A négy állat és az Antikrisztus.

(Dániel VII. r.)

I.

Dániel eme legnehezebb részét két főrészre kell felosztani, ú. m. a régi világbirodalmakat jelképező korra és az Antikrisztus világbirodalmát jelképező korra, egyik a múlt, másik a jelen, illetve közeli jövő váza.

E részben négy, illetve öt vadállattal találkozunk. Mindegyik egy-egy világbirodalmat szimbolizál, mint az előbb tárgyalt álló szobor egyes testrészei, de amíg a szobor világhatalmi és anyagi, addig eme állatok szellemi és kulturális szempontból vizsgálandók. Ezen négy állat jelentősége is ugyanazon időszakra szól, mint a szoboré: Dánieltől a világ végéig terjedő időkre, amit ő utolsó időknek nevez.

Az első három állatot éppen csak megemlíti egy-egy verssel s tovább megy, ellenben már a negyediket bővebben tárgyalja. Szinte látni, hogy azokat a világtörténelmi idő kitöltése és az olvasó tájékoztatása céljából említi fel, de nem azért, amiért a negyedik állatot s annak megújulását a kisszarvút… Ezért mi is az első hármat éppen csak megemlítjük, mint a múlt letűnt állatait, ellenben az utolsót, mely már minket érint, s korunk ragadozója lesz, bővebben tárgyaljuk.

Előre kiemelendő, hogy a negyedik szörnyállat, mely az Antikrisztus szimbóluma, megmarad a világ végéig, hogy akkor aztán végleg elbukjon, megölessék és a tűznek adassék, a 11. vers szerint.

A négy vadállatra vonatkozóan tudni kell, hogy az oroszlán a babiloni, illetve asszír—kald világbirodalmat, a medve a médus—perzsa, a párduc a görög Nagy Sándor világbirodalmát s végül a szörny a római világbirodalmat jelképezi. A szent szöveg a következő:

»2. v. Látomásom vala álmomban éjjel és íme az égnek négy szele harcola a nagy tengeren.» Az ég négy széle a négy világbirodalom szelleme, világnézete, kultúrája s a nagy tenger — szentírási értelemben — a nép, a világ népsége. Mind a négyet más szellem hatotta át és mind a négy világbirodalom a népért, a világ összes népeinek a meghódításáért küzdött és harcolt, hogy uralma alá hajtsa őket. Mindeniket pogány, állati vadság és kegyetlenség jellemezte, amiért is, isteni nézőszögből látva és nézve, Dániel állatnak s nem embernek látja őket, mert nem formájuk, hanem érzésviláguk szerint látja őket… Az állat különben — más szögből értelmezve a Szentírás sorközeit — mindig a Sátánt, azaz Sárkányt, vagy Kígyót jelképezi, — mert e három egy, azaz ördög — írja a Jelenések XX. r. 2. verse. Eme négy pogány nép, illetve eme négy nemzet szelleme az, mely, mint látni fogjuk, állandó harcban fog állni Isten népével, amely alatt a Golgotáig a zsidó, a Golgota óta a keresztény értendő. Harcuk azonban eredménytelen lesz, nemcsak állami, de kulturális szempontból is, azaz úgy testi, mint szellemi téren. Ugyanis Dániel kettős beállításai ezekre épültek: anyagi és szellemi oldalról való meglátásokra, mert az Úr tökéletes tájékoztatást nyújt Dánielnek: testit és lelkit. — A harc általános terei ezek lesznek, hit, erkölcs, filozófia: mert ezek a világnézeti — tehát szellemi — alapzatok.

»3. v. És négy nagy szörnyállat jöve fel a tengerből, egymástól külömbözők.« — Négy szörnyű világnézetű és erkölcsű világbirodalmak a népek, illetve nemzetek összehajtott és erőszakolt tömegeiből. E négy állat a következő:

»4. v. Az első mintegy oroszlán és sas szárnyai valának; nézém, míg kiszaggattattak szárnyai és fölemeltetvén a földről, lábaira álla, mintáz ember és emberi szív adaték neki.« — Ez az oroszlán megfelel az álló szobor aranyfejének, csak míg ott holt szobor, azaz anyagi, addig itt élő állat, azaz szellemi jelentőségét kell keresnünk ugyanannak a világbirodalomnak… Három fő tétel van itt: sas szárnyai kiszaggattattak, — majd lábaira áll mint az ember s végül — emberi szívet kap… Sas, azaz erős szárnyai világnézeti emelkedettségét mutatják, emelkedett korához képest, de vad, nem galamb, hanem sas, nem szelíd, hanem ragadozó s mindez az ő vallási mivoltukat, a khaldeusok valláserkölcsét nézve, találó. De eme szárnyak kiszaggattattak… Dániel írja, hogy a Babilonba vitt zsidók — Dánielek — oly nagy hatást gyakoroltak azokra, hogy maga a király Nabukodonozor el is rendelte a zsidók istenének a tiszteletét… S megparancsolá a VI. r. 26. verse szerint, hogy egész birodalmában féljék és rettegjék Dániel Istenét… S ezzel megtörte a zsidó világnézet a babilóniait, képletesen látva — mert Dániel így lát; — kiszaggatta annak szárnyát, mintegy megpecsételve és elismertetve, hogy a zsidó világnézet az övéké felett áll. Mindkettő hatott egymásra, de mégis a diadalt a zsidó vitte… Nem a zsidók áldoztak Babilon istenének, hanem Nabukodonozor, az egyeduralkodó rendelte el a zsidók istenének a félelmét. Ugyanis ők még — mint minden pogányok ma is — csak Isten félelménél tartanak, messze az Istent illető tisztelettől, vagy pláne, az Isten szeretetétől, mi csak a bölcsek és szentek sajátja. Második tétel, hogy fölemeltetvén, lábaira álla, mint az ember. Azaz állati pogány mivoltából fölemeltetett Dániel által a zsidó istenfélés felé, mely lelki emelkedés képben és látomásban megfelelője az Állat emberiesedésének… Lábára álla, mint az ember. Nem lett még ember, csak valahogy tápászkodott, kapaszkodott, emelkedett az emberi felé, ama zsidó világnézet felé, mikor nem álló szobrokat és bálványokat imádnak már, hanem egy igaz és élő Istent, mint a zsidóknál volt. — S ezek után, — ez e vers harmadik tétele, — emberi szív adaték neki. Nem lett emberré, csak valami emberi érzés, emberi látás, és meggondolás adaték néki. Nem kapta vissza szárnyait, hanem valami mást kapott — emberi szívet… S ez az emberi szív indította arra utódaikat, hogy a zsidókat visszaengedjék hazájukba s szent edényeiket visszaadják nékik. Ehhez bizony már emberi szív, nem állati forma és lélek, se nem sas szárny kellett… Nem Nabukodonozor adta vissza, de e néppel, illetve állattal volt kapcsolatban a zsidók fogságbavitele és edényeik elrablása, így a látomás is e néppel kapcsolatban azt jelzi, hogy emberi szív adatik majd néki. Állat maradt azért, de szelídebb-, emberi szívű… S ezzel betöltötte hivatását és letűnt a világ színteréről, hogy új kultúrák és nemzetformák keretein át fejlődjön tovább… az emberi szívnek megfelelő emberi keretekben…

II.

»5. És íme más szörny állat, hasonló a medvéhez, melléje álla; és három sor fog vala szájában és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst.« (Más fordítás szerint hasonló a medvéhez, kele egyik oldalára és három oldalborda vala szájában, fogai között.) — A medve alatt a méd-perzsa világbirodalmat értik, mely megfelel a szobor ezüst mellének, amely a világbirodalmak időrendjében az előbbi után következett. A medve szelídebb, mint az oroszlán, de lustább, nehézkesebb is… A három sor fog, a három vallási istenük: Ormudz a jó, Ahriman a rossz és Mithra — a Nap szimbóluma.

