TANULMÁNY

APOKRIF EVANGÉLIUMOK GYŰJTEMÉNYE

A mi

Imádott Urunk és Istenünk

a

JÉZUS KRISZTUS

és a

Boldogságos Szűz Mária

dicsőségére!

Ajánlva

MATTYÓK ALADÁRNÉ

született:

LIPICZKY ANNA

nagyságos asszonynak

hálám és szeretetem jeléül!

MOTTÓ:

„26. A hatodik hónapban pedig küldeték Gábriel angyal az Istentől Galileának városába, melynek neve Názáret, 27. egy szűzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve Dávid házából, kinek neve vala József; és a szűz neve Mária. 28. És bemenvén az angyal hozzája, mondván: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között.” (Szt. Lukács ev. I. r.)

„14. És az Ige testté lőn és miköztünk lakozék, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyetlenegy szülöttének dicsőségét, telve malaszttal és igazsággal.” (Szt. János ev. I. r.)

Szűz Mária állítólag hiteles arcképe

Ezt a képet Szent Lukács evangélista festette… Így szól a szájhagyomány… Annyi bizonyos, hogy a Szent Szűz leírása szerint ez a kép a leírásnak megfelelően szép és nemes… Szebb minden más Mária-képnél, én eredetinek érzem és hiszem, amiért is nagyon nagy tisztelettel veszem körül és íróasztalomon tartom, mint házunk Édesanyját és Háziasszonyát, Akinek mindennap újra s újra felajánlom házunkat és magunkat azzal, hogy házunk — azaz lelkünk és testünk — háziasszonyi gondozását és édesanyai nevelését fogadja el és irányítsa.

Bevezetés.

Ezt a könyvet Szűz Mária dicsőségének, illetve a „máriás igazságok” terjesztésének érdekében írtam, mert fáj, hogy ezt az egyetlen női Ideált, s az Urnák legkedvesebb és az Úrhoz legközelebb álló Személyt, részben nem ismerik, másrészt pedig nem tisztelik és nem értékelik annyira, mint amennyire megilleti!

A tudatlanság és a közönyösség, illetve hitetlenség elleni harc egyik fő célja, hogy az Úr mellett a boldogságos Szűz Mária élete és egyénisége feltárassék. Ideje, mert ha korunk annyira előrehalad a mulandóság és értéktelenség megismerésében, miért ne az örökkévalókéban is.

* * *

Amit nem írtam meg e kötetben, azt, mivel Jézussal kapcsolatos dolgok, jelen kötet testvérkötetében, „Jézus ismeretlen élettöredékei”-ben, — mely Jézus Krisztusra vonatkozó apokrif evangéliumok gyűjteménye, — fogom feldolgozni és kiadni. E két kötet együtt olvasandó, mivel, hogy külön se választhatók s annak, ki teljes fényt akar e téren mindkettőt el kell olvasnia.

Végül kérem, hogy aki teheti, terjessze ezt a két könyvet, ajándékozgassa oda mindenféle könyvtárnak, hogy az apokrif evangéliumok és hagyományok épp olyan közkincsek legyenek, mint a többi szent könyvek és kánoni evangéliumok.

* * *

A protestáns testvéreimnek pedig az alábbi mesét mesélem el, amit Eötvös József ref. lelkész mesélt el nékem, mint megtörtént dolgot.

Ketten ültek egymás mellett a lakodalmi asztalnál, a két rokon, de egyik katolikus pap volt, a másik református pap. A hosszú este alatt alkalom jött egy-két vallási kérdés megérintésére is. Az ebből lassan kifejlődő beszélgetést a következő szavakkal zárta le a katolikus pap:

— Testvérem, hiszed-e, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia volt?

— Hogyne hinném, — felelt a református pap.

— Hát azt hiszed-e, hogy Szentlélektől fogant, meghalt, felment a mennybe és üle az Atyaisten jobbjára?

— Hiszem.

— Akkor azt a többi kis különbséget is, amely még köztünk van, — a máriás kérdéseket — elhiheted…

* * *

Nem vagyok elfogult, többet ér nekem egy hívő protestáns, mint egy hitetlen katolikus, — de ugyanakkor erkölcsileg elvárhatom, minden protestáns testvéremtől, hogy többet érjen neki is egy hívő katolikus, mint egy hitetlen protestáns.

Ha pedig a hitnél vagyunk már, akkor inkább a több, a pluszba lendült hit, mint a kevesebb, a mínuszba maradt hit az „üdvözítőbb”… Mindent megmondtam…

Azzal pedig ne vádoljanak, hogy téríteni akarok. Isten ments. Sőt még nagyon sok félkatolikust kitennék az Egyházból, mert inkább volnának mennyiségre kevesebben, de minőségre jobbak, mint így — mindenkit befogadva — mennyiségre sokan, de minőségre gyengén…

Nem téríteni akarok, hanem csak kiemelni azt a katolikus igazságot, hogy a máriáskultusz, a kereszténység egyik fele, a keresztény hit, tanítás és hagyomány ama ideálisan szép és nemesítő fele, amely nélkül teljes és hiánytalan világnézethez, vagy hithez soha senki sem juthat sem hittani, sem erkölcstani szempontból!

Sőt annyira nem akarok téríteni, hogy egy „hitnélküli vallást” javasolok azok részére, akik nem hisznek, hanem csak mint báránybőrbe bujt farkasok, lézengenek, valamelyik egyház kebelén belül — rontani és blamírozni a kereszténységet! Többet ártanak ezek a kereszténységet és Krisztust-Máriát blamírozó álhívek így, mint ártanának akkor, ha valamiféle modernpogányság szektájába tartozva, egyházon kívüliek volnának, látnánk rajtuk a halálfejes márkát és nem sokat adnánk se cselekedeteikre, se világnézetükre. Igazán lelki, Istentől megvilágosult, bibliás ember szinte szenved ezeknek az embereknek kereszténységblamírozó beszéde és cselekedete alatt. Isten ments ezeket visszatartani, vagy pláne áttéríteni valamely egyházból… Balga volna, aki kavicsokat akarna drágakövek közé — gyűjteni… Sőt, kidobálni kéne…

Engem se gyűjtési mánia sarkal, hanem az az igazság, amelyet Jézus—Mária kegyelméből rendkívüli módokon megismertem és így kötelességemnek tartom azokkal közölni, akik nemcsak teológiai tudással, hanem lelkiséggel, Szentlélekkel vannak áthatva…

Így tudnánk, hogy ki keresztény, míg így, ahogy ma van nem tudjuk, mi van a báránybőr alatt.

* * *

A hitet illetőleg pedig tudni kell, hogy — nem szabad hinni!!! Azaz nagyon meg kell válogatni, hogy kinek és mit hiszünk el!… A hit titka az, hogy — csakis Jézusnak hiszünk és annak, aki, vagy ami Vele összhangban áll, pl. az Egyháznak, nem pedig mindenféle modern eretnekségnek, amely ma úgy átszőtte már a kereszténységet, hogy alig akad igazi Krisztus-hívő…

Tehát nem az a fő, hogy higyjünk, hanem az, hogy Jézusnak higyjünk. Ez a kereszténység szegletköve!!!

* * *

Az Úrnak pedig csak az hihet, aki a Szentírásnak hisz. Már pedig, amint a mottóban idéztem, a Szentírás szerint Jézus és Mária „ugyanazt a jelzést” kapta… Jézus Szent Jánostól, Szűz Mária az angyaltól…

Ne kételkedjünk tehát, hanem higyjünk nekik úgy, amint írták és mondták: malaszttal teljes mindkettő.

* * *

Azt mondja az Úr, hogy: „Ha a ti igazságotok, (tudástok, ismeretetek, világnézetetek, erkölcsiségtek, stb.) nem több, mint az Írástudók és Farizeusok igazsága, (azaz mint a világ tudományának és filozófiájának az igazsága), akkor semmiképpen nem mehettek be az Isten országába.” Mert az Isten országához két előfeltétel kell, hinni Jézusnak, illetve szavait hordozó Szentírásnak, és megtartani az ő igazságait, vagy legalább is vezérelvünkké tenni. Mert ha nem ez a mi vezérelvünk, más igazság nem visz az Isten országába ezek nélkül soha.

Hit és erkölcs, nem pedig csak hit, s nem pedig csak erkölcs, mert e kettő egymás nélkül olyan, mint test lélek nélkül, vagy lélek test nélkül…

De, mondhatják ellenvetésül, a keresztény hit és a máriás-mesék képtelenségek…

De vajon nem-e képtelenségnek tetszik az egész Hiszekegy? Hisz minden szava, mintegy emberfeletti képtelenségekről szól: Meghalt, feltámadt, mennybement, stb… S mégis! — ez a keresztény lelkület! — mi hisszük ezt, mert érezzük, hogy sokkal több dolog lehetséges, mint lehetetlen! Ezt jól jegyezzük meg, sokkal több dolog lehetséges, mint lehetetlen…

Én se vagyok hiszékeny ember, sőt, inkább kételkedő, mint hivő, de tanulmányaim alatt, mely a sátánizmustól a krisztianizmusig mindenre kiterjedt! — rájöttem arra, hogy a katolikus igazságok nem kitalált mesék, hanem reális valóságok!

* * *

A Szentlélek elleni bűnök bűne az egyoldalúsítás, azaz az igazságnak a magunk szájíze szerint való feltálalása. Én nem ezt akarom, hanem azt, hogy lássuk egyszer Szűz Máriát úgy, ahogy az egyházi és világi irodalomban megvázolták!

Nem egyoldalúsítani akarok, hanem csak felrázni arra, hogy sokkal több érv van a máriatisztelet mellett, mint ellene, amiért is ezt azoknak, akik még erre nem eszméltek fel, pótolni kell annál inkább, mert ebben a században egy világkorszakot zárnak le az égiek s aki ebből kimarad — egy örökkévalóságra marad ki…

Igyekezzünk tehát visszakerülni, vagy bekerülni abba az akolba, amelyben teljes, nem pedig részleges hitet és erkölcsiséget nyújtanak.

Szűz Mária az Ó-szövetségben.

A Példabeszédek könyvének VIII. r. alábbi 22—32 verseit az Egyház „a boldogságos Szűzre, a tisztaság és tökéletesség példányára is alkalmazza.” (Káldi Gy. Jegyzetek) Eme versek szerint a Szent Szűz „eredete” vagyis „ős-léte” oly mélységekbe nyúlik vissza, amelyre kellő feleletet csak ama idézetek adnak, amelyeket majd a szentek mondásaiból idézünk.

22. Az Úr bírt engem utai kezdetén, mielőtt valamit teremtett kezdettől.

23. Öröktől fogva elrendeltettem, és régóta, mielőtt a föld lett. (Más ford. Öröktől fogva felkenettem fejemen, mint királyné.)

24. Még nem voltak a mélységek és én már fogantattam vala, még a vizek kútforrásai ki nem fakadtak.

25.még a hegyek nagy tömegben meg nem állapodtak, a halmok előtt születtem én.

26. Még a földet nem teremtette, és a folyó vizeket és a földkerekség sarkait.

27. Mikor az egeket készít é, jelen voltam, amikor bizonyos törvénnyel kerítést vont a mélységek körül,

28. mikor az egeket ott fenn megerősíté, és megmérte a vizek kutait,

29. mikor a tengernek kimérte határait, és törvényt adott a vizeknek, hogy át ne menjenek határaikon, mikor a földnek alapokat vetett,

30. Ővele voltam, mindeneket elrendezvén és gyönyörködtem naponkint, mulatván (örvendezvén, gyönyörködvén) előtte minden időben (játszva végezvén)

31. mulatván a föld kerekségén, és gyönyörűségem az emberek fiaival lenni.

32. Most tehát fiaim, hallgassatok engem: Boldogok, akik megőrzik utaimat.

* * *

Ama kétely eloszlatására, hogy ez nem Szűz Máriára vonatkozik, hanem a bölcsességre, vagy Jézusra, megfelel majd az újszövetségi idézetek ama része, mely a „malaszttal teljes” mivoltát tárgyalja, amit már a mottó is sejtet.

II.

Ézsaiás VII. r. 14. „Azért az Úr maga ad jelt nektek: íme egy szűz méhében fogan és fiat szül, és neve Emánuelnek fog hivatni.”

III.

„14. És mondá az Úr Isten a kígyónak (kígyó: ördög) Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott vagy a földnek minden állatai és vadai között, melleden fogsz járni és földet enni életed minden napjain.

15. Ellenkezést vetek közted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között, ő megrontja fejedet, és te sarka után leselkedel.” I. Mózes III. r.

Ez az „Ő”, ki megrontja a kígyónak nevezett sátán fejét: Szűz Mária, amint az a Jelenések XII. r. 1. versétől kezdve látni fogjuk.

Szűz Mária az Új-szövetségben.

A János jelenéseinek XII. része így kezdődik: „1. És nagy jel tűnt fel az égen: Egy asszony, kinek öltözete nap vala, lábai alatt a hold, és fején tizenkét csillagú korona.”

Ki ez?

Ennek a szimbolikusnak tetsző, de alapjában Szűz Máriáról szóló versnek a mélysége adja meg az összes máriáskérdésre a megfelelő és észszerű feleletet.

Menny királynője? Miért? Mert kiválasztatott? Mért éppen ő és nem más? Vagy, az a sok „más” miért kevesebb érték és miért sikerületlenebb lény, mint ő?

Mert ő a menny királynéja — öröktől kezdve… Mielőtt — XIII. Leó mondását idézve — magára kellett öltenie az emberi természetet, — illetve Damjáni szent Péter szerint, — a világ teremtése előttől…

Mert, úgy látszik, a szent Szűz épp oly valami emberfeletti „kezdetkori” valaki, mint az Úr…

Hogy ezek a feltevések nem egészen túlzások, hogy az újabb máriáselgondolások, nem egészen alaptalanok, ha azt mindjárt eretnekeknek nevezett bibliakutatóktól halljuk is, azt igazolja a Szűz Máriával kapcsolatos egész és összes újszövetségi, illetve evangéliumi rész is.

Lássuk ezeket a részeket és az azok ellen felhozott ellenvetéseket is.

Szent Lukács evangéliumának első és második részében van megírva a Szűz Máriával kapcsolatos dolgok legszebb és legnagyobb része. Nem idézzük, mert azt ott kell elolvasni annak, aki a Szent Szüzet meg akarja ismerni. Itt csak egy-két töredéket emelünk ki, az ő emberfelettiségének bemutatására.

* * *

26. A hatodik hónapban pedig küldetek Gábriel angyal az Istentől Galileának városába, melynek neve Názáret,

27. egy szűzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve Dávid házából, kinek neve vala József, és a szűz neve Mária.

28. És bemenvén az angyal hozzája, mondá: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között.

29. Ki, amikor ezt hallotta, megháborodék az ő beszédén és gondolkodók vala, minemű köszöntés ez?

30. És mondá az angyal neki: Ne félj, Mária! mert kedvet találtál Istennél.

31. Íme, méhedben fogansz és fiat szülsz, és az ő nevét Jézusnak hívod.

32. Ez nagy lesz, és Magasságbeli Fiának fog hivatni és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának székét és országolni fog Jákob házában mindörökké,

33. és az ő országának nem lesz vége.

34. Mondá pedig Mária az angyalnak: Miként leszen ez, holott férfit nem ismerek?

35. És felelvén az angyal, mondá neki: A Szentlélek száll tereád, és a magasságbelinek ereje megárnyékoz téged, és azért a Szent is, mely tőled születik, Isten Fiának fog hívatni.

36. És íme Erzsébet, a te rokonod, ő is fiat fogant vénségében, és ez hatodik hónapja annak, ki magtalannak hívatik;

37. mert Istennél semmi sem lehetetlen.

38. Mondá pedig Mária: Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint. És elméne tőle az angyal.

Két nagy dolog van itt, egyik a malaszttal teljesség kijelentése, mit az angyal közöl vele, másik az ő alázattal telt, a szégyenletességet vállaló megnyugvása: Legyen nekem a te szavad szerint.

* * *

Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes… Ezt még soha senkinek nem mondták a próféták közül, csak Neki…Az angyal mondja…

Ugyanezt írja Jézusról Szent János ev. I. r. 14. verse, írván: „És az Ige testté lőn és miköztünk lakozék, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyetlenegy szülöttének dicsőségét, telve malaszttal és igazsággal.”

