Nr. 4609

NIHIL OBSTAT.

Dr. Ioannes List m. p.

Lect. spir, sem. mai.

Imprimatur.

Graecii, die 20 Iunii 1933.

† Ferdinandus

Princ. Eppus.

Előszó.

Egy papi konferencián az egyik lelkész félig komolyan, félig tréfásan így szolt hozzám: »Az Antikrisztusról szóló dolog talán mégis csak rege. Nem tudom elképzelni, miiként üldözhesse ő majd a keresztényeket egyszerre az egész földkerekségen. Gondold csak el, az egész világon, Amerikában, Ausztráliában, stb.!«

Ez a beszéd ösztökélt arra, hogy ezt az akkor már befejezett kéziratot nyomdába adjam. Sajnos, »Zion bölcseinek jegyzőkönyve« túlságosan kevéssé ismert a klérus és a kat. intelligencia körében. Ebben a kis iratban csak kevés részletet ismertetek belőle. Ezek azonban elegendők annak bemutatására, hogy hogyan lesz lehetséges, hogy a föld összes gyötrött népei fölé egy világelnököt, majd világuralkodót, egyben világpatriárchát lehessen helyezni. A fölolvasó maga mondta hallgatóinak, — már 1897-ben:

»Igyekeztem titeket előkészíteni a közeli jövő fontos eseményeire… Valóban nincsenek már előttünk akadályok. Vezetésünk már annyira korlátlan, hogy minden túlzás nélkül diktatúrának nevezhetjük… Talán még egy egész évszázad el fog múlni, (1897-ben mondva!) amíg általánossá válik annak fölismerése, hogy minden meglévő kormányforma teljesen használhatatlan… Az örökös zavargások alatt gyötrődő népek általunk fölbujtva, e kiáltásban fognak kitörni: »Adjátok nekünk egy egészséges világkormányt, mely eltávolítja az örökös cívódások okait és rendet és békét teremt!« — Az ellenség kényszerülve lesz minket nemzetközi tejhatalmakkal fölruházni, melynek segítségével a világ összes kormányhatalmát békességesen fölszívjuk és egy felsőkormányt alkotunk. Legelőször a meglévő kormányok fölé fogunk egy »mintaszervezetet« rendelni. (Népszövetség?)«

Ez már az Antikrisztus árnyéka lehet. Ennek a kis írásműnek a célja, hogy ezekre fölhívja a figyelmet.

A szerző.

Egy pillantás a politikai világszínpad kulisszái mögé.

Az 1835. esztendőben Spanyolországban polgárháború dúlt a Karlisták és Christinusok között. A Rotschild-család a Christinusoknak 16 millió frankot kölcsönzött. Nemsokára sürgette a visszafizetését. Ennek elérhetésére megvesztegette Toreno gróf minisztert, 2,100.000 frankkal. A Rotschildok ilyen módon tényleg visszakapták a pénzüket. Azután összeállottak a Rotschild-házak és a spanyol, Fond-on à la baisse játszottak. Erre a spanyol nép vagyonán véghezvitt operációra rászántak 1,800.000 font sterlinget. Ennek a játéknak a következtében a spanyol értékpapírok tulajdonosai közül ezrek vesztették el, egész vagyonuk két harmadát. De a Rotschildok ebben az egész dologban oly mérhetetlen sokat nyertek, hogy a Toreno gróf miniszter részére fölhasznált 2,100,000 frank megvesztegetési díj Rotschild Salamom saját szavai szerint csak »un pot-de-vin«, borravaló maradt. Rotschild Salamon írja Bécsbe Metternichnek, hogy Don Carlos hatalomra jutását nagyrészt csak annak (a pénz-operációnak) köszönheti. »De ne árulja el a titkunkat, mert mily sokan akarnának halálos bosszút állni rajtunk az őket ért pénzbeli szerencsétlenségért«. (Az osztrák udvari- és állami levéltárból.)

