Korunk próféciái.

Dániel próféciáinak mintegy kiegészítő részét képezik az alább idézendő és korunkra vonatkozó jövendölések, amelyek szintén azt igazolják, hogy a Dániel jövendöléseire vonatkozó előző magyarázatok mindenben találók.

A Szentírás — Ap. Csel. II, rész 17—21 v, — írja, hogy az utolsó időkben is lesznek próféták — újra, akik által az Úr közölni fogja övéivel az ő terveit. Íme a szentírási szöveg:

»17. És lészen az utolsó napokban, úgy mond az Úr: Kiöntök az én lelkemből minden testre; és prófétálnak majd fiaitok és leányaitok és ifjaitok látomásokat látnak és a ti véneitek álmokat álmodnak. 18. Sőt szolgáimra és szolgálóimra is kiontok az én lelkemből ama napokban és prófétálni fognak.

19. És csodákat teszek fent az égen és jeleket alant a földön: vér, tűz és füstgőz (ez a gáz!) által. 20. A Nap sötétséggé változik és a Hold vérszínűvé, mielőtt eljő az Úr nagy és fényes napja.

21. És lészen, hogy mindaz, ki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.«

Az Úr lelkének eme kiöntését azonban sehol se látjuk… Mondják egyesek, hogy a médiumok azok. De látni fogjuk, ez tévedés! Azokon egyáltalán nem látszik a prófétálás jele. Mások a szekták egyik-másik bibliahirdetőjére akarják ráfogni, hogy — próféták… prófétanők… Közelebbről nézve ezeken sincs meg a próféták jele, mely nem közepes prédikációkból áll, mint a médiumoknál, se nem bibliamagyarázatokból mint a szektáknál látjuk, hanem a jövőnek egészen új, tárgyi és pozitív formában való megvilágításából, mert hisz ez a prófétálás!!! Meglátni a jövőt és vagy érthető szimbólumokban, vagy világos fogalmakban közölni. A prédikálás, tanítás, írás és bibliamagyarázás tehát — csak átvitt értelemben nevezhető prófétálásnak, akkor, ha próféciákat világít meg, de valódi értelemben nem.

Határozott megvilágításokat ezektől, a jövőre nézve nem kapunk, csak ködös, ígéretes, homályos jóslatokat olyant, amilyent nélkülük is tudunk, holott, ha Isten lelkét hordanák, az esetben világos próféciákat kellene adniok, olyan világost, mint azok adtak, akiket itt alább fogunk idézni. Meg kell jegyeznem, hogy ezek az itt idézendő próféták mind mélységes hitű, szentéletű papok és apácák voltak, kiknek megbízhatóságát nemcsak az igazolja, hogy közülük többet már szentté, másokat boldoggá avattak, hanem az is, hogy jóslataik nagy része már be is teljesült s a hátralévők pedig — korunk szőttesén át nézve — jönnek… valószínűek… Érdekes azonban s ez lelki ember előtt intő jel! — hogy ilyen világosan látó próféták nem adattak, nincsenek, csak a katolikus Egyházban. Oly félreérthetetlen stílusban adják közölnivalójukat, mint akik posítív értesüléssel bírnak, nem mint akik mit se tudva tapogatnak, holott a vég már itt van, már benne is vagyunk az ítélet menetében.

Nem kívánhatjuk, hogy ezeket a próféciákat bárki is higgye, ellenben elvárjuk, hogy tekintettel azok találó voltára, figyelje és ha beteljesülésük elkerülhetetlenségét látja, mielőtt nem késő, térjen az Úrhoz, Ahhoz, Akinek kezébe adatott minden hatalom égen és földön: Jézus Krisztushoz.

Másik érv, hagy a Szentírásban ígérve van, hogy: »Semmit se cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti tervét az ő szolgáinak« írja Ámos próféta. Már pedig azt látjuk, hogy a vég előjelei itt vannak s ama ígért közlés — övéinek való megjelentés — késik… Késik, ha csak el nem fogadjuk, hogy eme alábbi kijelentések azok!!! Ezeken át azonban, mint látni fogjuk, minden előre közölve van.

A sok szentírási ígéret közül még egy döntő tényezőt idevonatkozóan. »Ha valaki az Úr prófétája, Én annak megjelenek látomásban, vagy álmában szólok hozzá« — írja Mózes IV. k. XII. r. 6. v.-ben. Akiken tehát eme kettős jel nincs meg, hogy a) látomásban vagy álmában kapcsolódtak volna az Úrral és b) hogy pozitív közölni való jóslatokat kaptak volna, — azok nem igazi próféták… Ilyenekre azonban most nem térek ki, hanem majd a második kötetben, az Antikrisztus és a Hamispróféta tárgyalásánál.

Végül, amint látni fogjuk, mindeme kijelentéseket azért közli az Úr, hogy a nagy világfelfordulás közepette ne inogjunk, ne essünk kétségbe hogy: Hol az Isten? — hanem tudjuk, hogy mindezeknek meg kell lenni!!! mint az Úr mondta. Tudjuk és bízzunk, mert az Úr nem a jók, hanem a gonoszok kiirtására végzi ígéretét, mely így szól: Kigyomlállak népem közül…

A megdöbbentően találó sok-sok prófécia közül csak a leghíresebbeket idézzük s azok közül is első helyen Rokko Lajosét.

