Első kép. Regnum Marianum

DÁVID KIRÁLY:

(Fényes kísérete élén.)

Keserű a lelkem, fáj Izrael bűne,
Elveszett a népem, elveszett örökre.
- Hasztalan volt minden intő, óvó szózat,
Ez elvakult nép már senkire sem hallgat.
- Hiába voln’ bármi, az én bölcsességem
Nem segíthet látom e választott népen,
Ott hagytam hát s engedj Nálad elpihennem.

(Kíséretével az üdvözültek karába olvad.)

MÓZES:

(A nyomán jövő kíséretével a trón elé vonulva, megáll.)

Leteszem Elődbe Uram a reményem,
Megromlott a néped, megszűnt küldetésem.
Nem méltó már, látom, az isteni szóra,
De másat sem látok, amely méltó volna.
- Jöttem-mentem szerte, széltében, hosszában,
Jobb népet kerestem, de hol se találtam.
- Mind csak a világot, a testet imádja
S kialudt az Isten áldozati lángja.
Mindenfele csak bűn, önimádás tombol,
Nem is Föld a Föld már, hanem inkább pokol.
Jobb voln’ ha nem lenne, oly szomorú nézni,
Emberek közt miként pusztul el az égi.
(Szünet.) – Büntesd hát meg újra, ostorozd meg őket,
Ez talán felrázza majd a zsidó népet,
Avagy szórjad széjjel, szerte a világba,
Hogy ne legyen többé sehol sem hazája,
Hogy mint száműzöttek bolyongjanak szerte,
Mert nem méltó e nép az ígéretföldre.

ÁBRAHÁM:

(Mózes kíséretéből kilépve.)

Uram, még ne vesd el, maradj még e néppel,
S adj időt, hogy egykor ez is Hozzád térjen.

ANGYALOK KARA:
- Nincs mentség reájuk! Szörnyű e nép bűne!

ARKANGYALOK KARA:
Vakká tette lelkét kapzsisága s dölyfe!

ÜDVÖZÜLTEK KARA:
Megérthetné a szót mind, de nem akarja,
Ne hogy gátul álljon,
Ha a bűnben gázol,
Céljainak Isten tiltó, szent parancsa!

ARKANGYALOK KARA:
S nem találtok módot észrehozni őket?

PRÓFÉTÁK KARA:
Nem! Mert megrontotta tagadása mindet!

ÁBRAHÁM:

(A távolba nézve.)

Amott jön Izrael égi fejedelme,
Majd ő talál eszközt, hogy életre keltse.

(Szünet. Harcos angyalai élén bevonul fejedelmi díszben)

MIHAEL ARKANGYAL:
Elvetettem Uram ma végleg a néped!
Bezártam a fülem, ne halljam, ha kérnek.
- Isten gyilkolása, Meg önajkuk átka
Vigye szerte őket örök bolyongásra.
- De ha mégis látna valaki oly népet,
Kik közt érdemes voln’ ápolni a lelket,
Tárja fel előttem, mutassa meg, lássam,
S hű védőjük leszek, ha fényben, ha árnyban.
(Mind a mélység felé fordulva néz alá.)

ANGYALOK KARA:
Egyforma a világ az egész Föld felett,
Sötét felhő úszik, amit a bűn termett.
Nem látszik át sehol fénysugár se rajta,
Nem töri át sehol bűnbánatos ima,
Csak hol imitt, amott keresztények élnek,
Ott ragyog fel egy-egy fohásza a szívnek.

IZAIÁS:
Elkorcsosult nép ez, megtagadta Urát,
Kit az egész világ
Ezreken át várt, várt.

ÜDVÖZÜLTEK KARA:
- Nem méltó az égi gondozásra tovább!

ÁBRAHÁM:
De hát hol találtok helyette jobb népet?
Hisz az égi szóra más még úgysem érett!

MÓZES:

(Szomorúan nézve alá.)

Im az Istenország -, az égi törvények,
Amit könnyel s vérrel irattál e népnek,
Mind erejét veszti s az egész világba’
Nincsen Isten népe, sem Isten országa…
- – - – - – - – - – - -
- Nem is a zsidóért sajong az én lelkem,
Hanem hogy egy másik, méltó nemzet nincsen,
Amelyből új népet lehetne nevelni,
Amely méltó volna szövétnekké lenni,
Amely gátul állna a pokol hadának,
Hogyha majdan egykor terved ellen támad.

ÁBRAHÁM:
Ne vesd el még Uram, ne vesd el e népet,
Amely ezreken át kedves nép volt Néked,
Legyen a mentsége a próféták vére,
Amit ártatlanul ontottak ki érte.

