A két állat és a Hamispróféta.

(Dániel könyvének VIII. része.)

Eme fontos szakasz hét főrészből áll: 1. Feltűnik egy kétszarvú kos. 2. Ezt eltiporja egy Kecskebak. 3. A Bak nagy szarva letörik. 4. A nagy szarv helyén négy kis szarv nő ki. 5. Ezek közül egyik kis szarv naggyá lesz. 6. Ez a naggyá lett szarv eltörli a mindennapi áldozatot. 7. Végül 2300 napig uralkodik s aztán megtisztíttatik a szenthely.

Lássuk e részeket egyenkint.

I.

Az első tárgykört a 3. és negyedik vers írja le:

»3. És fölemelvén szemeimet és nézték és íme egy Kos álla a tó mellett; magas szarvai lévén és az egyik magasabb a másiknál és növekedő.« — A Kos, az erősebb bárány, az egyházat jelenti, két szarva pedig a kétfelé vált, de tanaiban nem tévelygő két testvéregyházat, a rómait és a keletit. Szarvaik magasak, égbenyúlók… Egyik növekedő, ez a római katolikus, mely egyre növekedik s úgy szellemben, mint térben túlnő a másikon; mennyiségre több, minőségre felsőbbrendű, mint testvére, a keleti katolikusok. Csak földi szempontból kifogásolható, hogy nem fogadja el a pápát, — noha (oh Ember!) helyette mégis tart egy egyházi főt, csak pápa helyett metropolitának nevezi, — dehát — majd egy akolba kényszeríti, mindet az Antikrisztus. Tenger alatt a Szentírás magyarázói a népet, tömegeket értik, a tó tehát kisebb néptömeg, a kereszténység kifejezője?… Az a feltevés, hogy a két szarva a katolikus és protestáns egyház szimbóluma, nem állítható, mert ők nem szerveiben, — mint a fenti két katolikus, — de lényegben is eltérnek, miért is bizonyos szigorúbb tekintetben nem is tartoznak a »catholic Ecclesia« körébe, mert pl. nem hisznek az Oltáriszentségben, se Szűz Mária tiszteletét nyilvánosan nem gyakorolják, a böjtöket nem tartják kötelezőknek, a válást megengedik, a gyónást mellőzik, a szentek közbenjárását nem kérik; — ellenben, tágabb értelemben ők is édestestvéreink Jézus Krisztusban, mert Jézus Krisztust illetőleg velünk együtt hisznek, tehát krisztianisták!

»4. Azután látám a Kost szarvaival öklelkezni, napnyugatra, észak és dél felé és semmi állat sem állhata ellene s nem szabadulhatának meg kezéből; akarata szerint cselekvék és igen naggyá lőn.« — Az 1914-ben kitört világháború volt az intés, az 1936—40 körül kitörő lesz a fehér faj büntetése, — míg az 1970-1976 körül kitörő világháború a föld összes népének a megsemmisítése. A most következő világháború után, mint korunk próféciáinál fogom kimutatni, az elnyomott s üldözött egyház újjászületik s az újjászületett Egyház óriási térítőmissziót fog kifejteni egész Európában, visszatérítve aklába az elszakadtakat is. Ekkor fog, vagy ezután e Kos, az Egyház —, szarvaival három irányba öklelkezni, téríteni s talán erőszakoskodni is… Az öklelő Kos azonban csak nyugat, ez az első! észak és dél felé öklei, kelet felé nem. Nyugat felé angol, északra a német, dél felé a balkáni államok megtérítésén fog dolgozni, míg kelet felé, a szovjet felé — nem… Kelet lesz ugyanis az Antikrisztus otthona! -— Semmi állat sem állhata ellene ama állatok közül, mert elsepri, úgy az oroszlán felújuló okkultizmusát minden elágazásával, mint a medve zoroasteri mazdaznánizmusát, a párduc tév, azaz gnosztikus filozófiáját, mint a szörnyállat pogány jogrendjét és megerősödve, naggyá, lesz. S akarata szerint fog cselekedni, mert e szörnyű világháború után belátják az emberek, hogy jobb az Egyház uralma alatt egy európai világunióban és békében élni, — mit a közeli új német—római császárság teremt meg, mint a Világ uralma alatt — háborúskodva a gyomorért. Mert — ráeszmélnek majd, hogy — minden háború alapoka és végső célja a — gyomor… idealizálva — kenyér… S az egyház is, látva és tudva, hogy minden bajt a szellemi tévtanok és a téves világnézetek hoznak, a fő súlyt nem a vallási élet külsőségeire, a ceremóniákra, hanem inkább helyes világnézet kiépítésére, a hit megalapozására helyezi, mert — ráeszmél mindenki — a: Szellem az, ami megelevenít, a test nem használ semmit! mint Szt. János ev. írja. De nagy buzgalmában talán túlzásba megy az Egyház, amint azt a 12. vers sejteti és ezért, hatalmat, kap egy Bak, a — bűn miatt, felette…

