tüskékkel teleszórt, göröngyös úthoz hasonlítható. 1935-ben alapította meg Szálasi Ferenc vezérkari őrnagy. Az akkori magyar parlamentáris államrendszernek megfelelően, mint politikai párt lépett a magyar közélet küzdőterére. E párt neve: Nemzet Akaratának Pártja volt. E pártot 1938. elején a Horthy Miklós kormányzása alatt álló félfeudális-konzervatív államrendszer feloszlatta és Szálasi Ferencet az „állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűncselekmény” címén letartóztatta, majd háromévi fegyházbüntetésre ítélte. Ez idő alatt Hubay Kálmán országgyűlési képviselő vette át a Mozgalom vezetését és új pártot alapított Nemzetiszocialista Magyar Párt néven. Ugyanez év őszén az ország akkori legnagyobb és legjobban szervezett szélsőjobboldali pártja, a gróf Festetich Sándor vezetése alatt működő Magyar Nemzetiszocialista Párt csatlakozott a Mozgalomhoz és ezzel a Hungarista Mozgalom szervezetekkel és tömegekkel jelentősen megerősödve folytatta nemzetépítő és nemzetmentő munkáját, most már Magyar Nemzetiszocialista Párt — Hungarista Mozgalom néven. Mivel a tömegekkel és szervezetekkel egyaránt felduzzadt Mozgalom veszélyeztette a Horthy-rendszer létezését, vitéz Keresztes Fischer Ferenc m. kir. belügyminiszter ezt a pártot is feloszlatta. A feloszlatás ürügyéül a budapesti Dohány-utcai zsinagóga előtt lezajlott „bombamerénylet” szolgált, amelyet közvetlenül az 1939. évi képviselőválasztások előtt egy hónappal hajtottak végre a kormány megbízásából fölbérelt alvilági személyek. Ekkor született meg a Hungarista Mozgalom immár negyedik parlamenti formája: a Nyilaskeresztes Párt, mely az 1939. májusában lezajlott országos választások során a nemzet legnagyobb ellenzéki pártja lett, annak ellenére, hogy a magyar kormány a terror minden elképzelhető eszközét (feloszlatás, lapbetiltás, gyűlések engedélyének megvonása, internálás, börtön, állásvesztés, „guruló márkák” rágalma, szavazati jogok megvonása stb.) bevetette ellene és csak száz választókerületben indulhatott pénzhiány miatt.

1940. őszén Észak-Erdély visszacsatolásakor az összes politikai rabok amnesztiában részesültek Magyarországon s így Szálasi Ferenc is szabadlábra került. Hatalmás örömujjongás közepette hagyta el a szegedi Csillagbörtönt és érkezett vissza a fővárosba. Munkáját azonnal megkezdte és kevéssel szabadulása után a Hungarista Mozgalom keretében létrehozta a régóta óhajtott magyar szélsőjobboldali egységet. Ennek folyamán gróf Pálffy Fidél Dunántúlon és a Kisalföldön működő Egyesült Magyar Nemzetiszocialista Párt-ja, Maróthy Károly országgyűlési képviselő Keresztény Nemzetiszocialista Front-ja, Salló János által vezetett Nemzeti Front, valamint a Meskó Zoltán vezetése alatt álló Magyar Nemzetiszocialista Földmíves és Munkáspárt több csoportja csatlakozott a Nyilaskeresztes Párthoz, illetve a párt által vezetett Hungarista Mozgalomhoz.