Istennek Ábrahámhoz intézett szavait: »És megáldatnak ivadékodban a föld minden nemzetségei…« mi keresztények úgy értelmezzük, mint a Megváltó megígérését, aki nekünk meghozta Isten lelki országát. A zsidók azonban ennek a jövendölésnek mindig világi értelmezést adtak és ma is úgy értelmezik, mint a zsidók anyagi világuralmának ígéretét. Ebből a jövendölésből kifolyólag tartják magukat arra hivatva, hogy egyszer a föld összes népei fölött átvegyék a világuralmat. Ezt a célt előkészíteni és követni, vallási hitük, vallási feladatuk.

1. Történelemből.

Előttünk feküsznek »Zion bölcseinek« a jegyzőkönyvei. (Kiadóhivatal: Wieni Egyesületi-nyomda, Wien, VII. Bandgasse 28.) Ezek a jegyzőkönyvek csak parányi töredékeit tartalmazzák azoknak a fölolvasásoknak, melyeket 1897. augusztus havában, Baselben, az első zionista-kongresszuson tartott egy »beavatott«, francia nyelven, zsidó hallgatóiknak, hogy »felfödje ellőttük a múlt és jelen politikai titkait és előkészítse őket a közeli jövő ama fontos eseményeire«.

Ezeknek a fölolvasásoknak egy része (tehát csak egy része!) árulás folytán az orosz kormány kezébe jutott. Mivel az árulás mindig titokzatos sötétségbe burkolódzik, mindmáig rejtve maradt, hogy hogyan jutott Oroszország a jegyzőkönyvekhez. A mai orosz kormány ismerné az árulás útját, mégpedig az állami levéltárakból, őrizkedik azonban beszélni róla, mert a zsidóknak legnagyobb érdeke, hogy elhitessék, (miszerint a jegyzőkönyvek nem egyebei antiszemita hamisítványoknál). Sajnos, ebbéli igyekezetüknek, igen nagy eredménye van azok között a nemzsidók között, kik nézeteiket a zsidó sajtóból szerzik.

Az orosz kormány Sergei Nilus tudós által nyilvánosságra hozatta a fontos zsákmányt. Sergei Nilus 1906-ban megjelent: »Az Antikrisztus, mint közelfekvő államjogi lehetőség« című művének egyik része »Zion bölcseinek jegyzőkönyve«. Egyik példánya ennek a műnek Londonba került a Brit-Museumba; beérkezési bélyegzője: 1906. aug. 10. és 3926, d, 17. számi alatt van bevezetve.

Ennek a műnek első kiadásait a zsidók mind szó nélkül, összevásárolták és egyszerűen agyonhallgatták. (1911-ben megjelent a harmadik és: 1917-ben a negyedik kiadás.) Úgy, hogy ezen »Zion bölcseinek jegyzőkönyvei« Oroszországon kívül a háború befejezéséig ismeretlenek maradtak. Minden országból, mindazok, kik eddig ezeknek a jegyzőkönyveknek a terjesztésén fáradoztak, egyhangúan igazolják, hogy a zsidóság eddig összevásárlással és agyonhallgatással a legjobb eredménnyel küzdött a reájuk nézve kellemetlen nyilvánosságra hozatal ellen. Amikor azonban az ismertté válást nem lehetett többé elnyomni, sorra került a többi zsidó harceszköz.

Azt mondták, hogy a jegyzőkönyvek nem egyebek, mint a német háború utáni propaganda termékei, hogy a bűnösséget és leveretést á zsidóságra hárítsák. Amerikában Zion sajtója főleg, azt terjesztette, hogy a jegyzőkönyvek orosz, arisztokrata körökből származnak, melyek a forradalmon szeretnék magukat megbosszulni. Igen ám, de a londoni példány 1906-ból?…

Ekkor a zürichi zsidó sajtóközpontban, hirtelen fölhangzik a megváltó jelentés: a zürichi múzeumtársaságnak egy tagja kérdést intézett Londonba és egy londoni keresztény tudóstól azt a választ kapta, hogy Sergei Nilus kérdéses művét 3296, 17. szám alatt 1906-ban; nem küldték be. Mint valami diadalordítás zúgott végig ez a hír, kövér betűkkel szedve, az egész zsidó sajtóerdőn: »a reakciós antiszemiták egyik legnagyobb hazugságáról rántódott le a lepel, — a »Zion bölcseinek jegyzőkönyve« egy sötét bűnözőnek, vagy őrültnek a műve.«

Erre Monsign. Torrin kinek nagy érdemei vannak a zsidó tervek leleplezése körül, Parisból szintén kutattatott Londonban, azzal a meglepő eredménnyel: Sergei Nilus nevezett műve valóban megvan a Brit-Múzeumban 3926, d, 17. szám alatt; beérkezési pecsétje 1906. aug. 10. A két számot összehasonlítva, azonnal szembetűnik, hogy a zsidók a két számnak, a 9- és 2-nek kicserélésével csalást rögtönöztek.