Ketten vannak „malaszttal teljesek”, — Jézus és Mária. Mit értsünk e fenséges jelzők alatt, az vitatható, sose fogjuk megtudni, hogy mit értett az angyal, és mit értett János, evangélista. De annyit tudunk, hogy mindkettő ugyanazt a jelzőt kapta… S ez kell, hogy elég legyen ahhoz, hogy Szűz Máriát Jézus után mint első nagy és szent Lényt tiszteljük és szeressük! Mert logikusabb és erkölcsibb ez, mint az, hogy ilyen jelzés után, illetve az istenség ilyen birtoklása után ne tiszteljük első személyként az Úr után.

Malaszttal, kegyelemmel teljesek, ami azt is jelenti, hogy nincs olyan nagy bűn, amelyre ne volna hatalma kegyelmet adni, kegyelmet gyakorolni… Vagyis „jogkörében” oly teljességét bírja a kegyelmeknek, amely teljesség kimeríthetetlen: kegyelemmel teljes. Persze ez csak egyik értelme a szövegnek, feltételezése, de mélységes értelem az, hogy az isteni erőknek a tulajdonosa, eszerint Mária is… Ezt majd az apokrif evangéliumok ama részében fogjuk látni, ahol a kisded Jézus egyiptomi élete van leírva. „Jézus ismeretlen élettöredékei”-ben.

* * *

A másik fenséges az Ő válasza: Legyen nekem a te igéd szerint…

Óriási lelkierő kell ehhez, átérteni, hogy egy világ megvetése, egy életen át tartó szégyen jár az isteni küldetéssel: áldottnak lenni, házasságon kívül… Vajon ki hiszi el, hogy — Szentlélektől fogant?… Vajon mi menti meg a megkövezéstől?… Hiszen halálos bűn volt ez a félig már hűtlenségnek látszó áldottállapot… Tiltakozik is, hogy férfit nem ismer… Megvilágosul és meghatja nemes, szolgálatkész lelkét, átengedi életét, vállalja a megalázást, a szégyent, a kivettetést, mindent…

Legyen, amint akarod, vállalom, tűröm a mennyei kitüntetés terhét…

A legszebb mondat, amit egy anya lányának, egy férj feleségének erényül tűzhet ki: Legyen az Úr akarata szerint!

A nőiségének szavakba öntött idealizmusa ez! A gyöngéd és mégis erős női lélek mártírságának az elfogadása…

A női kereszt vállalása — ártatlanul… S vitte, tűrte, viselte haláláig, mert — amint látni fogjuk a Nikodémus evangéliumának a másik kötetben leendő ismertetésekor, — mindenkor és mindenütt szemére hányták az isteni kegyet úgy, mint sátáni bűnt…

Oly szép, oly nemes a Szent Szűz ebben a gondolatkörben, oly ideálisan nő, oly eszményien fenséges, hogy hacsak közönséges nő volna is, mint egyes lelkifinomság nélküli mondja, akkor is magáért ezért a női eszményiségért tiszteletreméltóbb minden közönséges, átlag, testi és világi nők összességénél!

Nincs még egy nő, akit mint női ideált állíthatnák oda a tűrni és szolgálni teremtetett nő elé — Ideálul!…

Aki nem őt mintázza, nem is lehet ideál, fennkölt nő, hanem csak asszony…

* * *

Senkinek a lelkébe nem látni be jobban, mint beszédein és cselekedetein át. A Szent Szűz beszédét, imáját tehát külön kell megfigyelnünk, hogy az ő lelkifinomságát és fennkölt gondolkozását megérthessük. Ez az ima Szt. Lukács ev. I. r. 46 — 55. v.-ben van megörökítve.

„És mondá Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez lelkem az én üdvözítő Istenemben. Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát, íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzetség. Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, kinek szent az ő neve. És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, elszélesztette a szívök szándékában kevélykedőket. Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket betöltötte jókkal és a gazdagokat üresen bocsátá. Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezvén irgalmasságáról, amint szólott atyáinknak, Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.”

Íme a Szent Szűz „örömkitörése”… Mily más örömkitörés ez, mint amit a mindennapi lelkeknél tapasztalunk… S hozzá, egy olyan fiatal korban lévő leányé, amely korban más leánynak még érzéke is alig van az isteniekre… Neki köszöni örömét és — neki ajánlotta önmagát, mikor — Legyén nekem a Te szavad szerint — kijelentésével eszközül adta magát arra a szerepre, amelyért halálig kell tűrnie ellenségeinek rágalmazását, a szűzenfoganásáért.

* * *

Midőn a 12 éves Jézust harmadnap a templomban vitatkozva megtalálták a rabbik körében, a következő párbeszéd fejlődött ki Jézus és Mária között:

48. …És anyja mondá neki: Fiam! Miért, cselekedtél így velünk? Íme atyád és én bánkódva keresünk téged.

49. És mondá nékik: Mi dolog az, hogy engem kerestek? Nem tudjátok-e, hogy amik az én Atyáméi, azokban kell lennem?

50. De ők nem értik az igét, melyet nekik szólott.

Nem a tiszteletlenség hangja ez, hanem az atyai dolgokhoz való ragaszkodásé.

A mondat célja az önkijelentés volt, közzéadja, hogy neki az Atya dolgaival kell foglalkozni… Ebből sehogyan sem hozható ki a hidegség, a közöny, hanem csak az atya dologhoz való nagy ragaszkodás… Ezt tehát máriaellenesek sehogy se használhatják fel, legalább is jogosan és logikusan nem — máriaellenes érveikhez.

* * *

A máriaellenesek két dolgot szeretnek idézni az evangéliumból annak a kimutatására, hogy Jézus nem szerette Szűz Máriát. Az egyik a mennyegzői jelenet, a másik pedig a rokonság megtagadása… Lássuk a két részt egyházi megvilágításban.

3. És elfogyván a bor, mondá Jézus Anyja neki: Nincs boruk.

4. És mondá neki Jézus: Mi közöm nekem és neked asszony! még nem jött el az én órám. (Szt. János ev. II. r.)

A történészek szerint „A héberben” e megszólítás „Asszony” oly tisztességes, hogy a királynők is megelégedtek vele, a gyermekek pedig rendszerint így nevezték anyjukat.

Ebből a tényből tehát nem azt kell kimagyarázni, hogy Jézus rideg volt, hanem azt, hogy tiszteletteljes! Ha nem lett volna gyengéd Szűz Máriához, bizonyára nem bízta volna őt legkedvesebb tanítványára, Szt. János apostolra, mondván a keresztfán: Ember! Íme a te Anyád!

Ne csak a mennyegzői, hanem a golgotai kijelentést is jegyezzük meg s akkor nem kisebbíteni, hanem emelni fogjuk a Máriatiszteletet!

A zsidóknál a leányzóság szégyen volt, mint ma is egyes falukon, mert a leány célja a férjhezmenetel volt… Mikor valakit asszonynak szólítottak, akkor már megtisztelték vele, mert ezzel ki lett fejezve, hogy kiválasztatott…

* * *

A másik vád a következő: „Midőn még szólott a seregeknek, íme az ő anyja és atyafiai, kint állanak vala, akarván vele szólni. Mondá tehát neki valaki: Íme anyád és atyádfiai kint állanak, keresvén téged. Ő pedig felelvén a vele szólónak, mondá: Ki az én anyám és kik az én atyámfiai? És kinyújtván kezét tanítványaira, mondá: Íme az én anyám és atyámfiai. Mert aki Atyám akaratát cselekszi, ki mennyekben vagyon az az én atyámfia, húgom és anyám.” (Szt. Máté XII. r. 46—50. v.)

Itt nem az anya megtagadása, hanem a lelki összetartozandóságnak az anyai és rokoni kapcsok fölött való elsőbbsége és a küldetés mindenekfelettisége van kiemelve!

Ki az én anyám! Nem azt mondja, hogy nem ez az én anyám, hanem kérdi, ki az én anyám. Itt tehát nincs az anya érintve!

A másik mondatban pedig, hogy íme az én anyám és atyám fiai, — vagy az az én atyámfia, aki — stb. szintén nem érintik az anyát, hanem csak „a földi” anyai fogalmak fölé helyezi azokat, akik világnézetileg egyek velünk. S ez igaz is. Mert hiába minden vérbeliség, anyaság vagy bármi, akiket az ész szétválaszt, azt a szív nem tartja már össze. Az az anya, aki nem úgy gondolkozik, mint a fia, távolabb áll fiától, mintáz az idegen, aki vele egy világnézetet vall. De ezzel még nincs érintve a Szent Szűz személye, se a „Jézus-Mária anyasága”, hanem csak ama emberi, a földi anyaság, amelyet a világ túlértékelt minden időben, holott, Jézus szerint itt kisebb érték, mint a világnézeti egység!

* * *

Mindezeknek igazolására idéznem kell a golgotai részt is, ahol eme félreértések tisztázódnak.

Jézus legkedvesebb tanítványa Szt. János volt. Ifjú és szűz! Ő volt, ki Jézus keblére hajtotta fejét az utolsó vacsorán, ami a benső bizalmasság jele volt.

Mikor Jézus a kereszten volt, utolsó végrendeletét adta le, midőn eme két kijelentést mondá:

„25. Állanak vala pedig Jézus kereszteje mellett az ő anyja és anyjának rokona, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna.

26. Jézus tehát látván anyját és az ott álló tanítványt, kit szeret vala, mondá anyjának: Asszony! Íme a te fiad!

27. Aztán mondá a tanítványnak: Íme a te anyád! És azon órától a tanítvány őt magához vevé.” (Szt. János ev. 19. v.)

Íme, itt is úgy szól édes anyjához, mint a mennyegzőn, hogy: Asszony! Mert ez volt a tiszteletteljes és szokásos megszólítás.

Itt a golgotai nagy pillanatban, mikor halála előtt áll az Úr, bizonyára a tisztelet, szeretet és jóakarat hangján adja át a Szent Szüzet legkedvesebb tanítványának. Már maga az, hogy a legkedvesebb tanítványra s nem az ott álló asszonyokra bízza, azt mutatja, hogy nagyon gyöngéden, féltőn szerette Szűz Máriát! S a megbízatás se egyoldalú, hogy: Íme, a Te Anyád! Hanem kettős: Íme a te fiad! Miért, mert mindkettőt nagyon szerette s így az anyának fiút ad, a fiúnak — anyát.

Mit se törődik a többi asszonnyal, se másokkal, de két személlyel törődik: az anyjával, kivel vérségi és szellemi, és legkevesebb tanítványával — Jánossal —, kivel világnézeti kapcsolatok fűzik össze.

Azonban ha mélyen nézzük, a nagyobb gondoskodás Szűz Máriáért van! Ugyanis Jánosnak van anyja, de Szűz Máriának már nincs fia s ezt akarta pótolni az Úr elsősorban és inkább. De bárhogy is van, annyi bizonyos, hogy azt a fennkölt és isteni személyt, — akit a Szentlélek ereje telít el, akit malaszttal teljesnek mond az angyal, aki 30 éven át együtt élt fiával, — csak szerethette. Az, aki maga a szeretet forrása, maga a tiszta szeretet volt: Jézus!

Nincs a Szentírásban semmi olyan, ami legkevésbé is kisebbítené Szűz Máriát, sőt az apostolok cselekedeteiben írtak szerint, valamint a hagyományok szerint, az Úr mennybemenetele után is együtt voltak vele az apostolok.

„14. Ezek mindnyájan állhatatosak valának egyakarattal az imádságban az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával és az ő atyafiaival.” (Ap. csel. I.)

* * *

Némelyek azért nem tisztelik Szűz Máriát, mert mint mondják, közönséges asszony volt, mint a többi asszony, akinek több gyermeke volt, a Jézus testvérei…

Megint a tudatlanság és rosszakarat találkozása; mindig ezek viszik távol az embereket az Úrtól.

Jézusnak soha nem volt testvére. De akkoriban, még pár száz éve is, mikor még az „unokatestvér” szót nem találta ki a magyar nyelvújító, a magyar is úgy hívta az unokatestvéreket, hogy „testvérgyerek”… Megkülönböztette ettől a „testvérgyerektől” az „édes testvért”, amely alatt az egyapától-egyanyától való testvéreket, az édestestvért értette. Még ma is mondják félreeső vidéken, hogy édestestvér, testvérgyerek, stb.

Nahát Jézusnak így voltak testvérei; atyafiai; de nem voltak édes testvérei!

Igaz, hogy ez nincs a Szentírásban, de az sincs, hogy voltak édestestvérei, csak atyafiai.

De ha lettek volna, akkor nem kellett volna Szűz Máriát Szent János apostolra hagynia, hanem a többi gyerekeire… De mivel nem voltak gyermekei, így lett Szűz Máriának gyermek adva a kereszten: Asszony, íme a te fiad… íme a te anyád…

Itt is a valószínűbb a katolikus igazság, hogy Szűz Máriának nem volt több gyermeke, csak egyedül a szűzen fogant és szűzen szült Jézus Krisztus…

Amin igazán nincs mit csodálkozni, ha megértjük és elhisszük, hogy Jézus: az Ige…

Voltak azonban az apokrif evangéliumok szerint mostoha testvérei Jézusnak, József első házasságából származó négy fia és két leánya, amiről a „József története” c. apokrif írásban számolunk be.

Szt. Márk VI. r. szerint: „2. És. amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában és sokan, akik őt hallak, elálmélkodnak vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mily bölcsesség az, amely neki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa? 3. Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala őbenne. 4. Jézus pedig mondá nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában és a rokonai között és a maga házában.”

Jézus eme négy testvére és két nővére — tény! Csak az a vitás, hogy ezek édes testvérei voltak-e a Mária fiának, vagy csak „szokás-mondásból” mondták József első feleségétől való gyermekire, hogy testvérei. Mert a szövegnek csak két értelme lehet, mivel Mária fiáról van szó; — egyik; hogy Mária gyermekei ezek, ha Józsefnek nem volt egy első felesége, másik pedig, hogy Józsefnek volt egy első felesége és attól voltak gyermekei és azok így csak rokonai, atyafiai voltak Jézusnak. S ez a valószínűbb, hogy Józsefnek eme gyermekei első feleségétől valók, nem pedig Szűz Máriától.

Így tehát újból csak a katolikus vallás hiszi jól, illetve, a hagyományok alapján, helyesen, hogy Szűz Máriának nem volt sem férje, sem más gyermeke, csak Jézus.

* * *

Szt. Máté ama I. r. 25. verse pedig így ír: „És nem ismeré őt, míg meg nem szüle az ő elsőszülött fiát, és nevezé annak nevét Jézusnak.” Itt nincs mondva, hogy azután ismeré, mert nem a szülés utániakra céloz a vers, hanem a szülés előttiekre, arra, hogy nem Józseftől, hanem a Szentlélektől fogantatott Jézus! Ezt félremagyarázni születésutánira — tébolyultság volna, és satanizmus ! —

Emmerich Katalin szerint három fia és két leánya volt Szent Józsefnek, Lorber szerint három fia, Agredai Mária ellenben azt látja látomásában, hogy József szűz volt…

E téren a döntő, illetve a valószínűbb golgotai jelenet, mely szerint ha volt Józsefnek fia, ha nem volt, Szűz Máriát nem volt kire hagyni, nem volt fia!

Szűz Mária a hagyományokban.

„Hagyományok alatt a hivatalos, egyházi felfogás szerint nem a szájról-szájra maradt és ellenőrizhetetlen anyagot értjük, hanem a meg nem írt, de apostoloktól maradt s tovaszállt ama „tanítmányt”, melyet az Anyaszentegyház kezdettől hitt és gyakorolt. Az Egyház a hagyományokhoz nem adhat új tant, hanem a már meglevőket rendezi, vitatja, illetve mélyíti.

A hagyományok maguk oly értékesek, mint maga a Szentírás, mert annak mintegy kiegészítője.”

„Tágabb értelemben azonban idesorozhatók ama félig vagy egészen hiteles írásbeli anyagok is, melyek nem az apostoloktól, de más szent életű férfiaktól, vagy egyházi íróktól erednek, vagyis mindazt, ami több mint legenda (olvasnivaló) ha nem is egészen és megdönthetetlenül igazolt igazság, ama szent örökség, melyet őseink írásban, vagy szóban hagytak ránk, s mint ilyen tág területű, „szellemi örökség”.

