Az álló szobor és a világ sorsa.

(Dániel könyvének II. része.)

Dániel eme részében a király óriási szoborról szóló álma az emberiség, illetve a világtörténelem sorsának a szimbólumát tárja elénk.

A királynak eme álmát senki se tudta megfejteni, ki akkor Dánielt hívatta, kinek Isten eleve kijelenté a titkot a 19 v. szerint s ő megoldá, majd közlé a királlyal.

Dániel kijelenti, a 28. vers szerint, hogy eme álom az utolsó időkben jövendő dolgoknak a szimbóluma.

Úgy a régi, mint a mai bibliamagyarázók szerint ez az álom az utolsó időkre — többes szám — utolsó évezredekre szól, vagyis Dániel korától a világ végéig leendő történéseket adja, illetve rejti magában, nagy általánosságban vázolva azokat, amik az emberi társadalom, azaz államok és országok szempontjából fognak történni.

Ezért ez a rész világtörténelmi, míg az ennek megfelelő IV. rész már egyháztörténelmi jelentőségű, amiért is eme nézőszögből vizsgálandók.

E rész első tárgykörét a 31—36 versek adják, ahol csak maga az álom van ismertetve, mely így szól:

31. Te király, nézél és íme egy nagy képszobor, ama nagy és igen magas képszobor előtted álla és tekintete rettenetes vala. 32. E képszobornak feje finom színaranyból vala, melle pedig és karjai ezüstből, hasa pedig és tomporai rézből, 33. szárai pedig vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának. 34. Így látád, míglen kiszakada egy kő a hegyből, kéz nélkül és megüté a képszobornak vas és cseréplábait és összetöré azokat. 35. Akkor összetörének egyetemben a vas, cserép, réz, ezüst és arany és lőnek, mint a nyári szérű polyvája, melyet a szél elragad, hogy helye sem található; a kő pedig, mely megütötte vala a képszobrot, nagy heggyé lőn és betölté az egész földet. 36. Ez az álom, annak jelentését is megmondjuk előtted, óh király!»

A második tárgykör az álom megfejtését adja.

37. v. Te a királyok királya vagy és a mennynek Istene országot és erősséget, hatalmat és dicsőséget adott neked, 38. és mindent, ahol laknak az embernek fiai és a mezei vadak; az égi madarakat is kezedbe adta és mindent a te birtokod alá rendelt, te vagy tehát az arany fő.»

A királyok királya ma Jézus. Akkoriban Babilónia királyát, Nabukodonozort mondja annak Dániel. Az emberek fiai: alattvalói, míg a mezei vadak: a pogányok, az ég madarai: a zsidók, mind kezébe adattak, Ő az aranyfej. Az arany csak a bölcsek és hatalmasok homlokát illette valamikor. Őt nemcsak illeti, de ő maga az — arany fej: a világ ura…

Ez a fej a babiloni és káldeai világbirodalmat szimbolizálja.

A harmadik tárgykört a 39. v. adja: »És te utánad más, ezüst ország támad, náladnál kisebb; és ismét harmadik, réz ország, mely parancsolni fog az egész földnek.«

Az ezüst mell és karok Média—Perzsia világbirodalmat jelképezik, — míg a harmadik — a rézzel jelzett világbirodalom — a görög Nagy Sándor birodalmát jelképezi, ugyancsak a régiek magyarázatai szerint, mely tényleg »parancsol« az egész földnek, illetve az ő kultúrája, filozófiája egész földnek irányt adott mindmáig.

Arany, ezüst, réz. Bizonyára más jelentőségei is vannak, mint mindennek, mik Istentől jelentetnek ki, de még nem tudjuk, nem ismerjük azoknak eme fémekkel szimbolizált jelentőségeit. Látjuk, hogy a múlt három birodalmát mily túl röviden letárgyalja Dániel, ellenben a negyedikre bőven kitér, mert ez már a kereszténységgel kapcsolatos római birodalom lesz.

A negyedik tárgykört a 40. vers adja: »A negyedik birodalom erős lészen, mint a vas, mert miként a vas széttör és összezúz mindent, úgy összerontja s széttöri az mindezeket. 41. Mivel pedig láttad a lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból: az az ország meg fog oszolni, de mindazáltal vas lészen alapja, amint láttad a vasat vegyítve agyagcseréppel. 42. És amint a lábak ujjai részint vasból, részint agyagból valának, úgy az ország részint erős lészen, részint romladozó. 43. És amint pedig láttad a vasat vegyítve agyagcseréppel, összevegyíttetnek ugyan emberi nemzés által, de nem forradnak össze, valamint a vas nem vegyülhet eggyé a cseréppel.«

Eme negyedik — vas és cserép — birodalom alatt a pogány római birodalmat értik, mely így keverve ma is fennáll jogrendjében.