Ezután a vereség utáni a zsidó sajtó tudomásul adta, hogy már ismert a szerző. A jegyzőkönyvek csupán plágium Joly Maurice rég elfelejtett könyvéből: Dialogues aux enfers entre Macchiavelli et Montesquien. Azonnal itt volt a bizonyíték, hogy ez a Joly senki más, mint Joel Mózes, egyike az 1871.-i francia kommün vezéreinek. És ismét csönd lett Zion újságberkeiben.

Mivel már más segítség nincsen, Juda most a fenyegetéshez és megfélemlítéshez folyamodik. Dr. Gotthein György zsidó-német országgyűlési képviselő, a »Neue Freie Presse«-ben közli: »Akik a Zion bölcseiben« közölt szemmellátható hazugságokat igazaknak tartják… üldözési hóbortba estek és az tartja őket megszállva… Ezeknek a megszállottaknak meg fog kelleni vizsgálni szellemi állapotukat és amellett megállapítani, nem szenvednek-e közveszélyes őrültségben.«

Miért oly haragos Izrael ezekre a jegyzőkönyvekre? Azért, mert egy zsidó világbirodalomnak és egy óriási világösszeesküvésnek óriásméretű tervét tárják föl előttünk. A jegyzőkönyvek világhódító terve két részre oszlik: 1. a rombolás tervezete, 2. az újjáépítés.

A rombolás hallatlan, ördögi ravaszsággal támad a népek összes anyagi és szellemi javaira, — államra, pénzügyekre, sajtóra, földbirtokra, háztulajdonra, társadalomra, vallásra, iskolára, művészetre — és magára a családra. A fölépítési terv magas államférfiúi bölcsességről, mély igazságról és az emberi természet és törvények fényes ismeretéről tesz tanúságot, melyek szerint az emberiség a fölidézett chaosból szigorú rendben a zsidó világuralom alá hajtassék. Ebből, a részből minden politikus megtanulhatna valódi konyhaművészetet.

A zsidók által csalárdul, — de sajnos, nem eredménytelenül — támasztott harc a jegyzőkönyvek valódisága ellem, teljesen hiábavaló fáradtság. 1897 óta a dolgok tényleges folyását látva, megdöbbenéssel eszmélünk rá, hogy egy és ugyanaz a felső vezetőség intézi az eseményeket, a nagyokat és kicsinyeket, — vezeti Oroszországban, egész Európában, Ázsiában, Afrikában, Amerikában és Ausztráliában és, hogy a világesemények minden szála ott fut össze, ahonnan a zsidó uralkodó, annak három bölcse és a 300 beavatott tanácsa irányítja a népek sorsát.

A kérdés már nem az, hogy valódiak, vagy nem valódiak-e a jegyzőkönyvek, hanem már egyedül csak az, hogy van-e még menekülés Ahasver kezei közül, melyek karmai már mélyen belevésődtek húsunkba. Dostojevsky már 1880-ban írja »Följegyzett gondolatok« c. munkájában: »Számomra a Bismarckok, Beaconsfields-ek, a francia köztársaság, mint hatalmak, csak színfalak. Uruk, mint mindnyájuk ura, egész Európának ura, mégis csak a zsidó.«

. »Mint a csillagok serege a Nap köré sorakozik, úgy állják körül ők is engedelmesen a világ urát.«

Mint valami óriási pók ül Ahasver a népek tarkóján és szívja belőlük a vért. Polipkarok tartják az egész világot átfogva. Lehetséges még kivédeni? Képesek még a népek kibontakozni ebből a halálos ölelésből? A legerősebb népek gyors nemzetiségfölötti összefogása még képes volna lerázni a bilincseket; melyeket a zsidóság már rávert a világra.

Nyomtatható változat