Ebből a szellemi örökségből idézünk egy-két idevonatkozó értékes és kedves dolgot Szűz Mária iránti szeretetünk és tiszteletünk elmélyítése és nemesítése céljából.

* * *

Szémán István: A boldogságos Szűz Mária tisztelete a görög egyházban c. könyvében írja, hogy: „Általában két akaftiszt ismeretes a boldogságos Szűz tiszteletére, az egyik címe: Akaftiszt az Istenszülő szűz Máriához, a másiké: Akaftiszt az Isztenszülő elhunytáról:” (32. o.)

Az akaftisztok oly ájtatosságok a görög egyházban, amely alatt ülni nem szabad, hanem csak állni, vagy térdelni. S már ez is azt mutatja, hogy a régiek, kik ez egyházi szokásokat bevezették, mily végtelen tisztelettel voltak Szűz Mária iránt. Másként a latin letenyékhez hasonló ájtatosság.

Szémán így folytatja: „Szeplőtelen Szűz így felelt (az őt üdvözlő angyalnak): Embernek látszol előttem, hogy hirdetsz hát emberfölötti igéket; azt mondtad, hogy velem van az Isten és méhemben vesz lakást: mondd meg nekem, hogyan leszek én megszentelt helyévé és terjedelmes lakásává annak, aki a kheruboknál fenségesebb?…

Az angyal felvilágosítja Máriát s ő megnyugodva mondja: Legyen nekem mostan a te igéd szerint.” (33. o.)

* * *

A boldogságos Szűz Mária elhunytáról szóló másik akaftiszt így szól, Szémán fordításában: (35. o.)

„Aznap este, lent Jeruzsálemben, abban a kis házban, ahol egykor a tanítványok a Szentlelket vették s ahol aztán a Szűz Anya lakott, mécsvilág kandikált ki a fa ablaktáblák szélein.

Alacsony, hófehér ágyon pihent az örök Élet földi szülője. Arcának szép vonásait nem zavarta a fájdalom, szemében égi fény világított, ajkán a legboldogabb mosoly ült — az anyai szív néma beszéde volt ez szerelmes Fiához.

Az ágy körül néhány szelíd tekintetű férfi és nő állott, arcukon mély barázdát szántott a fájdalom s mintegy elárulták szívük vergődését.

— Mester, itt hagytál bennünket s most magadhoz veszed Anyádat is — anyánkat, kívüled előttünk a legszentebbet!

Odakünn a titokzatos susogás még egyre tartott s a hegyről visszatérő zsidók, mint valami vert csapat, néma árnyakként suhantak tova az éjben… Felhő-felhő után gomolygott a város fölött, sebes szárnyakon hozva a világ minden tájáról az apostolokat. Végre megérkezett János is, a szeretett tanítvány. Efézusból hozta egy fényes felhő s letette Mária ajtaja előtt.

Belépett s arcán a viszontlátás boldogsága mellé odaült a válás keserű fájdalma is. Elválni előbb a Mestertől, akinek keblén nyugodott, aztán az ő szeplőtelen anyjától, aki őt fiául fogadta — sok volt szerető szívének.

A Szűzanya búcsúzott…

— János, atyámfia, barátom, halálomnak idején őrizd az én testemet s azt a pálmaágat, melyet Fiam az angyaltól külde, előttem vitesd temetésemre…

Nemsokára a legtisztább, legszentebb teremtmény lelke visszaszállt abba a fényes, titokzatos s kívánatos hazába amelyből Isten akarata folytán szeplőtelenül költözött vala a legtisztább s legszűzibb testbe.

* * *

Lassan, némán haladt a temetési menet… gyász nem illett annak elhunytához, akinek lelkét „az egész szellemvilág, az angyali fejedelmek királyukkal együtt fogadták s aki szent Anyjának lelkét életteremtő kezeibe fogadta.” A halottas ágy körül haladtak az árvaságra jutott keresztény család tagjai, mögöttük tolongtak a zsidók gúnyolódva, fenyegetve a Szűzanya testét.

Már majd a város kapujához ért a menet, midőn a gyászoló csapatban hirtelen kavarodás támadt…

A zsidó Afthon rontott közéjük felemelt kézzel, hogy bántalmazza az Ige földi hajlékát… Szeme villogott a haragtól, felemelt keze reszketett a dühtől…

A jámbor nép megkövülve állt e vakmerőség láttára s a halálos csöndet csak egy ősz zsidó átka törte meg:

— Afthon, megtagadlak… Jehova haragja a fejedre…

Hirtelen, mintha csak a villám csapott volna le a vakmerő zsidóra, felemelt keze a halottaságy szélére hanyatlott, arca eltorzult és bambán nézett a megrémült tömegre.

Megvakult, keze elszáradt… A nép remegett a bűnhődés láttára…

Afthon testi szeme elhomályosult, de lelkében ő is látott csodás dolgokat… Látta az ég Királynéját fényben, dicsőségben Annak oldalán, Akit ők, mint árulót, megvetettek… s megértette azt, amit farizeus szíve gúnyolt, rágalmazott, hogy Israel Istene elég hatalmas arra, hogy az ő egyszülött Fiának szeplőtelen méh legyen hajléka…

Megrázkódott, utálta magát, előbbi életét s ezzel kicsírázott lelkében a hit s miként a mély, nehéz álomból ébredő, megkönnyebbül, mihelyt az első szót kiejti, úgy az ő lelke is megnyugodott, mihelyt az első imát elmondta Ahhoz, Akit egész életében gyűlölt.

— Anyám, Dávid leánya, gyönyörűséges rózsa, a messiás anyja, könyörülj rajtam!

Ennyi volt az egész vallomás, de a szívből jött s a kegyes Szűz elfogadta… Afthon hitt és meggyógyult.

A menet tovább vonult és a getszemáni kert árnyas fái alatt pihenőre tették Jákobnak Balaám által megjövendölt csillagát, a nagy Királynak Salamon által hirdetett nyugágyát, a Dániel által szemlélt Szenthegyet, a Jákob által előrelátott mennyei lépcsőt, aki az Üdvözítő gondviselése szerint a világ üdvéért mindent beteljesített.

Szent Fia nyomdokai által szentelt földben pihent addig, amíg teste előtt is meg nem nyíltak a menny kapui…” (37—39. o.)

* * *

„…Úgy a latin, mint a görög szertartásnak fényes ünnepe Nagyboldogasszony, helyesebben Szűz Mária elhunyásának (régiesen elszenderedésének) ünnepe.

Ezen ünnepre vonatkozó szent hagyomány a következőképpen van feljegyezve damascusi szent Jánosnak szűz Mária elhunyására mondott homiliájában. „Habár azon dolgok, amelyek az Istenszülő elhunyásakor történtek, az Istentől ihletett Szentírás lapjain nincsenek följegyezve, mégis a régi és legbiztosabb hagyományból tudjuk, hogy az ő dicsőséges elhunyásának idejére a szent apostolok, akik az üdv hirdetése végett a világ minden táján jártak, a levegőben repülve egyszerre Jeruzsálembe értek. Amikor már ott voltak, angyali látomásuk volt s az égi hatalmak énekét hallották.

Így, a mennyei dicsőség közepette ajánlotta a Szűz lelkét Istennek. Testét az angyalok és apostolok énekével kísérve, a Getsemáné kertbe helyezték, ahol az angyalok kara három napig zengte fölötte hymnuszait. Három nap múlva azután, amikor az angyali ének megszűnt, a temetésen jelen volt apostolok s a távollévő Tamás is a sírhoz mentek, hogy a dicsőséges testet, melyet Isten magához emelt, illő tiszteletben részesítsék.

De a dicsőséges testet sehol sem találhatták, csak a halotti lepel feküdt a sírban, kellemes illatot árasztván. Bezárták a sírt s a nagy csodán álmélkodva, csak azt gondolhatták, hogy az, akinek Máriától tetszett testet ölteni magára, az Isten „az Ige, aki a szülés után is sértetlenül megőrizte anyja szüzességét, az őrizte meg testét is a romlástól, az emelte magához és tüntette ki már az általános föltámadás előtt is.”

Ez az ünnep úgy a latin, mint a görög egyház legrégibb ünnepei közé tartozik. Erről tanúskodik I. Gelasius pápa (496.) levele is, mely úgy beszél erről az ünnepről, mint nagyon régi általános, megült ünnepről.”

* * *

Ha nincs is a Szentírásban, hogy felszállt az égbe, de viszont az sincs, hogy nem szállt fel!… Csak amíg az első a hagyományokból meríti hitét, addig a másik a puszta tagadásból…

S ha lehetséges volt Henoh és Illés elragadtatása, amint azt a Szentírás írja, miért ne Azé „is”, aki az Istenfiát hordozta szent szíve alatt és nevelte nem három, hanem harminchárom éven át, mint — Anyja… Ha Hénoh azért ragadtatott fel, mert Istennel járt, akkor a Szent Szűz azért ragadtattathatott fel, mert Isten járt vele…

Semmi alapja nincs tehát annak, hogy tagadjunk, de annak, hogy higyjünk, sok van.

Úgy mondják egyesek, hogy kell a protestantizmus, hogy ellensúlyozza a katolikusságot, nehogy a kereszténység így „újra” félre billenjen… Egyik ellensúlyozza a másikat.

Van benne valami igazság, ez tagadhatatlan. A nagy egyeduralom mindig rosszabb, mint az ellenzékkel egyensúlyozott uralom. De nem is az az egy akol, egy pásztor szelleme, hogy szervezetileg hanem, hogy hitünkben legyünk egyek! Egyet higyjünk legalább azokban a fő kérdésekben, mint ami Jézus Mária személyével és más fő kérdésekkel kapcsolatos. A szellemi egy akol a fő, nem pedig a klérust érintő anyagi és világi szervezet! S itt ezen a téren kell a protestáns testvéreinknek utánpótolni a máriáskérdést „is”, mintahogy utánpótoltak már sok-sok mindent ama 400 év alatt, amióta kiszakadtak a római egyházból.

Hitbeli egységre kell igyekeznünk legalább azokban a kérdésekben, amelyek Jézus személyével kapcsolatos kérdések. S egy ilyen elsődleges kérdés a máriáskérdés, másik az Oltáriszentség.

A Katolikus Ágozatos Hittan VI. kötete írja, hogy: „(372) Már föntebb 360. sz. tételben jeleztük, hogy a világ végezetével bekövetkezendő feltámadásnak általános törvénye alól van kivétel, ugyanis a boldogságos Szűz Istentől nyert különös kiváltság alapján már feltámadt.

373. Tétel. A boldogságos Szent Szűz testével és lelkével együtt vétetett föl a mennyországba.

Ezen tétel nem hitcikkely ugyan, de manapság vakmerőség nélkül tagadni nem lehet.

374. Mégha, amint Suarez és mások állították, a Szentírásban semmiféle bizonyítékot nem találunk arra, hogy a boldogságos Szűz testével együtt vétetett fel a mennybe; még akkor sem szabad abból azt következtetnünk, hogy a boldogságos Szűz nem vétetett föl testével együtt a mennybe. (338—340. o.)

Szűz Mária mennybemeneteléről több ősirat megemlékezik, amit igazol a „Szűz Mária mennybemenetelének ünnepe” is, hiszen, ha kellő érv és hitelesség nem lett volna mellette, ünneppé nem tették volna!

Ha a fenti Ágozatos Hittan idevonatkozó magyarázó és kiegészítő jegyzeteit átolvassuk, egész könyvtárnyi anyagot találunk arról, hogy a mennybe vétetett fel.

Annyi bizonyos, hogy — mint írtam — ha Enoh és Illés felvitethettek, miért ne Ő is, aki sokkal több, mint ők…

S ha nem vitetett volna föl, bizonyára volna nyoma valamiféle írásban hollétéről, ha magát a szent testet nem is találnák már, amint tudjuk Szt. Péter hovatemettetését noha a szent testet nem találjuk…

Végül, inkább hiszek annak az Egyháznak, amely kezdettől szolgálja és figyeli, illetve tudja az eseményeket, mint azoknak a kívülállóknak, akik e tekintetben azt sem tudják, hogy mi a katolikum érdeme, hanem csak azt, hogy mi a ráfogott bűne…

De nem csak a katolikus, hanem a keletiek, az örmények, a görögök elszakadtak stb. vagyis a régi vallások, mind egyértelműleg vallják és tanítják, hogy a Szent Szűz testével együtt vétetett, illetve vitetett a mennyekbe. (Ág. Hittan VI. 448.)

Arra az ellenvetésre, hogy mi lett vele, — testtel a szellemi világban, — azt feleljük, ami Jézus szent testével! Nem tudjuk mi, fénytengerré vált-e átszellemült-e, mindegy, minket csak az érdekel, illetve érint, hogy a máriatisztelet jogosultságához mint érvet kiemeljük azt, hogy testével együtt vitetett fel a mennybe.

Már pedig ha ez részben vagy egészben igazolható, akkor a máriatiszteletnek minden vallásban, minden eretnekségben helye van! Sőt kötelező! Ha pedig nem, akkor siessünk oda, ahol azt gyakorolják, ahol a hitigazságokat teljes egészében megtaláljuk, hiányok és ferdítések nélkül, a római katolikus vallásba! Mert nem az a fő, hogy miben születtem, hanem mivé lettem! A „ki miben született, abban haljon meg” elvét maga Luther és a többi sem tartotta meg, miért tartanám meg én, vagy mi?… S végül nem az a fő, hogy Luthert, vagy a pápát kövessem, hanem azt az utat keressem és azon az úton haladjak, amely a legjobb, amely a legtökéletesebb hithez vezet! Mert nem a múlt, nem születési mivoltom üdvözít engem, hanem a jövőm, halálkori mivoltom!

Látjuk ebből, hogy a máriatisztelet nem katolikus találmány, hanem a krisztuskövetés, illetve a krisztianizmus egyik „fele” egyik elengedhetetlen része amely mellett állást kell foglalni mindazoknak, akik nem fél, hanem egész krisztianizmust keresnek.

S épp ezért lesz ama egyakol, egypásztor a katolikumban, mert itt, egyedül itt található fel a teljes hit, azaz a hitigazságok teljessége. Csak a jó Isten több szentéletű és kevesebb világias lelkületű papot és főpapot is adjon hozzá, hogy az isteni igazságok tündöklőbben igazoltassanak, mint ma…

Szűz Mária a szent irodalomban.

Eltekintve a Hiszekegyben foglalt ama résztől, mely szerint „Hiszek a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, aki fogantatok a Szentlélektől, szülétek Szűz Máriától,” stb. az egész őskeresztény szentirodalom tele van a Szent Szűz tiszteletével. Ami érthető is, mert ha az angyal azt közli vele, hogy az Isten őt választotta ki, nyilvánvaló, hogy tiszteletreméltó és szent! Avagy ki volna, ki lehetne nagyobb Annál, aki anyai meghívást kapott az Isten testesülésének elősegítéséhez? Vitathatatlan igazság, sőt olyan, amelynek hiányát a protestánsok soha, semmiféle más női kultusszal, pláne honleányok idealizálásával, meg sem közelítik!

Azzal az érvvel szemben pedig, hogy a Szent Szűz tisztelete nem található az őskeresztények között, megfelelnek a katakombák igazolásai.

Bougaud lavali püspök írja, hogy: „A protestánsok, akik szemünkre vetik, hogy Jézus anyját tiszteljük s azt állítják, hogy e tisztelet a kereszténységben újítás, szíveskedjenek velünk leszállni a katakombákba. Sokáig azt állíták, hogy Mária képe ott nem volt található, vagy csak a mágusok imádásának történeti jeleneteiben szerepelt. A Szent Szűzre vonatkozó képek, mint mondák, csak az ephesusi zsinat után szaporodtak el. Ez oly nagy tévedés onnan ered, hogy kezdetben a katakombáknak csak egy kis szögletét ismerték, s azt is csak nagyjában fürkészték ki; mert ellenkezőleg, az Isten Anyja kiváltságai, életének csodái közül, milyenek: szüzessége, az angyal köszöntése, a látogatás, az isteni anyaság, örökös tisztasága, Isten előtti hatalmas közbenjárása — egyetlen egy sincs, melyet a katakombák falain ezer alakban ne olvashatnánk.

