XXX.
(Czeczilia családja.)
A két föld folyvást távolodék egymástól. Zalánka magához jött ijedelmeiből, s hálaadólag térdelt a szakadt part füvére. Ott az éger és nyár erdő sötét sátra előtt egy imádkozó hölgy szétbomlott haj s égbe emelt arczczal a hold gyöngyszín világában; itt deli kalandor a láp-szakadékon kisérő szemekkel a hiusult bosszú s vágyó gerjedelmek égető pirjában, [...]

XXIII.
(Lőbl Simon.)
Néhány nap mulva zajlott, hemzsegett, javában állott a debreczeni szabadság, mely keresztneve a vásároknak, egy szurkos markú exegeta szerént szabad lopástól vette eredetét. A vidéki műipar, végtelen bőséggel állítá piaczra együgyű műveit. Czirokseprő, szekérkas, lapát, gereblye, favilla, vasatlan targonczák durva, nagyolt faragásban, nehéz faék, idomtalan talyigák, ökörjárom, s mindennemű mezei kerékgyártóművek, egy új ültetvény [...]

XVII.
(Észrevételek.)
Az idegen, ki e rövid ismeretség alatt is alkalmat nyujtott szilárd, nemes, jótevő szellemét ismerni: éles ész-, tiszta érzettel birt s józan honszerelemtől volt lelkesülve. Ez okból az árva halász esete felkölté s a hazai viszonyokra ragadá meleg gondolatait. Fájt lelkének, hogy Márknak, ama idegen származású érdekrabnak, sikerült nem csak a közvéleményt, s felületes tömeget [...]

X.
(Séta.)
A fogadó megett kiértek a gyepre. Felgazlott árok óvta a kerítést. Partján tömött bolhafű s családhasáb kanyargott végig, itt-ott megszaggatva burján-, bárányürüm-, gólyahúr-, vagy bogácskóróval; s körülterjedve fekete vagy piros földibodza-gyöngygyel. A tömérdek garadgyát fürtdús komlószövet ruházta, melynek ernyedt levelein piros szederindák uszkáltak, rakottan kövér bogyóikkal. Az árok egész medre nem látható.

Értékelve: 3.00 pont az [...]

A debreczeni öreg kollegiumban, 1932-ben, az öreg diákok közt feltünt filigrán, finom termetével, előkelő magatartásával és urias modorával Kuthy Lajos, az érmihályfalvi kálvinista papnak, nagytiszteletű Kuthy Sándor uramnak a fia, a ki úgy festett külső hüvely tekintetében, mint valamely négylovas bihari familia sarja.
Belsejére nézve még szinte jobban: élénk szellemű, poetikus lelkű, sitingvált műveltségű ifjú vala, [...]

Egyszerű történet
Már csak pár asztalnál ültek a Porte St. Martin közelében sátrat ütött kis étkezdében. Odakünn zuhogott az eső és véget nem érő autósorok igyekeztek ismeretlen célok felé. Benn az étkezdében vágni lehetett a füstöt és a gyöngyfüggönnyel elkülönített konyhából olcsó levesszag áradt a helyiségbe. A bár szerepét betöltő fapult mögött álmosan bóbiskolt a patron [...]

Néhány szó a gyorsan felejtőkhöz…
Minden írás — vallomás. Akarva, nem akarva a szerző öntudatlanul is papírra veti a lelke mélyén szunnyadó látomásokat, legyenek azok akár megtörtént vagy csupán képzeletbeli dolgok. Agyunk munkáját legjobban láthatatlan komputer masinához hasonlíthatjuk, amely lefényképezi az eseményeket és az így készült lemezeket csak nagy idők múltán hívja elő. Néha olyan képek [...]

Emlékezés
Talán sohasem volt olyan sivár és komor a Markó-utcai törvényszék pirostéglás épülete, mint azon a vésztjósló télen, akkor 1945—46-ban. Az épületben még ott volt a háborút követő hónapok minden szennye piszka, kívül pedig arravaló emberek építettek és eszkábálták azt a bizonyos, azóta is tartó „felszabadult új Magyarországot”. Micisapkás ifjú terrorlegények és Oroszországból hazatért bilgericsizmás mustosok [...]

Midőn az Édenkert alól
A négy folyóvíz szétfutott,
A négy folyó ajándékul
Erős négy embernek jutott.
Ódon legenda írja, hogy
Osztás után, felhők alatt
Sötét arccal jött Izrael,
Mert néki folyó nem maradt.

Értékelve: 3.00 pont az 5-ből.

Becsületszó
Esteledett. Már kiosztották a mindig ugyanazon ízű vacsorát és a nagy szürke épület mint kőbe faragott reménytelenség őrizte a csendet. A rab ott állt a rozsdás rácsú ablak előtt, és a sárga fal túlsó oldalán elterülő temető fáit nézte. „Milyen jó dolguk is van a fáknak! — gondolta — Úgy nőnek, ahogy akarnak, senki nem [...]