Rokko Lajos ferences barát —laikus — volt a Sina-hegyen. Jóslatát 1840-ben adta le s 1849-ben már ki volt nyomtatva, ami jóslata tekintélye szempontjából nagyon fontos.

Ő maga szentéletű volt. Többször bezarándokolta a Szentföldet s öregen, 92 éves korában halt meg, 1840-ben a Sínai hegyen lévő kolostorban. Halála előtt hat hétig aludt étlen és szomjan, néha-néha felébredt, de ételt akkor se fogadott el, azt mondván, hogy őt az angyalok táplálják. (Lásd: Neumann Terézt)

Halála előtt egy héttel magához kérette a priort s pátereket s megmondta, hogy már csak egy hete van, addig azonban minden nap fel fog ébredni és elmondja, amit neki álmában mutat az Úr, amit aztán jegyezzenek fel, mert Isten parancsából a jövőt illetőleg sok dolgot kell közölnie s mély álmából fel-felserkenve naponként beszámolt a neki naponta adott közölnivalókról.

Amikor jövendöléseit leközölték, olyan címeket és minősítéseket kapott — tudós kritikusoktól persze, — amik nem valók papírosra; — mert akkor még annyira hihetetleneknek látszottak Rokko jövendölései… S ma? A felén már túl vagyunk… beteljesültek… S a másik fele — jön! — ha… Ha meg nem tértek bűneitekből, mondja ő. (Világk. 19.)

Előre bejelentette azt is, hogy már csak hét napja van hátra s heted napon, délben meg fog halni. Be is teljesült, hazament akkor, mikorra mondta, hetednap délben.

Arra kérte a pátereket, hogy »Minden szavára ügyeljenek, mert Isten a világot ő általa akarja a legközelebbi jövőt illetőleg tájékoztatni.« (Világk. 63.)

Azt is megmagyarázta, hogy mire valók a jövendölések: A jövendölések által Isten bűnbánatra és jobbulásra inti az embereket, »Hogy készüljenek el azokra a nehéz időkre, amelyekhez több hit és nagyobb kitartás kell majd.«

Megjósolta az Európa-szerte dühöngő belháborúkat, így szólt: »A Királyok Királyától mindenek előtt való feladatom tudomásotokra hozni, hogy a nyomorúságok idejére szelíd türelemmel készüljetek. Egész Európában rettenetes polgárháború tör ki, egyik a másikat fogja marcangolni és a vér áradatokban fog folyni.«

Az Úr soká tűrte erkölcstelenségeiteket s kiírtja az emberiség felét… A gazdagok koldusbotra jutnak… a szegények meggazdagodnak… Ha! (Világk. 21. 63.)

Időrendben véve a következően hangzik jóslata:

Első nap:

Spanyolország és Portugália nagy véradót fognak leróni, részben ama embertelenségeit miatt, amiket Amerikában követtek el a sok ezer kegyetlen gyilkossággal, amit pusztán a hiú aranyért tettek; részben pedig, hogy Afrikából oly sok ártatlan embert elraboltak s őket, kik épp oly képmásai voltak az Istennek, mint rabszolgákat eladták. Ezért mindkét trón birtokosa megöletik s akkor mindkét ország egyesül és Spanyolországban általános forradalom jut hatalomra. A lakosság a rend és béke keretébe tér, de gyarmatait mindkét ország elveszti. A katolikus vallás, mint régen, újra úgy fog virágzani.

Második nap:

Franciaország külső háborúkba bonyolódik, majd felkel a nép, borzalmas vérfürdőt rendez és Párizsnak több mint felét elhamvasztja… Franciaország afrikai birtoka elszakad (Algír) s külön királyságot alkot…

Harmadik nap:

Szépséges Itália! megsiratlak. Virágzó városaid elpusztulnak. Sok német találja ott sírját. Szardínia és Nápoly királysága eltűnik, Róma lesz az új Olaszország fővárosa (1870). Ausztria figyeljen, az igazságtalan háborút ne folytassa; Ausztria lesüllyed, de szabadságszeretete újra felemeli. Itália szabad lesz és az Egyház kősziklája marad. Minden egyéb fejedelemségek (t. i. Itáliában) megszűnnek.

Negyedik nap:

Oroszország a legirtózatosabb küzdelmek színhelye lesz. Városok, falvak, kastélyok pusztulnak el. Egy szörnyű forradalomnak az emberiség fele áldozatul esik. A cári család, az egész nemesség és a papság egy részét legyilkolják. Szentpéterváron és Moszkvában a hullák hétszámra temetetlenül hevernek majd az utcákon. Az Orosz Birodalom különböző országokra oszlik. (Ezért mondta mindenki Rokkot akkoriban — 1840-ben — őrült barátnak.)

Lengyelország visszanyeri önállóságát és Európa nagyhatalmasságainak egyike lesz.

Ötödik nap:

Egy régi tiszteletreméltó monarchia (Ausztria értendő) sok vérontás között összeomlik, de az öreg uralkodócsalád jó Géniusza a dinasztiát megoltalmazza. Bécs két ostromot áll ki, két ízben is megszállják s miután minden nemzet gyűlöletét magára vonja, nehéz megpróbáltatások várnak reá… Majd elnéptelenedik és a nagy paloták üresen fognak állni. A dóm előtti Stefan Platz-ot felveri a fű és minden nemesség megszűnik.