Akár fogsornak, akár oldalbordának fordítják, annyi bizonyos, hogy ez a hármasság volt szája, — beszéde és imája — tárgya… Az ormokon lakozó Ormudz, az ármányos Ahriman és a Nap — Mithra. — Egyél sok húst… Lehet, hogy ez arra a gyilkos háborúkra céloz, melyeket vívtak illetve arra küldetett e lomha nagy medve állat, hogy pusztítson… irtsa az ördög népét, a pogányságot, nehogy túlnőve nagyobb teret nyerjen, mint amennyit az Isten népével szemben nyerhetnek… Ugyanis számolni kell azzal a szokatlannak tetsző szentírási tétellel, hogy nem minden nép volt Isten népe, csak a zsidó, míg a többi a Sátán népe volt! kik Urunknak megfelelően a Bűnnek áldoztak bachanáliákkal… Meg kell említeni még, hogy más világbirodalmak is voltak, a hunoké, kínaiaké, hinduké, de ezek nem tartoztak az Úr tervébe, sem az utolsó idők tárgykörébe, amiért is nem említetnek, mert csak azok a népek mutattatnak meg Dánielnek, melyek a zsidó — keresztény szellemi vonal mentén megjelentek, vagy szerepeltek. Azért sem jöhetnek szóba egyes népek, mert a Sátán népei, kik két úrnak, Istennek is és az ördögnek is áldoznak, egyiknek hogy segítsen, másiknak, hogy ne bántson, már pedig két úrnak nem lehet szolgálni és a sehideg-semeleg lelkűt kiveti szájából az Úr. A zsidó azonban egy Istennek szolgált. Ez nem a zsidók érdeme, hanem ama nagy kegyelmek eredménye, melyeket az Úr — a Földre lépendő Messiás! — árasztott reájuk akkoriban, részben Mózesen, részben a prófétákon át. Innen ered, hogy Isten népének tilos volt az idegenekkel érintkezni, mint ahogy ma is káros lelki embernek testi emberekkel barátkozni, mert legtöbb esetben nem az állat emelkedik, hanem az ember süllyed… Már pedig az élet egyetlen és kizárólagos célja, hogy az állat emelkedjen, azaz a test szellemesüljön, ne pedig az ember süllyedjen, azaz a lélek érzékiesüljön… Ez a lét egyetlen célja, nem pedig a rang, pénz, diploma hajszolása, melyeknek elvont végső eredménye és célja a gyomor… a test… az állat…

III.

»6. v. Ezek után nézék s íme más szörny állat, mint a párduc és négy szárnya vala hátán, mint a madárnak és négy feje vala az állatnak és hatalom adaték néki.« Négy szárny… négy fej… hatalom… Ez megfelel a réz testrésznek, mely alatt Nagy Sándor görög világbirodalmát értik, csak míg a régi felfogás a négy szárny alatt a négy hadtestét és a négy fej alatt a négy vezérét érti, — noha nem négy, hanem több vezére volt —, addig mi másként, azaz szellemi oldalról próbáljuk megvilágítani e látomást. A négy szárny alatt a görög filozófia, művészet, vallás és etika — mely utóbbinak keretébe tartozik a politika és szocializmus is! — értendő. Ezzel a négy szárnnyal minden más nemzetek fölé emelkedtek s egyik-másikkal — mint a filozófiával — ma is vezetnek, sőt művészetük is utolérhetetlenül nemes, formás és emelkedetten szép, vallásuk misztériuma pedig oly mély, és oly beavatott, hogy még ma se értik azok, kik az isteni titokban járatlanok, csupán teológiai ismereteket szereztek, mint a legtöbb hívő… Nem a természeti erőket személyesítették ők meg, hanem ismerték — mint a zsidók kabalája is — a szellemi világ hierarchiáját… A természeti erők fölé rendelt szellemi tényezőket, kiket ők isteneknek, míg mi angyaloknak, szellemeknek nevezzük, de akik nem erők, hanem a természeti erők irányítói és uralói… De hát mi még csak az anyag és erő ismereténél tartunk s ezért hiszünk oly sokat magunkról s oly keveset a túlvilágiakról… Pedig! de fordítva áll az egész, csak tekintsünk be akár a modern miszticizmus, okkultizmus, fizika vagy kémia logikai tényezői közé… S a görög, ha nem is tudományos alátámasztásokkal, de lelki rásejtésekkel tisztában volt a minden filozófiák filozófiájával: az isteni dolgok ismeretével. Tehát vallásában is vezetett bizonyos irányban, ha nem is érte el az osztatlan és egy örökkévalónak az ismeretét, de korához képest a görög első helyen állt. S államrendjével is állt ott, mint bármi más nemzet, ha nem is volt jogrendje oly vas és mereven logikus — de gonosz is — mint a rómaiak rabszolga rendje… Eme négy szárnynak a hatása ma is megvan, korunkban. A görög szellem — s kultúra — ma is lépten-nyomon érezteti hatását, persze nem a tömegek életében, hanem a kiválókéban! Filozófusai, művészei, költői, drámaírói, önzetlen nagyjai stb. ma is vezetnek a világban. Ismétlem, a világban, mert a Szentírás tanulmányozásánál két főtényezőt kell szem előtt tartani, egyik a Világ, másik az Egyház, másként mondva a sátáni és az isteni Állam… Mindkettőnek más a szerepe, területe, kultúrája, célja, törvénye s eme kettőségnek a kellő ismerete adja meg az antikrisztusi harcok titkos kulcsát, mellyel feltárható minden… A négy fej a fenti négy világnézetnek a képviselője, mert tagadhatatlan, hogy e nép négy fejjel élt: filozófusokéval, művészekével, papjaiéval és politikusaiéval. — Hatalom adaték néki. Ez alatt se a világi, illetve a haderő hatalma értendő, hanem ama szellemi hatalom, mellyel a többi népekre sőt a kereszténységre is hatott! Amellyel felemelte úgy a múlt, mint a jelen s jövő népeit, mellyel megnemesítette a rómaiak világnézetét s öntudatosította a filozófiai érzékkel alig rendelkező népek gondolkozását… Ez a szellemi hatalom adatott néki, azaz fentről kapta azt, mit igazol, eme szellemiségnek, a görög szellemnek korával kapcsolatban való emelkedettsége. Hogy miért párduc, azaz miért rokon az oroszlánnal, arra e két nép tömeglélektanának s kultúrájának mélyebb ismerői fognak megfelelni. S most áttérünk a szörny-állatnak, a római világbirodalomnak a tárgyalására.