És az első festők nemcsak, hogy semmit ki nem hagytak abból, ami a Szent Szüzet illeti, de talán soha jobban ihletve nem voltak.” — „És e csodás jelenség koronája az, hogy a festmények közül éppen a legszebbek a legrégibbek, az apostolok korából valók.”

„Lépjünk először Sz. Priscilla katakombájába, melyet a Máriát ábrázoló számtalan freskók miatt oly találóan Mária sírboltjának neveztek el; álljunk meg egy festmény előtt, hol a legnagyobb fokban látjuk az új szellem összeolvadását az ősi külalakkal: az Annunciatio (angyali üdvözlet) képe ez, a legrégibb, melyet ismerünk, Szt. Jánossal egykorú. Pompásan elkészített és díszített alapon, öt sor drágakőből alakított körben, két egyén tűnik fel. Először Szűz Mária, ó-ízlésű széken ülve, aztán a másik egyén, bizonyos távolságban előtte áll és vele beszélni látszik. A Szűz hallgatja, szemeit szerényen lesütve, jobb kezét a szék karján nyugtatva, bal kezét kissé előre nyújtva, mint aki ellenvetést tesz. A másik egyén csak folytatja. Egyik kezével köntöse fölé öltött köpenyét tartja, a másikat a Szűz fölé terjeszti, mint aki rábeszélni akar. Szemei tágra nyitvák, mennyei tűzzel ragyognak. A két egyén tartása, ruháik elrendezése, az egyiknek szerénysége, a másiknak tekintélyes föllépése, a legnagyobb hatást keltik. Az ember nem győzi bámulni az oly méltóságos, oly szerény Szűz képét, arcának szűzies kifejezését, azt az indulat és csodálkozás miatt kissé a székre támaszkodó testet. Ez a legnagyobb művészetre vall. A négy szögletre helyezett négy galamb az angyal ez igéjét látszik kifejezni: A Szentlélek száll tereád. (Lukács I. 35.) E festmény az első század végéről vagy a második század elejéről való”.

„Priscillának eme régisége miatt oly híres temetőjében van egy másik még szebb kép: A Szűz Anyát és Isaiás prófétát ábrázoló festmény. [1] A Szűz ül, karjaiban a gyermek Jézust tartja. Mellette áll Isaiás próféta, köpenyben; egyik kezében tekercs, másikkal egy csillagra mutat.” — „A gyermek rafaeli. Anyja keblére simul, de fejét a próféta felé fordítja, oly mozdulattal, mely bámulatos csínnal és élénkséggel van ecsetelve. E fejmozdulat, azok az oly mély gyönyörű szemek, az a piciny kacsó, mely oly kecsesen nyugszik Mária keblén, mint a Madonna del Duca-nál: oly nagy művészetre vallanak, hogyha a freskók Rafael korában nem voltak volna a föld alá rejtve, megesküdnénk reá, hogy azokat látta s élénk emléküket lelkébe szívta. Aztán a Szűz alakja versenyez a gyermekével. Nézzétek azt a gyönyörű homlokot, azokat az oly tágra nyitott, de oly szemérmes szemeket, azt a pici szájat, azt a csodálkozó arckifejezést. A kisded karjai között van bár, mégis mintha nem hinné boldogságát; még az angyali köszöntés „Miként leszen ez?”-zénél van. Ily gyönyörű, ily régi festményt miért nem is másoltak le, miért nem ékesít minden keresztény házat?”

A domitilla katakombában lévő Szűz Anya képről a következőket írja: A Szűz curul széken ül.[2] Rajta bíbor szalagokkal ékítet dalmatica. Fején rövid fátyol, mely vállait betakarja. Jobbkeze fölemelve, feje kissé hátrafordítva, mintegy derülten, oly helyzetben, mintha bámulna, csodálkoznék és dicséneket mondana. Ez a Magnificat. A gyermek, ki térdein ül és a közönségre néz, fénylő fehér ruhában van.” (Bougaud III. 52—55. o.)

Tehát — s ez a fontos! — a Szent Szűz tisztelete már kezdettől fogva megvolt az Egyházban, illetve az apostolok között is! Nem volt és nincs is tehát alapja annak, hogy egy valóban buzgó és krisztusszerető lélek Szűz Mária iránti tiszteletének ne adná nyilvánosan is jelét! Sőt, a mélyebb vallási érzékkel rendelkező protestánsok is — vonzódnak felé, sőt ismerek egy protestáns lelkészt, aki szereti és katolikus módra tiszteli… S volt egy evang. bárónő ismerősöm, ki fájlalta, hogy náluk nincs meg a Szent Szűz nyilvános tisztelete és a templomban való térdeplési lehetőség… Bizony, így érnek vissza a mélyebben járó lelkek a katolikus ősigazságokhoz, amelyeket el lehet tagadni, de nem lehet megsemmisíteni…

Másik, értékes, hogy a Szent Szűz nagyon szép és fönséges nő volt. Szerény, kedves, gyermekded, amellett mégis, mint máshol fel van jegyezve róla, eréllyel telt, aki az erény és igazság mellett, megtörhetetlen eréllyel állt, mint minden nagy lélek. Íme, milyen öröm olvasni az ő szépségének leírását! Már pedig egy klasszikusan szép, — csakis fennkölt lelkületű lehet! Szép volt, mint ahogy tudjuk, nagyon szép volt maga az Úr Jézus is!

Röviden zárva: több az érv, indok és tárgyi bizonyíték amellett, hogy Szűz Máriát tisztelnünk és ünnepelnünk kell, mint ahogy a katolikusok teszik, — mint amellett, hogy nem kell. Már pedig nem csak a józan, hanem a becsületes ember is, — hát még egy igazi hivő! — amellett foglal állást, amely oldalon több az érv és az ok, a nyilvánvalóság.

Már maga az hogy más vallás nem fogadta el a máriáskultuszt, de ezzel szemben valóságos kultuszt űz egyik-másik papból, eretnekből, államférfiből, honleányból, áruló jel arra, hogy tévutakon járnak!

* * *

Kicsoda oly szent, mondja Aranyszájú szent János, mint Ő? Sem a próféták, sem az apostolok, sem a mártírok, sem a pátriárkák, sem az angyalok, hatalmasságok, szeráfok, sem a kerubok.

* * *

Szent Ágoston szerint senki sem élt a földön, aki ne vétkezett volna, kivéve a Boldogságos Szüzet.

* * *

Spirágó püspök: A boldogságos Szűz c. könyvében pedig a következő mélyértelmű és sokatmondó kijelentéseket közli a Szent Szűzzel kapcsolatban:

„Lataste Máriához így szól maga az Úr: „…már öröktől fogva kiválasztottam, ki legyen az édesanyám.”

Öröktől… kezdettől… mielőtt a világ lett. Írja a Példabeszédek könyve…

* * *

„Damjáni szent Péter, a nagy egyháztanító pedig azt mondja: „Isten az ő örök bölcsességével a Szent Szüzet már a világ teremtése előtt kiszemelte és kiválasztotta.”

Kitervezni és kiszemelni más. Kiszemelni csak a meglévők közül lehet…

* * *

„Isten már kezdetben, mielőtt idő lett volna, kiválasztotta Fiának azt az Édesanyját” — stb. IX. Pius pápa dogmatikus bullájából.” E szerint is kiválasztotta…

* * *

XIII. Leó, a bölcs pápa így ír: Isten öröktől fogva elhatározta, hogy Mária lesz az édesanyja az örök Igének, akinek magára kell öltenie az emberi természetet. Éppen ezért a legnagyobb szépségbe öltöztette a Szent Szüzet, olyan szépségbe, amilyen csak elképzelhető a természet és a kegyelem rendjében.”

* * *

Spirágó eme idézeteit nem lehet vitatni, akinek füle van a hallásra — hallja… értse… higyje…

Szűz Mária az apokrif evangéliumokban.

Az ismert négy evangéliumon kívül még sok más evangéliumunk is van, állítólag 64 darab, de 40 féle. Ezeket más-más névvel jelzik.

A kánoni (kánon, törvény, szabály, mérce) evangéliumok a közismert elfogadott evangéliumaink, amiket egyformán használ úgy a katolikus, mint a protestáns.

A protoevangélium vagy ősevangélium, mely Mózes I. k. III. 15. versében, már ősidőben örömhírül adta, hogy jön a Messiás. Ezenkívül protoevangéliumnak nevezik szt. Jakab által írt, de apokrifnak minősített, Szűz Mária születéséről, gyermekkoráról, eljegyzéséről szóló evangéliumot, illetőleg „legendát” is, amennyiben ez is előre jelzi a közeledő nagy ígéretet. Keletkezési kora az Úr utáni II. század közepe. Eredetileg görögül íródott, állítólag Egyiptomban.

Apokrif — azaz elrejtett, zárt nem nyilvános — evangéliumok azok az ó- és újszövetségi könyvek, amelyek eredete, tárgyilagos hűsége nincsen igazolva, de viszont tagadva sincs. Sok ilyen van. Az egyház ezeket lezárta, illetve nem tette közzé, ma azonban már közkézen forognak. Három csoportra oszthatók: Jézus-Máriáról szólók, — az apostolokról szólók, — s a tanító és jövendölő iratok. Mi is eme három csoport szerint, három kötetben fogjuk feldolgozni.

Amíg a kánoniak hívése kötelező, ezeké nem! Annyi bizonyos, hogy ezek ismerete nélkül nem láthatunk oly világosan a kánoniak mélységeibe sem… Nem bűn ha hisszük, de az sem, ha nem hisszük…

Tájékoztatásul közölnöm kell, hogy ezen gyűjteményemet régi német apokrifus evangéliumokból fordítottam magyarra. A fordításánál nem a jó magyarosságra, hanem a gondolat hű kifejezésére törekedtem, mert itt — Jézus Mária személyével kapcsolatos dolgoknál — nem a nyelvezet, hanem a mondat szelleme a fő!

Tischendorf világhírű katolikus pap és tudós, továbbá Hennecke valamint Zajti Ferenc által kölcsönzött dr. Clemens Chrysostomo Dudulaeo Westphalo, és sok mások által összegyűjtött evangéliumok ezek, amelyeket senki se kívánja, hogy higyjünk, de mivel a mi Urunk Jézus Krisztusról szólnak, nyilvánvaló, hogy legalább kellő tisztelettel olvassunk.

Én magam azonban ezeket — mondhatnám teljes egészében — hiszem, mert nem találhat ki az emberelme olyan lehetetlenséget, amit az Úr meg ne cselekedhetne. Mert aki olyanokat tudott cselekedni, mint amiket az Úr cselekedett, annak részére már igazán nincs lehetetlenség, legfeljebb mi — korlátolt fantáziával született emberi faj — nem tudjuk elképzelni a lehetetlennek látszók lehetőségét…

Épp azért, mert hiszem, fordítom és adom közkézre azzal a bejelentéssel, hogy ilyen teljes gyűjteményben még senkinek sem volt alkalma összegyűjteni az evangéliumokat.

Mivel az anyag nagy, — hála érte Istenek! — s a mi könyvkiadó tőkénk nagyon kicsike, így három kötetben fogom megjeleníteni az apokrif evangéliumokat. Még pedig

első kötetben: Szűz Mária ismeretlen élettöredékeit,

másodikban: Jézus ismeretlen élettöredékeit,

(Evangéliumai!)

harmadikban : Az apostolok ismeretlen élettöredékeit.

Mária születésének evangéliuma.

Ez az evangélium latin nyelven jelent meg Tischendorf féle gyűjteményben. Az 5. 6. századból való. A katolikus máriatisztelet itt is támogatást és alapot nyer, nemcsak a rendes, kánoni evangéliumokban.

1. Fejezet.

A boldog és fönséges Szűz Mária Dávid családjának királyi törzséből származik, Názáretben született és az Úrnak Jeruzsálemben lévő templomában nevelkedett. 2. Atyja Joahim és anyja Anna vala, atyai oldaláról Galileából, Názáret városából, míg anyai ágon Betlehemből való volt. 3. Az ő életük egyszerű és igaz vala az Úr előtt, az emberek előtt pedig gáncsnélküli és jámbor. 4. Mindenüket háromfelé osztották, egy részt a templomnak és a templom szolgáinak, más részt az idegeneknek és rászorultaknak, a harmadik részt megtartották a maguk családja és személye szükségleteire. 5. Így Isten és emberek előtt kedvesek voltak s mintegy húsz éven át éltek erkölcsös házaséletben, anélkül, hogy gyermekük lett volna. 6. Azonban megígérték, hogyha Isten nekik utódot ad azt az Úr szolgálatára adják oda,: 7. amiért is minden évben meglátogatták az Úr templomát.

2. Fejezet.

Történt azután, hogy az újév ünnepe elközelgett, ami okból Joachim is néhány családtagjával Jeruzsálemba ment. 2. Ez időben Izakár nevű vala ott főpap. 3. Midőn ez észrevette Joachimet az ő társai között az áldozatrakész ajándékával, lenézve őt és megvetve az ő ajándékát, 4. mondá: Hogyan áll ez a terméketlen a termékenyek közé. 5. Majd mondá, hogy Istennek semmiesetre sem lehet kedves az ilyen ajándéka, aki méltatlan utódokat kapni. 6. mert amint az írás mondja: Átkozott legyen mindenki, aki nem nemz fiat Izraelnek. 7. S mondá még neki, hogy előbb az utódokat nemző magtalanság átkától kell magát feloldatni s csak aztán lehet az Úr színe elé jönni adományával. 8. Nagyon szégyellte ezen megalázást Joachim s elment a legelőn lévő nyájak pásztoraihoz. 9. Mert nem akart hazatérni, nehogy az ő társaitól, akik szintén ott voltak s hallották a pap szavait, ugyanúgy megaláztassák.

3. Fejezet.

1. Midőn már néhány napon át ott volt, egyik nap egyedül lévén az Úr angyala, rendkívüli fényben ragyogva, hozzá lépett. 2. És midőn ő ezt meglátva megrettent, megnyugtatá őt a megjelent angyal és az ő félelme miatt mondá neki: 3. Ne félj Joachim, és ne ijedj meg az én megjelenésem miatt, 4. én az Úr angyala vagyok, ő tőle küldettem hozzád, annak a közlésére, hogy a te könyörgéseid meghallgattattak és a te imáid felszálltak az ő színe elé. 5. Mert ő látta a te megszégyenítésedet és a terméketlenség miatti szemrehányásodat hallá, amelyet érdemtelenül kaptál. 6. S mivel Isten a bűnnek s nem a természetnek a büntetője, és ha ő egy nőnek a méhét elzárja, akkor azt azért teszi, hogy azt újból csodálatosan megnyissa, 7. hogy ne a vágyakból szülessék az, hanem mint egy isteni ajándék tekintessék. 8. Avagy Sára is, a ti nemzetségtek ősanyja, nem volt e 80 esztendős koráig terméketlen? 9. s mégis legöregebb korában szülte Izsákot, akinek az összes népek áldása megígértetett. 10. És Ráhel, ki az Úrnak épp oly kedves volt mint a szent Jakab, kit oly nagyon szeretet, nem e hosszú időn át terméketlen volt s mégis Józsefet szüle, 11. aki nem csak Egyptom ura leve, hanem a megmentője sok népnek és éhezőnek. 12. S ki volt a főemberek közül vitézebb mint Sámson és szentebb mint Sámuel? És mégis mindkettőjüknek meddő volt az anyjuk. 13. Ha mégis az én szavaimnak ereje nem meggyőző néked, akkor higyj ama ténynek, hogy a későn fogantak és a terméketlenek szülöttei csodálatosak szoktak lenni. 14. Anna a te nőd ezért nemsokára leányt szül neked, akit Máriának fogsz nevezni, 15. és te őt, amint fogadtad, az Úrnak szenteld gyermekségétől kezdve, és ő Szentlélekkel eltelt lészen anyjaölétől kezdve. Tisztátalant sem enni, sem inni nem fog, s nem fog a tömeg emberekkel érintkezni, hanem az Úr templomában lesz, 17. nehogy bármi gonoszsággal is meggyanúsíttassék. 18. S amint ő maga csodálatos módon terméketlenségből születik, 19. úgy fogja ő maga is a Magasságos Fiát, példátlan módon szülni, aki Jézusnak fog neveztetni; 20. aki maga, neve jelentősége szerint minden népek megváltója lészen. 21. És az lesz néked a jel, amit én most tudtul adok: 22. amikor a Jeruzsálemi arany kapuhoz érkezel, találkozni fogsz a te nőddel, Annával, 23. és ő a te késésed feletti búslakodása helyett, örvendeni fog a te meglátásodkor. 24. És amint ezt elmondá az angyal, eltávozék tőle.