A magyar nemzet eltűnik, — Die ungarische Nation wird verschwinden (Reméljük, túl vagyunk rajta, megcsonkultunk s csak növekedhetünk.)

A szlávok egyesülnek s külön katolikus nyugati szláv államot alkotva kiverik a törököt Európából. Konstantinápolyból a félhold eltűnik s a kereszt régi helyére jut. A keresztény vallás minden országban elterjed, de előzőleg sok kegyetlenkedés és iszonyatosság sújtja ezen országokat.

Ausztria németajkú tartományai Németországhoz csatlakoznak és egyesülnek: semmiféle fejedelemsége nem lesz többé, hanem csak egy Németország, egyetlen egy fejedelem alatt. Ez megerősíti Németországot és az ő bölcs kormányzása alatt jólét és egyetértés fog uralkodni és Németország hatalma minden más országok fölött fog ragyogni, mert Isten van ezzel az uralkodóházzal. A fejedelem alatt megerősödik a birodalom, jólét és egyetértés uralkodik benne. Németország királyai és fejedelmei lemondanak. Poroszország királyának pedig nehéz szenvedésekben lesz része.

Hatodik nap:

Anglia, ez a kereskedő állam, amely nyerészkedési vágyból minden igazságtalanságot támogat, rettenetes — legnagyobb! — kegyetlenkedések színhelye lesz. Az írek és skótok egyesülnek s betörnek Angliába s nagy pusztítást visznek véghez, — elpusztítják. A királyi családot elűzik és a lakosság felét legyilkolják. Szegénység üti fel tanyáját és gyarmatai felszabadulnak.

Belgium, Holstein, Schleswig és Svájc Németországhoz csatlakoznak.

Dánia a svédekkel és norvégekkel egyesülten, egy nagy és hatalmas államot alkotnak.

Az Európából kiűzött törökök Afrikába mennek, Jerusálem és Egyiptom királyság lesz…

S mindez akkor lesz, mikor a gazdagok szegényekké és a szegények gazdagokká lesznek…

Hetedik nap:

Ma délben megyek Isten országába. Az Úr egyetmást kijelentett nekem s általam hívja az embereket: tartsatok bűnbánatot és jobbítsátok meg magatokat.

Nagy ideje nézi az Úr az emberiség erkölcsi romlottságát és már-már az egész világot el akarta pusztítani, mégis arra tekint, hogy az erkölcsök leromlása a nagyok és a gazdagok munkája, a köznép pedig alapjában véve jó maradt, ezért megkegyelmez az emberiségnek.

Gyógyíthatatlan betegségekkel… háborúkkal… éhséggel… és sokféle csapással veri meg az Úr a világot és az emberek fele elpusztul.

Majd ha a szegények gazdagok lesznek és a gazdagok szegények, megelevenedik a hit s boldog egyetértésbe jutnak az emberek…

(Aztán) Megjönnek a csábítók, az antikrisztusok, a hamispróféták, ámde az állhatatosak (kik az Úr mellett kitartanak) égi jutalomra számíthatnak. Megjönnek az áldott esztendők, égi jeleket látok…

S ezzel 1840-ben a Szeplőtlen fogantatás ünnepén, déli 12 órakor — amint előre jelezte — megszűnt élni.

Utolsó kérése az volt, hogy amiket mondott, írják le és küldjék el a Szentatyának Rómába, mi persze meg is történt.

Akkor?… kételkedtek szavaiban. — Ma?… Ámulva látjuk és hisszük, hogy az Úr prófétája volt, akinek nem hiszékenységből, hanem a történelem kényszerítő tényei, a közelgő s már-már itt lévő események kényszere alatt hinnünk kell.

Nemcsak a beteljesültek, hanem a beteljesülendők is már oly közel vannak, hogy nemcsak a tagadásnak, de még a kételkedésnek sincs már helye vele szemben…

Az Úr szólt s a világtörténelem követi szavait… Mert az eseményeket, mint azt Dániel próféciáikor kimutattam, az égben irányítják és döntik el — érdemünk szerint…

II.

A másik komoly s az előzővel egy színvonalon álló prófécia Emmerich Katalin 1824-ben meghalt csodás látnoki képességgel megáldott és szent életű apácáé.

Rendkívüliségét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy szentsége oly magas fokon állt, hogy halálakor oly nagy világosság áradt zárdájából a magasságok felé, hogy a nagy tűzre, mely a magasságokig ragyogott fel, a tűzoltók kivonultak.

A végidőkre a következőket jósolta, illetve hallotta, hogy 2000 előtt 40 vagy 50 évvel kiszabadul a Sátán a pokolból, hogy ártson az emberiségnek. Már előzőleg is több nagy ördög jön a földre, ártani és rontani.