IV.

»7. v. Ezek után nézék az éjjeli látomásban s íme a negyedik szörny állat, rettenetes, csodálatos és igen erős vala, nagy fogaival evén és apróra zúzván és a többit lábaival eltapodván; különbözék pedig a többi állatoktól, melyeket előtte láttam és tíz szarva vala. Ez a római birodalom, mely mint a szövegből sejthető, az Antikrisztus világbirodalma, mely megmarad a világvégéig, hogy akkor majd az egész földet hatalma alá véve fejtse ki rettenetességek… A római birodalmat nem kell ismertetni, nem is mond róla semmi érthetetlent, sőt egész világosan írja, hogy szörny, rettenetes, erős, mindent eltaposó, azaz rontó vala… Ereje a rabszolgatartó jogrendje, ma is uralkodik a világon s minden jogok alapja — még… E versben csak leírja s jellemzi ezt a szörnyű vadállatot, a következő versekben ismerteti annak életét, azaz tevékenykedését, alakulását és vesztét. Ez a római birodalom nem múlt még el. Történelmileg agyoncsapta a múlt, de szellemileg ma is fennáll s Róma szelleme, mint a római jogrend él, hat és vezet… Épp úgy átélte a kétezer évet, mint a többi; Babilon illetve Khaldea az okkultizmusban, görög a filozófiában, perzsa mazdaznánizmusában, Róma jogrendjében. A törvény — írja Szent János ev. I. r. 17. verse —, Mózes által adatott, persze ez alatt az örökigazság törvénye értendő, ellenben — a jogrend a pogány Róma ura, az Antikrisztus által, mely Mózes jogrendje mellett olyan, mint szörnyállat az ember mellett. — Mire ezen a jogrenden enyhítenének, akkor már újra feltámad — aktív szerepre lép — a kis szarvtól vezéreltetve — az Antikrisztus, mint korunk, a XX. század közeli világbirodalma.

V.

»8. v. Szemlélem a szarvakat s íme egy másik kicsiny szarv növekedék azok közül, mely elől három, az első szarvak közül kiszakasztaték; és íme, ezen szarvban szemek valának, mint az ember szemei és — nagyokat szóló száj.«

Ez a vers már nem csak a múlt, hanem a jelen és jövő képe is. Kis szarv növekedék a 2000 év alatt. S ez a kis szarv a világgá űzött s lassan mindegyre jobban megerősödő zsidóság, melynek szemei s nagyokat mondó, sokat ígérő szája van… Az állat tehát az Antikrisztus és szemes kis szarva a zsidóság; s eme kettősség fog az utolsó időkben világuralomra jutni.