II.

»5. S míg erre figyelék, íme egy kecske Bak jöve napnyugatról az egész Föld színére, nem is illetvén a földet, a Baknak pedig kitűnő szarva vala szemei között.« — Napnyugatról jön, tehát kultúr ember, vagy akció lesz. Kitűnő szarva a homlokából, eszéből nő és szemei között lesz, azaz leső-, látó-, figyelő képességeitől lesz körülvéve. Szinte ráfognám, hogy a szabadkőművesség lesz, illetve annak feje, a leendő Hamispróféta… Úgy jön, hogy nem illeti a földet, azaz szellemi mozgalom lesz és minden anyagit — a földet — mellőzve, báránybőrbe bujtatott, de farkaslelket rejtő idealizmussal jön… Ez különben is a Hamispróféta jele: a földet nem érintő idealizmus, megejteni még az igazakat is…

Erre is a Hamispróféta tévtanainál és a fekete miséknél, valamint a bibliai félremagyarázásoknál térünk ki… Tehát nem hadsereggel jön, mint majd az Antikrisztus, hanem tollal, szóval, ideákkal… Szellemi akcióval!

»6. Es szinte ama szarvasokshoz méne, melyet láttam vala a kapu előtt állani és feléje futa erejének rohamával.« A menny kapuja, a nyáj élén álló Kost tehát a Bak megtámadja. Bővebben a következően írja le a támadást.

»7. Es közeledvén a Koshoz, rája dühödé és megöklelé a Kost és letörvén annak két szarvát, nem állhata a Kos ellene: és miután a földre ejtette, megtapodá és kezéből senki se szabadíthatá ki a Kost.« — A két szarv a római s keleti Egyház, letöri mindkettőt, eltiltja a vallásgyakorlást, kiveszi az egyház kezéből a nevelést s talán a papságot is kicseréli… átalakítja egyháziból világira… S miután leteperte, még meg is tapodja, meg is gyalázza… És senki sem mentheti meg a Kost… De ! —

»8. A kecske Bak pedig igen naggyá lőn és miután megnőtt, eltörék nagy szarva és azalatt négy szarv támada az ég négy tája felé.« — Mikor igen nagyra nő, eltörik szarva, felbomlik hatalma egysége… és négy részre szakad… de lénye, maga a Bak egységben marad, csak szarvai, hatalmi tényezői oszlanak meg az ég négy tája felé… Föld alatt anyagiak, ég alatt szellemiek értendők… Az ég eme négy tája a következő négy szellemi irányzat, mely a négy szarvnak lesz működési területe: a judizmus, az új világegyház simonizmusa. Az áltudósok és szabadkőművesek ateizmusa s a tömeglelkek modern pogánysága, vagyis az érzékiség hedonizmusa. E négy szellemiség lényegében ugyanis — egy… antikrisztianizmus… sőt némelyik satanizmus… A judizmust illetőleg ki keli emelni, hogy a zsidóságnak kettős küldetése lesz, egyik fajisága révén, melynél fogva a világban harcra lesz hivatott, — másik vallása révén, melynél fogva az Egyház elleni harcra lesz hivatott. Az egyiket az Antikrisztus, másikat a Hamispróféta, azaz simonizmus területén fogja vívni.

III.