Másik jóslata, amit annak idején a Hamisprófétával kapcsolatban egész világosan fogunk megérteni, így szól:

Látott egy nagy, csodás bolond — egyházat, amit ő mischmasch-religion-nak nevez? — ez volna ama bizonyos »nacionalkirche«… nemzeti, illetve világi egyház, amelyben minden vallás összekényszeríttetne. Így írja:

»Már sok minden elkészült, de ahol az oltár helye lett volna, az borzalmat keltő és puszta volt.«

A bolsevizmusról pedig így ír, ugyanis csak ez érthető az alábbi szövegből:

»Férfi alakot lát repülni. Hosszúkás arca halvány hegyes sapkában közeledik. Tarka szalagokkal körülcsavart kardjával kezében lassan közeledik északkeletről. Az alvó (!?) városok fölött ledobja a hurokba kötött szalagokat. Pattanások és kelevények is hullanak a repülő alak útjában és pedig különösen Oroszországban, Spanyolországban és Olaszországban (!) de Berlin körül is van egy vörös hurok, onnét Westfália felé tart, kardjával ide-oda is suhintva, amelyről vér csepeg, Münster fölött, a dómtéren, mintha kardja hüvelyéből öntené a vért…«

Majd a következőket látja még: »Szörnyű csataákat láttam. A csatatért gőz (gázok?) lepte el. A csalitok tele voltak katonákkal, akik mindenfelé lövöldöztek. A hely alacsonyan feküdt, a távolból nagy városok látszottak. Láttam, amint Michael arkangyal nagy sereg angyal kíséretében lejött és a küzdőket szétkergette…«

Máshol is jövendöli, hogy: »A jók reménytelen küzdelmet folytattak a rosszakkal és már felhangzik a kétségbeesett kiáltás: minden elveszett!, amikor hírtelen úgy fordul, hogy a jók kerekednek felül és felharsan, hogy: minden meg van mentve! Az égi segítség az utolsó pillanatban érkezik meg.«

Párist aláaknázva látta. Úgy látja, hogy Páris tele van gonoszokkal és ördögökkel, akik munkában vannak. A látott kép azt a benyomást keltette benne, hogy ennek a városnak — Párisnak — el kell süllyednie. (Világk. 74—75.}

Máskor úgy látja, hogy minden senyved — fonnyad a vízszűkében, — (víz alatt kegyelem értendő) — mintha nemcsak a források és kutak, hanem a nagyvizek is apadóban volnának, a népek pedig a nyomorúság végleteiben sínylődnek. Ebben az állapotban megvadult tömegek törnek egymásra. A tömött sorok megritkulnak, a sötétség borzalmai megsokasodnak.

A tömegben 12 új apostolt lát, akik egymásról alig tudva, írásbeli apostolkodást folytatnak. El-el tűnnek a vérzivatarban, aztán ismét megjelennek, de már nagyobbaknak, tekintélyesebbeknek látszanak. Ennek a 12 apostoli férfinak pártja keletkezik, majd gyarapszik s hovatovább megnagyobbodik.

Az egymást emésztő tömegben feneketlen mélységet lát, amely a küzdők nagy részéi elnyeli. Most villám cikázik a sötét mélység fölött és a megalázott és megfogyatkozott Egyház fölött Asszonyt lát égi szépségben felragyogni, fején csillagkoronával, óriási égszínkék köpönyegben. Ez égi jelenésből világosság sugarai törnek elő és ahova ez a világosság elhatol, ott megújul, megelevenedik minden.

Az új apostolok ebben a világosságban (hit és világnézet) találkoznak és köröttük minden virágzásnak indul.

Látja a szigorú pápát, akit az Úr házának buzgósága emészt. A mélység pedig, amely ijesztően nagy volt, bezáródik és annyira összeszűkül, hogy egy hordóval be lehetne takarni.

Végre három népcsaládot lát, akik a világossággal közösségre lépnek s a néptömegeket világos fejű, egyenes jellemű emberek kalauzolják az Egyházba.

A folyók s patakok felduzzadnak (azaz a hit és kegyelem vezetékei: papok és egyházi szervezetek) s a zöld elevenségben virágok díszlenek. Megépülnek a szenthelyek, zárdák keletkeznek…

III.

A következő jóslatot a Szív Újság 1934 októker 27-iki számának 2. oldaláról vesszük: Címe: Feltűnő jóslat.

»A francia megszállás alatt lévő Metz város katolikus lapja cikket közölt egy régi jóslatokat tartalmazó könyvről. E könyvben egy öreg lengyel szerzetes jóslatai vannak feljegyezve, amelyeket 1700-ban írt. Lipcsében adták ki Frantz Lima nyomdájában 1702-ben. Ebben a könyvben a XX. századról a következők állnak:

Ez a század az összes századok között különleges lesz. Minden, ami borzalmasat és retteneteset az ember csak kigondolni képes, megtámadja ebben a században az emberi nemet. 1900 után, a század elején a fejedelmek — fejedelmek ellen, a polgárok felsőbbségeik ellen, a gyermekek szülőik ellen és az egész emberi nem egymás ellen fog fellázadni. Így tart ez 1938-ig, amikor egy általános háború lepi el az egész világot. Ekkor ember — ember ellen támad és másra nem gondol, mint csak a gyilkolásra. Az egész teremtett világot felfordulás fenyegeti majd és egész országok el fognak pusztulni, pusztává, lakatlanokká és rommá lesznek a legnagyobb és legtekintélyesebb városok.«

A jóslat első fele már beteljesült 1914—18 közti világháborúban és az azt követő években, a másik fele is már-már itt van, ha az évszám ki is tolódott 1938-ról 39-re, vagy még tovább egy-két évvel. De ez nem von le abból, hogy ez a szerzetes mindezt ezelőtt 238 évvel — 1700-ban — megjövendölve, 1938-ra mondta. Egy-két év ily nagy távlatból nem számít.

IV.