A vas és cserép a mindenható és erős patríciusok, másoldalról a törékeny rabszolgák világát jelzi. Erősek és gyengék, érdekeltek és érdektelenek, jogosultak és jogtalanok, megbízhatók és megbízhatatlanok, uralkodók és szolgálók — mai nyelven mondva: kapitalisták és proletárok — világa.

Lehetne úgy is mondani, hogy pogányok és keresztények, de mivel a kő leesése előtti idők vannak itt leírva, ily értelmű megoldás »időelőtti« lenne még.

Az, hogy e birodalom kétfelé oszol, már inkább mondható a pogány római birodalom és a keresztény római birodalom megoszlását jelentő látomásnak — időben; — míg térben: keleti és nyugati római birodalomnak; de eme utóbbi szintén sorrend előtti, mert a kőesés, vagyis az Egyház előtti kort vázolja még itt Dániel.

Részben erős volt, mint a vas, részben gyenge, mint a cserép, mert rabszolgarendszerre épült, mely maga után vonja a törékeny s alaptalan gazdasági állapotot, akár csak a huszadik századé…

S amíg a görög az egész világon uralkodik ma is szellemével, addig ez »összetört mindent« amerre kultúra és nemes érzés nélküli légiói megjelentek. A világtörténelem egyik legnyersebb népe volt: tört-zúzott, csak mikor már a görög és később a zsidó-keresztény műveltség emelt rajta, kezdett emberi formát venni ez a — lelke mélyén szörny — állatnak látszó birodalom…

A 43. v. szerint emberi nemzés által nem forrnak össze… Külön marad a vas és külön a cserép… Mi nem forr itt össze? A pogány a kereszténnyel, vagy a római a barbárral? A kétezer éven át tartó látszólagos összeforrás azt mutatná, hogy összeforrtak, pedig nem. Most fog kipattanni a szikra és lángra gyúl a nagy titok: nem forrhat össze a pogány római jogrend és a pogány római szellem, a keresztény római jogrenddel és keresztény szellemmel, mely eddig — 2000 év alatt! — bizonyára a vezetők mulasztásai folytán, — nemcsak szóhoz nem jutott, de tárgyalások tárgyát se képezte…

Melyik itt a cserép, melyik a vas? Bizonyára az erőszakos pogány jogrend a vas, míg az engedékeny keresztény szellemet a cserép képviseli.

A régiek felfogása szerint eme 43. vers így értelmezendő: E három — 41—43 — vers a római birodalom utóbbi felosztására, a nyugati és keleti császárságra — a két lábra — vonatkozik, továbbá azon feldarabolásra, melyre az európai államok a népvándorlás óta oszlottak, tíz ujjak, tíz királyság. Mindezen országok alapja vas, mivel a római birodalomból származván, római törvényen alapultak. De a vashoz agyag is van vegyülve. Ez alatt a germán népek s ezek államjogi sajátságaik értetnek, melyek nem engedik meg, hogy ők ismét egy római világbirodalommá alakuljanak.

A római és germán népek vegyülete s ezek államszövetsége oly nemű, miképp ez sohasem fűződik össze oly szorosan, hogy egy ötödik világbirodalommá képződhetnék, habár a római germán fejedelmek egymás között házasságok, azaz mag által rokonságban vannak.»

Eme régi felfogást mi nem fogadjuk el, hanem, amint később kimutatjuk, a német—római császársággal helyettesítjük be, mely noha névre keresztény volt, de szellemben — római jogrenden álló s így — pogány maradt…

Ennyi volt a világbirodalmak, illetve a pogányság történelmének a váza és próféciája. Ami ezután következik, ott már a kereszténység kezdődik, a — nagy kő uralma… A pogány világbirodalmak összeomlása; amiért is az ezutáni részek közelebbről érdeklik korunkat…

Az ötödik tárgykört a 44—45. vers írja le: »Azon országok napjaiban pedig országot támaszt a mennynek Istene, mely föl nem oszol mindörökké és annak országa más népnek nem adatik: ez megrontja és megemészti mindazon országokat, maga pedig megmarad mindörökké, 45. a szerint, amint láttad, hogy a hegyből kéznélkül kiszakadt egy kő, és összerombolta a cserepet, a vasat és rezet, az ezüstöt és aranyat. A nagy Isten így megmutatta a királynak, amik ezután jövendők. És igaz az álom és bizonyos annak jelentése.«

Eme leesett kő, mely olyan naggyá nőtt, — a 35. v. szerint, — hogy betölté az egész földet, — nem darabokra törten, hanem egységes egészben! — ez a római egységes és egész Anyaszentegyház, illetve eredeti néven mondva a római eccléssia, azaz a választottak, meghívottak testvéri közössége, országa.