»9. Ezek egyikéből pedig egy kis szarv nőve ki és naggyá lőn dél és napkelet ellen és az erős nép ellen.« — A kis szarv, a jeruzsálemi főpap, a római pápa ellenpápája, a zsidó-pápa lesz! Székhelye Jeruzsálem lesz, ott lesz az Antikrisztus székhelye is. S Jeruzsálem lesz az antikrisztusi harc központja is. E kis szarv naggyá lesz úgy dél, mint napkelet ellen és az erős nép ellen. Dél: Itália, az erős nép, néhol dicső népnek van fordítva, a német; dél és erős nép a leendő új német-római császárság és kelet a jövő japán-kínai birodalom. Ezek antibolsevista szövetsége ellen kél harcra a kis szarv, mely közben szintén nagyon erős lesz… A VII. részben a szörnyállat hét szarva közé nő egy kis szarv, mely a zsidóságot mint faji és nemzeti valót jelképezi: itt azonban a kecskebak négy szarva közül nő ki. Annak szeme is van és nagyokat szóló szája, ennek nincs. A szörnyállat az Antikrisztus, míg a kecskebak a Hamispróféta szimbóluma. S a kis szarv a jövő ama zsidósága lesz, mely az Európából ki, illetve haza vonuló szentföldi zsidóságból fog állni, nem az itt visszamaradt s már kereszténnyé lett zsidókból. Ezek krisztianista, amazok satanista táborba fognak tartozni, egyik telve szeretettel, másik telve gyűlölettel Jézus Krisztus iránt. A satanista, illetve világi egyház, azaz simonizmus feje a zsidó világi pápa, Simon mágus lesz a megszemélyesült Hamispróféta. Lesz ugyanis egy antikrisztusi világakció, élén a megszemélyesült Antikrisztussal, amint volt egy krisztusi világakció, élén a személyes Krisztussal. Lesz ezen kívül egy hamisprófétai akció, élén a személyes, illetve megszemélyesült Hamisprófétával, a második Simon mágussal, mint az igazi Egyház is a második Péterrel, mint utolsó pápájával, a Malachiás jövendölés szerint… — A 9. vers értelme ez volna: Ezek egyikéből kis szarv nő, a Satanista Egyház, melyet simonizmusnak nevezünk — de nem a simonizmus régi értelmében, mely alatt az egyházi javak pénzen való megvételét értik, hanem ama szellemi értelemben, mely szerint Simon mágus tana ellentétese, ellenlábasa Szt. Péter apostol tanának. A simonizmus feje persze Simon mágus lesz, hogy kezdetben elkezdett régi harcát befejezze Szent Péter apostol ellen… S ez a simonista egyház naggyá lesz úgy délre, mint keletre s a dicső nép ellen… Ez esetleg így is érthető: dél, azaz római, kelet, azaz keleti egyház és a dicső nép a megtért zsidóság ellen… mert a Hamispróféta mindhármat támadni fogja — tanával, hogy előkészítse az Antikrisztus képének az imádását… Ezért hamis, azaz álpróféta, mert hamis tanokat fog hirdetni. S ez lesz bűne, mert a tévedésre volna mentség, a tudatlanság és gyarlóság; ellenben a hamisításra — nincs! A tévedéshez tudatlanság kell, a hamisításhoz okosság. Ez nem tévtanokat fog hirdetni, mint pl. egyik-másik szekta-alapító, hanem meghamisított tanokat, melyekből ízelítőt adunk a fekete miséknél… Erőszakos tanhamisítás lesz tehát a Hamispróféta jele… Naggyá lesz, de nem mennyiségi, hanem minőségi értelemben! Hitetlen s erkölcstelen tanai a tömeglelkeket egyszerre meghódítják, mert mennél alsóbbrendű az egyén, vagy nemzet, annál inkább vonzza a hitetlenség és erkölcstelenség szabadsága… S mivel korunk döntő tényezője nem a minőség, hanem a mennyiség szerinti, nyilvánvaló a Hamispróféta tömeghódítása…