4. Fejezet.

1. Azután Annának, az ő feleségének jelent meg az angyal és mondá: Ne félj Anna és ne hidd, hogy amit látsz, az valami képzelt dolog volna. 2. Én vagyok az az angyal, aki a te imád és könyörgésed az Úr színe elé viszem. 3. És most azért vagyok hozzátok küldve, hogy közöljem veletek egy leány születését, aki Máriának fog neveztetni. s minden nőnél áldottabb leszen. 4. Ő már születésétől kezdve az Úr kegyelmével lesz eltelve és elválasztásától három évig, szülei házában marad, 5. azután pedig az Úr szolgálatára a templomba adatik, ott marad és felnőtt koráig nem vétetik ki onnan, 6. s ott imával és böjtökkel éjjel-nappal az Úrnak fog szolgálni, s minden tisztátalanságtól megtartóztatva és férfit nem ismerve, 7. egyedül példa- és mocsok nélkül, rontás nélkül és férfi nélkül, mint Isten szolgáló leánya fog szülni egy fiút, 8. aki az ő kegyelme és neve által a világ üdvözítője lesz. 9. Íme tehát, menj Jeruzsálembe s mikor ama kapuhoz érkezel, amelyet aranynak neveznek, mivel aranyozva van, 10. akkor — jelül — találkozol te a férjeddel, kinek hogyléte miatt szomorkodol. 11. És ha így lesz, akkor ne feledd el, hogy annak, amit neked mondtam, hiánytalanul meg kell történnie.

5. Fejezet.

1. Itt az angyal parancsa szerint, mindketten elhagyva ama helyet, ahol voltak, felmentek Jeruzsálembe. 2. Midőn pedig ama helyre értek, amelyet az angyal megjelölt nékik, összetalálkoztak. 3. És a viszontlátásnak mindketten örvendve, az utódot illetőleg biztosítva érezték magukat, és hálát adtak az Úrnak, hogy amint ígérte, a megalázottat felmagasztalta. 4. S miután az Úrnak hálát adtak, visszatértek házukba és vidáman és bizakodva várták az isteni ígéretet. 5. És Anna fogant és szüle az ő leányát és a szülők, az angyal utasítása szerint Máriának nevezték.

6. Fejezet.

1. Midőn a három év eltelt és az elválasztás ideje elérkezett, elvivék a szüzet, áldozatul az Úr templomába. 2. Vala pedig a templom körül, a tizenöt lépcsőzsoltárhoz hasonlóan, tizenöt lépcső. 3. Mivel a templom hegyre volt építve, így az égőáldozati oltárhoz, mely kívül vala, csak a lépcsőkön lehetett felmenni. 4. Ezek egyikére tették le a gyermek boldogságos Szűz Máriát a szülők. 5. S mialatt ők a ruháikat, melyeket az útra vettek fel, levetették, hogy tiszta ünnepi ruhával, a szokáshoz híven, cseréljék fel, 6. az Úr szüze, anélkül hogy valaki kezét fogta volna, vagy őt támogatta volna, felment, 7. úgy, hogy azt kell vélni, hogy e tekintetben mi sem hiányzik nagykorúságából. 6. Ily módon, ezen csodajelek által, az ő szűzének már gyermekségében csodás jeleket mutatott az Úr, a jövőt és a teljesülendőket illetőleg. 9. És midőn ők ezután, a törvény szokása szerint az áldozatot elvégezték és fogadalmuknak eleget tettek, 10. a szüzet a templomnak átadták, hogy a többi szüzekkel együtt neveltessék. 11. Ők maguk pedig visszatértek otthonukba.

7. Fejezet.

1. Az Úr pedig az erényekben gyarapítá szűzét és amint a zsoltárköltő mondja: Apa és anya elhagyták őt, de az Úr felvevé. 2. Ugyanis naponta felkeresték őt az angyalok és naponta látta az isteni arcokat, akik őt minden gonosztól megóvták és minden jóval bőven megáldották. 3. így érte ő el a 14. életévét, anélkül, hogy a gonoszok csak némi gáncsolni valót is tudtak volna felhozni ellene, 4. ellenben a jók, akik őt ismerték, csodálatra méltó életűnek és viselkedésűnek tartották. 5. Ekkor a főpap nyilvánosan kihirdette, hogy azok a szüzek, akik a templomban nyilvánosan neveltettek és a meghatározott kort elérték, térjenek vissza otthonukba, 6. és igyekezzenek a nép szokása és korukkal járó érettségük szerint férjhez menni. 7. Amíg a többiek készségesen követték ezt a parancsot, az Úr szüze, Mária, az egyetlen, azt felelte, hogy ö ezt nem teheti, mondván, 8. mert úgy ő, mint az ő szülei az ő szolgálatát az Úrnak szentelték, minek folytán Ő, az ő szüzességét, az Úrnak szenteli. 9. és nem akarta soha ezt, a férfival való s megszokott egyesülés által se megsérteni. 10. A főpap pedig eme zavarában nem akart sem az írás ellen cselekedni, amely azt mondja: „Amit fogadtatok azt tartsátok meg az Úrnak,” de nem akarta eme fogadalmat sem megtörni, 11. és egy sohse hallott szokást se merészelt a nép közé bevezetni. 12. Azért megparancsolá, hogy a közelálló ünnepekre Jeruzsálem és a környék minden véne felkerestessék, 13. azért, hogy az ő tanácsukat kikérje, hogy egy ilyen meggondolandó dologban, mit kell cselekedni. 14. Midőn ez megtörtént, mindenkinek tetszett, hogy ebben az ügyben az Úr kérdeztessék meg, 15. És mialatt mindnyájan imádkozának, a szokásnak megfelelően a főpap a szentélybe ment, hogy megkérdezze az Urat. 16. És minden késés nélkül, és úgy, hogy ők mindnyájan hallák a szózatot, az áldozati helyről hang hallatszott, mely Ézsaiás jóslata szerint 17. megparancsolá, hogy nézzenek utána, kire lehetne rábízni, átadni ezt a szüzet. 18. Jézsaiás ugyanis így szól: Egy vessző fog kihajtani Izai ágából és egy ág az ő gyökeréből, hogy teremjenek, 19. s ezen fog megpihenni az Úr lelke, az értelem és bölcsesség lelke az erőnek és tanácsnak lelke, az Úr félelmének és ismeretének lelke. 20. És eme jövendölésnek megfelelően meghagyá mindenkinek, akik a Dávid házából és családjából nősülendők voltak, hozzák magukkal botjaikat, 21. és akinek botján hajtás lesz, és botja hegyére Isten szelleme galamb képében leül, 22. ez lesz az, akire a szüzet rá kell bízni és neki áldozni.

8. Fejezet.

1. A többiek között ott vala egy József nevű férfi is, aki szintén a Dávid házából és családjából való volt, de ki öreg vala. 2. És mialatt a többiek botjaikat sorban átadták, ő a magáét visszatartá. 3. Mivel pedig semmi, ami az isteni hanghoz hasonló volna nem történt, úgy vélte a főpap, jó volna mégegyszer megkérdezni Istent, aki aztán azt felelte, hogy egyedül az, akinek a szüzet el kell jegyeznie, nem nyújtotta át az ő botját, pedig ennek kell szüzet elvenni. 4. Ekkor előlépett József, átadta botját, mire annak hegyére, egy — az égből alá szállt — galamb jöve és leült. 5. azonnal bizonyossá lett, hogy a szüzet neki kell átadni. 6. Ekkor, amint a szokásnak megfelelően az eljegyzést megülték, visszatérve Betlehembe, hogy rendbehozza házát és előkészítse a mennyegzőhöz szükségeseket. 7. Mária pedig, az Úrnak szüze, más hét szűzzel, kik hasonló korúak és tejtestvérei voltak, az ő szülői házába, Galileába tére.

9. Fejezet.

1. Ezen a napokon pedig; a Galileába érkezésük első napjain, Gábriel angyal küldetek Istentől hozzá, 2. aki neki az isteni fogantatást tudtul adja és a foganás módját és rendjét közölje. 3. És midőn ő belépett őhozzá, a szobát, melyben ő volt, nagy fény árasztá el. 4. És szerencse kívánással köszöntve őt, mondá: Légy üdvözölve, kegyelmekkel (malaszttal!) teljes nyájas szüze az Úrnak, az Úr van veled, 5. te minden nőnél áldottabb, áldottabb minden eddig született embernél! 6. A szűz az angyal arcát jól ismerte és a mennyei fény nem volt előtte már szokatlan, és az angyali jelenés folytán nem lepődött meg, és a nagy fényözöntől sem ijedt meg, 7. hanem tisztán az ő beszédétől volt meglepve és mondá: milyen szokatlan köszöntés ez és mit jelenthet, vagy mi célja van. 8. S midőn ezen gondolatok az angyalhoz jutottak, odaszólva mondá neki: Ne véld Mária, mintha ezen üdvözlettel valami olyant akarnék jelenteni, ami a te szemérmetességeddel ellentében áll. 9. Te kegyelmet találtál az Istennél, mivelhogy a szemérmetességet választottad. 10. Amiért is mint szűz, bűn nélkül fogansz és szülsz fiat. 11. És ő nagy lesz és egyik tengertől a másik tengerig fog uralkodni, és a folyótól, a föld minden határáig. 12. És ő a Magasságbeli Fiának fog neveztetni, aki a földön alacsonyságban születik, az égben dicsőségesen fog uralkodni. 13. És az Úr Isten neki fogja adni az ő atyjának Dávidnak trónját s uralkodni fog a Jákob házán örökké és az ő uralmának nem lészen vége. 14. Mert ő maga királyok Királya és az uralkodók Ura és az ő trónja megmarad örökké. 15. Ekkor pedig az angyalnak eme szavai után a szűz nem kételkedésből, hanem, hogy szavai mikéntjét jól értse, felelé és mondá; Mint lehetséges ez? 16. Ha az én fogadalmam szerint sohse fogok férfit ismerni, miként fogok én a férfi hozzájárulása nélkül szülni? 17. Erre mondá az angyal: Ne hidd Mária, hogy te emberi módon fogansz. Mert anélkül, hogy te férfival kapcsolódnál, fogsz te mint szűz foganni, mint szűz szülni és mint szűz szoptatni. 18. Mert a Szentlélek fog föléd szállni és a Legfőbb ereje árnyékol be téged, távol minden vágytól és hévtől. 19. Azért egyedül az lesz szent, ami tőled fog születni, mert egyedül ő fog minden bűn nélkül foganni, 20. és e gyermek fog Isten Fiának neveztetni. 21. Mária erre karjait kitárva és szemeit az ég felé emelve mondá: Íme, az Úr szolgálója, mert én nem vagyok méltó az úrnő nevére és legyen a te szavad szerint!

10. Fejezet.

1. Midőn pedig József Júdeából Galileába jőve, azt vélve, hogy a neki eljegyzett szüzet hazaviszi, már három hónap telt el, sőt már a negyedik is elkezdődött azon időtől, amikortól ő neki eljegyeztetett. 2. Eközben lassan elkezdődött a terhes has domborodni és a terhesség jelei mutatkoztak, ami nem maradhatott József előtt elrejtve. 3. Mert ő a jegyesek szokása szerint, szabadabban látogathatta a szüzet és bizalmasabban beszélgethetett vele, minek folytán észrevette, hogy viselős. 4. Nyugtalankodni kezdett és egész kedélyében fel volt zaklatva, mert nem tudta, mit cselekedjen. 5. Ugyanis nem akarta elbocsátani, mert igazságos ember volt, sem pedig az erkölcstelenség vádjával nem akarta megalázni, mivel ő jámbor volt. 6. Így hát azt gondolta, hogy titkon felbontja azt eljegyzést és észrevétlenül elbocsátja. 7. És mialatt ezt gondolta, íme megjelent neki álmában az Úrnak angyala és mondá: 8. József, Dávid fia, ne félj és ne gyanúsítsd a szüzet paráznasággal és ne gondolj róla rosszat és ne félj őt feleségül venni. 9. Mert ami tőle születni fog, ami most téged nyugtalanít, az nem embertől, hanem a Szentlélektől való. 10. S az összes szüzek között ő az egyedül, aki megfogja szülni az Istenfiát és az ő nevét Jézusnak kell nevezned, ami üdvözítőt jelent. 11. Mert ő fogja megszabadítani népet az ő bűneitől. 12. Ekkor az angyal parancsa szerint nőül véve József a szüzet, de nem ismerte őt, hanem megőrizte az ő szemérmességet. 13. És már a kilencedik hónap jött fogantatása óta midőn József az ő nejével és másokkal, amik az utazáshoz szükségesek voltak, Betlehem városába utazott, ahova való volt. 14. Történt pedig, hogy amíg úton voltak beteltek az ő napjai és szülnie kellett és ő szülé az ő Elsőszülöttét, amint a szent evangélisták tanítják, ami Urunk Jézus Krisztust. 15. aki — az Atyával, Fiúval és Szentlélekkel él és — mint Isten uralkodik örökkön örökké.

Ál Máté.

Mária születésének

és az

Üdvözítő gyermekségének

története.

Az alább következő apokrif evangélium, mely mint később látjuk szintén az első századokból való, kétféle kiadásban van meg.

Az első bevezetése, amelyet dr Richárd Clemens fordított, így szól: „Joachim és Anna és az áldott Istenszülő születésének, és mindenkoron való Szűz Máriának és az Üdvözítő gyermekségének a története.

Előszó. Én Jakab, József fia írtam mindezeket, amiket saját szemeimmel láttam a szent Máriának avagy a Megváltónak születéséről. És én köszönöm Istennek, hogy az ő alájövetelének történetét nekem megismerni engedte, és Izrael tizenkét törzsének az idők teljét megmutatta.”

A másiknak — mely Tischendorff Evangélia apocrypha, editó altera, Lipsiae 1876 művéből való, a következő a bevezetése:

„Az ál-Máté. A boldogságos Mária származásáról és az üdvözítő gyermekségéről szóló könyv kezdete. Írta a boldog emlékű Máté evangélista héberül s latinra fordította a boldog emlékű Hyeronimus presbiter. A) Cromatius és Heliodorus püspökök Hyeronimus szerelmetes testvérünket köszöntik az Úrban!

Szűz Máriának a származását és a mi Urunk Jézus Krisztus születését és gyermekségét megtaláljuk az apokrifus könyvekben. Bennük azonban sok olyan dolgot találunk megírva, amelyek a mi hitünkkel ellenkeznek s amelyekről azt tartjuk, hogy mind egyetemlegesen vissza kell utasítani, nehogy a Krisztus ezen dolgából esetleg az antikrisztusnak szerezzünk örömöt. Mikor ezeken tépelődtünk megjelentek Parmenius és Virinus szent férfiak, akik azt mondották, hogy Szentséged ráakadt a boldogságos Máté evangélistának egy héber kézírású tekercsére, amelyben állítólag úgy magának a szűz anyának az eredete, mint a mi Üdvözítőnknek a gyermeksége is le van írva. Azért is a mi Urunk Jézus Krisztus által kérve kérjük Kedvességedet, hogy azt fordítsd le a héberből latinra, nem annyira a Krisztus jelességeinek megtudása, mint inkább az eretnekek fortélyainak kizárása érdekéből, akik, hogy a helytelen tanokat megalapítsák, a Krisztus születésére vonatkozó jó tudósításokat a tulajdon hazugságaikkal elegyíték, hogy az élet édességével fedjék el a halál keserűségét. A legtisztább szeretet bizonysága legyen hát, hogy akár a te kérő testvéreidet hallgasd meg, akár hogy a szeretet adóját kívánó püspököknek add meg, amit jónak vélsz. Isten veled és könyörögj érettünk.