A szél pedig, mely felkapta eme polyvát, illetve polyványi porrá tört arany, ezüst, réz, vas világbirodalmakat, ama új világnézet: a keresztény szellem! mit a római Egyház képvisel egyedül egységben s nem szektákra, részekre törten.

Eme napokban Istentől támasztott ország bizonyára csakis a »szellemi értelemben« vett ama pápai állam, mely ma már az egész földön uralkodik a lelkeken! Szellemi uralom, azaz úgy, hogy eme »Krisztusi helytartónak« erkölcstanához és hitéhez alakulnak a világ politikai és szociális irányzatai s nem a pogány római világnézethez. S ha eme uralom nem is jutott még teljesen jogaiba, de elvben szellemben vezet első naptól, ahogy az első pápát: Szent Péter apostolt megbízta az Úr Jézus Krisztus bárányainak és juhainak, — azaz kicsiknek és nagyoknak — szellemi legeltetésével. (Szt. János ev. XXI. 15—17.)

Föl nem oszol soha, más népnek, azaz új vallásalapítóknak és hívőknek se adatik… Íme mindörökké megmarad… S már ott vagyunk, hogy jön az Úr, mint később kimutatjuk s a római szellemi világbirodalom még áll, hogy diadalt arasson az ellene nemsokára felébredő és támadó pogány római szellemen az új és modern pogányság — a néhol már-már faji tébolyig vitt faj imádat — elvein, az úgynevezendő közeli világi — illetve — sátáni egyházon.

Megrontotta, megemésztette, mind ama pogány világbirodalmakat, amennyiben keresztényiesítette: összetört a pogányság szelleme s ma már nem szabad rabszolgáinkat csak úgy — passzióból esetleg megölni… feleségünket, leányainkat bachanáliákba engedni, vért áldozni és a hadifoglyokat legyilkolni a diadalra segítő istenek tiszteletére, mert megkötötte szabadakaratunk állatiasságait… de feloldotta a lelkiség isteni távlatait minden nemesebb, minden tömegfölé nőtt szellemi embernek: Krisztus Urunk igaz híveinek, ez az Egyház, illetve Kő.

Ama ellenvetés, hogy a leesett s egész világot eltakarni, befedni tudó, de egyben minden pogányságot elnyomó kő nem a római Egyház, hanem Isten országa lesz, téves, mert akkor nincs meg az időbeli összefüggés az eltűnt pogány római világbirodalom és mondjuk Krisztus leendő királysága között, mert közöttük volna a mi kétezer évünk üressége… Az Úr országa eljön, de míg eljön, vajon mi köti össze átmenetileg a pogány kort az Isten országával az első naptól, ha nem a római ecclésia?!

Aztán mi zúzta szét a pogányságot? Luther? Kálvin? Épp 1500 évvel későbben jöttek, mint ahogy a nagy harc, a pogányságnak a 44. versben írt megrontása és megemésztése elkezdődött volt. Ők csak a már kész keresztény Egyházba hoztak be szerintük hitújítást, szerintünk hitszakadást. Melyik az igaz, meglátjuk e könyv végén…

Korábban jöttek az áriánusok, meg a manicheusok, meg sok más minden — adamiták, kainíták, nikolaiták, gnosztikusok — de hol vannak? Se ők, se művük! Már pedig annak a kőnek itt kell lenni valahol! mert úgy végzi a jövendölés, hogy összerombolt mindent és — nem tűnt el, hanem befödve az egész Földet — mintegy itt maradt naggyá nőve.

Na majd az óriási fánál — mely a következő látomás tárgya — kifejtjük ennek a kőnek, másik formában való ábrázolását, ahol már nem államokat s államrendeket elnyomó kő, hanem a javuló világ éltetését képző — gyümölcsfa! — az életfája lesz tárgyalva a kikorhadó tudásfája helyén. A kő, a vas és cseréplábait töri össze, nem a fejét, mellét, hasát. S a történelem szerint, ama kő, tényleg a láb, vagyis a római birodalmat érte és zúzta szét s vele együtt letűnt a többi birodalom »szelleme« is.

Mindenek eltűntek, csak a római Egyház maradt kezdettől. Léte a mennyben kezdődött s visszaolvad híveivel egykor a — mennybe. Csak akik nem ismerik, akik nem saját tanain, hanem mások rágalmain át ismerték meg a római Egyházat, azok látják feketének, de mi, kik saját irodalmán át voltunk igazán szerencsések megismerni, mi, akik a pápák és papok tévelyeit és bűneit külön tudjuk választani az Egyház tiszta, szent szellemétől és működésétől, mi tudjuk, hogy ama kő, ama gyümölcsfa — az élet fája — egyedül a római ecclésia, azaz a római világnézetet hívő és a római erkölcstant követő kis csoport, az Egyház s ha sok is köztük — mint máshol — a pogány… az álkeresztény… a báránybőrbe bújt ragadozó farkas is… mégis ez az egyedüli Krisztusi eredetű, a többi emberi mű…

Ha a római egyházat fogadjuk el eme nagy kőnek, az esetben semmi ellenvetés nem áll meg, mert »egy kő« s nem darabok, nem szekták, nem töredékek halmaza… Egész földet átfogó egységes és dogmáiban erős, mint a — kő. A léte örökbe nyúló… Keletkezése is ama királyok, illetve országok idejéből való, a 44. vers bekezdése szerint, és ama országok napjaiban támasztatott, a pogány koroktól kezdve.