»10. És fölemelkedők az égnek táboráig és levete néhányat a táborból és a csillagokból és letapodá azokat.« Hitetlenségében az égi táborig merészkedik. Az égi tábor alatt az égiek értendők: Jézus, Mária, a tizenkét apostol, az első keresztények nagyjai, továbbá Keresztelő Szt. János, az ó-szövetségből Illés, Mózes stb. Ezek közül levet néhányat… Lekicsinyíti s elhiteti, hogy nem égiek, nem szentek, nem nagyok, talán azt is, hogy — nem is éltek… Ezek az ég csillagai s azokat leveti onnan — földiekre festve égi fényüket… S megvádolja, meggyalázza, megtapodja őket, hogy megingassa a tömeg hitét bennük… Az égi tábor alatt persze az Egyház földi serege is érthető, a hívő papok és hívő hívek. Lehet, hogy ezek egyikét-másikát űzi el helyéről… tudva, hogy ha elverem, elűzöm a pásztort, elszélednek juhai… Megtapodja, kigúnyolja őket. Nem öli meg, ez nem illene »prófétai szerepéhez«, a báránybőrhöz, hanem megtapodja, meggyalázza, elűzi — csak… Az Egyház ugyanis két üldözésen megy át, egyik, mit az Antikrisztus fog ellene folytatni, ez a véres és gyilkos üldözés lesz, de ezt megelőzi a másik, mit a Hamispróféta fog ellene folytatni gúnnyal, üldözéssel, megtapodással…

»11. És egész a tábor fejedelméig felemelkedik és elvévé tőle a mindennapi áldozatot és lerontá az ő szent helyét.« — A tábor fejedelme kozmikus értelemben Jézus Krisztus, de földi értelemben a római Pápa. Elveszi tőle a mindennapi áldozatot, a misézési jogot és lehetőséget. — Mise?… Mi az a mindennapi áldozat, hogy még Dániel is kiemeli, valamint Szt. János apostol is apokalipszisében? Először is mindennapi áldozatot sehol se mutatnak be, csak a katolikus, illetve római katolikus Egyházban s ez a vértelen szent áldozat, a mise. A protestánsok nem áldoznak, a zsidók felhagytak vele, mióta nincs templomuk. Róma naponta gyakorolja. Ha pedig ez olyan fontos valami, mely »fájni fog« a Hamisprófétának, akkor érdemes ezzel a kérdéssel majd a Hamispróféta tárgyalásával kapcsolatban foglalkozni is… Eltiltja a misézést s lerontja szent helyét, a Vatikánt, illetve Szent Péter templomát, vagy csak az — oltárt… Lerontja a szent helyet. Nem az egyházat rontja le, ahhoz nem férhet, mert dogmái — az Egyház szelleme — a hívők lelkébe van bele írva, márpedig a Hamispróféta nem fér a lelkekhez, csak a testhez, úgy szabad erkölcsével, mint szabad világnézetével… Mert ezek lesznek tanai — filozófiája és etikája — dogmái…

»12. Erőhatalom adaték néki, a mindennapi áldozat ellen a bűn miatt; az igazság lesújtatik a földre, ő megteszi ezt és sikerül neki.« — Erőhatalom adaték néki, azaz nem szellemi, hanem fizikai erő, a mögötte álló Antikrisztus hadserege, hatalma, erőszaka… Ugyanis a hatalom fentről adatik, mint az Úr is mondja Pilátusnak: Nem volna hatalmad felettem, ha fentről nem adatott volna neked… Így lesz a Hamisprófétával is, fentről kap hatalmat, illetve csak engedélyt — rombolni a megengedetteket… vagdalni az óriásfa ágait, de gyökere törzsét, — nem!… Nem kap isteni erőket a rontáshoz, csak teret, engedélyt s erejét a Sárkánytól nyeri s ez az erő — hajlam és készség a rosszra! Mert Isten szabadjára engedi a pokolt, hogy önműve buktassa meg őket és a velüktartókat… Ha örök láncon maradna a pokol, úgy mindig összetartana, — de ha egyszer szabadjára engedtetnek, látva művüket, széthúznak, annyi felé, ahány egyéniségből állanak s ebben van a pokol megtérésének a titka, mert — egyesek szerint — oly nagy lesz Isten — azaz Jézus! — diadala, hogy a pokol is megtér és senki se vész el, csak egy, a veszedelem fia, ama Antikrisztus, ki megöletik és teste a tűzre adatik… Mert mindenek Jézushoz térnek az idők végén, az örökkévalóság ama alkonyán, melyen — szimbolikusan mondva — megpihen a — lét… Ha ellenben nem volna módjuk önmaguk kifejtésére s a vele járó megismerésre, sohse ábrándulhatnának ki magukból és tévelveikből. A létet ugyanis nem lehet a múlt gyermekmeséin át szemlélni már… Kozmikus tények merednek le ránk és új világnézeti lehetőségekkel olvassuk a Szentírást… S nem száraz teológiai viták, hanem misztikus megsejtések vonzzák a modern hívők lelkét… A Nagytitok, a lét bűvös zenéje csal… S az Isten beszél… beszél a Szentírásból… lelkünk mélyéből… a csillagos ég fénytengeréből… a természet csodásságaiból… mindenhonnan onnan, ahova nézni, látni tud a szem, amiről kérdezni tud a — gondolat… Beszél az Isten, csak hallgassuk, nem okoskodni akaró áltudákoskodással, hanem tiszta szívvel, amely nélkül se papja, se tanítványa nem lehet az Úrnak — senki…

