VI. A NÉPÁLLAM.

A nemzetiszocialista világnézet szerint az állam nem cél, hanem a nép faji létének fenntartására szolgáló eszköz.

Az állami nacionalizmus lényegében etatizmus, ezzel szemben a nemzetiszocializmus a nacionalizmus szót kizárólag a népi nacionalizmus értelmében használja.

A nemzetiszocializmus lényegében népi nacionalizmus, ezért fogalmának lényege a népkérdés és nem az állam. A nemzetiszocializmus a külsőségekben megnyilvánuló nacionalizmust, a francia forradalom által felvetett etatizmust elutasítja, mert az etatizmus gondolatvilága az államból indul ki, ezzel szemben a nemzetiszocialista forradalom dinamikája befelé, népe felé irányul, hogy népeinek minden erejét felébreszthesse és megújíthassa.

Az Új-Európában a tisztafajú népek számára megvalósul Bismarck szava: „A népeket csak nyeregbe kell emelni, lovagolni már tudnak.”

A német Raumordnungnak sikeres eredményei arra késztetnek, hogy hazánkban is tudományos megalapozottságú országrendezés végeztessék. Éppen ezért mindenre kiterjedjen a legkisebb egységig: a járásokig hatolóan országvizsgálatot kell végezni. Ezen munka irányítására alkalmas intézet van, amely az előmunkálatokat már elvégezte.

A faluvédelem csak akkor fogja megtalálni a helyes kiinduló pontot, ha a néhány felületes, szakértelem hiányában üzletelő falukutató által hírhedtté tett falukutatást tudományos útra tereljük és minden egyes falunak szabatosan megállapítjuk kórtörténetét, bajmeghatározását és sajátos gyógytani eljárását.

A közigazgatás teljes átszervezést igényel. A 41 vármegye határai igen gyakran nem felelnek meg az utóbbi évszázadok fejlődése által felvetett igényeknek. Ha a járásokat lényegében állandó egységnek is tekintjük, ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a járások megfelelő átcsoportosításával minden megye egymáshoz hasonló népességű, gazdasági, közlekedéspolitikai, szociálpolitikai és kultúrpolitikai egységgé fejlesztessék. A területi aránytalanságokat legkirívóbban mutatja pl. Pest megye, amely közel 12.000 km²-en, vagy Ung megye, amely alig 690 km²-en fekszik. Előbbinek egy és félmillió lakosa van, utóbbinak csak 45.000. Hasonló eltolódások észlelhetők a törvényhatósági jogú városok között is. Budapestet nem is számítva pl. Szeged, Debrecen, Kolozsvár, Szabadka 100.000-en felüli lélekszámú, míg Baja, Komárom alig haladja meg a 30.000-et. A megyei városok között is találunk egész alacsony lélekszámúakat (Felsőbánya 4.000, Bánffyhunyad 5.000]. Míg a 82 nagyközség közül Törökszentmiklós 30.000-es lélpkszámot is meghaladia, Békés megközelíti a 30.000-et. Diósgyőr, Huszt, Mezőkövesd. Orosháza. Ózd. Szarvas pedig meghaladja a 20.000-es lélekszámot.

A megyék szervezetében aránytalanságok észlelhetők. Pl. amíg Hajdu vármegyében csak 16 község van, addig Zalában a községek száma 379.

A törvényhatóságok önkormányzatának megszüntetésével együtt a közigazgatást korszerűbb kerületi nagytájegységekbe foglalva kell államosítani.

A közigazgatás átszervezésénél az első feladat Nagy-Budapest megvalósítása.

A 21 törvényhatósági jogú városból legalább 7 megyei várossá alakítást igényel, a 70 megyei város közül legalább 5 a törvényhatósági jellegre megérett, a nagyközségek közül pedig legalább 7 érett a megyei városi jellegre emelésre.

A járásközpontok és részben más nagyközségek városiasítása céljából az eddigi megyeszékhelyeken összezsúfolt középfokú hatóságokat a járásközpontokba kell decentralizálni, aminek többféle haszna lesz. Elsősorban kevesebbe kerül a közigazgatás, mert rengeteg napidíjmegtakarítás származik a decentralizálásból. Másrészt a járásközpontokba kikerülő középfokú hatóságok tisztviselői a járásközpontokat lakóházaikon keresztül néhány év alatt városiasítják, ezenkívül megszűnik a hivatalnoki elkülönülésből származó kasztszellem, a néppel közvetlenebb érintkezésbe jutnak és így az e téren eddig fennállott osztályelválasztó falakat elmálasztják.

Magyarország 6.600 községének fejlesztése az egész politikai tevékenység központjába állítandó.

A falvak mindenki igájába fogott jegyzőit igazi faluvezetőkké kell emelni és az illetéktelen befolyásoktól, valamint anyagi gondoktól függetleníteni.

Az állami alkalmazottak nagy száma (200.000) az állami igazgatás számára sürgős racionalizálást és ügykezelés egyszerűsítést igényel.

A szakigazgatásban az okleveles gazdáknak, állatorvosoknak és mérnököknek olyan szerepet és hatáskört kell biztosítani, hogy szaktudásukat, kezdeményező erejüket az általános igazgatás sehol se béníthassa.

