Vezércikkünk 1944. karácsonyára jelent meg először egy szombathelyi időszaki hungarista lapban, de a később vértanúhalált szenvedett szerző minden sora azóta is változatlanul időszerű, sőt igazságait a lepergett borzalmas évek élményei után élesebben láthatjuk, mint valaha.

Közel kétezer esztendő történelmi és erkölcsi távolából tekinthetünk vissza a világtörténelem legnagyobb dátumára, a Megváltó megszületésének napjára. Közel kétezerszer ismétlődött meg ennek a napnak történelmi évfordulója és mégis, ennek a napnak az emléke nem veszett el a történelmi múlt homályában, nem szürkült el az emberi feledés gyarlóságában, hanem erősödő fénnyel, mindjobban kiteljesedő hatással és mélyebb erkölcsi tartalommal világít bele a jövőbe. Voltak a közel kétezer esztendős történelmi múltban más, több olyan történelmi napok, amelyek egyének, népek nemzetek és világrészek életében jelentettek új korszakot formáló változásokat. Mégis, az emberiség egyeteme számára nem maradtak abban a történelmi és erkölcsi nagyságban és fényben, mint a Megváltó születésének napja. A kétezer éves történelmi múlt alatt szeszélyes változásokkal korbácsolt történelmi események váltották egymást: emberek, koreszmék, erkölcsi felfogások és politikai öncélúságok, egy azonban mindezek között és fölött változatlan fénnyel és megközelíthetetlen erkölcsi erővel árasztotta szét az isteni igazság sugarait. Ez az egy pedig a Megváltó születésének történelmi és erkölcsi ténye volt.

Emberek, koreszmék, erkölcsi felfogások és politikait öncélúságok változtak, az emberi nagyságok és gyarlóságok, a tömegek indulatának hullámzásai, az erkölcsi felfogások süllyedései és emelkedései, a politikai öncélúságok erőszakosságai szerint, azonban a Megváltó születésének történelmi napját mindezek nem érintették, mert ezen a napon nem egy ember született, hanem az örök Igazság és az utolérhetetlen Szeretet. Az örök Igazság és az utolérhetetlen Szeretet a Megváltó tanításában a világtörténelem legerősebb, legmaradandóbb koreszméjévé magasztosult. Ez a krisztusi koreszme az igazi világnézet, mert mindennek új erkölcsi, szellemi és anyagi értékelést adott: jót vagy rosszat aszerint, ahogyan összhangban vagy ellentétben áll ezzel a krisztusi világnézettel.

Világnézet volt, mert terjedésének nem vethetett gátat sem idő, sem tér, sem háború, sem béke, sem olyan emberi gyűlölet, amely erkölcsi és lelki gonoszságával el akarta pusztítani ezt a világnézeti koreszmét. Világnézet volt azért is, mert nem sajátíthatták ki egyes népek, hatalmi körök, társadalmi osztályok vagy egyének, hanem mindenki részére elérhető, felfogható és követhető volt! Mindenki részére, aki igazságait felismerte és tanításait magáévá tette. Ez a határtalanság és korlátolhatatlanság adja meg ennek a világnézetnek a legmélyebb szociális jellegét és tartalmát. Nem egyeseké, kiváltságosoké, erőseké vagy erőszakosoké, hanem mindenkié, aki szomjúhozza az isteni igazságokat és aki vágyakozva kívánja a szeretet krisztusi és szocialista közösségét.

A kétezer esztendős múlt alatt kegyetlen és embertelen támadások érték ezt a koreszmét és mindazokat, akik apostolaivá és követőivé szegődtek. Keresztek és máglyák szegélyezték ennek a koreszmének útszakaszát, amely a magas kultúrájú, de pogány római birodalom történelmi időszakán végighaladt. Vér öntözte az arénák porondját. Vadállatok és az emberi kegyetlenség tépte szét azokat, akik az igazság és szeretet koreszméjét belekiáltották a jólét bűneiben tobzódó római világba. Eretnekek, istenkáromlók és istentagadók szektái állítottak fel antikrisztusokat, hogy ezeknek nevében rendezzenek tömeggyilkosságokat Krisztus követői ellen, a sötét középkorban. Talmudi szellemmel és erkölcstelenséggel kiagyalt társadalmi és politikai mozgalmak rendeztek hajtóvadászatot azok ellen, akik az emberi élet alapjául nem az anyagelvűséget, hanem a krisztusi igazságokat és a szeretet vallását állították oda minden közösségi élet biztos alapjául. És mégis, meg nem fogyatkozott erővel sugárzott szét az igazi szocializmus — krisztusi szocializmus — fénye és ereje.

Most is ennek a ma folyó világnézeti harcnak viharában istentagadó, templomot és kereszteket gyalázó vad emberhordák támadják azokat a népeket, amelyek a szeretet vallásával alakítottak testvéri közösségeket és kialakították azt az igazi szocialista életet, amelynek alapja a krisztusi szocializmus. Most is vértanúk keresztjei, máglyái és vércseppjei jelzik a krisztusi koreszme üldöztetésének útját, de most is győzni fog, mert győzelme vagy elbukása nincs hozzákötve emberi gyarlóságokhoz, tömegek indulatának hullámzásához és önző világhatalmi érdekek erőszakosságához. És győzni fognak azok a világnézeti életgyakorlatok is, amelyek igazságaikkal megközelítik a krisztusi koreszme igazságait, életberendezéseikben pedig azt a testvéri szeretetet állítják be a mindennapi élet gyakorlatába, amely a szeretet vallásának gerince.