Már eme pár általános szellemben szóló jóslat is elég bizonyság annak igazolására, hogy:

1. az Úrnak gondja van az ő igazi híveire, mert nyilvánvaló,

2. eleve közli terveit, hogy ne álljunk tájékozatlan és megrémülten a vészben, hanem tudva és látva a jövőt, bízzunk Benne, ki minden idők és események egyedüli intézője és Ura. Továbbá,

3. közli az ördög ellenünk való terveit és cselvetéseit is — amit a Hamisprófétánál fogok ismertetni — hogy el ne tévedjünk, hanem eleve védekezhessünk minden tévtana ellen, végül,

4. eleve kijelentette Szt. Lukács III. r. 3—14. versben a menekülés módját és feltételeit bűnbánattól — jóvátételig; amiért is most már csak rajtunk áll, hogy elkerüljük az ítéletet, illetve elnyerhessük az örökéletet.

A kisebb próféciák közül elmellőzhetetlenek még a következők: A Lehnin-féle jóslat, melyet lehnini kolostor Herman nevű apátja által kaptunk — szerinte — Istentől való. Ezen, mintegy 700 éves jövendölés minden mondata beteljesedett, a mi időnkre még hátra van az alábbi pár jóslat, amelyek Németországgal kapcsolatosak, mert hisz Lehnin Potsdam közelében van s Herman apát kolostora s népe sorsát jósolja meg.

»Úgy látszik, hogy bámulandó dolgok közelednek.

És a fejedelem nem tudja, hogy új hatalom növekszik.

Végre a kormánypálcát hordja, az ősi tábla utolsója.

Izrael szörnyű bűnre vetemedik, amiért halállal fizet.

És a pásztor megkapja nyáját, Germánia királyát.

A régi tisztelet szokásos fényében ragyog a papság.

A farkas pedig nem leselkedik többé a nemes nyájra.«

Értelme, hogy bámulandó dolgok, a vég csapásai közelednek — s új hatalom, a kommün növekszik, — Izrael szörnyű bűnre vetemedik, mert fellobbantja a világforradalmat nemsokára, amiért annak elmúlta után halállal fizet s maradéki hazavonulnak, a pápa pedig visszakapja nyáját s egy akol, egy pásztor lesz, megtér Germánia, az Egyház is visszanyeri régi becsét és a farkas — az állat — nem leselkedik többé a hívekre… Izrael jövője, a mai világeseményeken át, máris errefelé kanyarodik… A többihez nem kell kommentár…

Hiasl már 1800 körül jósolt a vasútról, a lónélküli kocsiról, a repülő emberről, de kinevették. Korunkra azt jósolja, hogy a gazdagok koldusbotra jutnak, ellenben mások sokan felgazdagodnak, de ezek se örülnek sokáig, mert jönnek a vörössapkások és vadul garázdálkodnak s minden országot, Bajorországot is, a maga csőcseléke fogja feldúlni. Az emberek a nagy erdőségekbe menekülnek, de a vörös veszedelem hamar elmúlik. Az elhagyott házakból csalán nő ki. Majd szép és boldog idők jönnek, nagy hithirdetők járják a világot, szent emberek lépnek fel és csodákat művelnek.

Azt is megjövendölte, hogy a nagy világháború vitézei megérik a nagy világtisztogatás idejét, amire szükség lesz, mert az emberek lelkéből kivész a felebaráti szeretet. Profetikus látomásában látja, hogy Germániában nem lesznek zsidók.

Wallraff Ilona kölni jósnő szerint egyik pápa, négy bíboros kíséretében Rómából elmenekül s Kölnbe jön…

Nativitás nővér látja a véres háborúkat és a szörnyű velejárókat. Egy alkalommal — mondja ő — Isten jelenlétében érezve magamat, dörgő hangot hallok: Jaj, jaj és jaj az utolsó évszázadnak! Istenben látom, hogy a világ, jóval az Antikrisztus megérkezése előtt véres háborúba keveredik. (A XX. század első felében.) Nép — nép ellen, nemzet — nemzet ellen támad, majd szövetkeznek, majd ellenkeznek, egyszer egyetértenek, máskor gyűlölködve törnek egymásra… és a földön mindenütt halál és vérontás lesz… Látom a szent helyek megszentségtelenítését, a templomrablásokat, a szörnyű jeleneteket, a sok fájdalmat, a belső és külső háborúkat… Megrohanják az Egyházat és nagy szomorúságot okoznak neki… Félelmesen mozdul, reng a Föld, szörnyű zajjal megrepednek a hegyek, láng, füst, kén gáz tör elő… egész városok semmisülnek meg, hirdetve a gonoszság fiainak a megérkezését. Látja, hogy egy nagy fejedelem lép fel, akinek uralkodási ideje alatt lesz ama nagy zsinat, amely a régi fegyelmet az Egyházban helyre állítja. — Az ehhez való megvilágításokra remélem egy olvasómnak sincs szüksége…

Hildegárd is ír a világvéget megelőző nagy szenvedésről s különösen a papság üldöztetéséről, az egyházi vagyon elrablásáról, aminek vége az lesz, hogy a papság visszatér az elhagyott apostoli élet egyszerűségéhez, amire a viszonyok is jobbrafordulnak. — Ez is érthető! Jobb világ felé nem a tanító, hanem a példaadó papság vezetheti csak a — szegényeket… Ezt panaszolja rájuk Ezékiel XXXIV. r. is…

Azt is látja még Hildegard, hogy északról szörnyű szélvész rohanja meg a világot, amikor is a soha nem tapasztalt sűrű porral telített ködben, melyet a vihar magával hoz, megromlanak a szemek, sőt a légzés is problematikussá válik: megjuhászkodnak a legvadabbak is és nagy félelem s aggódás vesz rajtuk erőt…

Paulai F. szerint Németországban nagy férfiú tűnik fel, aki alacsony származású, de nagyszerű és nagyszívű egyúttal. Hadserege élén győz és katonái szívesen mennek zászlói alatt a halálba. Az ellenséget kiűzi az országból és Németország ismét szabad lesz. Hogy ez Hitlerre illik, az nyilvánvaló.

