvétre gerjedt szívem, mélyen megindultam.
Szerencsésen visszatérvén hazámba, nem egy ízben újult föl emlékezetemben az a szívszaggató jelenet, mely átjárta az én lelkemet is és szemeimből könnyeket fakasztott. S mint keresztény pap nem egyszer gondoltam magamban, hogy számtalanszor ismétlődik majd még a kesergő zsidók bús siralma, gyászos panasza, s még sokszor könyörögnek majd a Messiás eljöveteléért, de – hiába! Mert hisz a Megváltó-Messiás már mintegy tizenkilenc század előtt megjelent a maga idejében, amint azt a próféták, akik a Messiás eljövetelének idejét előre hirdették, jóstekintetükkel látták és megjövendölték.
Nem jósolta-e meg az Istentől ihletett Jákob pátriárka halála előtt a Júda fiára mondott áldásában, hogy a Messiás akkor jő el, ha majd elvétetett Júdától a fejedelmi pálca?1 S íme a fejedelmi pálca már az idumei Heródes alatt vétetett el Júdától. Világos tehát, hogy az ígért Messiás már megjelent és hiábavaló az ő eljövetelére várakozni.
Aggeus2 és Malakiás3 próféták jóslata szerint a második templom fennállásának ideje alatt kellett megjelennie a Messiásnak s azt jelenlétével megdicsőítenie. S íme a második templom már romjaiban sincs többé; fel van dúlva, el van pusztítva már mintegy tizenkilenc század óta. A Messiás idejére tehát hasztalan többé várakozni.
De még világosabban jósolja meg azt Dániel próféta az ő csodálatos jövendölésében a hetven évhétről.4 Egész pontosan szabja meg ott a Messiás föllépésének és erőszakos halálának idejét, s megjövendöli azonfelül, hogy épen a Messiás kivégeztetése miatt pusztíttatik majd el a szentély és a város s hogy nem fog többé felépülni, hanem pusztán hever majd mindörökre.
S íme a hetven évhét határideje – akár Cyrus perzsa királytól, akár Dárius Hystaspistől, akár pedig Artaxerses Longimanustól kezdjük azokat számítani már rég elmult, letelt s Jeruzsálem városa templomával együtt már rég lerontatott, elpusztíttatott s Izrael népe is száműzetve hazájából szétszóratott a szélrózsa minden irányában.
Mindezek után bizonyos, hogy a Messiás már rég megjelent e földön: a názáreti Jézus volt az, kit megjelenésekor a zsidók legnagyobb része nem ismert el, aki Pontius Pilátus, római helytartó alatt keresztre feszíttetett, meghalt s eltemettetett, ki azonban, amint az szintén megvolt jövendölve5, nem maradt a sírban, hanem harmadnapon föltámadt halottaiból, fölment a mennyekbe, s most atyjának jobbján ül. De az idők végén ismét eljövend nagy dicsőséggel és hatalommal ítélni eleveneket és holtakat, mire az igazak bemennek az örök életbe, a gonoszak pedig az örök tűzre vettetnek.
Isten küldötte nemcsak Mózes volt, hanem más prófétáknak is kijelenté Isten az ő titkait. Ezek pedig azt hirdették, hogy a Messiás-Megváltó el fog jönni a jövőben, s megjósolták azt is, mit fog cselekedni, mit fog értünk szenvedni, s hogy meg fogja váltani Izraelt és a pogány népeket, s hogy lelkiországot alapít, azaz a Messiás egyházát.

Ha nemcsak a tórát, hanem a próféták könyveit és az evangéliumot is figyelemmel olvassuk, be fogjuk látni és meg fogunk győződni, hogy a próféták összes jóslatai pontosan beteljesedtek a názáreti Jézusban, s hogy ő a Messiás-Megváltó, s mindenkinek, ki üdvözülni akar, hinnie kell ő benne s be kell lépnie az általa alapított anyaszentegyházba s meg kell tartania az ő törvényeit és parancsait, mert Jézus – a Messiás, az élő Isten fia.

1 Genesis 49. 10.
2 Aggeus 2, 7.
3 Malakiás 3, 1.
4 Dániel 9, 24-27.
5 Izaiás 11, 10. Zsolt 15, (héb. 16.) 9. 10.