Mélységes hitet és szétrombolhatatlan meggyőződést erősít bele az igazságért és a szeretet vallásának teljesedéséért harcolók tudatába a krisztusi világnézet kétezer esztendőn kérészül ismétlődő történelmi és erkölcsi győzelemsorozata. Kétezer esztendőn keresztül törvényszerű következetességgel ismétlődött meg az, hogy ha szenvedések és megpróbáltatások jutottak is osztályrészül azoknak, akik munkát és áldozatokat vállaltak a krisztusi igazságokért és bennük lefektetett testvérközösségi életért, harcukban nem buktak el, hanem győztek és győzelmükkel új élet indult el.

A történelem ezen törvényszerűségei világítsanak bele azok lelkébe, akikre ez a mostani világnézeti háború mérhetetlen szenvedéseket és veszteségeket hozott. Világítsanak bele azok lelkébe, akik mély gyász terhét hordozzák magukkal, mert gyermeket vagy szülőt, férjet vagy feleséget vesztette el. Világítsanak bele ezek lelkébe, hogy megnyugodjanak és büszke öntudattal viseljék a fájdalmakat azzal, hogy ezeket az igazság és szeretet koreszméjéért hordozzák. De világítsanak bele azok lelkébe is, akik örök esküvel fogadtak szolgaságot a krisztusi koreszmének, de életükben önzők, viselkedésükben gyávák és megalkuvók és nap-nap után megszegik a fogadott örök esküt, mert önzésükkel és gyávaságukkal azokat támogatják, akik a gyűlölet dühével törnek a krisztusi igazságok és a szeretet vallásának elpusztítására. És világítsanak bele azok lelkébe is, akik vallási hivalkodásból eljárnak ugyan az Isten házába és soha el nem mulasztják a keresztvetést, azonban embertelen önzéssel haladnak el azok sorsa mellett, akiket a templomokat gyalázó és istentagadó vad hordák tettek földönfutókká, szenvedőkké, árvákká és özvegyekké. Az isten-vallásra tett örök esküt szegők és a vallási hitet és meggyőződést külszínben élők ne feledjék el azt, hogy a szeretet vallását és a krisztusi szocializmust nemcsak hirdetni, szajkózni, hanem az élet minden körülményei között élni kell.

Az új világnézet magyar gyakorlata — a hungarizmus — a krisztusi szocializmus és a szeretet vallása, mert erkölcsi alapul azokat az igazságokat és szeretetvallást fogadta el, amelyeket a közel kétezer esztendővel ezelőtt megszületett istenember — Krisztus — fektetett le, hirdetett és amelyért — hogy minden népek higgyenek igazságaiban — kereszthalált halt. Ez az erkölcsi tartalma a hungarizmusnak, ez erősítette a hungarizmus apostolait és követőit. Ennek jegyében vállaltak megpróbáltatásokat és szenvedéseket. Ez adja a hitet és meggyőződést is ahhoz, hogy nincs olyan szenvedés, megpróbáltatás s veszteség, amiből ne volna feltámadás, ha egy nép és nemzet világnézeti harcában a közel kétezer esztendővel ezelőtt megszületett Krisztus igazságaira felépített koreszméért küzd.

A Megváltó születésének napja többre kötelez, mint a szürke hétköznapok vagy más ünnepek. Többre kötelez, mert egyetemes szeretetre, szenvedők vigasztalására, elesettek felemelésére, kiüldözöttek befogadására és boldogan vállalt lemondásra kötelez. Ne legyen ezen a napon senki, aki árván, özvegyen, földönfutón, elüldözötten bolyong és ténfereg szeretet, támogatás és testvéri ölelés nélkül. Ne legyen senki, aki csalódott keserű lélekkel kénytelen arra gondolni, hogy rá nem világít mások karácsonyának fájáról egyetlen gyertyaláng sem. Ne legyenek ilyenek, mert ez megtagadása volna a hungarizmusnak és megtagadása volna annak a Krisztusnak, aki közel kétezer esztendővel ezelőtt nemcsak megszületett, hanem a legnagyobb ajándékot adta az emberiségnek — a krisztusi igazság és a szeretet vallása legnagyobb és örök értékű ajándékait. A hungarizmus azt hirdeti, hogy „Istenhez, a mi Atyánkhoz nemzetünkön, hazánkon és fajtánkon keresztül kell kapcsolódni;” Istenhez, az igazság és szeretet örök kútforrásához azonban csak akkor kapcsolódunk, ha megadjuk Istennek, ami Istené és nemzetünknek, ami nemzetünkké. Ez is szolgálat — a legszentebb szolgálat — amelyért meghalni lehet, de amelyben elfáradni sohasem szabad.

Kitartás! Éljen Szálasi!

Nyomtatható változat