A keletbalti magyarságtól legtávolabb esik az északi fajú szász és a zsidó, valamint a dinári szerb, majd a túlnyomóan földközi fajú oláh és alpesi fajú sváb; legközelebb áll hozzá a nagyobbrészt keletbalti, kisebb részben dinári fajú rutén és a szintén keletbalti-dinári tót. A budapesti proletariátust is meglehetős távolság választja el a tiszta-fajú magyarságtól, amennyiben különösen sok alpesi vért fogadott magába. Nem a politikai és társadalmi viszonyok, hanem a faji távolság következménye tehát az, ha nemzetiségeink között leghűségesebbnek minden időben a rutén és a tót, legelzárkózottabbnak pedig a zsidó, a horvát, szerb és szász mutatkozott. — Gáspár János