B) Hyeronimus, Krisztus csekély szolgája köszönti az Úrban Chromatius és Heliodorus szent és boldogságos püspök urakat! Ki az aranyat rejtő (illetőleg az aranyról tudó) földet ássa, nem ragadja meg tüstént, bármit hoz is napfényre a vályt akna, hanem mielőtt még a majdan fénylő ércet a villogó csáklya felszínre hozná, egyelőre még a hantok túrásával és felforgatásával késlekedik; és a remény táplálja azt, akit a nyereség még nem gazdagított. Nehéz feladat szakadt a nyakamba, mikor Boldogságtok azt kívánják tőlem, amit mindenkinek hozzáférhetőleg szent Máté se kívánt megíratni. Mert ha titokzatosabb nem volna, akkor ahhoz az evangéliumhoz, amelyet kiadott, bizonyosan hozzáfűzte volna. Ámde ezt a könyvecskét héber betűkkel pecsételte le, amelyet ki sem adott eddigelé úgy, hogy azt a héberbetűs sajátkezűleg írott könyvet ma csak a legkegyesebb emberek tarthassák birtokukban, akik azt elődeiktől idők folyamán át örökölték. Minthogy pedig ezt a könyvet még soha senkinek sem adták oda lefordításra, a szövegét más és másként hagyták hátra: aminek az lett a következménye, hogy a manicheusok tanítványa, névszerint Leucius, aki az Apostolok Cselekedeteit is sok nyelvbeli ferdítéssel írta meg, mikor ezt a könyvet kiadta, nem építésre, hanem rombolásra szolgáltatott anyagot, s mivel ezt a zsinat is bizonyította, reá az egyház egész helyesen nem is hallgat. Most azonban hallgasson el az ellenfelek marakodása, hiszen ezt a könyvecskét nem toldjuk a kanonikus iratokhoz, hanem csak egy apostol és evangélista írását fordítjuk le az eretnekség csalárdságainak a leleplezésére. S ebben a munkában éppen olyan kegyes püspökök parancsának engedelmeskedünk, mint amilyen istentelen eretnekekkel szállunk szembe. A Krisztus szeretetének teszünk hát eleget, abban a hitben, hogy azok imái fognak támogatni, akik a mi Üdvözítőnk szent gyermekségének történetéhez a mi engedelmességünk révén juthatnak hozzá.”

Ezek után, idézem az eredeti apokrif evangélium szövegét:

1. Fejezet.

1. Vala Izraelben egy Júdea törzséből származó Joachim nevű férfi, aki saját juhainak vala a pásztora és az ő egyszerűsége és lelke szerint félte az Urat. 2. És semmi mással nem törődött, csak a maga nyájával, melynek terméséből ő mindenkit részesített, akik Istent félték, 3. és ajándékait kétfelé adogatta, egyiket azoknak, akik Isten félelmében jártak, a másikat azoknak, akik az Úr tanításait hirdetik. 4. Így aztán úgy a bárányokat, mint azok gyapjúját és egyéb javait, mindenét amije csak volt, három felé osztotta. 5. Egy részt az özvegyeknek, árváknak, idegeneknek és a szegényeknek, — másik részt azoknak, akik Istent szolgálják, és a harmadik részt magának és háznépének tartá meg. 6. És mivel így cselekedett, Isten úgy megáldotta az ő nyáját, hogy senkinek sem volt Izraelben hasonló, nyája. 7. És így cselekedett ő már életének 15-ik évétől kezdve. 8. Mikor pedig 20 éves lett, feleségül vevé Annát, Achar leányát, a maga törzséből, vagyis Juda törzséből. Dávid nemzetségéből. 9. S noha már mintegy húsz évig együtt éltek, gyermekük még nem volt.

2. Fejezet.

1. Történt egyszer, hogy az ünnepek alatt, midőn égőáldozatot mutattak be az Úrnak, Joachim is ott állt áldozatával az Úr színe előtt. 2. És hozzá lépve Isten templomának egyik írástudója, Ruben nevű, és mondá neki: 3. Neked nincs megengedve, hogy áldozz Istennek, mert nem áldott meg Isten téged, mivel neked nem adott utódot Izraelben. 4. S mivel ő magát nagyon szégyellte a nép előtt, kiméne Isten templomából és síra. 5. És nem tért haza az ő otthonába, hanem elment az ő nyájához és pásztoraival elment a hegyekbe, messze otthonától, 6. úgy, hogy öt hónapon át Anna se kapott róla semmiféle hírt. 7. És ő sírva imádkozott és mondá: Izrael Ura és Istene, te Erősség, ha már fiakat nem adtál nékem, miért veszed el tőlem férjemet? 8. Hiszen már öt hónap telt el s még mindig nem láttam a férjemet és nem tudom, vajon meghalt-e, legalább eltemethettem volna. 9. S midőn nagyon keservesen sírt, bement lakása belsejébe és térdrehullva tárta Isten elé könyörgését. 10. S midőn imája után felállt, felemelé szemeit és verébfészket pillantott meg az egyik babérfán, 11. és így szólt mély sóhajtások között az Istenhez, mondván: Uram, mindenható Isten, ki minden teremtménynek adtál gyermeket, a vadállatoknak, az igavonóknak, a kígyóknak, a halaknak és madaraknak, 12. és azok mind örvendeznek a fiaiknak, hálát adva neked, hogy megáldottad őket, mint lehet, hogy egyedül engem zártál ki a te kegyajándékaidból? 13. Uram, te ismered az én szívemet, tudod, hogy házasságom kezdetén megfogadtam, hogy ha te Uram, leányt, vagy fiút adsz nékem, én őket a te szent templomod szolgálatára szentelem. 14. S mialatt ő így beszélt, hirtelen megjelent előtte az Úrnak angyala és mondá neki: 15. Ne félj Anna, mert az Isten szándéka, hogy utódot ad néked, 16. az mi tőled születni fog, örökké csodáltatni fog. 17. S midőn ezt mondá, eltűnt az ő szemei elől. 18. Ő pedig remegve és reszketve, a nyert látomás és a hallott beszéd fölött, szobájába tért és mintegy halott esett fekhelyére, 19. és egész napon és egész éjjelen át így maradt, hevesen reszketve és imádkozva. 20. Aztán híva az ő szolgálóját, mondá neki: Látod, hogy özvegységre jutottam és nagy félelemben vagyok, és még be sem lépsz hozzám? 21. Erre morogva felelé ő és mondá: „Ha Isten a te méhed bezárta és férjed elvette tőled, mit tehetek én veled?” 22. És midőn Anna ezeket hallá, hangosan kiáltá és síra.

3. Fejezet.

Ugyanezen időben, a hegyek között, ahol Joachim az ő nyáját legeltette, megjelent egy ifjú és mondá neki: 2. Miért nem térsz vissza a te nődhöz? Húsz éve az enyim, most pedig, mivel Isten nem akar nékem őtőle gyermeket adni, és szégyennel és megaláztatva kellett az Isten templomából kijönnöm, 3. minek térjek vissza, hisz megvetett és megalázott vagyok? 4. De az én szolgáim keze által ezután is szívesen megadom a szegényeknek, özvegyeknek és árváknak és Isten szolgáinak az ő részüket. 5. S midőn ő ezeket mondá, mondá néki az ifjú: Én Isten angyala vagyok, ki megjelentem a te síró és könyörgő feleségednek, 6. és szerfölött megvigasztaltam, hogy te szomorúságból hagytad el őt, és hogy ő tőled egy leánykát fog szülni. 7. És ő az Isten templomában lészen, és a Szentlélek fog rajta megpihenni és ő boldogabb lészen, mint az összes szent asszonyok, 8. úgy, hogy senki sem mondhatja majd, hogy előtte lett volna ilyen, s utána se lészen az örökkévalóságon át, aki hasonló volna hozzá. 9. És az ő magja áldott lesz, és ő maga is, és ő lészen anyja az örök Áldásnak. 10. Azért menj le a hegyekről és térj vissza a te nődhöz, és adjatok mindketten hálát a mindenható Istennek. 11. És Joachim imádá őt és mondá neki: Ha én kegyelmet találtam, úgy maradj egy kevés ideig az én kunyhómban, és áldj meg engem, a te szolgádat! 12. És az angyal mondá neki: Ne mond, hogy szolgád, mert az én szolgatársam vagy, mert egy Úrnak vagyunk a szolgái mi. 13. Mivel pedig az én ételem láthatatlan és az italomat halandó emberek nem láthatják, 14. azért nem szükséges arra kérned, hogy én a te kunyhódba belépjek, hanem amit te nekem szántál, hozd meg az Istennek mint áldozatot. 15. Ekkor egy hibátlan bárányt véve elő, mondá Joachim az angyalnak: Magamtól nem mertem volna égő áldozatot hozni Istennek, ha a te parancsod nem ad rá jogot erre. 16. És az angyal mondá neki: Én se mernélek felbíztatni ezen áldozathozatalra, ha nem ismerném Isten akaratát. 17. Történt aztán, hogy, mikor Joachim Istennek bemutatta az áldozatot, az Úr angyala az áldozat illatával és füstjével felszállt az égbe. 18. Ekkor Joachim arcára borula és hat órától egész estig így, fekve marada. 19. Ekkor az ő béresei és szolgái odajövének és nem tudván mi történt, megijedtek s azt hitték, hogy ő megölte magát. 20. majd hozzá lépve, alig tudták a földről felemelni. 21. Midőn pedig ő mindezeket elbeszélte nekik, amiket látott, nagyon elcsodálkozának és elálmélkodának, 22. ők pedig intették őt, hogy késedelem nélkül teljesítse az angyal parancsát, és térjen vissza gyorsan feleségéhez. 23. És míg Joachim lelkében háborgott, vajon visszatérjen-e vagy ne, történt, hogy az álomtól elnyomatott. 24. S íme az Urnak ugyanaz az angyala, aki éberállapotában is megjelent neki, álmában is megjelent és mondá: 25. Én vagyok az az angyal, aki Istentől a te őrzésedre rendeltetett; szállj le és térj vissza Annához. 26. Mert azok a jóságos cselekedetek, amelyeket te és a te feleséged cselekedtetek, a Magasságos színe előtt vannak, 27. s nektek olyan utód adatott, amilyen kezdettől fogva sem a prófétáknak, sem a szenteknek soha nem adatott és nem fog adatni. 28. S lőn, midőn Joachim felébredt, hívá pásztorait és közlé velük álmát. 29. Ezek azonban kérték urukat és mondák: Vigyázz, hogy Isten angyalát valamiképp meg ne vesd, hanem készülj és lassú léptekkel, legeltetve menjünk alá. 30. És midőn már harminc napja vonultak alá és közel voltak ama helyhez, megjelent az Úrnak angyala imája között Annának s mondá neki: 31. Menj le ama aranykapuhoz, ott találkozol férjeddel, mert ő ma jön hozzád. 32. És ő az ő szolgálójával odasietett s midőn a kapuhoz értek, imádkozni kezdett. 33. És mikor már sokáig várakozott és a hosszú várakozásba csalódva állt, felemelé szemeit és látá Joachimot az ő nyájával jönni. 34. Ekkor elébe futott és nyakába esve hálát adott Istennek és mondá: Özvegy voltam s íme, többé nem vagyok terméketlen, mert megfogantam. 35. És nagy öröm vala összes ismerőseik és rokonaik között, úgy, hogy Izrael egész földje szerencsét kívánt nekik.

4. Fejezet.

Aztán, a foganás után mintegy kilenc hónap körül, Anna leányt szüle, akinek nevét, Máriának nevezé. 2. S midőn harmadik éve szoptatta már őt, egyszer Joachim és neje Anna, elmentek az Úr templomába, 3. és áldozatot mutatva bé az Úrnak, beadták a kis Máriát a szüzek hajlékába, akik éjjel nappal az Isten magasztalásával foglalkoztak.

4. Midőn őt az Úr temploma elé helyezték, a tizenöt lépcsőn oly gyorsan ment föl, anélkül, hogy hátra tekintett volna, amint ezt a gyermekek szokták, hogy szüleiket lássák.

5. Úgy, hogy mindazok, akik ezt látták, megbámulták, sőt a templom papjai is csodálkozának.

5. Fejezet.

1. S ekkor Anna a Szentlélektől eltelve mindenki előtt ezt mondá: Seregeknek ura és Istene, megemlékezett az ő szavairól, 2. és meglátogatta az ő híveit az ő szent közeledésével, hogy azon népeket, akik ellenük keltek megalázza és szívüket magához fordítsa. 3. Megnyitá füleit ami könyörgésünkre és messzetartja tőlünk a mi erős ellenségeinket. 4. A terméketlen ím anyává lett, örvendezést és örömöt hozva Izraelre. 5. íme, most már áldozhatok az úrnak, amitől eddig visszatartottak ellenségeim. 6. Tehát ő tartsa őket távol tőlem és adjon nékem örökkévaló örömöket.

6. Fejezet.

1. Mária felett az egész nép csodálkozott, mert noha csak három éves volt, már is határozott lépésekkel járt, 2. és oly tökéletesen és állhatatosan magasztalta Istent, hogy mindenki a csodálattal és bámulattal volt eltelve, 3. és az emberek nem is gyermeknek tartották őt, hanem felnőttnek és bizonyos értelembe vett nagykorúnak, mert oly állhatatos vala imájában. 4. Arca úgy fénylett, mint a hó, úgy hogy alig lehetett rátekinteni. 5. Szövéssel is foglalkozott és mindazt, amit idősebb asszonyok nem tudtak megcsinálni, azt ő, gyenge kora dacára, könnyűséggel végezte el. 6. Maga részére azt a rendszert valósította meg, hogy reggeltől a harmadik óráig imádkozásnak szentelte idejét, 7. a harmadiktól a kilencedik óráig szövéssel foglalkozott, 8. és a kilencedik órától pedig mindaddig nem hagyta abban az imádkozást, 9. amíg az Úrnak angyala meg nem jelent neki, akinek kezéből átvette ételét; és mindegyre jobban növekedett Isten szeretetében. 10. Végre az Isten szolgálatában annyira kiképezték az idősebb szüzekkel, hogy senki se volt, aki őt az éjjeli imádkozásokban meghaladta volna, 11. vagy az Isten törvényeinek ismeretében tanultabb lett volna, vagy alázatosabb, vagy aki a Dávid énekeit szebben énekelte volna, vagy a szeretet gyakorlásában szívélyesebb, szemérmességében tisztább, és az erényekben tökéletesebb lett volna. 12. Állandó, tántoríthatatlan és változtathatatlan volt és naponta haladt a tökéletességben. 13. Senki se látta őt haragvónak és soha senki se hallotta átkozódni. 14. Beszéde bájtelt volt és szavaiból az Isten igazságai csendültek elő. 15. Mindig imádkozással, vagy az Isten törvényeinek a kutatásával foglalkozott. 16. És ő vigyázott, hogy társnői még szóval se vétkezzenek, vagy nevetésbe törjenek ki, esetleg gőgösek, vagy sértők legyenek. 17. Szünet nélkül magasztalá az Istent és nehogy valaki Isten magasztalásban akárcsak a köszöntéssel is zavarhassa, ha valaki köszöntötte, az üdvözlés helyett ezzel felelt: Hálaistennek! 18. És így ő tőle ered az, hogy a jámbor emberek, ha egymást köszöntik, ezt mondják: Hála Istennek! 19. És naponta csak annyi ételből élt, amennyit az angyal kezeiből kapott,[3] azt az ételt pedig, amit a papoktól kapott, a szegények között osztotta ki. 20. Gyakran látták az angyalokkal beszélgetni, akik nagyon kedvesen érintkeztek vele. 21. Ha pedig egy beteg megérintette őt, még abban az órában egészségesen tért haza.

7. Fejezet.

1. Időmúltán Abiathár főpap számtalan ajándékot adott a főpapoknak, hogy a szüzet az ő fiai számára feleségül kapja. 2. De Mária elutasítva mondá: Az lehetetlen, hogy férfit ismerjek, vagy engem férfi ismerjen. 3. A főpapok pedig és rokonai azt mondták neki: Istent gyermekekben kell tisztelni és az utódokban imádni, amint az mindenkor vala Izraelben. 4. Mária azonban felelvén, mondá nekik: Istent mindenekelőtt a tisztaságban kell tisztelni és magasztalni. 5. Ábel előtt senki sem volt igaz az emberek között és ő is csak az ő áldozata miatt tetszett Istennek és az által öletett meg gonoszságból, aki nem tetszett Istennek. 6. És két koronát kapott, a tisztaság koronáját és az áldozat koronáját, mivel ő a maga testét soha meg nem szeplősítette. 7. Ugyanígy volt Illés is, midőn ő testben volt, mivel testét megőrizte. 8. Ezt tanultam én — mondá Mária — az Úr templomában gyermekségemtől kezdve, hogy Istennek csak a szűz kedves. 9. Azért arra határoztam el magamat, hogy férfit soha nem fogok ismerni.