Spielbän szerint Németország Bauert választ császárjának. Spielbähn idejében a nem-nemest Dauernak hívták, akinek, ellenlábasa az Adelige volt. Ennek a Bauerból lett császárnak ő csak egy évet és egy kis időt jósol. Persze ez császárrá levésétől számítandó!

Csizmadia — illetve Spirágó r. k. püspök — szerint ezután következik a nagy fejedelem, aki úgy látszik feleleveníti a régi német-római császárságot. Ugyanezen időben bámulva látja Spielbän is, hogy Németországban nem lesznek zsidók s az eretnekek penitenciára lágyulva verik mellüket.

»Ez időben Franciaország ketté szakad«, folytatja ő. Szerinte is Köln körül zajlik le a végső harc, ahol a vörösök megsemmisítő vereséget szenvednek, az emberek bokáig járnak a vérben, végre egy idegen király jön s eldönti a harcot az igazak javára. Ez lesz az utolsó harca a jó ügynek… Az idegenek a fekete halált fogják az országba hozni s amit a fegyver megkímélt, azt a járvány pusztítja el…

Majd így zárja be jövendöléseit »Sok büntetést és bajt elháríthatunk az imádsággal — Nincs hit, nincs hűség, a lázadás szelleme még a családban is kísért. Az Egyházat sok oldalról szorongatják és vesztére törnek. Ebben az időben csak a játékra, tréfára, szórakozásra és mulatozásra gondolnak az emberek. Nem soká tart és megváltozik minden. Szörnyű háború tör ki. Amikor a nagy fejedelem győz, tilos lesz a tánc — muzsika és a ruházkodási fényűzés.«

Jasper szerint »Németország királyt kap s akkor lát boldog időket. A felekezetek megszűnnek és egy vallás lesz. A Rajnánál van egy templom (talán Köln?) a háború után onnét hangzik el, amit a népeknek hinniök kell. Minden vallás egyesül, csak a zsidók maradnak meg az ő régi makacsságukban.«

B. Taigi Mária látja, hogy a jóhiszemű tévhitűek zöme, Isten szörnyű büntetésének hatása alatt megtér. Három napos sötétség, pestissel előzi meg ezt a tömeges megtérést. Amikor a közönséges eszközök, szokásos büntetések a világ erkölcsi jobbulására elégteleneknek bizonyulnak, akkor kerül a sor az éhségre és a pestis halálra. A javíthatatlanoknak el kell pusztulniok a föld színéről, hogy az emberiség újjászületése bekövetkezhessek. S a pápa újból visszakapja régi örökségét. (Ez alatt a reábízott emberiséget érthetjük.)

Censtochaui Hilár szerzetes szent embernek nevezi azt a pápát, aki Malachiás próféciája szerint az angyali pásztor lesz. Hilár szerint e szent pápa a sas — azaz császár — és a papság között tartós békét hoz létre. Ez a szent ember, kinek minden keresztény engedelmeskedik, négy évig uralkodik s aztán meghal. Utána nem sokára három embert küld az Úr, akik bölcsességben és erényben gazdagok lesznek s ezek fogják az elköltözött törvényeit életbeléptetni és a tiszta keresztény tanítást terjeszteni.

Csizmadia szerint e három férfi eme szent pápa után következő három pápa lesz.

Szól még a nagy üstökösről, a népek nyomorúságáról, a szibériai vad hordák betöréséről. A betörőket legyőzik, azok visszamennek és csak kevesen érkeznek haza.

Methódius jóslata szerint a világ utolsó korszakában eljövendő nagy fejedelem, Pannóniából lesz eljövendő…

Ki ez, mi ez? Aki Hitler után jön? … Magyar lesz? Sváb lesz?…

Roza Kolomba A. ír az Európa-szerte dühöngő nagy forradalomról, amikor a papokat úgy feldarabolják, mint a vágómarhákat… Lovakat lát Itália templomaiban… A többit már előzőleg idéztük.

Steiner Mária téli tájképet lát és azt hallja, hogy: »Ilyen lesz Itália, mielőtt rend lesz a világon… mert olyan elernyedésben vannak a papok és szerzetesek, hogy a büntetésnek meg kell jönnie, így látja ő. Szegény barátok és ti szegény apácák! El kell hagynotok zárdátokat…«

Don Bosco látja, hogy a pápának menekülnie kell, még pedig abban az évben, mikor a virágzási hónapban kétszer lesz holdtölte. Sok vér fog folyni Itáliában… a nagy utcai harcokban a hullák temetetlenül hevernek… a pápa elhagyja Rómát, hogy közbenjárjon a béke érdekében… északról egy fiatal fejedelem hozza a pápát és a béke zászlaját.

