Az egyéni érdek lett a legfőbb értékmérő s a szaporodás társadalmi tényezői: a családi élet, a nemi magatartás, gyermeknevelés – mely a múlt századig vallásos beállításban és az Egyház felügyelete alatt állott – a szülők szabad elhatározásának hatáskörébe ment át. Az előítéletek” egyre gyorsabb ütemben szűntek meg és a hatás: a családi élet meglazulása s a születések ijesztő mértékű elapadása előbb vagy utóbb, de sikeresen bekövetkezett. Egyedül a zsidóságot érintette kevésbé a nagy átalakulás. Eletszívósságának titka mögött pedig nem áll más, mint szigorú vallás-erkölcsi parancsa: “Legyetek termékenyek és szaporodjatok”, minek következtében a zsidók még a legelzártabb ghettóban is erősebbek voltak, mint az uralkodó nép, mert náluk a korai házasságnál és nagy termékenységnél fogva a születések száma mindig felülmúlta a halálozásokét. Valamennyi keresztény felekezetet egybefoglalva, nálunk 3.89 a családonkénti gyermekszám, a zsidóknál ellenben 4.79, vagyis csaknem minden családban eggyel több. Pedig a zsidóság zöme városi lakó és a középosztályba tartozik, ahol a magyarság átlagos gyermekszáma csak 2-3, vagyis a zsidókénak fele. — Gáspár János