8. Fejezet.

1. Történt azonban, hogy midőn ő 14 éves lett, — amely idő vala, mint a farizeusok mondták, azon idő, amikortól kezdve a nő a templomban nem szolgálhat, elhatározták, hogy hírnököt küldenek Izrael minden törzséhez, azzal az utasítással, hogy harmadnapon az Úr templomában mindannyian jöjjenek össze. 3. Mikor aztán az egész nép összejött, felállva Abiathár főpap és az oltár felől való lépcsőire lépett, hogy az egész nép láthassa és hallhassa őt. 4. S midőn általánosan csend lett, mondá: Hallgassatok reám, Izrael fiai és vegyétek füleitekbe az én szavaimat. 5. Mióta Salamon ezen templomot mégépítette, mindig voltak abban királyoknak, főpapoknak, prófétáknak és papoknak leányai, akik nagyon csodálatraméltók voltak, 6. és mégis, mikor a törvényes kort elérték, férjhez mentek és követték elődeik szokását, így tetszve Istennek. 7. Most pedig Máriánál új módszert látunk, hogy Istennek tetsszen, kitalálá, hogy Isten dicsőségére ő szűz marad. 8. Azért úgy látom jónak, kérdezzük meg és Isten felelete által állapítsuk meg, kinek az őrizetére kell bíznunk őt. 9. És ezen beszéd tetszett a zsinagógának és Izrael tizenkét törzsére sorsot vétenek a főpapok. 10. És a sors Juda törzsére esett és a következő napon szóla a főpap: Aki nőtlen, jöjjön és hozza kezében az ő botját. 11. Ekkor történt, hogy az ifjakkal együtt József is megjelent és elhozá botját. 12. És midőn a főpapnak az ő botjaikat átnyújtották, áldozatot nyújtva az Úrnak, megkérdezé az Urat és az Úr mondá neki: 13. Hozd el mindenki botját a szentélybe, és maradjanak ott, és mondd meg nekik, hogy holnap korán reggel jöjjenek hozzád a botok átvételére. 14. És az egyik bot végéről galamb fog előjönni és az ég felé szállni és akinek kezébe ez a bot adatik a jel folytán, annak kell Máriát megőrzés végett átadni. 15. Történt pedig, hogy másnap, mikor korábban összejöttek, s miután az égő áldozat bemutattatott, mene a főpap a szentek szentébe és kihozá a botokat. 16. És miután ő a botokat kiosztotta, egyről sem szállt fel a galamb. 17. Ekkor felöltözött a 12 csengettyűs ruhába Abiathár főpap és a főpapi köpenybe és a szentek szentjébe menve áldozatot nyújtott. 18. Imái alatt megjelent néki az angyal és mondá; Itt a legkisebb bot, amelyet nem is vettél észre, pedig a többivel tetted le ide, 19. ha te majd kiviszed és átadod, ezen fog megtörténni ama jel, amelyről szóltam néked. 20. Ez a bot pedig Józsefé volt, s mivel ő kinézésre is öreg volt, 21. nem gondolta, hogy a szűz neki adassék, amiért nem is akarta a botját átvenni. 22. S mialatt ő a többiek között hátul állt, Abiathár főpap nagy hangon kiáltva felé mondá: 23. Jöjj és vedd át a botod, mert te vagy a kijelölt. 24. És József mivel a főpap nagy hangon szólította őt, némi félelemmel ment oda. 25. És amint ő az ő kezét kinyújtotta, hogy a botot átvegye, abban a percben a bot hegyéről egy hófehér galamb szállt fel, 26. amely feltűnően szép volt, amely hosszabb ideig a templom mennyezete körül körbe repkedett, majd áttörve azon, az égbe szállt. 27. Ekkor az egész népség szerencsekívánatait kifejezve az öregnek, mondá: Boldog vagy te a te öregségedben, hogy téged Isten ilyen feltűnően választott ki Mária elfogadására. 28. A főpapok pedig ezt mondták néki: Vedd magadhoz, mivel te vagy az összesek között az egyetlen kiválasztott, akit Isten választott ki, 29. ekkor József könyörögve kezdé kérni őket és mondá tiszteletteljesen: Öreg vagyok, fiaim vannak, miért adjátok hát nekem ezt a lánykát? 30. Mondá neki Abiathár főpap: Emlékezz csak József, mint vesztek el Náthám és Abiron, mivel az Isten akaratát megvetették, 31. így történne veled is, ha te ezt, amit Isten parancsolt neked, megvetnéd. 32. Mondá neki József: Én nem vetem meg az Isten akaratát, csak tudnám, fiaim közül melyik vehetné nőül. 33. Adhatnátok legalább néhány szüzet az ő társnői közül, akikkel ő ezalatt együtt lenne. 34. Újra mondá neki Abiathár főpap: A szűzeket odaadjuk az ő vigasztalására, addig, amíg el nem érkezik ama meghatározott nap, amelyen el kell őt venned. 35. Mert neki senki mással nem lehet házasságra lépni. 36. Ekkor vevé József Máriát, más öt szűzzel együtt, akiknek az ő házában kell majd vele lennie, 37. és ezen szüzek voltak; Rebeka, Zsuzsanna, Zefifora — Zefora —, Abigea és Záhel, 38. s ezeknek a főpapok selymet, jácintot, gyapotot, karmazsint, bíbort és lent adtak át. 39. Ők pedig sorsot vétenek egymás-között, hogy melyik szűz mit dolgozzon. 40. S így történt, hogy Máriának a bíbor jutott, az Úr templomának függönyéhez. 41. Mikor ezt megkapta a többi szüzek azt mondák néki: Noha te a legfiatalabb vagy közöttünk, mégis oly érdemeid vannak, hogy a bíbort kaptad? 42. És ezt mondva, tréfálkozva, a szüzek királynéjának nevezték. 43. Mialatt így tettek, az Úrnak angyala jelent meg köztük és mondá nékik: Ez a beszéd nem tréfa, hanem az igazság bizonysága. 44. Az angyal láttára megrettenének az ő szavaik miatt és kérték Máriát, hogy bocsásson meg nekik és könyörögjön érettünk.

9. Fejezet.

1. Másnap pedig, midőn ő a forrásnál állt, megjelent az Úrnak angyala és mondá: 2. Boldog vagy Mária, hogy a te szívedben lakást készítettél az Úrnak! 3. Íme fény fog az égből alászállni és lakást venni benned és általad az egész világot megvilágítani. 4. Harmadnap pedig, midőn a neki jutott bíboron dolgozott, hozzálépett egy ifjú, akinek szépségét nem lehet leírni, 5. és amidőn Mária őt megpillantotta, megijedt és reszketett. 6. Az pedig mondá neki: Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, te fogansz és királyt szülsz, aki nemcsak a földön, hanem az égben is uralkodik és örökké uralkodni fog. Ámen.

10. Fejezet.

1. Mialatt ezeket mondta, József addig a tenger mellet lévő Kapernaumban volt elfoglalva munkájával, mivel, hogy ő ács volt (építész.) 2. És ő kilenc hónapig időzött ottan. 3. Midőn visszatért házába, viselősnek találta Máriát és nagy aggodalmában, egész testében reszketve, felkiáltott mondván: 4. Uram, Uram, vedd el az én lelkemet, mert jobb lesz meghalnom, mint élnem. 5. Ekkor mondák néki ama szüzek, akik Máriával valának: Mi tudjuk, hogy semmiféle férfi nem érintette őt, 6. és mi tudjuk, hogy tisztessége és szüzessége sértetlen maradt. 7. mert Isten őrizte őt és ő állandóan imádkozott. 8. Naponkint beszélt vele az Úrnak angyala s naponkint kapta az angyal kezéből az ő táplálékát. 9. Mint lehetne hát az, hogy valami bűn terhelné őt? 10. De ha kívánod, hogy megmondjuk a mi feltevésünket, úgy ő senkitől, hanem csak az Isten angyalától lehet áldott. 11. József pedig mondá: Miért akartok félrevezetni azzal, hogy azt higyjem, hogy az Úr angyala tette őt terhessé? 12. Az éppen lehetséges, hogy valaki az Isten angyalának mondotta magát és megcsalta őt. 13. És amint ezt ő mondá sírva fakadt és mondá: Milyen arccal megyek majd Isten templomába? S milyen arccal nézek az Úr főpapjára? Mit cselekedjem? 14. S mialatt ezt mondá, gondola magában, hogy elrejtőzködik, őt pedig elbocsátja.

11. Fejezet.

És amint éjszaka készülődött, hogy titkon megszökjön, íme, ezen éjjel megjelent neki álomban az Úrnak angyala és mondá: 2. József Dávid fia, ne félj Máriát feleségül venni! Mert ami az ő testében van, az a Szentlélektől való. 3. Ő fiat fog szülni, akit Jézusnak kell nevezned, mert ő fogja megváltani az ő népét a bűntől. 4. József ekkor felkelve hálát adott Istennek, aztán Máriával és a vele levő szüzekkel beszélve, 5. elbeszélte nekik az ő látomását és megvigasztalódva Mária felett, mondá: Vétkeztem, hogy meggyanúsítottalak téged.

12. Fejezet.

1. Történt, hogy ezekután híre ment, hogy Mária viselős. 2. És Józsefet a templom szolgái elfogták és a főpapok elé vitték. 3 Ezek pedig azonnal a többi papokkal együtt, szemrehányással kezdték illetni és mondták neki: 4. Micsoda jogtalan fajta házasságot csináltál te ezen fenséges szűzzel, akit az Isten angyala, mint egy galambot táplált az Isten templomában, 5. és aki sohasem akart férfit látni, aki az Isten törvényében oly tökéletes tanítást nyert? 6. És ha te nem erőszakoskodtál volna, úgy ő ma is szűz volna. 7. József pedig esküdve bizonyította, hogy ő nem érintette őt. 8. Ekkor mondá Abiathár pap néki: Amily igaz, hogy él az Úr, úgy megitatom veled az Úr italának vizét, hogy azután a te bűnöd napfényre jöjjön 9. Ekkor Izrael minden népe, megszámlálhatatlan tömegben gyűlt össze, 10. és Máriát az Úr templomába vezették. 11. A pap pedig és az ő rokonai és szülői sírva mondták neki: 12. Ismerd be a papnak a bűnösséged, ki az Úr templomában mint egy galamb éltél és az angyal kezéből nyerted a te táplálékodat. 13. Ekkor Józsefet hívták föl az oltárhoz és az Úr italának vizét adák néki. 14. Aki pedig ezt megitta és az oltárt hétszer körüljárta, annak az arcára Isten valamiféle jelt adott. 15. Ekkor József bátran megitta és körüljárta az oltárt, de a bűnnek semmiféle nyoma sem jelent meg az ő arcán. 16. A papok és szolgák és az egész nép előtt ekként tisztázódott az ő ártatlansága és ők mondák: 17. Boldog vagy, hogy rajtad a bűnnek semmi nyoma nem találtatok. 18. És ekkor hívták Máriát és mondták neki: Milyen mentséget tudsz felhozni? 19. avagy minő olyan jel adatott neked, amely nagyobb volna, mint ez, amelyet a te testi fogantatásod mutat? 20. De mi megköveteljük most tőled azt, hogy te most, minthogy József tisztáztatott, megvalld, ki csalt meg téged? 21. Mert jobb az, ha beismeréssel mented a te életedet, minthogy Isten haragja jelt tegyen a te arcodra s ekként áruljon el a nép előtt téged. 22. És mondá Mária megtántoríthatatlanul: Ha tisztátalanság, vagy bűn van bennem, vagy ha bennem egy szemérmetlen vágy is van, úgy az Isten áruljon el minden népek színe előtt, hogy minden hazugnak például szolgáljak! 23. És bizalommal telten az Úr oltárához lépve megitta az Úr italának vizét és hétszer körülment az oltár körül, de semmi jel nem találtaték rajta. 24. És ekkor mindnyájan elálmélkodának, de némelyek kételkedtek, mivelhogy látták az ő testének foganását, de arcán ellenben semmi jelet nem találtak, amiért is megindult köztük mindenféle beszéd. 25. Egynéhányan az ő szentségéről beszéltek, mások azonban gonosz lelkiismerettel vádolták. 26. Ekkor Mária látván a nép gyanakvását, hogy alapjában ő nincs tisztázva, mindenki által hallható hangon mondá: 27. Él a seregeknek ura, akinek színe előtt állok, hogy semmiféle férfit nem ismertem és semmiféle alkalmam sem volt ahhoz, 28. mert gyermekségemtől kezdve arra figyeltem és az én Istenemnek erről fogadalmat tettem, hogy én ő előtte, aki engem teremtett, tisztaságban járok. 29. S amire én magamat köteleztem is, hogy egyedül neki élek, mindenféle szenny nélkül, amíg csak élek. 30. Ekkor mindnyájan összecsókolgatták őt és kerék, hogy bocsásson meg nékik az ő gonosz gyanúsításaikért. 31. És úgy a nép, mint a papok és a szüzek mindannyian, örvendezés és öröm között vezették őt haza, kiáltva és mondva neki: 32. Magasztaltassék az Úrnak neve, mivelhogy a te szentségedet Izrael egész népének kijelenteté.”