Beszél az Isten mindeneken át,
És szent beszedi könyve a — Világ!

Az erőhatalmat a bűn miatt kapja. Hogy ezt az okot, a bűnt ki követi el, a megerősödött Egyház fog-e esetleg visszaélni szellemi erejével és így ellöki magától a bizonyos fokú egyéni szabadságra és gondolkozásra termett emberek egy részét… vagy a világi hatalom felé nyújtja ki kezét a papság s ez lesz bűne s megvádolhatásának gyúpontja, nem tudni még… De annyi bizonyos, hogy a megerősödött Kost letöri a Bak s aztán erőt kap a mindennapi áldozat ellen, a bűn miatt… S akkor az igazság lesújtatik a Földre… Mi ez az igazság? Az előző versből kivehető. Az, ami ellen tör, ami az oltárt szent hellyé teszi, a — mise! Vagyis így értendő, hogy a mise: igazság. Igaz tehát, mit Róma tanít, hogy az Oltáriszentség nem szimbólum, nem jelkép, hanem valóságos teste az Úr Jézusnak! A mise nem mese, hanem igazság… Ezt mindenki — nem Róma, hanem a saját érdekében — szívlelje meg addig is, míg azt kifejtjük másik könyvünkben. Ez a vers az anti-katolikus felfogással szemben valóságos hitvédelmi bázis!!! Bevehetetlen igazság, mert ez az egész szakasz azt mutatja, hogy a Hamisprófétának csak egy fáj, a mindennapi áldozat… illetve ennek lelke, ama igazság, hogy: az én testem bizony étel s az én vérem bizony ital… s aki eszi az én testemet s issza az én véremet, örök élete lészen… s a kenyér, melyet én adandó vagyok, az én testem… (Szt. János ev. VI.) S ez a test, melyet magunkhoz kell venni, keresztények frigyszekrényének szent tárgya — az Oltáriszentség. S ez az igazság lesújtatik a földre… De csak — mint később írja — egy időre… hogy feltámadjon örökre!

IV.

»13. És hallék egyet a szentek közül szólani és monda egyik szent a másiknak, de az általam nem ismert szólónak: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozatról s a végbemenő pusztítás bűnéről? s a szentély és a tábor meddig tapodtatik?« — Meddig tart a mindennapi áldozat és a szentély tapodása… Szentély hol van máshol, mint a katolikusoknál! A választ az egyik szent adja meg:

»14. És mondá néki: Kétezer háromszáz napestig és reggelig s azután megtisztíttatik a — szenthely.« — a Hamispróféta tehát 2300 napig fog uralkodni az Egyházon s akkor megtisztíttatik a szenthely? Mivel? Az utolsó ítélet tüzével… Nem semmisül tehát meg, hanem megtisztíttatik. Ebben benne van, hogy az új ég és az új föld korában is lesz szentmise, azaz vér nélküli áldozás és szentély; legalább is erre enged következtetni az, hogy — megtisztíttatik… A 2300 nap 75 hónapot tesz ki, azaz jó hat évet. Ez az idő lesz a simonizmus, illetve Hamispróféta uralmi ideje, pápasága, hogy aztán együtt bukjon az Antikrisztussal, aki később jön s felényi ideig uralkodik. Ez előbb lép fel, hogy előkészítse amannak szellemi alapját a fenti négy szarvával…

V.