Állítólag a pápa távollétében lesz a háromnapos sötétség.

P. Nectuo szerint Franciaországban két párt élethalál harcot folytat s a gyengébb győz. Az elemek katasztrofális lázadása jön… az emberek a világ végét várják… Páris elpusztul… Anglia hatalma meginog… Páris vesztét olyan jelek előzik meg, hogy a jók idejekorán elmenekülhetnek.

Porsat M. szerint — ki a világháborút is bemondta — a szörnyűségek egymásutánja következik, az anarchia, mely elmaradt volna, ha a népek megtérnek. Mindezek után pedig jön végre a példátlanul nagy és a vízözön óta nem látott természetfölötti elhalálozás.

Palma d’Orina szerint ekkor egy ördög se marad a pokolban, mindnyája itt lesz, megfertőztetve a levegőt, orgiát ülve a pokol hirtelen benépesedése fölötti örömükben és ez lesz az utolsó csapás, melynek az egyiptomi csapás csak aprócska előképe volt. Akkor feltűnik a kereszt az égen s a népek maradványa tömegesen megtér.

P. Clausi B. M. szerint e büntetés rövid tartalmú, de szörnyű lesz. A gonosz a maga diadalmas útján oly gyorsan halad előre, mintha a pokol valamennyi ördöge kiszabadult volna s az igazak valóságos mártírságot szenvednek a sokféle üldöztetés folytán. Amikor azonban az emberi erő nyilvánvalóan elégtelennek látszik a jók ügyének győzelmére, akkor jön a segítség és az Úr »reggeltői estig« való rövid idő alatt, rendet teremt olyan büntetéssel, amilyent a világ még nem látott, emberi elme el nem gondolt. Ez a csapás félelmes lesz és csak a gonoszokat éri úgy, hogy az egész világ felkiált: az Isten ujja ez!

Martel Mária szerint Franciaországban két vulkán támad és Martinique borzalmai sokkal nagyobb kiadásban megismétlődnek. Megindulnak, beomlanak a hegyek, veszedelmet hoz a tűz, pusztít a víz, éhség, pestis, háborúk jelzik a francia nép kálváriás útját. Látja az égő Párist és a süllyedő Marseille-t, a republica bukását és a királyság visszaállítását…

Mörl Mária szerint IX. Pius negyedik utódjának idejében lesz az Egyház győzelme. Ez a negyedik utód XI. Pius.

Paui karmelita nővér szerint az a pápa éri meg az Egyház győzelmét, akit a Malachiás féle jövendölés »rendíthetetlen hit« néven nevez. S ez a pápa szintén XI. Pius, — vagyis a ma uralkodó pápa!…

Souffrand abbé szerint mindez akkor következik be, mikor az emberek a madár repülés gyorsaságával közlekednek…

Mesmin M. szerint akik se hallani, se látni nem akarnak, azok elvesznek. Olyan éhség lesz, aminek mását a világ még nem látta… Pestis pusztítja el azokat, akik megtérésüket még halogatják és nem lesz idejük, hogy a halálra előkészüljenek… Pusztító földrengések lesznek, városokat fog elnyelni a föld. Katasztrófa katasztrófát ér.

V. Bourg Jozefa szerint a nyomorúságok kezdetét a földet megrengető dörgés jelzi s bár csak három hónapig tart, mégis sokan arra gondolnak, nincs-e itt a világ vége?…

Egyik svájci pap jóslata szerint a franciák együtt küzdenek a rajnai hadsereggel, mely az osztrák és dél-német harcosokból szövődött és Essen és Münster között vívják meg döntő ütközetüket a bolsevikiekkel (orosz és északnémet), akiket teljesen legyőznek. E győzelem után koronázzák az új német császárt Kölnben, aki az osztrák és délnémet csapatok győztes hadvezére egyúttal. A koronázást maga a pápa végzi, aki a római forradalom idején Svájcba menekült. A császár a pápát visszakíséri Rómába s miután Olaszországban a rendet helyreállította, a régi egyházi Államot visszaadja régi urának, az Egyház fejének. Megalakul az európai népszövetség, a békét pedig Európa-szerte a szószékről fogják hirdetni. Új jogrend és szigorú törvények biztosítják az erkölcsi rendet.

Buharba Amur — libanoni jámbor remete — is látja a szibériai pusztaságról beözönlő milliókat egy vasfogú, oroszlántalpú szörnyeteg vezetése alatt Európában garázdálkodni, amikor a puskapor füstje elhomályosítja az eget, a föld reng, a folyók embervértől pirosak, a gazdagok és az uzsorások jajgatnak… (Lásd Dániel VII. r. t.)

A düsseldorfi Kapucinus szerint Isten megbünteti a népeket keletnek nyugat ellen folytatott háborúskodásában. Vad hordák árasztják el az államokat, egész a Rajnáig. A vad ellenség kéjelegve gyújtogat és gyilkol. Az anyák kétségbeesésükben gyermekeikkel a vízbe rohannak, míg az Úr szabadítót küld délről s visszatér a béke s Németország nagy lesz.