A következő évben a Mozgalom keretében régóta szükségessé vált belső tisztulási folyamat vette kezdetét, majd Szálasi Ferenc egy teljes éven át országjárást folytatott. Ellátogatott az ország minden részébe és szemlét tartott minden hungarista szervezet fölött. Ezután megkezdődött a Mozgalom egyik legjelentősebb munkája: készülődés a kibontakozásra. Nemzetszolgálatunk érdekében kiképző tanfolyamok alakultak. Kiképzett párttanítók járták az országot és ideológiai tanfolyamokat tartottak a Mozgalom tagjai számára. Külön „Munkásság” és „Parasztság” csoportok alakultak, amelyek együttes erővel dolgozták ki a Hungarista Munkaállam szociális berendezésének a tervezetét, mind paraszti, mind pedig munkásvonalon. „Országépítés” címen is alakult egy titkos csoportunk, amely főként az ellenzéki pártokban hivatalosan részt nem vállalható tisztviselőkből, állami alkalmazottakból, továbbá katonákból, papokból, tudósokból és szakmunkásokból állott. Ezek dolgozták ki a Hungarista Munkaállam erkölcsi, szellemi és anyagi alapjait.

1944. október 15-én Horthy kormányzó fegyverletételre szólította fel a keleti fronton harcoló hős magyar honvédeket és ezzel meg akarta nyitni az utat a bolsevista csorda előtt. A kormányzónak ez a hazaárulási terve az egész magyar történelmet gyalázta volna meg. E terv meghiúsult, mert szembetalálkozott a nemzet ellenállásával. Szálasi Ferenc vezetésével a Hungarista Mozgalom a nemzet élére állt és az alkotmányos úton reáruházott hatalom birtokában, a magyar nép minden rétegének közreműködésével megmentette Hazánknak a történelem folyamán többször is kivívott becsületét.

Mivel az ország kétharmad része akkor már bolsevista megszállás alatt volt, természetesen sem Szálasi Ferenc titkos szavazások útján Államfővé való választására, sem a Hungarista Állam megvalósítására nem kerülhetett sor. De történelmi érdemünk marad, hogy Budapest 52 napos védelme alatt a magyar családok ezrei menekülhettek Nyugat felé s hogy a bolsevista Vörös Hadsereg nem nyomulhatott előre a Rajnáig vagy a La Manche-csatornáig s így Nyugat- és Közép-Európa megmenekülhetett a szovjet megszállás borzalmaitól. A magyarság ezzel — a Hungarista Mozgalom vezetése alatt — történelmi hivatását maradéktalanul teljesítette. Az ezzel kapcsolatos történelmi dokumentumok megismerésére Henney Árpád, a Hungarista Mozgalom jelenlegi vezetője által 1952-ben kiadott (magyar és angol nyelven) Hungarista Emlékirat szolgál.

Szálasi Ferenc minisztertársaival, a Hungarista Mozgalom számos vezetőjével és tagjainak ezreivel együtt életáldozatukkal pecsételték meg szerencsétlen nemzetünkért történt hősi helytállásukat és a vértanúság keresztútjával tettek tanúbizonyságot róla, hogy az utolsó pillanatig is igaz, hűséges fiai tudtak lenni a Hazának. E hősies, forradalmi helytállásról a nemhungarista sajtó ma is hallgat, de néhány idegennyelvű lapban (Risorgimento, Argentína, Union, Anglia, Sociaal Weekblad, Hollandia) a méltatás már nyilvánosságra került.

Lehetséges, hogy a világháború győzelmes befejezése esetén hazánk és nemzetünk a bolsevista imperializmus helyett a germán imperializmust ismerte volna meg. A kétfajta imperializmus között e sorokban nem kívánunk párhuzamot vonni, de természetesnek, sőt magától értetődnek tartjuk, hogy a konnacionalista alapon álló hungarizmus ugyanúgy harcolna a germán megszállás és az általa létrehozandó diktatórikus rendszer ellen, mint ahogyan megtette a bolsevista megszállás és az általa alkotott kommunista rendszer ellen.

Szálasi Ferenc, hazánk nagy fiának kivégzése 1946. március 12-én történt a budapesti Markó-utcai fogház udvarán. Azóta minden év márciusában a mozgalom újrávirágzó kegyelete hódol előtte és minden hős magyar vértanú emlékezetére, akik életüket áldozták a nemzetért és egy szabad, konnacionalista Európáért, a bolsevistaellenes küzdelemben.

(x)

Nyomtatható változat