»15. Lőn pedig, mikor látám én Dániel, e látomást, és értelmét vizsgálám: íme, elém álla egy férfiúhoz hasonló alak. 16. És hallám a férfiú szavát Ulai között, midőn kiálta és mondá: Gábriel! értesd meg ezzel a látomást. 17. És jöve és közelíte, ahol én állok vala és mikor eljött, megijedvén arcomra esém és mondá nékem: Értsed ember fia! mert az idő végével teljesedik be e látomás. 18. És mikor velem szóla, arcra esém a földön: ő illetve engem és lábamra állíta, 19. és mondá nekem: Én megmutatom neked, amik következendők az átok utolsójával, mert az idő végére leszen az.«

Ezekhez nem kell magyarázat. Egyet azonban ki kell emelni a 17. és 19. versekből, hogy mindezek az idő végével lesznek. Egyesszámban, az idő s nem idők, az utolsó nap s nem az utolsó napokban lesz. S eme utolsó nap a — ma! A XX. század… A józanság is megköveteli, hogy eme jóslást ne a múltra, hanem a jövőre értsük, mert hiszen a múlttal kapcsolatban eddig nem teljesült be; s amire rá akarták fogni, arra nem illik, tehát várnunk kell a beteljesülését.

VI.

20. »A kos, melyet láttál, hogy szarvai vannak, a médusok és a perzsák királya. 21. A kecske Bak pedig a görögök királya és a nagy szarv, amely szemei között vala, az első király. 22. — Hogy pedig letöretvén, négy támada helyébe. Négy király fog támadni az ő nemzetségéből, de nem az ő erejével. 23. És azok országlása után, mikor megszaporodnak a gonoszságok, egy szemtelen arcú és cselszövényekhez értő király fog támadni. 24. És nagy lészen az ő erőssége, de nem saját ereje által; és hihetetlenül elpusztít mindent s ezt sikeresen végrehajtja; megöli az erőseket és a szentek népét. 25. Önkénye szerint; s sikeres lesz kezében az álnokság; szívében felfuvalkodik és mindenben bővelkedvén, felette sokat megöl s a fejedelmek fejedelme ellen támad; de végre minden kéz nélkül megrontatik.«

Ismételjük, ha a látomások a perzsa, görög időkre vonatkoznak, akkor ellenmondásban van e rész is önmagával, mert nem az idő végére szólnak, holott az van mondva az idő végére vonatkoznak… Az pedig még csak jön! — Az a feltevés, hogy amik a világ végére vonatkoznak, az kicsiben megtörtént a múltban a zsidósággal, még megadhatja a közös nevezőt, mely szerint például Jeruzsálem pusztulása előképe — miniatűrje — volt annak, mi az egész világ kereszténységével fog történni. Így tehát amit a zsidók Antiokus Epífanestől szenvedtek például, azt az egész kereszténység fogja szenvedni az Antikrisztustól. Na de ezek csak jó »nénis« feltevések, mert nem a jóslatot magyarázó, hanem a jóslatot adó szöveg más logikai megoldásokat követel.