A zsidó a Golgotán elvesztette Istennel való kapcsolatait s elűzetett minden népek közé. Ugyanakkor azonban Isten helyett a Sátán választotta népévé, eszközül Jézus Krisztus messiási voltának tagadásához, aminek a zsidó meg is felelt 2000 éven át, jóllehet — jóhiszeműleg… A színes bőrűek nem tagadják az Úr messiási voltát, nem is törődnek vele, sőt nem is tudnak róla, vagy alig… A zsidó ellenben lázasan és ellenszenvvel kezeli e kérdést, ahelyett, hogy — ha már nem hiszi — közönyös volna, mint más népek. Miért? Mert ösztönösen érzi, hogy halálos sebet kapott e téren. Frigyszekrényük elveszett s helyén áll az Oltáriszentség, főpapuk nincs, helyette van a pápa, templomuk helyett a római Szent Péter templom lett a világzarándoklat központja, áldozataik megszűntek, helyette a misét mutatják be az Úrnak szent áldozatként stb. S mindezek nem mesék, hanem letagadhatatlan jelek… A zsidók világmissziója letűnt… Helyette a pogányok — a rómaiak — kapták, azaz a sátán népe, de ez a csere az idők végén visszacserélődik, amint azt a rómaiakhoz írott levél XI. része sejteti.

Hogy melyik ama tíz szarv és melyik ama kiszakított három szarv, arra sok elképzelés volt már. A tíz keresztény állam — egyik felfogás szerint — a három latin, három germán, három szláv s a görög, amelyekből három kiszakíttatott, azaz eretnekségbe jutott, ezek az angolok, németek, oroszok… S a zsidó, a kis szarv, tényleg ezeken át, ezek között nőtt naggyá… Ez a múlt.

A jövőt illetőleg azonban másként áll a dolog. A kis szarv csak most növekedik igazában s az utolsó időkben éri el növekedése teljét; tehát nemcsak a fenti államokra kell vonatkoztatni, hanem a közel jövőben kialakuló államokra is, illetve — mivel az Antikrisztus uralma egész világra szól — úgy a világ népcsaládjaira… Ezek szerint a tíz szarv lenne 1. a szlávok, ahol már el is kezdte hódítását, 2. a latin fajok, ahol a közel jövőben kezdi küzdelmeit, 3. a germán fajok, nyugaton. — Keleten pedig a kínaiak, mint a Sárkány címere alatt álló nép… 5. a japánok, mint a felkelő Nap címere alatt álló nép, 6. a hinduk, 7. az arabok, 8. a szibériaiak, 9. délen a négerek, illetve sötétbőrűek, 10. vadnyugaton az indiánok s velük rokon nyugati, illetve rézbőrű népek. Ugyanis mindezek feletti uralomra nyújtja ki az Antikrisztus — kezét… Sőt egyesek szerint uralkodik is rajtuk 42 hónapon át… A kitépendő három szarva az önállóságra képtelen népeket jelzi, mint a négerek, indiánok, szibériaiak, akik fölé annak idején majd a kis szarv kerül — szellemével… pénzével… szemeivel… és nagyokat mondó — sokat ígérő — szájával…

Némelyek tévesen úgy magyarázzák, hogy a pápaság a kis szarv. Nem. A pápaság először is nem kis szarv, mert mintegy 400—500 millió híve van, ellenben a zsidóság, melynek 16—20 millió tagja van, a világirányító nagy nemzetek között tényleg csak kis szarv, de olyan kis szarv, melynek szeme… sokat ígérő szája van… mely legkisebb volta mellett is a legnagyobb szerephez — a hangadáshoz! — fog jutni…

Szeme — szája van… Egyikkel felveszi, másikkal leadja tapasztalatait… Nagyokat mond sajtótól kezdve politikáig, beleszól művészetbe, irodalomba, filozófiába, vallásba, politikába, etikába s mindenbe, de nem krisztianista, hanem sataniszta szellemben…

Ennek a versnek a titkos értelme tehát a kis szarv, mert ez lesz az a valami, mely a szörnyállatnak látszó Antikrisztusnak a legmegfelelőbb eszköze lesz…

VI.

»9. Nézém, míg a királyi székeket letevék és az ős-öreg leüle? az Ő ruházata fehér vala mint a hó és fejének hajszálai mint a tiszta gyapjú, az Ő királyi széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz.