Az áttekinthetetlenül bonyolult adórendszert egységes, az összjövedelem arányában növekvő adórendszerrel kell helyettesíteni.

A forgalmi és fogyasztási adók újból túltengenék az egyenes adókkal szemben. Ezidőszerint az állami bevételek 32%-a a forgalmi adókból, 11%-a a fogyasztási adókból kerül ki és csak 26%-a ered egyenes adókból.

A városok községi pótadói között is aránytalan eltolódások mutatkoznak. Pl. amíg Hódmezővásárhely és Kiskunfélegyháza községi pótadója 120%. Nagykőrösé 112%, Kecskemété 110%. addig Székesfehérvár községi pótadója csak 50%, Salgótarjáné 40%; vagy amíg Csíkmegye 6 községe nem fizet pótadót, addig a szomszédos Maros-Torda megye 164 községe 150%-on felüli pótadót fizet.

Az Új-Európa minden népe jogbölcseletének alapelve: Egyedül az igaz, ami termékeny, ezért a szerves igazság szolgálata a fajilag megkötött népiség szolgálatát jelenti.

A szerves igazság felismerése nem logikai művelet eredménye, hanem a megismerő személy fajélettani és fajlélektani adottságaival arányos eredmény, ezért a tiszta szerves igazság teljes felismerésére csak a legmagasabb rendű faj kultúraalkotó személyiségei képesek.

Az Új-Európa a fejlődése útjában álló római jog merev magánjogi szellemét kiküszöböli.

A magyar jogász szellemnek mindenekelőtt a két nemzedéken át beléje tolakodott zsidó szellemi hagyatéktól kell megszabadulnia.

Magyarországon a liberális rendszerben a törvények kodifikálói nagyrészben zsidók voltak. A legfontosabb törvényeket a zsidó érdekeknek megfelelően kodifikálták. A büntetőtörvénykönyv kodifikátorai: Csemegi-Nasch Károly és Lengyel Aurél. A bűnvádi perrendtartást Baumgarten Izidor kodifikálta. A polgári törvénykönyvet Teleszky-Teitelbaum-Jeitelesz János, Almási Antal, Márkus Dezső és Fodor Ármin kodifikálta. A kereskedelmi törvényt Horn Ede, a kereskedelmi novellát pedig Barna Ignác kodifikálta. A magánbiztosítási törvényt Beck Hugó kodifikálta. Az 1914-es sajtótörvényt Vadász Lipót készítette elő.

De nemcsak a törvények kodifikálásában jutottak nagy szerephez a zsidók, hanem a tudományegyetemek jogtanárai közé is sok zsidó került. A büntetőjogot Fayer László és Vámbéry Rusztem, a kereskedelmi- és váltójogot Neumann Ármin és Baumgarten Nándor, a római jogot Szászy-Schwarcz Gyula, a jogbölcseletet Pikler Gyula és Somló Bódog, a közgazdaságtant Földes Béla tanította. A „Corpus Juris Hungarici” szerkesztője Márkus Dezső és a büntetőjogi döntvénytár szerkesztője Lengyel Aurél: szintén zsidók voltak.

„Mi mindnyájan hisszük, hogy Európában új rendre van szükség, amely nem épülhet fel egy elöregedett nemzedék gondolkodásmódján, (Hitler).”

Az új építő európai gazdaságpolitika kialakulásának döntő feltétele az új politikai rendezés, mert az egyes államok keretein belül nem lehet az egész Európára kiterjedő új gazdasági rendet úgy megvalósítani, hogy az élet a régi liberális politikai és gazdasági rendszer uralma alatt maradjon.

Az egész államkonstrukciót hierarchikus erőberendezés kell, hogy áthassa, amely csakis a vezéri elv feltétlen tekintélyében és akaratában nyerhet kifejezést. A népet az Új-Európa világába csak a nép legtekintélyesebb szerve, az egypárt vezetheti be.

„Aki szereti népét, szeretetét csupán az érte hozott áldozatok árán mutathatja meg. Olyan nemzeti érzés nincs, amely nyerészkedésen alapszik. (Hitler).”

A régi Európában a vezető államférfiak iskolája a következő igényeket támasztotta a politikai élet irányítóival szemben: „Légy egyszemélyben óvatos kígyó, ravasz róka, szelíd galamb és fenevad mint az oroszlán.” 2400 év alatt Thrasymachos, Machiavelli és utóbb Sorel a politikának sok ilyen tanítványt neveltek. Ezen elveket a judeo-plutokrata Európa összeomlása eltemette. Az Új-Európában a vezető államférfiaknak végig kell járni a népszolgálat legáldozatosabb iskoláját. A „Mein Kampf” európaformáló elvei Landsbergben születtek meg. Az Új-Európában a vezető államférfiaknak ismerniök kell népük fajkémiai képletét, faji erejét, faji életigényeit és a faji életigények kielégítésére szolgáló gazdasági és kulturális erőtényezőket; de ismerniök kell Európa népeinek életösszefüggéseit is, hogy népüket minden kérdésben helyesen tudják beilleszteni a kontinentális közösségérzelemből táplálkozó őszinte és békéscélzatú európai együttműködésbe. A vezető államférfiaknak egyéni törekvéseik nem lehetnek, csak saját népeiknek legodaadóbb szolgálása, a kontinens többi népeivel összhangban.

Nyomtatható változat