13. Fejezet.

Némi idő múltán történt, hogy Augusztus császár megparancsolta, hogy az ő születéshelyén mindenkit összeírjanak. 2. Ezen parancs Cyreneus helytartó ideje alatt lett kiadva. 3. Ennélfogva szükségessé vált, hogy József Betlehembe utazzon Máriával, ahonnan származott, mert Mária Juda törzséből, és Dávid házából való volt… 4. Midőn József és Mária Betlehem felé utaztak, mondá Mária Józsefnek: Két népet látok magam előtt, az egyik sír, a másik örvend. 5. Felelvén József, mondá: Ülj fel barmodra és ne beszélj feleslegeseket. 6. Ekkor egy szép gyermek jelent meg előttük és mondá Józsefnek: 7. Miért mondod fölöslegesnek azt, amit Mária a kétféle népről beszél? 8. Ő a zsidó népet látta sírni, mivel Istenüktől eltértek, 9. de a pogány népeket örvendezni látta, mivel ők közelednek az Úrhoz, aszerint amint az a mi atyáinknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak megígértetett. 10. Mert az idő közel, hogy Ábrahám magjain át minden népek megáldassanak. 11. és midőn ezeket elmondta az angyal, megállította az állatokat, mivelhogy a szülés ideje közel volt. 12. És mondá Máriának, hogy szálljon le az állatról és menjen be ama földalatti barlangba, amelyben még soha nem volt világosság, hanem örök sötétség uralta azt, mivel a Nap fénye nem hatolt be oda. 13. Mária belépésekor azonban fény öntötte el az egész barlangot, amely olyan tündöklő volt, mint a napfény. 14. És mintha csak a napnak hatodik órája lett volna, úgy megvilágította az isteni fény ezt a barlangot, 15. és ez az isteni fény sem nappal, sem éjjel nem szűnt meg, amíg Mária ott volt. 16. És ekkor egy kis fiúcskát szüle, akit az angyalok megszületésekor körülvettek és imádtak, mondván: 17. Dicsőség a magasságban lakozó Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek. 18. Ezalatt József, mivel már régebben elment, hogy bábát keressen, 19. midőn a barlanghoz visszatért, Mária már megszülé a gyermeket. 20. József pedig mondá Máriának: Idehoztam Zelemit és Salomét, akik kint állnak a barlang előtt, mert a tündöklő nagy fény miatt nem tudnak bejönni. 21. Mária pedig ennek hallatára elmosolyodott és József mondá neki: Ne nevess, hanem légy előrelátó, nehogy esetleg gyógyszerre legyen szükséged. 22. Erre az egyiknek szólt, hogy lépjen be, 23. miután Zelemi belépett és Máriához ment, mondá: Engedd meg, hogy én tégedet megvizsgáljalak. 24. És midőn Mária ezt megengedte, hangosan kiáltva híva társát és mondá: 25. Uram, Uram irgalmazz nekem! Én ilyent soha még mint lehetőséget sem hallottam, hogy amíg a mell tejjel van tele, az újszülött gyermek anyja — szűz! 26. Semmi folt az újszülöttön, és az anyának semmi fájdalma nincsen. 27. Mint szűz fogant, mint szűz szült és azután is szűzen maradt! 28. Midőn ezeket a szavakat a másik bába, névszerint Salome meghallotta, mondá ő: Nem hiszem, amit mondasz, hacsak meg nem győződök erről. 29. És Máriához lépve mondá: Engedd meg nekem, hogy megvizsgáljalak és ellenőrizzem, vajon Zelemi igazat mondott-e. 30. És midőn Mária megengedte, hogy őt megvizsgálja, Salome kinyújtá kezét és amint Máriát megérintette, keze megégett. 31. és a fájdalomtól hevesen kezdett sírni és kétségbeesve kiáltva mondá: Uram, te tudod, hogy én téged mindig féltelek, 32. és minden szegényről gondoskodtam, anélkül, hogy jutalmát vártam volna, és noha özvegy és árva vagyok, sohse tettem, hogy valakit segély nélkül engedtem volna el magamtól. 33. És íme nyomorék lettem az én hitetlenségem miatt, mivel kételkedni merészeltem az ő szüzességében. 34. Mialatt ezeket mondá, egy ragyogó ifjú jelent meg mellette és mondá: Lépj a gyermekhez és imádd őt, és érintsd meg a kezeddel, 35. és ő meggyógyít téged, mert ő a világnak és mindazoknak az üdvözítője, akik benne reménykednek. 36. És Salome azonnal a gyermekhez menve imádá őt és a pólyakendő szélét, amelyben a kisded volt, megérinté és keze azonnal meggyógyult. 37. És ő kimenve kiáltozva beszélte el a csodás dolgokat, amelyeket látott és tapasztalt és miként gyógyult meg, 38. úgy hogy az ő közlésére sokan kezdtek hinni. Ugyanakkor a juhokat őrző pásztorok is éjjel angyalokat láttak, akik azt énekelték, hogy: Dicsérjétek és magasztaljátok az egek Istenét, mivel megszületett a mindenek Megváltója, aki az Úr Krisztus, aki által Izrael3 országa felállíttatik. 40. És estétől reggelig egy nagy csillag ragyogott a barlang felett, oly nagy, amilyent még a világ teremtése óta senki sem látott. 41. És a Jeruzsálemben lévő próféták azt mondták, hogy ez a csillag a Messiás születését jelzi, aki nemcsak a zsidóknak, hanem minden népeknek megígértetett.

14. Fejezet.

1. Az Úr születése után harmadnapon ugyanezen szűz Mária kiment a barlangból és egy istállóba ment, 2. és a gyermeket egyik jászolba fektette, ahol az ökör és a szamár imádták őt. 3. Ekkor teljesült be amit Ésaiás próféta mondott, aki így szólt: Megismerte az ökör az ő urát és a szamár az ő urának jászolyát. 4. Mert maguk az állatok, az ökör és a szamár, amelyek között volt, szüntelen imádták őt. 5. Ekkor teljesült be, amit Habakuk próféta mondott, ki így szólt: Két állat között fogsz elismertetni. 6. József és Mária ugyanezen a helyen maradtak a gyermekkel három napig.

15. Fejezet.

1. Hatodik napon pedig József és az áldott szűz Mária Betlehembe mentek, 2. és midőn harminc nap eltelt[4], az Úr templomába vivék a gyermeket és egy pár gerlicét és két galambfiókát áldoztak érte. 3. Vala pedig a templomban egy istenes férfi, névszerint Simeon, aki tökéletes és igaz vala, aki 113 éves volt. 4. Ö ígéretet nyert a Szentlélektől, hogy addig nem fog meghalni, amíg meg nem látja testben Isten felkent fiát. 5. Midőn a gyermeket látta, felkiáltott és hangosan mondá: Meglátogatta az Úr az ő népét és beteljesítette az ő ígéretét. 6. És keblére véve buzgón imádta a gyermeket, majd újból imádá és talpait csókolgatva mondá: 7. Most bocsásd el Uram a te szolgádat a te szavaid szerint békében, mert az én szemeim látták a te üdvödet, amelyet te minden népek láttára készítettél világosságul és kijelentésül a pogányoknak és Izrael népének jutalmául. 8. Az Úr templomában vala Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből, aki az ő férjével hét évet élt, 9. és már 84 éve özvegy volt, aki sohasem távozott el az Isten templomából, hanem böjtöléssel és imádkozással töltötte életét. 10. Ő is oda lépett és imádva a gyermeket mondá: Igen, őbenne van a világ váltsága!

16. Fejezet.

Két esztendő múlva pedig mágusok jövének keletről Jeruzsálembe és sok ajándékot hoztak magukkal, 2. és buzgón kérdezgetve a zsidókat mondák: Hol van a király, aki néktek született? 3. Mert mi feljönni láttuk az ő csillagát és azért jöttünk, hogy őt imádjuk. 4. Ez a hír mindenkit megrémített és Heródes kiküldé az írástudókat, farizeusokat és a nép tanultjait, hogy megtudja általuk, mit mondtak a próféták arra vonatkozólag, hogy a messiásnak hol kell megszületnie. 5. És ezek mondák: Betlehemben. Mert úgy van megírva: És te Betlehem Juda országában éppenséggel nem vagy a legkisebb Juda fejdelemségei között, 7. mert belőled fog kijönni a fejedelem, aki az én népemet, Izraelt uralni fogja. 8. Ekkor Heródes király magához hivatá a mágusokat és pontosan kikérdezte tőlük, mikor jelent meg nékik a csillag, 8. és Betlehembe küldve őket, mondá nekik: menjetek és szorgalmasan kutassátok föl a gyermeket, 9. és ha megtaláltátok, úgy közöljétek velem, hogy én is elmenjek és imádjam őt. 10. S amíg a mágusok mentek, megjelent az úton nékik a csillag, mintha vezetőjük akart volna lenni, és előttük ment mindaddig, amíg oda nem érkeztek, ahol a gyermek vala. 11. Mikor a mágusok meglátták a csillagot, nagyon megörültek. 12. És ők bemenve a házba, ott találták a gyermeket, Jézust anyja ölében ülve. 13. Ekkor pedig kitárván kincseiket, bőven megajándékozták Józsefet és Máriát, és mindenik adott külön a gyermeknek is ajándékot. 14. S midőn ők Heródes királyhoz vissza akartak térni, álmukban intést kaptak, hogy ők vissza ne térjenek oda. 15. Azok aztán örvendezve imádták a gyermeket és más úton tértek vissza hazájukba.

17. Fejezet.

1. Mikor Heródes király látta, hogy ő a mágusoktól megcsalatott, nagyon felbosszankodott és minden útra szétküldve el akarta őket fogatni, hogy megölesse. 2. Minthogy pedig semmi áron sem tudták őket megtalálni, elküldött Betlehembe és megölette az összes két éven aluli gyermekeket, azon idő szerint, amit ő a mágusoktól hallott, 3. E nap előtt azonban, mielőtt ez történt, az Úr angyala megintvén Józsefet, mondá neki: 4. Vedd Máriát és a gyermeket a puszta útjain át menj Egyiptomba. 5. József aztán az angyal szavai szerint cselekedett.

18. Fejezet.

1. És midőn ők egy barlanghoz érve abban megpihennie akartak, leszállt Mária az ő igavonójáról, leüle és Jézust az ő ölébe vevé. 2. Józseffel három fiú volt, Máriával pedig három[5] leányka is volt, akik az úton segédkeztek. 3. És hirtelen sok sárkány[6] jött ki a barlangból és midőn a gyermekek ezeket meglátták, hangosan felkiáltottak. 4. Ekkor Jézus, anyja öléből leszálla, lábaira állva, a sárkányok elé állt. 5. Ezek pedig imádni kezdték őt és miután imádták, tova mentek. 6. Ekkor teljesült be, amit a próféta mondott, aki így szólt: 7. Dicsérjétek az urat a földön ti sárkányok.[7] A gyermek pedig eléjük menve megparancsolá nekik, hogy egy embernek se ártsanak. 9. József és Mária azonban nagy aggodalomban voltak, hogy a gyermeket a sárkányok megsebzik. 10. Jézus pedig mondá nekik: Semmit se féljetek és ne gondoljátok rólam, hogy én gyermek vagyok. 11. Mert én tökéletes ember vagyok és minden állatnak és vadaknak meg kell szelidülniök.

19. Fejezet.

1. Éppen így imádták őt az oroszlánok és a párducok, és elkísérték őket a pusztába. 2. És amerre csak József és Mária mentek, előttük jártak, mutatva az utat és fejüket meghajtva imádták Jézust.[8] 3. Midőn pedig Mária először látta az oroszlánokat és vadállatok némely fajtáját maguk körül járni, nagyon megrémült. 4. A gyermek Jézus pedig, aki szintén látta ezeket, derűs arccal nézve Mária arcába, mondá: 5. Ne félj anyám, mert nem azért jöttek ezek, hogy ártsanak neked, hanem azért jöttek, hogy a te rendelkezésedre legyenek. 6. És ezen szavak által el is múlt az ő szívének félelme. 7. Az oroszlánok, noha együtt mentek velük az ökrök, szamarak és igavonók, — melyek szükségesek voltak a terhek viteléhez, — együttlétük dacára sem ártottak senkinek. 8. Sőt a juhok és kosok között is, amelyeket magukkal vittek az útra Judeából, szelídek maradtak. 9. Farkasokkal mentek együtt és nem féltek tőlük és egysem lett közülük megtámadva. 10. Ekkor teljesült be az, amit a próféta mondott: 11. Farkasok oroszlánokkal legelnek és az oroszlánok és marhák füvet esznek. 12. Ugyanis ott volt két ökör és egy kocsi, amelyen az úti szükségletek voltak.

20. Fejezet.

1. Utazásuk harmadnapján történt, hogy Mária a puszta nagy hőségétől elbágyadt. 2. És meglátva ő egy fát, mondá Józsefnek: Engedj egy kis időre megpihenni az árnyékban. 3. Mire József azonnal a pálmafához vezeté őt és lesegítette az igavonóról. 4. És midőn Mária leszállt, a pálmafa koronájára feltekintve látá, hogy az tele van gyümölccsel, mondá Józsefnek: 5. Szeretnék, ha lehetne ennek a pálmafának a gyümölcséből enni. 6. József pedig mondá: csodálkozom, hogy ilyet mondsz, mikor látod, mily magasan van a pálmafa gyümölcse, 7. én inkább azon aggódom, hogy a tartályokból elfogyott a víz és nincs lehetőség, hogy azokat újból megtöltsük és magunkat felfrissítsük. 8. S akkor a gyermek Jézus, aki anyja ölében ült, derűs arccal mondá a pálmafának: 9. Hajtsd le óh fa ágaidat, hogy anyám felfrissüljön a te gyümölcseidtől. 10. Ezen szavakra azonnal meghajolt a pálmafa és koronáját Mária elé nyújtá, 11. és ők annyit szedtek annak gyümölcséből, amennyi nekik jól esett. 12. Midőn pedig a fa gyümölcsét leszedték, a fa lehajolva maradt, várva, hogy parancsot kapjon a felemelkedésre attól, akinek parancsára meghajolt. 13. S ekkor mondá a fának Jézus: Emelkedj fel pálmafa és légy erős és légy részese azon fáknak, melyek az én Atyám paradicsomában vannak. 14. Nyiss azonban a te, földbe rejtett gyökereiddel eret, hogy a mi szomjunk csillapítására víz fakadjon. 15. És a pálmafa azonnal felegyenesed és azonnal tiszta, friss és édes víz fakad gyökereiből. 16. És midőn ők a vízforrást látták nagyon megörültek és hálát adva Istennek, megitatták állataikat és önmaguk is ittak.

21. Fejezet.

1. Másnap tovább utaztak és azon órában, midőn útra indultak, Jézus a pálmafához fordulva mondá: 2. Ezt mondom neked óh pálmafa, hogy parancsom szerint ágaid egyikét az én angyalaim elvigyék és az én Atyám paradicsomában ültessék el. 3. És azt az áldást is megadom neked, hogy mindenkire, aki egy nemes küzdelmet megnyer, az mondassék: Tied a győzelem pálmája! 4. Midőn ő ezeket mondá, íme megjelent az Úrnak angyala és megálla a pálmafa felett és levéve egyet annak ágából, az égen át elrepült vele, kezében tartva a pálmafa ágát. 5. És midőn ezeket látták, olyanok lettek, mint a halott. 6. Ekkor mondá Jézus nekik: Miért fogta el szíveteket a félelem? 7. Vagy nem tudjátok, hogy ez a pálma, melyet én a paradicsomba helyeztettem át, az összes szenteknek örömére lesz, amint nektek is volt itt a pusztában?

22. Fejezet.

1. Útközben pedig mondá József néki: Uram, a hőség mindenekfelett gyötör minket, 2. ha lehetne, menjünk a tengerparti úton, hogy a partvidéken járva felüdülhessünk. 3. Mondá Jézus neki: Ne félj József, én úgy megrövidítem utadat, hogy az az út, ami neked harminc napi járás lett volna, egy napba kerüljön. 4. S amire ő ezt kimondá, íme, máris feltűntek Egyptom városai és hegyei, 5. és nagy örömmel és vidáman menének az egyik városba, amely Sotinehnak neveztetett. 6. Mivel nem volt ott ismerősük, akiknél az éjszakára megszállhattak volna, a templomba mentek, amelyet a város lakói várnak neveztek, 7. amelyben az istentelenek mindennap áldozatot mutattak be. (Más apokrif szerint „Ezen templomban 365 bálvány volt.” a város neve pedig — Hermopolis.)

23. Fejezet.

1. Történt pedig, hogy mikor a boldogságos Mária a gyermekkel belépett a templomba, a bálványok lezuhantak a földre, 2. s mind megrepedezve és széttörve hevertek ott, mintha semmik lettek volna. 3. Mindez ezért történt, hogy mintegy meggyőzően kijelentsék, hogy íme beteljesült, amit Esaiás próféta mondott: 4. Íme egy könnyű felhőn jön az Úr és Egyptom minden szobrai ledülnek helyeikről.

24. Fejezet.

Midőn ezen esetről Aphrodisiust, a város fejét értesítették, egész seregével és teljes kísérettel kivonult a templomhoz. 2. Midőn pedig a templom papjai látták, hogy Aphrodisius egész seregével a templom felé siet, azt hitték bosszút akar állni azokon, akik az istenek leomlásában bűnösök. 3. Midőn pedig ő belépett és a bálványokat arcra borulva a földön feküdni látta, Máriához lépett és imádá a gyermeket, akit ő keblén tartott. 4. S midőn imádta őt, egész seregéhez és barátaihoz szólva mondá: 5. Ha ez nem volna Isten, akkor a mi bálványaink nem estek volna előtte arcra és nem feküdnének előtte a földön, 6. de mivel hallgatagon azt mutatják ők, hogy ő az ő uruk, 7. s mi ha nem ugyanígy cselekszünk, amint a mi Isteneinktől látjuk, mi is ugyanebbe a veszélybe kerülünk kötelességszegésünkért. 8. és mindannyian elpusztulunk, amint az a fáraóval is megtörtént, mikor ő megvetette azt, hogy Istenre hallgasson. 9. Kis idő múlva mondá az angyal Józsefnek: Fordulj vissza Juda földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek.

Vége az üdvözítő gyermek könyvének.

[1] E kép körülbelül az apostoli korból való. A keresztény időszámítás 50-120 évében készült, sőt talán, mondja Rossi, az apostolok felügyelete alatt.

[2] A római királyoknak elefántcsonttal, majd arannyal ékített széke, később főméltóságok jelvénye.

[3] Isten harcosai.

[4] Más szerint nyolcad napra.

[5] Másik apokrif szerint egy.

[6] Sárkány, kígyó.

[7] Zsoltár 148. 7.

[8] Lásd Röck: Állattörténetek.

Nyomtatható változat