Ez mind a római Egyházra vonatkoztatható csak; másra még erőltetve sem illeszthető.

Szellemi uralmát illetőleg az egyének családi életében is — uralkodik, elűzve a pogányságot, mert megszűntek a bacchanáliák s helyükre a szent, tehát felbonthatatlan házasság lépett. A szent és felbonthatatlan, sőt megtörhetetlen házasság és a szüzesség szelleme uralkodik belső szerveiben. Minő ország! Minő élet? Csak elérhető, de felül nem múlható: Rajta van az Úr kezének a jele: tisztaság, szegénység, engedelmesség az Úrnak… Hej, ha »emberei« is megtartották volna úgy, ahogy megíratott, hol volna ma a háborúra készülő világ? — a békénél…

Rabszolgaság — testvériség. Minő két más erkölcsi alap! Pogányság és kereszténység gyümölcsei… Hej!, ha tudná az emberiség, kivált ti proletárok! — hogy mily sokat adott nektek Jézus Krisztus, nem vádlói és üldözői, de munkásai és papjai lennétek a papok helyett!

Mindent szétzúzott, ami világnézeti és erkölcsi kérdés csak volt a pogány világban, ama nagy kő és most jön — amint később látjuk — a szellemben megnemesített pogány világrendnek gyakorlati téren való kicserélése is, de ezt már nem a rang és pénz kedvelő írástudók és farizeusok végzik, hanem maga az — Úr!

Hogy nem az Isten országa értendő az egek Istenének a birodalma alatt, igazolja az is, hogy mindeme dolgok, írja Dániel, az utolsó időkben lesznek… Nem az utolsó idők után!, hanem az utolsó időkben. Már pedig ama új aion, illetve ama új ezeréves országlása az Úrnak az utolsó idők után lesz!!! S e pont a döntő bizonyság Róma mellett. Tehát nem fedi a jóslást e fenti ellenvetés, mert az utolsó idők már most itt vannak, ami pár éven belül, 1936—1946 között, mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz, tehát mostanig kellett meglenni, beteljesülni ama nagy kő szerepének.

Most van a »jelenvaló világ« vége, így nevezi a Szentírás. Az ítélet után pedig »új világ« jön, ugyancsak az apostol elnevezése szerint. Tehát eme fenti jövendölés — a kő sehova se helyezhető el, csak a mi 2000 évünkre, mely alatt elfújta a szél a múlt minden pogány szellemét s helyén áll elmúlhatatlan szent tanával és fedhetetlen — azaz szent — sanctus — szellemével a római Anyaszentegyház!

Ezek szerint tehát nyilvánvaló, hogy eme világtörténelmi váz — beteljesült… A pogányszellemet — a negyedik világbirodalommal — elfújta a szél… Most majd azt kell megfigyelnünk, mit mond a jövendölés a keresztény világbirodalom korára, elmúlására, az utolsó idők utolsó óráira… a huszadik századra… korunkra…

Érdekes, hogy egy új, mondjuk keresztény világbirodalmat többen akartak felállítani, Nagy Károly, XIV. Lajos, Napóleon, de egynek se sikerült… Nem engedé a jövendölés ama szava: Ez a birodalom más népre nem száll át!

Az Antikrisztus világbirodalma sem lesz az, mert alig hogy meglesz — 42 hónap múlva — elmúlik: de emez állni fog örökké, így akarja Jézus Krisztus, akinek adatott minden hatalom égen és földön! Szt. Máté XXVIII. 18. v.

Az európai unió se lesz világbirodalom, mert csak egy földrészen, Európában lesz, már pedig a világbirodalom fogalma nem nemzetek egyesülése, se nem egy földrész uralma, hanem az akkori meglévő kultúr, vagyis ismert világ feletti uralom volna, melynek ma az öt földrészre kellene kiterjedni és egyeduralkodóként állnia. Ilyen pedig nincs s nem is lesz más, csak az az egy, a római Anyaszentegyházé, mely mindegyre nagyobb és nagyobb heggyé nőve tölti be a földet kétezer év óta…

Dániel eme próféciája tehát így látva és értelmezve tökéletesen — beteljesült!

Nyomtatható változat