VII.
Még beszél Hericz, mikor a kapu elé fekete hajtó-kocsi érkezik. A lakkozás mély tükrében megolvad a napfény s ezüst szikrákat ver a sárhányó hajlásain. Nehéz, fekete lovak bőrén acélkék fény remeg, őszbajúszú úr tartja a gyeplőt, kesztyűsen, bőrsapkában.
A kocsis leugrik, lecsavarja az öregúr lábairól a finom takarót.
— Bemegyünk, igazgató úr? — fordul az ősz ember [...]

ELŐSZÓ.
Szemlefolyóiratoknál szokásos, hogy a borítéklapon minden számban bemutatják írótársaikat, akiknek cikkét, tanulmányát az a szám tartalmazza. Ennek a szokásnak megvan az az előnye, hogy a szerző állásának, foglalkozásának közlése, esetleg működési és érdeklődési körének megjelölése, a személyiségből eredő fényforrást vetít a tárggyá, anyaggá vált gondolatokra és fejtegetésekre, ami által megkönnyíti a szerző megértését.
Miután ez alkalommal [...]

IV.
Lábujjhegyen sompolyognak a tisztek a nagyterembe. Azzal a hűvös illledelemmel, ami múzeumokban, meg nagy, kongó márványcsarnokokban szállja meg az embert.
Körülnéznek. Itt bizony meglátszanak az utolsó hónapok. Az ablakokra szenny és por von hályogot. Olajosan szűrődik be a verőfény. A lombok árnya meg úgy rajzolódik az üvegre, mint a jégvirág. A nagyasztalon cafatokban lóga zöld posztó. [...]

I. Bevezetés
Egyesek már a találkozás első pillanatában keresik az arcon át az embert, ösztönösen érezve, hogy egyszeri meglátás több, mint száz más egyéb. Mások az ember belső kisugárzásából mintegy megérzik, azaz érzésben veszik át az illető egyéniségét. Mindkét ösztönösség évezredes bennünk, amit a régiek is ismertek, de ezen ismeret nagy általánosságban sohase lett közkincs, mert [...]