10. Rohanó tűzfolyam jöve kí az O színe elől. Ezernyi-ezren szolgálnak néki és tízezerszer-százezren udvarlának néki; az ítélet leüle és a könyvek felnyittatának.

11. Nézek a nagy beszédek szava miatt, melyeket ama szarv szólott s látám, hogy megöletett a szörnyállat és teste elveszett és tűznek adatott megégetésre;

12. és a többi szörnyállatoknak is elvétetett hatalmuk és életidejük meghatároztatott időről-időre.«

Királyi székeket hoznak… az ítélet leüle… a könyvek fölnyittatának… Ez tehát már az utolsó ítélet előjátéka… Trónjára, bírói székébe ül az Úr és ezernyi-ezren, azaz 1,000.000-n szolgálnak néki — ezek a szentek! — kik méltónak találtatnak arra, hogy az Úrnak szolgáljanak — és tízezerszer-százezren; 10.000X100.000 vagyis ezer millión udvarolnak, szolgálnak, segítenek körülöttük, ezek a hívek, az Úr ama hívei, kik ha nem is lehettek szentek azaz, feddhetetlenek, (sanctus : szent, feddhetetlenek) de az Úr seregébe tartoznak. E misztikus számmal meg van adva az Úr táborának, az üdvözülteknek a száma is… Egy millió szent s ezer millió hívő… Azaz egy szentre ezer hívő jut… Ha itt is úgy volna, hogy egy papra ezer hívő jutna s ha sehol se volna presztízskérdés a rang, bizony más nevelési eredményt érne el a világ: Dehát annyi itt a bárány, hogy nem is ismeri őket a pásztor… illetve fordítva: oly kevés a pásztor, hogy nem is ismeri bárányait. Pedig Dánielnek ez a számaránya nem oknélkül való…

Tehát könyvek nyittatának s Dániel elámult: nézék — írja ő — a nagy beszédek szava miatt, melyeket ama szarv szólott… melyeket a zsidóság — nyilvánvaló mint satanizmus a krisztianizmus ellen — szól… S látám, hogy megöletett a szörny állat, vele persze a szarva is, vagyis elpusztíttatott az Antikrisztus mindenestül s teste elveszett s a tűznek adatott megégetésre… Ez tehát vége, mint később egy új látomásban kimutatjuk, a Sátánnak s minden vele tartó népnek, ha meg nem térnek az ő bűneikből …

A többi szörnyállatnak is elvétetik hatalma, de nem semmisíttetnek meg, hanem időről-időre meghatároztatik az ő életidejük, fejlődési életszakuk, hogy majd krisztianizálódjanak… Hol, mikor, hogyan? A lét kimeríthetetlenségében!

Aztán folytatja Dániel:

»13. Nézek tovább az éjjeli látomásban s íme az ég felhőiben egy, mint az Emberfia és az ősöreghez közeledék és az ő színe elé vivék őt.

14. Kí hatalmat ada neki és tisztességet és országot, hogy minden népek, nemzetségek és nyelvek szolgáljanak néki ; az ő hatalma örökkévaló hatalom, mely el nem vétetik és országa, mely el nem enyészik.

15. Eliszonyodék lelkem, én Dániel megrettenek ezeken és látomásaim megháborítanak engem.

16. Az udvarlók egyikéhez járulék s mindezek igaz értelmét kérdezem tőle. Ki megmondá nekem mindezek jelentését és megtaníta engem:

17. A négy nagy szörnyállat, négy nagy ország, melyek támadnak a földön.

18. De a fölséges Isten szentjei beveszik az országot és bírni fogják ez országot örökké és mindörökké.»

Az ősöreghez közeledő: az Ige, a leendő Messiás, Jézus, kit Dániel Emberfiának nevez, Ki a 14. v. szerint hatalmat kap, hogy minden nép szolgáljon neki s országa, hatalma örökkétartó lesz. Ez az Anyaszentegyház, ama óriásfa, mely kivágattatik ugyan most, de gyökérzetének törzse meghagyatik… Egy, — nem egyik, — hanem Egy! közeledék az ősöreghez. Az Egyszülött! — ki midőn e földön megjelent köztünk, szintén Emberfiának nevezte magát…

Amíg itt Krisztust, a következőkben az Antikrisztust ismerteti a Szentszöveg. Íme:

»19. Azután bizonyosat akarék tudni a negyedik szörnyállatról, mely igen különbözött valamennyitől, a nagyon rettenetesről, melynek fogai és körmei vasból valának, mely evék és apróra zúzá és a többit lábaival eltapodá;

20. és a tíz szarvról, melyek fején valának és a másikról, mely utóbb nőtt, mely előtt leesett a három szarv; és azon szarvról, melynek szemei valának és nagyokat szóló szája, amely nagyobb volt a többinél,

21. Nézek és íme az a szarv hadakozók a szentek ellen és rajtok erőt vőn.«

Ez a szörny állat, a XX. században újraébredő Antikrisztus, melynek ragadozó szervei vasból lesznek… eszik zúz és tapos, — hódít és rombol… de a szentek ellen csak ama kis szarva hadakozik és erőszakot tesz rajtuk, mely utóbb nőtt és amelynek szemei valának és nagyokat szóló szája…

A 8. és 20. v. összevetéséből az látszik, a 20. v. szerint, hogy a tíz szarvon kívül lesz egy »utóbb nőtt másik« —, és azon szarv, melynek szemei vannak… Vagyis egyik — nagyobb távlatból nézve — a Sátán Antikrisztusa lesz, másik a Hamispróféta, ha magát e szörny állatot a Sátánnak vesszük…

Még csak az kérdéses itt, hogy melyik szentek ellen hadakozik? Hol a szentek? Kik a szentek? Mik a szentek? Az első kérdésre — hol a szentek — csak azzal felelhetünk, a katolikus Egyházban. Kik a szentekre pedig azzal, akik nem szónoklattal, hanem csodatétellel lettek kitüntetve Istentől, avagy az Úr személyes látogatással tisztelte meg őket. Mik a szentek? Akik az érzékiség és hiúság, azaz a test és a világ szeplőitől mentesek, azaz szüzek és alázatosak, akiket nem ejtett el sem a kéj vagy élv, sem a sokféle hiúság bármelyike is, hanem csak Jézus-Mária iránti tisztaság hatja át érzés-értelem-akarat világukat. S ezek csakis a katolikus táborban találhatók, már csak azért is, mert egyedül ott van meg elvben, hogy az élet célja a szentté levés. A többi vallás ellenben nem teszi tisztelete nyilvános tárgyává se a szentek tiszteletét, se Szűz Máriáét, holott tudjuk, hogy Szűz Mária szentírási jelzője azonos Jézus Krisztuséval: A vegratia plena! — plenum gratiae.

A kis szarv hadakozása tehát a katolikusok ellen fog folyni, amint a Hamisprófétánál kimutatjuk majd.

Es erőt vesz a szenteken… Tudjuk, más jövendölésekből, hogy az Antikrisztus Rómában lép majd föl, sőt állítólag ott fog születni is… Ebből tehát látható, hogy a két ellenpólust itt kell keresni, a Pápa és a Hamispróféta, másoldalt Krisztus és az Antikrisztus között, itt valahol Róma, illetve a római hit és világnézet felé… Erőt vesz rajtuk mindaddig, amíg eljő — a vég, mit így ír le Dániel:

»22. mígnem eljő az ős-öreg és igazságot ad a Fölséges szentjeinek és az idő eljőve s a szentek elfoglalják az országot.«

A Fölséges — Jézus Krisztus — szentjei pedig az Egyház szentjei. Csak ezek, mert máshol nem is lehetnek szentekké, mert más vallásban nem hisznek sem az oltári szentségben, se a bűnbánatos gyónás szükségében s erejében, sem a Boldogságos Szűz Mária hathatós közbenjárásában, Szt. Péter apostol minden bárányok és juhok fölött való főpásztorságában, a böjtök szükségében, stb., stb., amiért is a hit anyagát — mennyiségét és minőségét — illetőleg nem feddhetetlenek; sőt hiányosságukért az örökigazság szempontjából — feddhetők…

S ezek a szentek — elfoglalják az országot! Melyik országot? Az egész világot befoglaló antikrisztusi országot, minden népek fölött való uralmat, a szeretet ama hatalma s az igazság ama ereje folytán, mit az igazi krisztianizmus nyújt.