(Morgás, dübörgés, majd a mélységből felemelkedő füst és kékes láng között teljes menetével vonul át a színen s a trónlépcsőknél megáll.)

FÁRAÓ LELKE:
- Kezdettől csaló volt, aranyamat, kincsem
Kicsalta szép szóval és ellopta hűtlen.

FÁRAÓ KÍSÉRETE:
Megérdemli sorsát, el velük, el innen.
Büntesd! S büntetésük elrettentő légyen!

(Tova vonulnak.)

ÁBRAHÁM:
Nem lopta! Ne vádold! E népen szerezted!
Könnyel, verítékkel vérrel szennyes kincsed!

(Mélység fölé hajolva.)

- Én népem, én népem, magadra hagy minden,
Égen, Földön nincsen, aki védelmezzen.
Hints fejedre hamut!… Öltözzetek zsákba!…
S eszméljetek már föl Jézus szent szavára!
Kinél nem volt tisztább, bölcsebb, szentebb, nagyobb,
Kinek nevén kívül más név nem adatott!
Kinél nem volt dicsőbb, kinél nincsen szentebb!
Zsidó nép, zsidóság!…

SÁTÁN

(egy pillanatra a háttérben felemelkedve s a menny kárpitját félrerántva mutatja a távoli vörös fényben kibontakozó pilátusi jelenetet, ahonnan világokat átható dübörgések között hangzik fel a tomboló nép morajából:)

. . . . . . Feszítsd meg ! – Feszítsd meg!

(Minden eltűnik, a mennyei karok arcukat eltakarva hajtják le fejeiket.)

ARKANGYALOK KARA:
Hangzik az örök vád a csillagok között,
És mint rémes visszhang, elrémítőn dörög,
Dübörög a mennybolt, a végtelen remeg…
- Elfalazta e bűn, e néptől az eget!

ANGYALOK KARA:
- El már a zsidóval, több szót se felőle!
Ha nincs jobb nép, legyen árva mindörökre
Az egész föld népe!

AZ ÚR HANGJA:
- Nincsen, aki védje?…

(Szünet, mi alatt mindenki féltérdre ereszkedve figyel.)

. . . . . . . . . . . Maradjon magára!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

ANGYALI KAROK:
S zúduljon a végzet méltóképen rája!

ÁBRAHÁM:

(Széttárt karokkal rohanva a mélység fölé, kiáltja.)

Juda állj meg! állj meg! – Elveszel ez úton!

(A távoli mélységből dübörögve hangzik föl a nép morajából.)

Az Ő vére rajtunk s a mi fiainkon!

ÁBRAHÁM:

(Eliszonyottan hátrálva.)

- Rettenetes vádak, ne zúgjatok tovább,
Ne hallja e nagy bűnt már tovább a világ!
Nehogy teljesüljön, nehogy… nehogy… érte,
Ne találjon hazát soha Juda népe.

BÜNTETÉS ANGYALA:

(Kezében lángpallossal lépve elő.)

Ha már mi sem segít, ha elveszett minden,
Lássa meg e nép, hogy mint hagyta el Isten,
Mint vész el hazája,
Mint maradt magára,
Szétszórom a Földön örök bolyongásra.

ÉZSAIÁS PRÓFÉTA:

(Az alámenő Büntetés angyala után nézve, majd látnoki tekintettel, jóslóan.)

- Nagy ítélet készül. – Halld meg Jeruzsálem!
Szétdúlja falaid, elpusztít az ellen,
Romba dűl a templom, rabláncokra fűzve
Elvonszol a pogány a nagy idegenbe…
- Nem lesz többé hazád, nem lesz többé honod,
Nem épül föl újra soha a templomod,
Nem száll áldozatod illata az égnek,
S nem lesz többé papod, ki áldozzon érted…

(Arcát tenyerébe temetve, felzokogva elfordul.)

ARKANGYALOK KARA:

(A menny kárpitját félre vonva, szigorúan nézve alá.)

- Ott lebeg a végzet Jeruzsálem felett!…

(Mind a távol hátterében kibontakozó Jeruzsálem ostromát nézve figyel.)

ANGYALOK KARA:
Kezdődik a nagy nap, a zsidó ítélet.

(Szünet, mialatt a pusztuló Jeruzsálem felgyúló templomának füstje elborítja a képet.)

ARKANGYALOK KARA:

(A menny kárpitját összeengedve.)

- Elveszett a zsidó, mindeneknek vége…

ANGYALOK KARA:
- Betellett az idő, betellett a mérce…

MIHAEL ARKANGYAL:
A sátáni tervnek, mely százféleképen
Vesz erőt időnkint a nemesebb népen,
Valami gát kéne, új nép, nemzet, állam,
Kell egy választott nép ott lenn a világban.