Egyik prófécia szerint a szent pápa és a nagy fejedelem 1944-ben találkoznak…

Mindeme próféciák Spirágó püspök, illetve Csizmadia József plébános Világkatasztrófák című könyvének a kivonatai. Kik mélyebb belepillantást igényelnek, olvassák el azt és a vele kapcsolatos Mit rejt a jövő című művét. Mi helyszűke miatt csak kivonatosan idéztük, mivel csak az volt velük a célunk, hogy a Dániel próféciáinak magyarázatait ezekkel is alátámasszuk, illetve valószínűsítsük azzal, hogy ilyen és ennyi megvilágosítás után, valóban bámulattal kell állni Dániel könyve fölött s kimondani — dacára, hogy ez ma 1938-ban vakmerőség! — hogy az a nép, mely ilyen isteni próféciákkal rendelkezett valaha — ha bármennyire lesüllyedt is egykori magaslatairól az anyagiasság fertőjébe —, bizonyosfokú megkülönböztetést érdemel krisztianista szempontból, mert amint a görög a művészet, a római a jog, úgy a zsidó a vallás területén rendkívülieket produkált!

Hogy a mai zsidó közveszélyes minden nemzet gazdasági és erkölcsi életében, az mit se kisebbít a zsidóság múltjának fényes és páratlanul álló dicsőségén: a próféták és patriarhák korának isteni kapcsolatain.

Jelen sorokkal befejeztük Dániel próféciáinak közvetlen tárgyalását és áttérünk a világvégével kapcsolatos részleges dolgok tárgyalására.

Hogy mennyire lehetséges az itt többször említett világkatasztrófa és a vele kapcsolatos háromnapos, illetve kétes félnapos sötétség, ennek valószínűsítésére idézem az 1939 febr. 4-iki Nemzeti Újság alábbi sorait: »Kilőtt puskagolyó százszoros sebességével haladunk egyes feltevések szerint, a Földet alapjában megrázó katasztrófa felé. A Hermes kisbolygó kacérkodik égitestünk vonzóerejével és eme feltevések szerint, a jövő évben már bizonyosságot is szerezhetünk afelől, hogy ezen föltevések nem jogosulatlanok és a két kilométer átmérőjű izzó vastömeg csakugyan nyakunk közé zuhan. — Ha a tengerbe esik a Hermes, olyan szökőár kerekedik, amilyen katasztrófára csak az ó-testamentum emlékezik Noé idejéből, de ha szárazföldre pottyan, bizony ott országnyi területeken meg fogja oldani az összes társadalmi és faji problémákat az emberi végzet őrök demokráciájában.«

Említettük, hogy Atlantiszra is a Bál csillaga esett le a khaldeai feljegyzés szerint és az süllyesztette el a mai Atlanti tenger fenekére… Ami megtörtént egyszer, megtörténhetik mégegyszer, mert mint már többször, most is újra és újra hangsúlyozzuk, hogy a morál és fizika: egy! Mert nem vak erők, hanem Isten szent bölcsessége uralja és intézi a világ menetét épp úgy, mint az egyesek sorsát!

E meteoreséssel kapcsolatban könnyen megérthető most már az a feltevés, illetve jövendölés, hogy olyan három, más szerint, két és félnapos sötétség jön, melyhez hasonló szerencsétlenség nem érte a Földet Noé kora óta s amely idő alatt ki ne menjen senki otthonából, mert a levegő halálos mérgekkel lesz tele s ekkor az emberiség nagyrésze kipusztul. Mindez egy ilyen óriási meteor leesésével kapcsolatban érthető, mert egy ily bolygó oly tűz- és gáztengert hoz és idéz elő, melynek füstje pár napra teljes sötétségbe boríthatja a Földet s olyan földrengést csinál, hogy országrészek süllyedhetnek el, mialatt gázaival milliókat ölhet meg pár pillanat alatt.

Ha úgy esik le egy nagyobb meteor, mint Atlantiszra a Bál-csillag, — szörnyű tüze vagy eléget mindent, vagy ha tengerbe esik, olyan elképzelhetetlen gőzpárát teremt, melyből, mint Noé korában, patakokban fog ömleni a víz. S ez a sűrű felhő elfödi a napot s teljes sötétséggel borítja el a földet.

Az óriási eső azonban a meteorral járó mérges gázokat elnyeli, azaz lemossa a levegőből, másként itt éveken át halálos volna a légkör s minden élőlény kipusztulna, így, az eső bevonásával érthető meg, hogy Atlantisz után még maradt élet a Földön. Lehet, hogy Atlantisz pusztulása hozta az özönvizet… Lehet, hogy összeesik Noé korával…

Mindez csak feltevés. Egy azonban már bizonyos, hogy ama látnokok jól prófétáltak… Jó helyről értesültek…

Ösztönösen eszünkbe jut, hogy akkor, amikor Húsvét Márk napjára, Pünkösd Szent Antal napjára és Úrnap Szent János napjára esik, akkor vége lesz a világnak… S ez legközelebb 1943-ban lesz… Ha nem is a világ vége még, de impozáns bevezetője, megrendítő előjátéka lesz annak, amit mi világ végének, utolsó ítéletnek nevezünk…

Milyen közel jártak azok a szentéletű papok és apácák az igazsághoz, mikor hulló meteorról, sötétségről, földrengésről, Noé korához hasonló szörnyű pusztulásról beszéltek…

Feleszmélünk-e végre csak annyira áltudósdi kábulatunkból, hogy ha nem is hisszük vakon a próféciákat, de nyitott szemmel figyeljük a próféciákban adott — jeleket?

Nyomtatható változat