»23. És így szóla: A negyedik szörny állat a negyedik ország lesz a földön, mely nagyobb lesz minden országnál és fölemészti az egész földet, letapodja és összerontja azt.«

Ilyen ország még nem volt, tehát nem a múltban, hanem a jövőben kell keresni… Nagyobb lesz mindeneknél… fölemészti az egész földet… Mind az öt világrészt… Tapodja… rontja… ami, a mai haditechnika mellett érthető és várható is…

»24. És ezen ország tíz szarva pedig tíz király leszen és más támad utánuk, ki hatalmasabb lesz az elsőnél és három királyt megaláz.«

A tíz szarv tehát itt keresendő: »ezen ország«-ban… Az Antikrisztus korában lépnek föl… Majd akkor lesz világos, kik-mik lesznek ezek, ma még homályos… Három körülük megaláztatik, azaz kiszaggattatik… Kitöretnek… eltapodtatnak…

Annyi világos eme témaismétlő versből, hogy ama tíz király csak most, ezután fog eljönni… továbbá, hogy eme szörnyű állat, az egész földet befogó antikrisztusi világbirodalom lesz, élén a szemmel és szájjal, — látással és szavakkal vezető zsidósággal.

»25. És sok beszédet szóla majd a Fölséges ellen és letiporja a Fölséges szentjeit, azt vélvén, hogy megváltoztathatja az időket és törvényeket, mivel kezébe adatnak egy ideig, két ideig és félideig.«

Sokat beszél a Fölséges, azaz Jézus ellen s eltiporja az Ő szentjeit, azaz elnyomja… s még az Úr emlékeit is kiirtva azt hiszi, hogy megváltoztatja az időket, nemcsak a naptári évszámításokat, hogy ne Jézus Krisztus születésétől számítsák, hanem az idők szellemét is: keresztény időket pogányra… az istenít állatira… Mert a törvényeket is megváltoztatja, illetve hatalma tetőfokán azt hiszi, hogy azt is — a törvényeket! — megváltoztathatja s a keresztény erkölcs helyére pogány erkölcsöt emel, amely a válástól a szabadszerelemig teret nyit mindennek, ami érzékiség és bachanália, amint a Hamispróféla feketemiséinél látni fogjuk.

De csak véli és reméli, hogy megváltoztathatja a törvényt s időket, mert Krisztus Urunk hívein úgy se fog az ő törvénye és akarata soha! — másrészt azért se, mert uralma csak rövid s kevés időig tart: egy idő… két idő… és fél időig, az egy év, két és fél évig, mert az idő évet is jelent. Ezen 42 hónap azonban valami titkos hármasságból fog állni, mert háromfelé tagoltan közli Dániel. Mi lesz három és fél év, azaz 42 hónap eme három korszaka, még nem tudni, de olyan valami, amely ördögi határokat von az idő menetére… Majd a tények megvilágítanak mindent akkora, amikorra — kell…

»26. De leül az ítélet, hogy elvétessék hatalma és megrontassák és elvesszen mindörökre.

27. Az ország pedig és a hatalom és az ország dicsősége, mely az egész ég alatt vagyon, adassék a Fölséges szentjei népének; melynek országa örökkévaló ország és minden királyok szolgálnak és engedelmeskednek néki.

28. Itt lőn vége az igének. Engem, Dánielt gondolataim megháborítanak és színem elváltozék rajtam; az igét pedig megtartani szívemben.«

Mint a 11. versben, itt is kiemeli, hogy hatalma elvétetik s elvész mindörökre s országa pedig, mely az az egész ég alatt vagyon, a Fölséges szentjeinek adatik…

Mindezek nyilvánvalóan nem a régi, a múltban volt római birodalomra vonatkoznak, hanem a jövőben leendő antikrisztusi birodalomra, melynek szelleme: jogrendje azonos lesz a pogány római jogrenddel, csak rettenetesebb lesz és — nagyobb, — azaz rabszolgaibb!!!

Hogy a Fölséges szentjei alatt a megtért zsidóság értendő, mint azt egyesek Szent Pál római levelének XI. része alapján sejtik, vagy a közeljövőben megújulandó Ecclésia, az még nem világos… Az valószínű azonban, hogy a jövő világrendje Mózes és az apostolok szocializmusa, míg a jövő világnézete csakis a római Egyház hite és erkölcse alapján épülhet fel.

Nyomtatható változat