Ha a régi értelmezéseket akarjuk ráerőszakolni e részre, úgy nagy bajba jutunk a 2300 nappal is, akárcsak az apokalipszis két tanújával… Ha éveknek vesszük, úgy Dánieltől számítva 2300 évet, 1836—46 között kellett volna valaminek, világraszólónak! történni, de egy kis forradalmon kívül mi se történt, az pedig a nagy világégés mellett gyeptűznek számítható csak… Napokra számítva pedig semmi se történt, mi rendkívüli volna. Így tehát a sokatmondó 2300 nap nevetségessé lenne, mint értéktelen, be nem vált jóslat. Az se találó, hogy a Kos ugyanazt szimbolizálja, mit a Bak. A Kos és Bárány Isten nyájának a szimbóluma, míg a Bak épp ellenkezően, szét is választódnak ítéletkor egyik jobbra, másik balra. Már pedig, mivel a Szentírás nem beszél két nyelven, azaz, hogy ma így értendő, holnap már amúgy, így a Kos erkölcsi okból nem illeszthető semmire, csak Isten népére, ami Dániel korában a zsidóság volt, a Golgotán elvesztve eme elsőségét, azóta a kereszténység az. E két szimbolizáltnak épp úgy kell szellemben is különbözni egymástól, mint formában s természetben különbözik a Kos és a Bak. S ez csakis az Egyház és az Ellenegyház lesz. A zsidóságra se lehet ráfogni a Kos szerepét, mert amiket e rész a Kosról s ennek a Bakkal való viszonyáról ír, az sehogy se illik a zsidóságra, hanem egyedül a római Anyaszentegyházra.

A 20—21. vers magyarázata tehát tarthatatlan. A 22. verset illetőleg a 8. versnél kifejtettük álláspontunkat. A négy király alatt persze nem hadviselők, hanem vezetők értendők, mert a király, — mint a tót král szó magyarosítottja — nem királyt, hanem urat jelent. A fenti négy király tehát a Hamispróféta négy ura — püspöke? — jobb vagy balkeze lesz… Ezek az ő nemzetségéből támadnak, azaz zsidók lesznek; mint ő, talán rokonai is… Nemzetségbeli lesz, de nem az ő erejéből, hanem maguk küzdik fel magukat, azaz nem Simon nevezi ki, nem Simon erejéből jutnak hatalomra, hanem más okból: negatív oldalról kifejezve: nem az ő erejéből… Nagy Sándor négy vezérére ez sem illik, mert vezérei nem nemzetségéből voltak és épp Sándor erejéből — hagyatékából — lettek nagyok, örökölve a Sándor által szerzett országokat, holott »nem az ő erejéből« kell amazoknak nagynak lenni.

A 23. verset illetőleg áttér a szöveg az Antikrisztusra: mikor megszaporodának a gonoszságok egy szemtelen arcú és cselszövésekhez értő király támad… Íme az arctan igazsága itt is igazolódik: amilyen forma, olyan a lélek… Szemtelen arc és cselszövés együtt jár… Ez csellel szerzi meg hatalmát, nem fegyverrel…

A 24. v. szerint nagy lesz erőssége és hihetetlenül elpusztít mindent. Már pedig Antiokus a Makkabeusok II. könyvének IX. része szerint nem pusztított el mindent, a zsidó templomot sem, azaz a szentélyt sem! Holott annak elpusztítása egyik kelléke, főjele lesz eme időknek… Leöletett ugyan 80 ezer zsidót, de ez nem minden!!! A mindent pusztító az Antikrisztus lesz! Sőt! mikor Antiokus testéből férgek és bűzök jöttek elő és gyógyulást hol se talált, kedveskedő levelet írt a zsidóknak s végül maga is zsidóvá lett. Ezzel tehát megdől az, hogy e részbe beiktassuk Antiokus Ezifánest.

A 25. v. szerint a fejedelmek fejedelme ellen támad, ez pedig a Jelenések szerint: Jézus Krisztus, akit nevezett Antiokus nem ismert, mert ő az Úr előtt élt. Másik jel, hogy kéz nélkül rontatik meg; vagy Isten által, vagy szellemileg de nem fizikai harcban. Tudjuk, hogy a jelenések szerint halálos sebet fog kapni. Kitől, mitől. Talán az Úr két tanújának egyikétől.

VII.

»26. Es ez az estéről és reggelről mondott látomás igaz; azért pecsételd be a látomást, mert sok nap múlva lészen. 27. És én Dániel elájulék és belebetegedvén néhány napig; és miután felkeltem, a király dolgait végzem és álmélkodám a látomáson és nem volt, ki megfejtse.«

Ezzel zárul e rész, melyből csak az világos, hogy mindezek, amik itt megírattak, eddig nem teljesültek be, tehát ezután kell teljesülniök… Ez a negatív oksor is elegendő arra, hogy — figyeljünk és várjuk a jóslat teljesülését…

Nyomtatható változat